Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-04 / 29. szám

'A postabontás mindig tartogat meglepetést. Amikor elolvastam a Dabas—Sári 1. Számú Általános Iskola pedagógusainak közel négyoldalnyi segélykérő levelét, már tudtam, hogy megírni mindenkeppen megírom ugyan az esetet mások okulására, de abban is bizonyos voltam, hogy változtatni nem tudok a dabasi képviselők döntésén. Ez az írás tulajdonképpen annyit ér, mint a halottnak a csók.

Szemelvények a szerkesztőségbe érkezett levélből:

„Sajnos nem az első és va- lószinüűleg nem az utolsó ezen rendhagyó, szégyenteljes iskolaigazgató-választ ások egyike, amely 1932. január 23-án a da- basi »demokratikus önkormányzat- mindent elsöprő győzelmével ért véget...”

„Az elmúlt év júliusában az akkori igazgatónak, Kilincsányi Tamásnak léjárt az öt évre szóló mandátuma. A szokásos formula szerint meghirdetett pályázatra egyedül a volt igazgató reagált, tőle viszont a tantestület titkos szavazással, kétharmados többséggel megvonta a bizalmat. Az önkormányzat újabb pályázatot írt ki, amelyre már hárman jelentkeztek, közülük az egyik ismét a tantestület által leszavazott Igazgató volt. Ab újabb választásra 1962 januárjában került sor.

Az ismételten titkos szavazás eredménye egyértelmű volt. Tizenhatan szavaztak Havast Józsefnére — testületünk egyik tagjára —, nyolcán pedig nem szavaztak ...”

„Sajnos azonban a választás ezzel még korántsem ért véget, ugyanis az új jogszabály szerint a döntés joga az önkormányzatot illeti.”

Részlet a pályázatok vitáját rögzítő jegyzőkönyvből:

„Nagy Ferenc (képviselő) : A mai rendkívüli értekezletet azért hoztuk létre, hogy véleményt nyil- vánítsunk az igazgatói álláshelyre benyújtott pályázatokról. Hangsúlyozom, hogy nem döntésről van itt szó, hanem véleménynyilvánításáról. Mint tudjuk, egy oktatási intézmény vezetőjének megbízásáról az ön- kormányzati törvény 1990. évi 45 §-ának 9-10-11. bekezdése, valamint az oktatási törvény (85) 40-46- 64. paragrafusa az irányadó. Az oktatási törvény régebbi mint az önkormányzati, ezért az Alkotmánybíróság ezeket felülvizsgálta, és a 27/1986-os rendelet értelmében hatályon kívül helyezte, majd a 27/1990-es rendeletében újrafogalmazta. Ennek értelmében a tantestület tehát véleményt nyilváníthat, ugyanakkor az önkormányzati testületek is elmondhatják véleményüket az igazgató személyéről. Az igazgató személyének kiválasztásánál a döntési jog a képviselő-testület kompetenciája.”

Szemelvények a levélből:

„Ez persze nem azt jelenti, hogy az önkormányzat az eddigi eredményeket figyelmen kívül hagyhatja és egy merőben ellentétes döntést hozhat, hanem konszenzusra kell jutnia a nevelőtestülettel.. ,M

„A legbölcsebb döntés talán az lett volna, ha az önkormányzat jóváhagyja a szavazás eredményét. Mert hogyan Is döntött végül is az Önkormányzat? Ügy, hogy ismét a régi igazgatót segítette a bársonyszékbe. Hogy milyen előzmények és milyen politikai számítások motiválták az önkor- mán jvat döntését, azt csak sejteni lehet.”

„Vajon mikor és hogyan fog érvényesülni a többség akarata, ha a képviselők az őket megszavazok megkérdezése nélkül, hatalmukkal visszaélve, saját érdekeiket tartva szem előtt előre elosztják maguk között az intézményvezetői posztokat, és ha így van, minek a színjáték a szavazással?! Nem hasonlít ez valamire a múlt rendszerből? Hol van már az a régi, szép, sokat ígérő eufóriás hangulat, amely egy új, %zebb, demokratikusabb jövőt engedett sejtetni?”

