Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-02 / 1. szám

CEGUÉDI XXXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1992. JANUÁR 2., CSÜTÖRTÖK Gazdaságtörténeti emlékeink Budára, Pestre szekereztek A dzsungel könyvét lapozzák Betlehemes játék az aluljárókban MOST, HOGY A FÖLD többé-kevésbé visszanyeri régi megbecsültségét, nem árt felidézni, eleink, idejé­ben kik és hogyan művel­ték a ceglédi határt. Jó kalauzul kínálkozik ehhez a nagykőrösi levéltár tudós kutatójának. Szabó Attilá­nak a könyve, amely né­hány évvel ezelőtt a Ceg­lédi Kossuth Múzeum Fü­zetei sorozatban jelent meg. A szerző a ceglédi vallás- alapítványi uradalom 1782 —1867 közötti gazdálkodá­sát dolgozta fel a levéltár­ban lévő dokumentumok alapján. Történeti visszate­kintése egészen a XIV. szá­zadig nyúlik, ugyanis Er­zsébet királyné 1368. szep­tember 10-én adományozta az óbudai apácáknak Ceg­lédét. Attól kezdve évszá­zadokon át a klarisszák voltak a város földesasszo­nyai. , A török időkben a föld népe kétfelé adózott, meg­fizette az apácáknak kirótt járandóságot és a török kincstárnak is kielégítette a kívánságát. A Rákóczt-sza- badságharc idején 1709. áp­rilis 21-én rácok dúlták fel a várost, halottakat és sú­lyos sebesülteket hagyva maguk után. Az 1780-as évekig mezei- kertszerűen használták a határt, főleg szarvasmarhát tenyésztettek a nyugati piacok számára. A legelőket ki-ki szüksége szerint vette igénybe. Később megkez­dődött a gabonatermesztés, s ahogy nőtt a népesség, fogyatkozott a szabad lege- lőterület. Egyre több lett a zsellér. Amíg 1715-ben csu­pán 2214 hold szántót tar­tottak nyilván, 1777-ben már 26 793 holdnyi területet műveltek. A gazdálkodás átalakulá­sa megkívánta, hogy a föl­det művelő, állatokat neve­lő emberek ott lakjanak, ahová munkájuk köti őket, így alakult ki a határban a tanyarendszer. Az egymást követő urbáriumok sorra megszabták a jobbágyok és Mozi Abony, Szabadság: Ja­nuár 2-án este 6 és 8 óra­kor: A nagy durranás (szín., am,, par.), 7-8-án es­te 6 és 8 órakor: Foint Break (szín., felír,, am. akc.). CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tét t. • A szerkesztőség vezetője: fehér Ferenc, # Munka- társak t Tamasl Tmnás és Rozgonyi István. 9 Posta­cím: Cegléd, Pf. 19. 2701. Te­lefax és telefon: (20) 11-100. • Telex: 22-6359, 9 Hirde­tésfelvétel: Hírlapkiadó Vál­lalat Közönségszolgálata, Cegléd, Teleki u. 90.: kedd, csütörtök, péntek 9-éől í2-ig, szerda 10—H óráig. Tele­fon: (20) 10-763, a zsellérek fizetési, beszol- gáltatási kötelezettségeit, a gyalog- és a fogatos robot­napok számát. A gyalog­munkásokat júniusban és júliusban vették igénybe legyakrabban, fűkaszálás idején, továbbá áprilisban a berceli szőlőskertben. Az igás robot szeptemberben volt a legkelendőbb, amikor a szénahordás kötött le je­lentős erőket. A távoli fu­varok Pestre és Budára irányultak. Oda vitték a gabonát. Leányvárra — a klarisszák másik birtokára — bort szekereztek. Az 1773-ban kiadott mó­dosított urbárium országos viszonylatban is magas földterületet 75 hold szán­tót és 17 hold kaszálórétet adott egy telekhez, amelyet a tanyás gazdálkodás ha­gyományai szerint egy tag­ban mértek ki. 1773-ban 375 telek 6C3 jobbágy kö­zött oszlott meg. A KÖNYV részletesen foglalkozik az uradalom szervezetével. 1782. április 9-én megszűnt az apácák fennhatósága Cegléden. II. József ezt a rendet is fel­oszlatta, vagyonát a vallás­alaphoz csatolta. A hetven­ezer holdnyi határú várost a pesti kerületbe sorolták. 