Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-12 / 36. szám

trut- mi. yju.w'

Csak három iskolában

Riport a magyarországi szcrlx’kröl

Az utóbbi években a magyarországi szerbek visszatérnek hitükhöz, megtartják nevüket, de a vegyes házasságok megteszik a magukét — panaszolta a po- mázi görögkeleti esperes a Vecernje Novosti című belgrádi lap riporterének. Miroslav Stefanovic, a lap alkalmi tudósítója, a riportban megállapítja, hogy a magyarországi szerbek száma mind kevesebb, 1910- ben még 26 ezer volt, 12 éve már csak 3420 maradt a hivatalos statisztika szerint, s ennek fő oka az írás szerint a vegyes házasságokban, keresendő. Az egyik megszólaltatott riportalany

elmondja, hogy amikor férjhez ment, házastársa elfogadta görögkeleti vallását, két fia megtanulta a szerb nyelvet, sokat tudtak Szerbiáról, de magyar nőt vettek el, s „a sorsot nem lehet megkerülni”, az ő gyermekeik már nem tudnak szerbül.

A lap riportere megemlíti, hogy Magyarország hivatalosan mindig arról beszél, hogy a szerbektől nem von meg semmit sem, a parlament nem is túl szerény összegeket szavaz meg kultúrára, szerb iskolákra. A riporter mindemellett hangsúlyozza, hogy Magyarországon csak három

iskolában lehet szerb szót hallani, szerb színház nincs, még kétnyelvű formában sem, s az egyetlen abszolút szerb többségű helység a Csepel-szigeten, Budapest közelében található, Lovra. Itt gyakran lehet hallani az „ősök nyelvét", gyakran — de nem eléggé sűrűn —, mint ahogy Szentendre sem az a hely már, amely néhány évtizede volt. Jaksic, a város görögkeleti esperese elmondta, hogy 1925-ben, amikor először a városba érkezett, a helység igazi szerb városka volt, de ma már minden más, még a házak sem a régiek. Felpanaszolják azt is, hogy a magyar kormány elhatározta ugyan, hogy a falvakban újra szerb iskolákat és óvodákat nyit, de nincs gyermek, aki ősei nyelvét tanulná. A riportból nem derül ugyan ki, de Magyar- országon ismeretes a tény, hogy a szerbek túlnyomó többsége a húszas években végrehajtott optálással Jugoszláviába költözött, s a magyarországi szerb népesség csökkenésének fő oka ez volt.

Zene, mese

KOVÁCS KATI ÉS ÓZ CEGLÉDEN

Kovács Kati és Sztevano- vity Zorán vendégszerepei a ceglédi Kossuth Művelődési Házban február 13- án, csütörtökön, 19 órai kezdettel. A gyerekeknek ugyanaznap délelőtt 10 órától és 14 óra 30 perctől pedig Baum híres zenés mesejátékát, az Óz, a nagy varázslót adja elő. a Budapesti Kamaraszínház a ceglédi művelődési házban.

Elmaradt a Csoda Ada ni Iában

Zsúfolt programok a filmszemlén

Bizony, ezekben a napokban a bőség zavarával küzd a magyar filmeket kedvelő mozilátogató

A szoba sarkában két, húrját vesztett hegedű, és egy kibelezett tangóharmonika árválkodik. Némán várják, hogy az agg mester becéző kezébe vegye őket, roskadt hangszerüket a munkapadra fektesse, és elkezdődjék a nagy operáció, a javítás.

Cegléden, a földszintes, családi házas utcácskák egyikében, igencsak eldugott helyen egy különleges hangszerjavító mester, a nyolcvaneszlendős Szálkái István lakik. Az ő műhelyében jártunk. Más hangszerdoktor még csak akadna rajta kívül az országban, bár mint mondja, mostanában mesterségének képviselői fogyófélben vannak, akár a hold karéja. Hanem amiben Szálkái úr különleges, azt rajta kívül más aligha űzi mesterségként széles e hazában; ő ugyanis a hangszerhúrké- szítés és -fonás egészen ritka foglalatosságát folytatja a harmincas évek kezdete óta, mégpedig nem is akárhogy, hanem mesterfokon.