Részletek a pályázatok vitáját rögzítő jegyzőkönyvből:

„BALAZSNÉ KÁBÁI JOLÁN : A legtöbb kérdés Kilincsányi Tamáshoz érkezett. Én úgy olvasom, olyan sorrendben ahogyan azok hozzám érkeztek. A tavalyi választási eredmények alapján nem kívánja Önt a tantestület több tagja igazgatónak Hogyan gondolja megvalósítani a pályázatban leírtakat egy olyan tantestületben,

amelynek a tagjai nem kívánnak együtt dolgozni önnel? Eddigi munkájában a pedagógusok önbecsülésének letörése és nem a segítő szándék, hanem a bántó kritika volt...”

„KILINCSÁNYI TAMÁS: Nagyon szívesen válaszolok a kérdésekre. Az a jó, ha mindjárt ezzel kezdjük el. Ez a demokrácia. Arról van tehát szó, hogy a kérdések feladása név nélkül történik. Tehát kaptam egy fantomkérdést, amire én névvel válaszolok. Nem mintha az lenne a lényeges, hogy ki teszi fel a kérdést, hanem sokkal lényegesebb lett volna nyílt sisakkal kiállni. Egyébként jobb lenne, ha saját maga kérdezi meg és nem ...

BALÁZSNÉ KÁBÁI JOLÁN (közbeszólva): Az a hatvanhat százalék kérdi, aki a múltkor leszavazta!

„KILINCSÁNYI TAMÁS: Erről nem volt szó, de nagyon szívesen válaszolok a következőkben. Az elmúlt alkalommal valóban egy eredménytelen pályázaton vettem részt. Nem is indultam volna újra a pályázaton, amennyiben akkor egyetlenegy kritikát Is kaptam volna a beadott pályázatomra. Következésképpen nem is tudom, mi is volt az ok valójában, amiért napirenden kívül azt mondták, hogy nem. Nyíltan megkérdeztem, hogy mi volt a pályázatban a személyemmel kapcsolatos kifogás: mi volt a jó és mi nem volt jó? Ugyanis az elítélteknek is megmondják, és az ember tudomásul veszi, és szerintem ez sokkal korrektebb eljárás lett volna. Kértem azóta is a kartársakat, mondják el a hibáimat, de ez eddig nem szerepelt ilyen nyíltan ... Én úgy érzem, soha senkit meg nem bántottam kritikával. Óralátogatások alkalmával leültünk, és megbeszéltük az órákat. Senkinek semmiféle dolgot nem mondtam a háta mögött. Minden nevelőnek lehetősége volt pró és kontra elmondani a véleményét... Az iskolavezetőnek joga és kötelessége minősíteni a dolgozókat. Ezeket a minősítéseket bárki bármikor megnézheti. Soha senkinek nem tapostam sárba a lelkivilágát vagy a szakmai tudását, ahogyan azt mondták. hanem leírtam és a legutolsó pályázatom elbírálásakor nagyon kritikusan megkaptam, hogy alkalmatlan vagyok a vezetői munkára. Holott a tantestületnek nem az a feladata, hogy alkalmas-e vágj' sem az iskola igazgatója a kinevezésre, hanem az, hogy egyetért-e a pályázattal vagy sem ... A másik, amire kíváncsiak voltak a kartársak. Elmondtam, olyan igazgatóhelyettesek segítségével kívánom ellátni vezetői munkámat, akik a munkámat is támogatják, ismerik a helyi viszonyokat, és helyben laknak.

WEISZ LAJOS (képviselő): „ ... nem viccnek jöttem ide! Tekintettel arra hogy én is részt fogok venni ennek az iskola igazgatójának a megválasztásában, amit a képviselő-testűárcsak kisütne a nap!

letnek egyes tagjai erőltettek ránk. Tudniillik az Al- kotmánybíxóság egyértelműen állást foglalt ezzel az üggyel kapcsolatban. Ügy érzem, hintába ültettük a nevelőket. Tekintettel arra, hogy nekünk együtt kell dolgoznunk, és támogatnunk kell őket, ennélfogva megérdemelnének pár szót a listán lévők. Vettem a fáradságot, és bementem a köztársasági megbízott hivatalába, és érdeklődtem, hogy mi a teendő. Ezért szeretném, hogy nehogy az legyen a dolognak a vége, hogy személyeskedés van. Másodsorban azt szeretném elmondani a képviselő uraknak, hogy függetlenül attól, hogy ki lesz az igazgató a három pályázó közül, a képviselő-testületnek egy dolga van: mégpedig az, hogy ő fogja megbízni az igazgatót. Elvárásunk pedig az vele szemben, hogy minél magasabb szintű oktatás valósuljon meg. Egyáltalán nem mindegy, hogy ez a testület, hogy fog működni az elkövetkezendő időszakban. A képviselő- testületnek nincsenek előítéletei az igazgató személyét illetően, legyen az bárki a három pályázó közül. Csak szerettem volna felhívni a jelen lévő pedagógusok figyelmét, hogy itt egy véleménynyilvánítás van, de az igazgató megbízatása a képviselő-testület feladata!”