1784-ben az összeírás 7944 lakost tartott számon, kö­zülük 863 jobbágy-, 452 zsel­lér- és 200 házatlan zsellér családot. A berceli határré- szan, betelepített németek­ből. 1804-ben létesült önálló község. A ceglédi nemesemberek (1784-ben 41 család) kevés földdel rendelkező, birtok nélküli, úgynevezett armá- lis nemesek voltak. Akik úrbéres földet használtak, gyakorlatilag jobbágyok voltak. 1840-ben megalakí­tották a Ceglédi Hadnagy Széket. A jobbágyság vidékünkön is hosszú küzdelmet vívott a földmegváltásáért. A ceglédi tanács már 1819- ben szerette volna urbariá- lis tartozásait megváltani, de csak 1836-tól értek el eredményekét. A robot­megváltásra 1839-ben ke­rülhetett sor. Végül az 1348-as IX. törvénycikk tett pontot az ügv végére, amely megszüntette az úrbérisé- get. A jobbágyfelszabadítás Cegléden 1972 házas zsellért érintett, egy jobbágyra át­lag 37,2 hold föld jutott. (Abban az időben 1100 négyszögöles kisholdban számoltak.) A ceglédi uradalom 1866. október 28-án került a helytartótanács kezelésébe, és Ceglédet tették meg a kerület központjává, híva- ■ talos neve Ceglédi Gazda­sági Kerület lett. Az át­szervezett uradalom legna­gyobb bevétele a föld- és regálébérletekből szárma­zott. Dézsmaváltságot kap­tak a szőlő- és kenderftö- dek után. Jelentős összeg folyt be a juhászatból. Fe— lesbérlet formájában meg­indult a dohánytermesztés. A berceli szőlőt napszámo­sok művelték. A kiegyezés után az uradalom földjein széles körű bérleti gazdál­kodás honosodott meg. SZABÖ ATTILA köny­véből az érdeklődők szá­mos táblázat, forrásm''"je­lölés alapján tájékozódhat­nak a részletekről. Most, amikor a mezőgazdaság gyökeres átalakuláshoz ér­kezett, nem árt visszapil­lantani a kezdetekre, hiszen tanulságot a múltból is meríthetünk. Tamasl Tamás Karácsony előtt hírt ad­tunk a ceglédi Játszó-TER Gyerekszínpad nagyszabá­sú betlehemes vállalkozá­sáról, Azóta leperegtek az események, és a fiatalok sok szép élményről számol­hattak be. Az általános és középiskolába járó diákok közül Fömötör Gáborral (Betyár), Kabdebó Flórián, nal (Pásztor). Pipó István­nal (Huszár), valamint a bojtárokkal és az angyali sereglet lányaival beszél­gettünk. A bellehemések elmon­dották. hogy korábban jó­szerével csak a nagyszülők emlékei és a televízióban látott felvételek alapján tudtak erről a régi szép karácsonyi népszokásról. Alig pár hét leforgása alatt .kellett felkészülni ük, és kezdetben kevéssé' bíz­tak benne, hogy próbál­kozásukat siker koronáz­za. Először a KlOSZ-ban léptek fel, gyerekközös­ség előtt, aztán főtt a nagy élmény, a kecskeméti fesz. A műtrágya-felhasználás visszaesése miatt vészesen csökken a termőföldek táp- anyagkészlete — állapítot­ta meg az a vizsgálat, ame­lyet a szolnoki Tiszamenti Vegyiművek felkérésére folytatott a Növény- és Ta­lajvédelmi Szolgálat szol­noki intézete. 1991-ben a mezőgazdaság foszfor- és káliumműtrúgya-felhaszná- lása a megelőző évek töre­dékére esett vissza. A mű­trágyázás drasztikus csök­kenése azonban már 1989- ben elkezdődött. Az elsődle­ges ok a gazdaságok pénz­telensége és a földtulajdon- viszonyok tisztázatlansága. A méréseket a Jász-Nagy- kun-Szolnok megye tala­jait jól reprezentáló táblá­kon végezték el. főleg olyan helyeken, ahol a foszfor- és tivál, ahol ők a Játszó­házban mutatkoztak be. A tévések árgus szemmel fi­gyeltek minden produk­ciót, és őket is alkalmasnak találták a képernyőn való szereplésre. A másik nagy esemény színhelyei a budapesti alul­járók voltak, ahol az áru­sok. a bámészkodók és az áthaladók sűrűiében kellett helyet és figyelmet terem­teniük. Nem várt siker ko­ronázta próbálkozásukat. Az eredeti suba, az öreg pásztorbot, a -remekbe for­mált betlehem és a pergő játék megtette a hatást. Nemcsak a színpadon, ha­nem ebben a szokatlan kö­zegben is felvállalták ma­gukat a gyerekek. A felnőt­tek érdeklődéssel fogadták