Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-08 / 33. szám

VÁCI XXXVI. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM 1993. FEBRUÁR 8., SZOMBAT Gizi mama büszke cigány voltára Ne legyenek megalázótok Csak amikor valaki már másodszor hivatkozott a több­ször is megszólaló, jó humorú Gizi nénire, akkor lor- dultam hátra. Éppen a polgármesterrel keveredett vitá­ba, amelyet a maga részéről azzal zárt le, hogy bizto­san félreértette, amit annak idején a község vezetője mondott. Nem lenne csoda, hiszen aznap született meg harmadik unokája, s a boldogság biztosan elvette az eszét... Kicsit talán tovább is néztem Gizi nagymamát, mint illett volna. Mert, mi tagadás, egyáltalán nem volt „nagymamás'’. Egy harmincas éveiben járó, jól öltözött, gyors ' észjárá­sú, jó humorú, csinos nő ült mögöttem. Az jutott eszembe, ha saját vállalko­zásom lenne, akkor ponto­san ilyen ügyvezető igaz­gatót szeretnék látni az élén ... Csak hát, Gizi ma­ma cigány származású, s mint mondta, „kevés isko­lája” van. — Persze, ha azt állítom, hogy ez már elegendő a cigányság hely­zetének — köztük a mint­egy száznegyven verőcei cigány lakosénak — a jel­lemzéséhez, akkor a verő­cei cigányfórum résztvevői nyilván felháborodnának. Mert ott még nagyon sok mindenről esett szó. Például arról, hogy a posta nem úgy kézbesíti a levelet, pénzt a cigányok­nak, mint a nem másnak, hogy érzik a megkülönböz­tetést a boltban, az orvos­nál, hogy a munkahelyek­ről először mindig a cigány származásúakat küldik el, hogy a cigány csak arra jó, hogy állja a verést — a bőrfejűektől —, meg hogy a választáson szavazzon ... Elhangzott — ha nem is szó szerint —, hogy az ön­kormányzat sem cigány­párti. Így van-e vagy sem, ezt egy külső szemlélő nem tudja eldönteni. Az viszont igen rokonszenves volt, amit a fórumra meghívott polgármester, Alpári György mondott és aján­lott a jelenlevőknek. A sé­relmek egy része azért olyan mély, mert nem mondják ki. Szerveződni kellene a cigányságnak, és szószólójuknak pedig élnie a lehetőségekkel, fellépni a cigányság érdekeiért — vélte a polgármester, egy­úttal ajánlva, hogy. képvi­selőjük vegyen részt a se­gélyek elosztásában, hiszen Farsanggal kezdődik Farsangi bál lesz Nagy­maroson, február 8-án, szombaton a Maros étte­remben, 19 órától. A zenét a Cyklon Rt. szolgáltatja. — Egy hét múlva, február 15-én. ismét mulathatnak a nagymarosiak: svábbál lesz a művelődési házban, este. hét órától egészen haj­nalig. Itt a zenét a Brunner sváb zenekar szolgáltatja, és fellép a vecsési hagyo­mányőrző együttes. A hónap utolsó szombat­ján, február 29-én, alapít­ványbált rendeznek, amely­nek bevételét az iskola tá­mogatására szolgáló alapít­vány- javára fizetik be. A belépőjegyeket az iskolában és a könyvtárban árusítják. ő ismeri a legjobban a kö­rülményeket. Ám egy életet nem lehet segélyekre alapozni, hívta fel a jelenlevők figyel­mét Alpári György. Az ön- szerveződésnek az is egyik célja lehet, hogy a cigány­ság találjon valami megol­dást, s ne szolgáltassa ki magát a segélyezésnek. Gáspár István, a cigány­klub vezetője egyik meg­oldásnak a közmunkát ajánlotta, Farkas János ki­sebbségi szószóló már ko­rábban valamiféle vállal­kozást tervezett, a cigány­ság hagyományos mester­ségeinek felelevenítésére. Megható volt Farkas Já­nos érzelemtől izzó mon­data: harcolok minden ci­gány testvéremért, hogy ne legyenek megalázónak — ám jóval gyakorlatiasabb volt, amit felesége mon­dott: meg kellene teremte­ni a lehetőséget a cigány- gyerekek iskolai korrepe­tálására, a diákkor előtt pedig fel kellene őket ké­szíteni az iskolára, hogy ne rögtön a kisegítőben kezd­jék a tanulást! Zárszóként pedig mi mást idézhetnék fel a ve­rőcei