AZ AUSZTRÁL JOBB

Vasárnap délelőtt van, a műhellyel szomszédos konyhában a mester úr felesége szöszmötöl. A frissen sülő rántott hús illata lerjeng a pici házban, jótékonyan keveredve a munkapadon szanaszét heverő hegedűdarabkák. . á srófok, csipeszek, az enyves filcdarab- kák meg a finomra pácolt fa gyantaillalaval. Szálkái úr éppen ébredezik, ebéd előtti szunyókálásából keltette föl a jöttömet. jelző kapucsengő. Ülünk a fa, a filc és a rántott hús izgalmas illategyvélegében, vendéglátómból egy zenében bővelkedő élet, szakmája titkait próbálom kicsalogatni.

— Jó hegedűhúrnak való manapság idehaza nem terem — emeli felém mindentudó mutatóujját. — A Cegléd környéki és a többi itthoni birkabél szakad,

nyúlik. Csak az ausztrál a jó — bólogat. — A zongora és a többi hangszer húrjait acélból, vörösrézből, ezüstből, alumíniumból vagy selyemből készítem, a sajat magam konstruálta gépemen. — Bizonyságképp, hogy a keze alól csak príma minőség kerül ki, megpengeti az egyik nyakasze- gett hegedű húrját. Hosz- szan zeng a tiszta fisz hang; betölti a kicsi műhelyt. — Abszolút hallás? Jobb a relatív abszolút hallás, nekem az van — mondja mosolyogva. — így kevesebbet szenvedek, ha valaki hamisat fog. Ezzel együtt kiver a vfá, ha fals hang jut a fülembe.

Szálkái úr ifjúkorában kántor akart lenni, de a rossz lába miatt nem vették föl a képzőbe. Gondolt egy nagyot s merészet, hogy zeneszeretőét, jó „fiihallását” tán mégse hagyja parlagon, átruccant Grazba szerencsét próbálni. Az át- ruccanásból valcolás lelt, elvégre a középkori mesteremberek is Európát bebarangolva hajdan így tanulták ki a szakma csín- ját-bínját, hazatérve pedig gazdagították kies Magyar- országunkat. Szálkái úr azonban csak Grazig jutott, ahol megtanulta a hangszerkészítés és -javítás mesterségét, utazgatott még egy keveset Magyarország és Ausztria között, jó néhány évtizede Szolnokon, végül Cegléden állapodott meg, a szolnoki színház hangszerjavítója lett.

MINT BEETHOVEN

— Talán a túl sok hang tette, talán a vírusos .influenza, de látja, vénségem- re megsüketülök, mint Beethoven — nevet Szálkái úr, aztán elmeséli a kalandját a kisdoktörnővel, akit fokozódó nagyothallásá miatt nemrég megkeresett, s aki elcsodálkozott a hangok tudományában mutatott jártasságán. „Szálkái bácsi, miért hagy itt erőllcödni engem a süketszobával, miért nem mondta rögtön, hogy zenészféle’’, idézi a mester göcögve a kisdoktornő tréfásan bosszankodó szavait.

A hangszerjavítónak, a húrkészítőnek több szakmához azonos szinten kell értenie, nem konyítania. A zenei hallás, a hangszeres tudás az ács és az esztergályos mind-mind egyazon személyben létezzen, különben csak kontár az ember. Szálkái úr ilyesféle polihisztor, ötven évig tanulta ezeket. Évtizedek óta mesz- sze városokból keresik fel, híre van a szaktudásának.

CSAK ZÖREJ AZ

—• Azokat a zongorákat, hegedűket, amiket én javítok, másnap nem kell újból fölhangolni. Néha még a kollégáim is ideszaladnak hozzám, ha felbukni készülnek a szakma göröngyeiben — teszi hozzá egy csöppnyi elégedettséggel. — A fiatalok bezzeg nem nagyon kapkodnak a foglalkozásom után, s ha elvétve akad is, mind kevesebb a követőm — panaszolja bo- rongósra váltva. Mintha megint ugyanarra tartanánk, mint az ötvenes évei;, ben, amikor szinte, nulla volt a komolyzene iránti igény.