játékukat. Végül kalapot nyömtak a kezükbe, hogy az adományokat legyen mibe gyűjteni. Tekintélyes summa gyűlt össze, ame­lyet az apróinép végül a MacDonald’s-ban „mulatott” el. A gyerekek szívesen be­lesz káHumtápahyag-ellátottság 1988-ban ’ még jó szintű volt, A vizsgálatok szerint azokon a táblákon, ahol három éve nem alkalmaz­tak foszfor- és káliummű­trágyát, a talaj 65 százalé­kán erősen csökkent a fosz­fortartalom szintje és 36 százalékkal a kálium meny- nyisége. Ha ez a tenden­cia folytatódik, az a ter­mésátlagok jelentős vissza­esését okozhatja. A vizsgá­lat tapasztalatait a mező- gazdasági termelők számá­ra hozzáférhetővé teszik. szeltek segítőtársaikról, az Erkel Ferenc Zeneisko­la fuvolazenekaráról. Sá­rik Péterről, aki egy éj­szaka leforgása alatt hang­szerelte a dalokat és Bíróné Dobosi Erikáró.l, aki végig segítette a csapatot. Az utolsó fellépés szín­helye a ceglédi gyermek- könyvtár volt, ahol kedvük­re kibolondozhatták magu­kat, némi ugratással fű­szerezve a kötött szöveget. Mindannyian szép emlé­keik között őrzik az 1991- es betlehemes játékot. Far­kasházi István, rendezői elismerésként. meghívást kapott Se psiszentgy öt gy­re, ahol január elején tart­ják az erdélyi színjátszók seregszemléjét. A gyerekek közben hoz­záláttak a következő fel­adat tanulmányozásához. O. Szabó István rendező irányításával A dzsungel könyvét viszik színpad­ra. A fokhagyma és a rák A fokhagyma nemcsak az érelmeszesedés ellen ha­tásos; hanem talán a rák bizonyos formáinak keze­lésére is alkalmas. Ameri­kai kutatók a fokhagymá­ban a rák megelőzésére al­kalmas kénvegyületet fe­deztek fel. Ezzel a kénvegyülettel ke­zelt száz hörcsöggel egyide­jűleg rákkeltő anyagot lé­legeztettek be. Az állatok­nak csak 14—19 százaléka betegedett meg, szemben a kontrollcsoport 46 százalé­kával. A rákmegelőző ve- gyület különösen belélegez­ve hatásos. A kutatok most azt vizsgálják, hogy a fok­hagymának ez a hatóanya­ga nagyobb dózisokban nem mérgező-e. Szünidei vígság lr ’ Pt : I *• L ' • . >5 ' . iáál (Apáii-Tóth Sándor felvétele) Berceli ballada Messze még az állo­más. S jön a vonat, jön a vonat. Hajnali fél négy. Szol­gálatba indul. A majd’ emberéletnyi bejárás működteti belső óráját, ez vezérli lépéseinek rit­musát, hosszát. Valaha nem volt ily szigorú menetű a min­dennapi út. Amikor ki­bújt Cserőből a pöfögő gőzös, többen akkor nyúltak fel a távolabbi kocsma ablakába kitett tüzes vízért. Ahogyan villanyra gyorsult a vonat, úgy lassult ő maga. Hajt az idő, sietni kell. Messze még az állo­más. S jön a vonat, jön a vonat. Negyvenöt éve bejáró. Az elemi iskolák befe­jeztem apja magával vitte Pestre. Így lett vö­rös szemű ingázó a fél falu. A Nyugatiban kocsi- rendező. A mély, zord télben is háromkor csö­rög a vekker. „Húszon- nágyezik", bujkál, kilo­métereket mászkál a sí­nek és a vagonok Itözött, A lábai már tiltakoz­nak, sokallják. Rövid al­vását is felszabdalja t fájdalom. Sietni keli! Késében van. Messzi még az állo­más. S jön a vonat, jön a noitat. „Átkozott nyaimlya!“ — dühvei rángatja e.lőre a havon, jégen inogó lá­bait. Zihál. Majd a vo­naton pihen. A kettétört álmot ott Ulesztgetík össze a bejárók. Tátott szájjal, hörögve zuhan­nak a sűrű homály mélységébe. Egy éve még tizenhat percig tartott az út. Most már húsz kell. Elég lesz? Még soha nem maradt le a vonatról! Tizenöt­ezer napon. Most is ki kell érni. De a lába ..., az út..., levegőt is alig kap ... S e hajnali kálvárián min­den mozdulat, minden másodperc számít. Gyorsabban! Roha­nás. a rohadt életbe! Mi lesz, úristen?! Messze még az állo­más. S in-dul már, robog a vonat. Költői Ádám (t. U Műtrágya nélkül baj

Next

/
Oldalképek
Tartalom