cigányfórumról, mint „Gizi mama” szavait: Én arra neveltem a gyerekei­met, legyenek büszkék ar­ra, hogy cigányok! (Borgó) Horgász a pácban Nem a szegények sportja Ha eddig csak kevesek által űzhetett, úrj passzió volt a vadászat, most még inkább az, panaszkodnak a vadászok: elsősorban a többszörösére emelt bér­leti díjak sújtják a vadász- társaságokat és tagjaikat. A horgászat viszont min­dig is a szerényebb anya­gi lehetőségekkel rendelke­ző emberek sportja volt. Persze mint kiderül, ma már ez sem olyan olcsó szórakozás... Váctól nem messze, Sződ- liget és Göd között, volt egy agyagbánya. Néhány évtizeddel ezelőtt gödreit összekötötték, és kialakult egy egyhektáros tórendszer. Ezt béreli hatvan em­ber, ők tartják rendben a tavat és környékét is. És ez a hatvan horgász adja üsz- sze minden évben azt a pénzt, amely a tizenkét mázsa hal megvásárlásá­hoz, betelepítéséhez szük­séges. Ez nem kis kiadás, és emellett csak elenyésző összeget jelent a tagdíj, amit az egyesületnek fi­zetni kell. A tagdíjon kí­vül pedig, természetesen, az éves horgászjegyet is meg kell váltani (amelynek „gyerekjegye” is belekerül 550 forintba, legalábbis pil­lanatnyilag). A fent felsoroltak az előre számítható, rendsze­res kiadások. Ám mindig akad valami rendkívüli fi­zetnivaló. Legutóbb az augusztusi Duna-áradás okozott komoly gondokat — azzal is, hogy a halakat „kimosta” a tóból, s azzal is, hogy helyette iszapot hordott be. Ezért aztán a horgászok ősszel kénytelenek voltak lecsapolni a kis tavat, kora tavasszal pedig megkezde­ni az iszap eltávolítását. Ehhez nemcsak ezernél is több órát kell dolgozniuk, hanem még vagy százöt­venezer forintot is össze kell adniuk. S ha mindez­zel készen vannak, újra dolgozhatnak, újra fizethet­nek: a tavat újra be kell telepíteni halakkal... Hogy a hatvan horgász között vannak-e munkanél­küliek, arról nem szól a fá­ma. Ám ha vannak, akkor jelentősebb anyagi tarta­lékkal kell rendelkezniük, mert úgy tűnik, a horgá­szat sem éppen a szegé­nyek sportja... — nos. A város bízik a vállalkozókban Kezükben a kapu kulcs A város jólétét a vállalkozók alapozhatják meg, hang­zott el egy fórumon, amelyen több vállalkozói érdek­képviselet és a város vezetői vettek részt. Pontosan ki fogalmazott így? Maguk a vállalkozók már szerénység­ből sem lehettek ... Ilyen egyszerű volna? Ezen a meglehetősen rö­gös és, valljuk be, kényel­metlen úton csak nyílt szív­vel, őszinte hittel lehet vé­gigmenni. Tudják, mint a mesében, mert csak akkor nyerjük el méltó jutalmun­kat. A fórumon, amiről ez­úttal megpróbálunk beszá­molni, a polgármester, a jegyző, a városgazdálkodási osztályvezető, a főépítész, valamint a KISOSZ, az ipar­testület. a málnatermesztő egyesület és két, váci ma­gánvállalkozókat tömörítő egyesület vett részt. SE VELE, SE NÉLKÜLE Bartos Ferenc polgármes­ter szerint a városnak is megvannak az adottságai és energiája ahhoz, hogy a vál­lalkozókkal karöltve elin­dítsa az eddig lejjebb és lejjebb süllyedő fejlődési irányt fölfelé. Kényszerű beavatkozásokról is beszélt, amiket a kultúra vagy a sport támogatása terén kel­lett tenniük, hiszen a régi szocialista típusú üzemek magukra hagytak korábban segített csoportokat. Ez volt az értékmentés egy része. Kényszerintézkedéseket is kellett hozni, mint az ipar­űzési adó. A döntés előtt ta­nácskoztak az ipartestület­tel. akinek nem volt kifogá­sa a bevezetés ellen, hiszen csak egymilliós árbevétel fölött kezd működni. Ké­sőbb kiderülit. a kereskedő­ket sújtja a dolog, s főleg azokat, akik igyekeznek kis' árréssel nagy forgalmat bo­nyolítani. Valahogy az előre várt­nál nagyobb összeg folyt be ilyen címen. Idén nem szándékoznak újabb adóne­meket bevezetni, A város helyzetét