Az elektronikus hangszerek száműzik a zongorákat, a hegedűket, és az úgynevezett zene, amit ma a fiataloknak kábítószerként adagolnak, nem zene, csak zörej — fűzi hozzá végleg eikomolyodva.

Szálkái úr legalább tízezer zongorát hangolt föl és javított meg, a hegedűknek és a többi hangszernek a számát se tudja. Karnagyok és híres zenepedagógusok kísérték életútját. Ma már csak elvétve és szívességből vállal egy-egy javítást, húrkészítést, ám a zene szeretete továbbra is őshonos maradt a kis ceglédi házban. Példát mutatva, lám, így is lehet élni.

Kocsis Klára

(Ilancsovszki János felvételei)

Javában tart a 23. magyar filmszemle. Többek között a Metró, a Művész, a Szindbád mozikban. Külföldről mintegy másfél száz érdeklődő, filmes szakember és újságíró érkezett, akik remélhetőleg a magyar film jó hírét keltik majd. A szemlén közel 50 alkotást mutatnak be, melynek közel 20 százalékát érdekes módon női alkotó készítette. A szemlét is az első filmes Böszörményi Zsuzsa filmjével nyitották meg. Van, ahol teltházas közönség előtt zajlanak az előadások. A Művész moziban, ahol a másodelőadásokat, valamint az elmúlt két évben már bemutatott filmeket vetítették, csak a nézőtér háromnegyede telt meg, ám az ősbemutatókra ott is minden jegy elkelt. Valamivel kisebb érdeklődés mutatkozott a dokumentumfilmek iránt. A szemle első három napján 5 ezren váltottak jegyet.

Elmaradt viszont a Művész mozi Chaplin- termében meghirdetett Csoda Manilában című film vetítése. Czencz József rendező és a film egyik szereplője között függőben levő jogi eljárás miatt nem kerülhetett sor a kitűzött vetítésre. A 23. magyar filmszemle igazgatósága nem

A Nyugati pályaudvarral szemben levő Metró — volt Szikra — mozi a 23. magyar filmszemle egyik fellegvára

tudott a Csoda Manilában körül zajló jogi vitáról, az 1990. szeptember 6. óta nyilvánosan bemutatott filmet reprízként tűzte műsorára.

Igen sok filmestalálkozóra is sor került: ahol a szakma, forgalmazók, a kritikusok és a közönség mondták el véleményüket. Időnként magas hőfokon izzottak a szenvedélyek, de aztán mindegyik fél belátta, pénz nélkül aligha lábalhat ki a magyar film a válságból.

Az egyik legtermékenyebb magyar dokumentumfilmes, Sára Sándor, több alkotásával is szerepel a filmszemlén. Az eddigiek — külföldi kritikusok véleménye szerint — igencsak elismerést érdemelnek.

POMÁZI_ PROGRAMOK

Kezdeményezzen a közönség

„Nem , irányítani akarunk, hanem segíteni’’ — vallja a pomázi művelődési ház fiatal igazgatója, Zsidei János. — „Az a célunk, hogy az emberek vegyék birtokba a házat.”

Nem véletlen, ha a népzene kedvelői számára ismerősen cseng a neve, néhány éve még az európai népzenét játszó Igric zenekar tagjaként lépett fel. A zenekar egy időre elhallgatott, mert tagjai családalapításba fogtak, egzisztenciát teremtenek, de nem mondtak le arról, hogy néhány év múlva újból együtt zenéljenek.

A pomázi művelődési ház programján érződik, hogy zenész az igazgatója. A legkülönbözőbb műfajú zenekarok kapnak itt rendszeres próbalehetőséget, mi több, felvételek készítésére is módjuk nyílik. A házban kapott helyet a Vujicsics Tihamér Zeneiskola 12Ö személyes kihelyezett tagozata, két együttesük szintén itt gyakorol.