BALAZSNÉ KÁBÁI JOLÁN: „A tantestület tudomásul vette, hogy nincs döntési véleménye, de élni szeretne véleményezési jogával. De hát nem erőltetjük rá senkire se.” ... „Az iskolai élet demokratizálásával kapcsolatos elemek nagyrészt programon kívül rekedtek, mivel azok megfogalmazása az új oktatási törvény hiányában nem kerültek be az anyagba. Pillanatnyilag a társadalmi vita folyik, így azok nem kerültek be a pályázatba se. Szeretné megkérdezni valaki, hogy saját elképzelése szerint mit jelent a demokrácia? Ahhoz, hogy egy oktatási intézményen belül megvalósuljon a demokrácia, nincs szükség a központi szabályozókra, ugyan- is ez az elképzelés bennünket az előző rendszer erősen diktatórikus voltára emlékeztet.”

KILINCSÁNYI TAMÁS:

„Arra, hogy diktatórikus volt-e eddig az iskolavezetés, arra azt válaszolom, hogy ha az lett volna, akkor nem alakulhatott volna ki ilyen méretű ellenzék, mert azt le lehetett volna törni diktatórikus eszközökkel ..

BALÁZSNÉ KÁBÁI JOLÁN: „A három pályázóhoz közösen (intézem a kérdést): Hogyan gondolják az erősen megosztott tantestület konszolidálását

munkájuk során? Mit kívánnak ezért tenni?”

HAVASI JÖZSEFNÉ:

.. .Ügy érzem, ha mi most munkához kezdenénk, akkor ezt a testületet úgy tudnánk egységesíteni, hogy hagyjuk dolgozni az embereket. Mindenki mutassa meg a saját munkaterületén. hogy hogj’an tud dolgozni! Értékeljük az embereket a végzett munka alapján, és hagyjuk dolgozni őket. Ha valaki jól érzi magát a munkahelyén, akkor hagyjuk dolgozni. Akkor nem lesz probléma azokkal, akik kötözködni fognak. Merjük kimondani a véleményünket! Ne féljünk attól, hogy esetleg baj lesz, ha kimondjuk. Kritizáljuk meg egymást, de az egészséges kritikát viseljük is el! Keressük meg a hibákat közösen!”

SZÉKELY ZOLTÁN: „... Én úgy gondolom, hogy az én igazgatásom alatt nem engedném meg, hogy az iskola viszálykodások színtere legyen. Az alsós és más szakmai munkaközösségek dolgozzanak a maguk szakmai területén az oktatás-nevelés érdekében, és bontakozzanak ki azokban. Értsenek egyet, és ne viszálykodjanak egymás között!”

KILINCSÁNYI TAMÁS:

„Valóban meg kell szüntetni a testületi megosztottságot, és konszolidálni kell. Azt az energiát, amit erre a dologra fecsérelünk, és nem a gyerekek nevelésére fordítunk, ezt a feladatok összpontosítására kéne fecséreljük ... Igenis engedünk mindenkit dolgozni, és nagyon örülnék annak, hogy az emberek a saját munkaterületükön érvényesítsék a maguk egyéni kreatív képességüket, és dolgozzon mindenki a gyerekek érdekében.”

BALAZSNÉ KÁBÁI JOLÁN : „ ... Nem ír arról,

hogyan akarja beosztottainak jó munkahelyi körérzetét javítani. Hogyan akar fellépni az acsarkodás, a viszálykodás ellen, amelynek szítója a neje és kis baráti köre? Hogj'an képzeli el vezetni a testületet azokkal, akik többségében nem kívánják önt igazgatónak, és esetleges megválasztását egyértelműen a bolsevista visszarendeződésnek tekintenék? Ez egyértelmű! Ezt a mondatot az itt jelenlévő tisztelt önkormányzati tagoknak is szánjuk, mivel ez lesz a demokrácia próbaköve!”

KILINCSÁNYI TAMÁS:

„Vállalom a nyílt dolgokat! ... Nagyon egj’szerűnek tűnne, ha azt mondanám, hogy visszautasítom a »bolsevista« jelzőt. .. Nekem nincsen semmiféle takar- gatnivalóm a múltammal kapcsolatban. Én nem azzal akarom kezdeni, hogy elkérjem a saját önéletrajzomat, mert változtak a viszonyok, és azt újra megírom. Én vállalom eddigi munkámat, amit becsülettel elláttam. Elnézést, de én nem élek a bolsevista jelzővel, mivel nem érzem magam bolsevistának... És megkérem a tantestület tagságát, hogy ne vegyék a szájukra a feleségem nevét. Most az én pályázatomról van szó.”

BALÁZSNÉ KÁBÁI JOLÁN : „ ... Hogy miért névtelenek a levelek? A kollégák mondták, sajnos az eddigi gyakorlat és tapasztalat azt mutatja, nem akartak név szerint nyilatkozni, mert féltek a következményektől és az esetleges megtorlástól. Azonkívül Kilincsányi Tamás pályázatával kapcsolatban természetesen nem a szakmai és pedagógiai tudását vagy az alkalmasságát vonják kétségbe. hanem egyszerűen mint emberrel nem tudnak kontaktust teremteni, és ezért nem javasolták, és ezért nem álltak eddig mellé. Azonkívül szeretnék egy, csak egyetlenegy példát (elmondani) az eddig alkalmazott demokrácia címszóból, amely személyes véleményt tolmácsolt. Kifelejtette a pártot felsorolni, amikor a jutalmazások demokratikus felsorolásáról volt szó. Szeretném megjegyezni, hogy az én férjem azért nem kapott jutalmat, amikor itt volt az iskolában, mert kilépett a pártból, és ezért nem értékelték a pedagógiáját és a nevelési munkáját.”

KILINCSÁNYI TAMÄS:

„Valóban így igaz, és ezt nem tagadom, hogy abban az időben egy-egy fontos döntés előtt meghallgattuk a párttitkárt is. Ugyanakkor kikértük a szakszervezeti és a szakmai munkaközösségek vezetőinek is a véleményét.”

HORVÁTH ISTVÁN:

„Akik eleve több pénzt

Horváth István polgármester

(Vimola Károly felvétele)

Nevezték őkét a falu lámpásainak, a tudás fáklyavivőinek, de legtöben úgy ismerik őket, mint a nemzet napszámosait.

Igen, ők azok, akik vállalták a tanyavilág lelket szomorító magányát, ők azok, akik nem riadtak vissza a provincializmusnak nevezett vidéki élettől, ők azok, akik már az első tanítási órán tudták, hogy küzdeni kell majd az emberi butasággal, az irigységgel, a szellemi elmaradottsággal, az úri és elvtársi gőggel, és azt is tudták,

hogy mindig kiszolgáltatottjai lesznek az egymást követő társadalmi rendszereknek és a hatalomnak.

Lehetett velük jegyzőkönyveket íratni a kollektiPedagógussors

vizálás ideje alatt hajnali három óráig, rájuk lehetett kényszeríteni a népszámlálás és állatszámlálás fárasztó munkáját bagóért, ők kötelesek voltak táncolni és énekelni akkor is, amikor éppen sírhatnékjuk volt, mert gyermekük betegen feküdt negyven fokos lázban, ők mindig ott voltak a pap, az orvos és a mindenkori hatalmasságok árnyékában, mert nem tekintették őket egyenrangú értelmiségi partnernek, de ettől még nem omlott ösz- sze a világ, hiszen tudták ők jól, hogy jönnek-mennek a hatalom képviselői, de ők maradnak.

Lcgújabbkori demokráciánk hajnalán boldogabban ébredtek, látták kimúlni a helyi kiskirályokat meg a hűbéri összefonódásokat, és nagyon reménykedtek abban, hogy a társadalom végre elismeri munkájukat.

Aztán mégis azt tapasztalták és tapasztalják, hogy cseppet sem javult a közérzetük, boldogabbak sem lettek, ugyanolyan vékony a boríték, mint ezelőtt tíz évvel volt, és most sem tudnak beleszólni az alapvetően nagy dolgokba, mert mások gondolkoznak és döntenek helyettük.

És ilyenkor a falu lámpásának eszébe jut a sok-sok szomorúság, a semmivé vált fiatalkori lelkesedés, a kora reggelek disznóetetésének minden keserűsége, a demokrácia néhány elemének krónikus hiánya, és ilyenkor a falu lámpása a a nyilvánossághoz fordul nagy-nagy bánatával.

És ilyenkor nagyon kellemetlen az újságírónak, mert nem tud segíteni és tehetetlenül nézi egy fáradt és jobb sorsra érdemes közösség belső harcát.

Nagyon remélem, hogy egyszer boldog pedagógusokkal is alkalmam lesz találkozni. Ábel

kaptak, az így volt. Azok eleve többet is kaptak. Ez nem Kilincsányi Tamás bűne volt, hanem ez egy magyar gyakorlat volt.”

LUKÁCS MIKLÖSNÉ: „ ... Most már, azt hiszem, a képviselők közül szeretne hozzászólni valaki.”

SZELTNER ÁRPÁD (képviselő): „ ... Én azt jöttem tolmácsolni maguknak, hogy megvan a testületben az a lehetőség, hogy mélyebb és tartalmasabb egység valósuljon itt meg ... A nyíltságra szükség van ... és vállalják fel egymás hibáinak korrigálását, és annak menetében alakuljanak az emberi kapcsolatok. Minden pályázóban közös volt az, hogy emberiességre és egységre szeretne törekedni ... Még egyszer gratulálok ahhoz, hogy végre egy olyan nyíltság jött elő, amelj'et nélkülöznek nagyon sok munkahelyen manapság.”

WEISZ LAJOS (képviselő): „...Az is logikus lenne, ha érvényesülne a tanárok óhaja, és szeretnék a legkedvezőbb pályázót igazgatónak. A képviselő- testületnek pedig az a feladata és felelőssége, hogy az iskolának válasszák ki a legkedvezőbb és legalkalmasabb vezetőjét!... Ebben az iskolában tiszta lappal kell indulnia mindenkinek! Igazgatónak és pedagógusnak is, és csak azután minősítsünk.”

GARAJSZKI ISTVÁN (képviselő): „... Hogyan kerül ide az önkormányzat? Hát nekik is vannak elvárásaik. Mi úgy érezzük, csak akkor lesz igazi harmónia, ha szinkronba kerülnek az önkormányzat, a tantestület, illetve az új igazgató elvárásai. Ebben próbálunk partnerek lenni, ezért jöttünk ide! A pályázók szakmailag elfogadhatóak.”

PETRÁNYI LUKÁCS:

(képviselő): „ ... Én már többször tapasztaltam, hogy amíg egymás háta mögött rendezzük a dolgokat, addig csak susmus van. tehát nincs lerendezve semmi... Igenis a tantestület elé kell vinni a nem szimpatikus dolgokat iS. És el kell mondani szemtől szembe! Attól még másnap indulhat a munka, és akkor nem lesz probléma.

HORVÁTH ISTVÁN

(polgármester): „... Jól

éreztem itt magam közietek. A következők miatt: azt hiszem, hogy ez a gond most nemcsak itt jelentkezik Közép-Európában, hanem ez a demokrácia. Én komoly kibontakozási lehetőséget látok ebben a tantestületben... A megosztottság egyébként egy termék, a diktatúra terméke. Ez a testület jó úton jár arra, hogy megvalósítsa a demokráciát, de az egyik pedagógus hangjából azt olvastam ki, hogy itt még félni kell. Olyan kegyetlen rossz helyzetben van a magyar pedagógus, hogy ha nincsen háza, akkor diplomájával és minden egyebével együtt gátolva van a szabad költözésben. És ha valami miatt nem jön ki a vezetőivel, akkor nem tudja elhagyni a pályát, mert ott maradt a fél élete! Szerencsére sok olyan pedagógus van itt, akik mégértik ezt- Ennyi bátorságra büszke lehet a sári iskola, még akkor is, ha úgy olvasták fel, hogy az igazgatónak kell felnőni a tantestülethez. Vajon fel tud-e? Ez bennem jelenleg a kétely'. Az iskolaszék majd sokat tud javítani a helyzeten, mert itt a demokráciának már megvannak a csírái. Mi ugyanígy rugdostuk egymást a testületben. És ami itt van, az egy idő után már a demokrácia gyakorlatává válhat, és akkor az ember nem abban fogja örömét lelni, hogy -belerúg a másikba, hanem azt mondja: meghallgatom a véleményét.” Az anyagot szerkesztette: Papp János