ecsete­lő bevezetőben elhangzott az is, milyen kudarcaik vol­tak. Első helyen szerepelt a volt rendőrség épülete, ami­ből egyhamar nem lesz szál­loda. A külföldi partner, aki kötélhágcsót dobott nekünk, már nem hajlandó kihúzni. Így ismét magunkra ma­radtunk az Alagi Állami Tangazdasággal, aki az ol­csón szerzett részének már többszörösét kérné a távo­Anyakönyvi hírek« Vácott születtek: Borpss Zoltán és Fodor Erika lá­nya Dóra, Farkas János és Hambalgó Tünde fia Máté. Pukász Jenő és Pethő Ka­talin. lánya Diána, Gyimesi András és Csömör Erzsébet fia Krisztián, Kevevári At­tila és Lőrincz Éva lánya Barbara, Magos Gábor és Nepel Valéria fia Márió. Fehérvári Tibor és Árpás Andrea lánya Luca, Poni- csán István és Ivucsera Ka­talin fia Tamás, Csánki Sándor és Zomborka Judit lánya Zita. Aiitsach Árpád és Busái Ágnes lánya Zsó­fia, Csonka Ferenc és Oláh Anna lánya Angéla, Huszti Endre és Kuli Andrea fia Sebestyén, Kovács Zoltán és Bereczki Magdolna lá­nya Nikoletta. Nagy Zsolt és Győrfi Erika lánya Alexandra, Szabó Árpád és Halász Aranka lánya Anita, Madarász István és Tömör Katalin lánya Kata. Házasságot kötöttek: Sze- begyinszki János és Cse- repkai Judit, Benda Ferenc és Kocsis Mária. Vácott haltak el: Sza- niszló József Vác. Bíró Etelka Vác, Görcsi Lajos Kösd, Mészáros Istvánná sz. Zibrényi Erzsébet Vác, Hajek Jánosné sz. Heffen- träger Rozália Nagymaros, Döme Tamás sz.: Rekl Má­ria Szob, Pinczés Rezsöné sz.: Marga Mária Szob, Ke­lemen Józsefné sz.: Palcsó Irma Berkenye, Dudoli Já­nos Nógrád. Hokira József­né sz.: Mestra Mária Dré- gelypalánk, Gróf András Dunakeszi, Hegedűs János­né sz.: Tóth Mária Örboty- tyán, Imre Györgyné sz.: Fiedler Mária Vác, Ba- gyánszki Jánosné sz.: He­gedűs Zsuzsanna Csornád, Nagy .István Váchartyán, Strausz Imre Dunakeszi. Pákozdi Imréné sz.: Gerhát Julianna Verőce, Kövecses Lászlóné sz.: Kántor Gab­riella Göd. Kiss Józsefné sz.: Juhász Mária Főt, Né- medi János Felsőpako.ny, Szalai István Püspökszi­lágy, Gattyán István Duna­keszi, Német Norbert Vác, Lipták Sándor Főt, Jordán Istvánná sz.: Gál Terézia Dunakeszi, Patrik Nándor- né sz.: Nándori Borbála Nagymaros, Szabó Béláné sz.: Stenczli Margit Vámos- mikola, Molnár Istvánná sz.: Molnár Verona Nógrád. zásért. Így a se vele, se nél­küle állapotba kövesedett a saját szálloda ügye. Dr. Kovács Tibor jegyző arról szólt néhány szót, hogy az adópolitikát telje­sen nyilvánossá akarják tenni, Kövics Csabáné osz­tályvezető pedig néhány le­hetőséget ajánlott, ahol a közeljövőben üzleteket le­het nyitni. A beszélgetés során nyil­vánvaló volt a párbeszédre való készség. Igaz, ebben senki nem is kételkedett, ha már ilyen szépen asztalhoz ültek. Valakinek a vállal­kozók közül ez mégsem volt elég, mert határozottabb hozzáállást, sőt mi több, gazdaságfejlesztési koncep­ciót kért számon a város­tól. Olyan valamiről is be­szélt, mint adópolitikai piac — talán nem pontosan így fogalmazott —. amely ide csalogatná más városok vál­lalkozóit is. A tervszerűség mellett még holmi közgaz­dasági előrejelzést is szá­mon kért. MA MÁR SZEMÉRMESEBBEK Csakhogy — derült ki a válaszból — nem a szocia­lista tervgazdálkodás idejét éljük. Nem is lehetne ada­tok nélkül kidolgozni ilyes­mit. A gazdálkodó szerve­zetek, egységek nem köte­lesek kiszolgáltatni infor­mációkat önmagukról. An­nak idején a pártbizottság­nak kötelező volt megtenni, most azonban szemérmeseb­bek. Csak ha valami baj van, tudják meg, mennyi dolgozó és milyen körülmé­nyek vannak az egyes üze­meknél. Így történt ez leg­utóbb az öntöde esetében, amikor környezetvédelmi panasz miatt kezdett tapo­gatózni a polgármesteri hi­vatal. A TALPON MARADÁS A TÉT Akinek nem tetszett ez a X’álasz, s nem tudta