A művelődési házak hagyományaihoz híven itt működik a nyugdíjas- és a kertbarúlklub, itt találkoznak a galambászok;

KRESZ-, szabás-varrás, természetgyógyász-tanfolyamon lehet részt venni. Az erősödni vágyók karatézni tanulhatnak. A nemzetiségi klubok szintén itt kaptak otthont, így a decemberben alakult német nemzetiségi kulturális egyesület is. A nagyteremben iskolák, óvodák, gazdasági társulások tartják , rendszeresen . rendezvényeiket.

Harmincnégyezer kötetes könyvtár áll az olvasók rendelkezésére, s a falu nagy kiterjedésére való tekintettel két fiókkönyvtárat működtetnek. Nemrég nyitottak meg egy hagyományőrző kiállítást, nem messze a művelődési háztól.

Néhány új kezdeményezéssel is próbálkoznak, de nem mindig kíséri siker,

□ Még az ősszel találkoztam olyan plakátokkal, amelyek az itt alakuló képzőművész szakkörbe invitálnak. Sokan jelentkeztek? ■— kérdem az igazgatót.

— Sajnos csak egypáran, ezért meg is szűnt. A gyerekek számára az iskolák biztosítják a szakköri munkát, a felnőttek körében pedig nem volt érdeklődés.

□ Mégis, mire van igény?

— Nyáron végeztünk egy felmérést, amiből ezt próbáltuk megtudni. Sajnos Pomáz tipikus „alvófalu'’, sokan 'ingáznak, csak hétvégén érnek rá! Azt a kevés szabadidőt viszont a családjuk körében szeretnék eltölteni. A felmérésből az derült ki, hogy leginkább a játszóházat és a sportköröket igénylik.

□ Említette, hogy pártolja az egyéni kezdeményezéseket. Volt már, aki élt ezzel a lehetőséggel?

— Decemberben alakult a BMX- és a gördeszka- klub. a gyerekek kezdeményezésére! Ok alakították ki a klub jelvényét, és együtt tervezzük a pályát, amit tavasszal kezdünk építeni.

□ Az olvasás, zenehallgatás, filmvetítés háttérbe szorult?

— Erről szó sincs. A könyvtárat nagyon sokan veszik igénybe. A könyvek mellett sok lemezünk is van, a video- és magnókazettatárunkat pedig magunk gyűjtjük. Elsősorban ismeretterjesztő filmeket és

meséket veszünk fel. Ma már olyan szinten van az anyag, hogy ha valaki természetfilmet kér, vissza tudok kérdezni: Euróoa,

Ázsia vagy Óceánia érdekli-e. Remélem, ezzel nem sértem meg a médiatörvényi! Nem kölcsönözzük ki, nem nyerészkedünk rajta. Viszont óriási segítséget jelent egy ilyen gyűjtemény. A kölcsönzött szakkönyvek mellé például tudok ajánlani e témához illő szakkönyveket is.

□ Van-e elég pénzük terveik valóra váltásához? Hogy áll a kérdéshez az ön- kormányzat ?

— Tavaly is megkaptuk azt a pénzt, amire szükségünk volt, idén sem akarják megkurtítani a kért összeget. Pedig idén többet kértünk, mert a ház felújításra szorul, és a műszaki felszerelést is korszerűsíteni kell.

□ Néhány önkormányzat úgy véli, hogy a művelődési házak „termeljék meg” a működésükhöz szükséges pénzt. Mi erről a véleménye?

•— Amelyik művelődési háztól ezt kívánják, az előbb-utóbb tönkremegy. Ez egy közösség háza, arra való,, hogy az egész közösség használja. Az önkormányzat nem a művelődési ház stábjának adja a pénzt, hanem a lakosságot támogatja. Nekünk a programok szervezésén túl az a dolguk, hogy helyet, lehetőséget és szakmai segítséget nyújtsunk minden kulturális kezdeményezésnek.

(pachner)

EGY HÚRON LENDÜL A ZENÉVEL

Ha tízezer zongora