elfogad­ni a tényt, miszerint most maga a talpon maradás a tét. tovább feszegette a té­mát, mégpedig az ingatlan- értékesítéseknél. Miért kül­földinek adja el a város a jó területeit? Miért nem hirdetett meg néhány in­gatlant? A konkrét vála­szok után elhangzott: ez­után nemcsak meghirdetik, de a vállalkozóknak külön, is eljuttatják az eladandó épületek, telkek listáját, hogy felkészülten vehesse­nek részt a licitálásokon, pályázatokon. Az együttműködést pél­dázza még az az ígéret — szigorúan a demokrácia sza­bályai szerint —, hogy a gazdasági bizottság vezető­jének továbbítják a vállal­kozók kérését, vehessenek részt az őket érintő dönté­sek előkészítésénél a bizott­sági üléseken, egy-egy sa­ját képviselőjükkel. Ezután csak remélni lehet, hogy a bizottság emlegetett vezető­je, aki nem volt jelen a fó­rumon, szintén így gondolja helyesnek! Dudás Zoltán Szemeréből hét volt Lesz-e Új-Naszály? Nem tagadom, mindig ro­konszenveztem néhány em­ber szándékával, hogy új életre hívjanak egy régi te­lepülést. A török alatt meg­semmisült Naszály falu el­képzelt pusztulását megír­tam már e hasábokon. Néhány napja olvastam, hogy a faluszervezők kér­déséről hamarosan dönt a képviselő-testület. Tudom, türelmesen várják a nép­szavazás elrendelését. Engem az említett szak- vélemény egy-két része ér­dekel most. Az egyik: a volt Naszály falu egész fennállásakor szerves része volt Vácnak, pusztulása így nem lehetett beolvadás, csak az élő tele­pülés halála. Megmaradt lakói s a néhány leszárma­zott nem menekültként vallhatta magát váci pol­gárnak, hanem teljes jog­gal. A középkori falvak-te­lepülések (nálunk Naszály, vagy Cselőte) önállóak vol­tak ugyan, de egy nagyobb egység tagjaként. Fontos a leendő név fö­lötti döntés. Dr. Kiss Gyu­la szakvéleményében jog­gal tart a régi elnevezés föl­vételétől, mivel más köz­ség tartósan viseli e nevet Komárom megyében. Mind­két település egyező neve a XIII. századi okiratok­ban tűnik fel először, a miénk sajnos csak a török időkig volt ismeretes. Fellapoztam Györffy György négykötetes mun­káját: Az Árpád-kori Ma­gyarország történeti föld­rajza címűt. Bizonyság van abban mindkét Naszályra, de másra is. Seregnyi volt az olyan falu, melyek egy nevet viseltek. Ezek vagy a közös foglaló törzshöz tartoztak, vagy eladás után is ahhoz tartozónak tekin­tették magukat. Erre ta­láltam példát a Szemere nevet hordozó helységekre vonatkozóan, s éppen Ko­márom megyében. Ugyanis mindmáig van egy ősi fa­lu Komáromtól északkelet­re, melyet ma ugyan (el­szállítása után) Semerovó- nak hívnak, de 1920-ig Sze­mere volt annak ellenére, hogy Borsodban is volt és van egy másik Szemere. Igaza van a szakértőnek, ha a mi faluszervezőinket — siker esetén — a régi településnévtől félti „állam- igazgatási szempontból”. Eleink nem voltak . ilyen félősek, mert Fényes Elek Geographiai szótárában hét Szemere nevű községet találtam. Csak a példa miatt maradtam itt, s azért, mert a javasolt előnévre is van eset. A hét Szemeré­ből több különböző hely- pontosító előtagot hord. Győri-Szemere, Űj- vagy Répcze-Szemere. Mi lesz új falunk neve? Vácnaszály, Váci-Naszály, vagy Üj-Naszály? Majd­nem mindegy, csak legyen. — csankó — VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. IS. a A szerkesztőség ve­zetője: Borgó János. O Munkatársak: Dudás Zol­tán és Halász Erzsébet. 9 Postacím: Vác, Pf. 32.2601, Telefax és telefon: (27) 10-095. Telex: 282 297. » Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tóI 15 óráig. ® Hirdetésfelvétel a szerkesztőseiben naponta délelőtt 9-től 11-ig, vala­mint a váci hirdetőirodá­ban (Jókai utca 9.) hétfőn és Kcddén délután 14-töI 17 óráig.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom