Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-31 / 26. szám

Kétszer nyújtották a markukat 61 milliós adóssággal indultak Rapavi József, Kerespes- tarcsa polgármestere a lé­nyegre téf, amikor beszél­getni kezdünk: — 1990. október 20-án kezdtük el a tényleges mun­kát. A 19 képviselő-testületi tag közül 10 tagja a koalí­ciónak, köztük az SZDSZ és a Fidesz képviselői is. A csapat minden tagja a gyors, hatékony változás híve, ennek eredménye­képpen sikerülhetett a ta­nácsi rendszertől örökölt mintegy 61 milliós hiányt megszüntetni, sőt az önkor­mányzatnak tartalékai is .vannak. A már elavultnak tekint­hető dél-budai települések középfeszültségű hálózatá­nak felújítását végzik az Elektromos Müvek dolgo­séi. A még «ok helyütt az 50-eg években kiépített ve­zetékek már nehezen bir­kóznak meg a megnöveke­dett fogyasztási igényekkel, így a budai kirendeltség Rengeteg fölösleges, pa­zarló kiadástól mentettük meg a település pénztárcá­ját. Például a bölcsődék költségvetésének vizsgála­takor kiderült, minden dol­gozóra két gyermek jutott, mivel óvodás korúnkat is besoroltak a legkisebbek közé. A volt költségvetési üzem és a gamesz külön fo­lyószámlái ellenőrizhetet­lenné tették a kiadásokat. A családsegítő szolgálat is külön vezette számláit, így alkalom nyílhatott vissza­élésekre. Előfordult, hogy a jogosultak egy része kétszer ú jelvette járandóságát. A nemcsak vastagabb kereszt­metszetű kábeleket és új tartóoszlopokat cserél, de helyenként az oszlop­transzformátorokat is. Ez pedig azt jelenti, hogy biz­tonságos lesz az energia­szolgáltatás. Felvételünkön a hálózatszerelő egy osz­lopon Érd és Biatorbágy közötti szakaszon (Vimola Károly felvétele) külön számlák megszünte­tésével ezeknek lehetősé­gét kizártuk, a teljes költ­ségvetés ellenőrizhetővé vált. — Ezek nem voltak nép­szerű intézkedések. — Számoltunk is ezzel, de a település érdekeit kell szem előtt tartanunk. A felduzzasztott apparátus létszámát a szükségesre csökkentettük, a sok külön épületből egy helyre köl­töztettük a közigazgatást. Alaposan utánanéztünk an­nak is, kik jogosultak a kü­lönböző szociális juttatá­sokra. Sok életerős, mun­kaképes jiatal ostromolja segélyért irodánkat. Leg­többjük nem jogosult erre, de rajtuk is segíteni pró­báltunk. Bevezettük a köz­munka intézményét, a mun­kanélküli-segélynek meg­felelő fizetésért közterü­leteinken dolgozhatnak mindazok, akik ezt az át­meneti lehetőséget elfo­gadják. Elkezdtük a település közművesítését. Ebben az évben 12 utca kap új bur­kolatot. Az ehhez szüksé­ges anyagokat már megvet­tük, a kivitelező verseny út­ján nyerte el megbízatását. Az itt lakóknak nem kell hozzájárulni a költségek­hez. Az egész lakosságot érinti, hogy nem'vezetünk be helyi adókat. — Nem esnek így el túl nagy bevételtől? — Semennyitől sem. Az adózási rendszerben annyi a kiskapu, hogy a befolyt pénzt mindjárt vissza is kellene áramoltatni. Ha nem lehet bevezetni az ará­nyos közteherviselést, in­kább nem kísérletezem ve­le. Az elmaradt bevételt alapítványok formájában meg tudjuk szerezni. Ilyen forrásból épül például a szilaslígeti kápolna, s ha­sonlóképp így tudjuk tá­mogatni az iskolákat is. — Hogyan értékelik az eddig elért eredményeket az itt élők? — Természetesen sokfé­leképpen. Az átszervezés sok embert érintett, közü­lük kevesen hitték, hogy vége az örökösnek hitt ki­váltságoknak. Ők másképp ítélik meg munkánkat, mint azok,, akiknek mun­kát, béremelést biztosítunk. M. G. Hálózatrekonstrukció Szabadverseny - korlátok nélkül? Kiskereskedők kis háborúja de az ellen természetesen örvendetes, "hogy a ne­hézségek ellenére sem csök­kent a vállalkozói kedv Ma­gyarországon. A magánke­reskedelem térhódítása nemcsak jobb ellátást ered­ményez, a kialakuló ver­senyszellem az árakat is le­fele szorítja. De Magyaror­szágon bajok vannak a versenyszellem körül. Egy elkeseredett dunaharaszti kereskedő panaszolta: — öt éve nyitottam meg az üzletet Dunaharasztin a Némedi úton — kezdi tör­ténetét Palyoga Ferenc. — Kis üzletünkben vetőma­got, műtrágyát, kerti szer­számokat árusítunk. Az esz­tendők során kialakult egy vevőkör, igényeik alapján fel tudom mérni a várható forgalmat. Az üzlet szerény jövedelmű, de öttagú csa­lúdom eltartásához elegen­dő. Ezt az anyagi biztonsá­got veszélyezteti a szomszé­dos üzlet, amely mostantól szintén árusít vetőmagot. Ezt én az üzleti etikához méltatlan dolognak tartom. — Ez az üzlet a szom­szédságában van. Eddig mit árusított? — Vegyes iparcikkeket. Most, hogy kft.-vé alakult, bővítette árukínálatát. A főúton ugyanennek a kft.- nek van egy másik üzlete. Ott is tartanak vetőmagot, semmi kifogásom sincs. Az önkormányzatnak szerintem mérlegelnie kellene, hogy kinek mire adja meg az árusítási engedélyt, hiszen ekkora községnek nincs szüksége több, az enyémhez hasonló profilú üzletre. Ar­ról nem is beszélve, hogy a „szomszéd” Dunaharaszti legolcsóbb veícmagboiíja- ként reklámozza magát, ami egyszerűen nem igaz. Ha az idei, előre felvásá­rolt készletemet nem tu­A BEJELENTÉS A VÁLLALKOZÓK ÉRDEKE Új munkaközvetítő nyílt Űj munkaközvetítő iroda nyílt Pilisvörösvárom ja­nuár közepén. Létrehozója a Pest Megyei Munkaügyi Központ budaörsi kiren­deltsége. Az iroda ennek a kihelyezett ügyfélszolgáia- taikértt működik. A vörös­vári kihelyezett részleget azért hozták létre, mert a pilisi medence településem élő munkanélküliek és vál­lalkozók közlekedési, uta­zási és földrajzi szempont­ból nehezen tudták megkö­zelíteni a budaörsi kiren­deltséget. Mivel a Pilis környékét is mind erőtelje­sebben sújtja a munkanél­küliség, elodázhatatlan volt a vörüisvári iroda megnyi­tása. A Pest megyei munka­nélküliség növekvő ütemét jelzi, hogy a tavaly januári 160 jelentkezővel szemben idén januárban, már ennek pontosan a tízszerese, azaz 1600 állástalan vagy az ál­lási» lanság küszöbén áMő vette igénybe a budaörsi kirendeltség segítségét. A pilisi körzetben élők sajá­tos foglalkoztatási problé­mája, hogy a régió három legnagyobb fő munkáltató­ja — a PEMÜ, a PEVDI és az Országos Érc- és Ás­ványbányák — mostanában tömegesen bocsátja el dol­gozóit. A gond abból fakad, hogy még a legnagyobbak se tájékoztatják rendszere­sen és teljes körűen a mun­kaügyi irodát leépítéseik létszámáról, idejéről és az egyes szakmák iránti igé­nyekről. A munkaadók cse­kély együttműködési kész­ségének okait legföljebb ta­lálgatni lehet. Az égjük, hogy ma semmiféle jogsza­bály — a foglalkoztatási törvény néhány mellékes passzusát kivéve — nem ír­ja elő, hogy a munkáltatók a munkaügyi irodát kötele­sek tájékoztatni a munka­erőigényük változásáról. A másik nyilvánvaló ok, hogy a vállalkozók, a kft.-k és, egyéb munkahelyek még mindig azt hiszik, jobban boldogulnak a munkaügyi iroda segítése nélkül, job­ban járnak, ha azt kikerül­ve „fekete” munkaerőt pró­bálnak szervezni. Holott ma már egyáltalán nem ez a helyzet, bár néhány hónap­pal ezelőtt kétségtelenül így volt. Most, hogy a mi­nisztérium vezényletével országszerte beindult a rendszeres és fokozott mun­kaügyi ellenőrzés, és min­den egyes megyében ellen­őrök járják a terepet, hogy leleplezzék az esetleges visszaéléseket, már a „feke- te”-mühka se olyan csábí­tó, mint annak előtte, sok­kal nagyobb a lebukás koc­kázata is. A féloldalas munkaerő­közvetítés egyértelműen a munkadók lelkén szárad, ezért kívánatos, hogy bölcs belátással, a saját jól felfo­gott érdeküket is szem előtt tartva, a munkaadók, a vál­lalkozók, a váBatatolí, a kft.-k folyamatosan tájé­koztatnák a pilis vörösvári irodát létszámváltozásaik­ról és munkaerőigényeikről is. Bár a vörösvárj ügyfél- szolgálat a munkanélkülie­ket és a potenciális munka- nélkülieket már1 név szerint levélben értesítette megala­kulásáról, egyúttal arról is tájékoztatta őket, hogy má mindenben segíthet; ez csak a dolog egyik oldala. A má­sik oldal, a munkaadók azonban egyelőre sehol sin­csenek, vagy csak nagy rit­kán csurran- cseppen tőlük egy-egy részadat, llj-en fel­tételiek közt pedig aligha képzelhető el kiegyensúlyo­zott, gyors és hatékony munkaerő-közvetítés. A pi- lisvörösvári iroda szívesen elintézi a munkanélküli-já­radék, az előnyugdíj hiva­talos tennivalóit, foglalko­zik az átképzés lehetőségei­vel, a pályakezdőkkel, ezen­kívül munkalehetőségekét kínál, ám ez utóbb; a mun­kaadók nagyobb adatszol­gáltatói készsége nélkül nem képzelhető el. —kk— A rochda/e-i takácsok példájára Önsegély a takarékszövetkezetekért Amikor a rochdale-i ta­kácsok 1844-ben Nagy-Rrl- tanniában létrehozták az el­ső tartósnak bizonyult szö­vetkezetei, aligha gondol­hatták, hogy működési alapelveik csaknem 150 év múlva is a szövetkezeti mozgalom klasszikus alap­elveinek számítanak majd. Erre hivatkoztak a Ta­karékszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának azon az ülésén is, ahol 261 takarék- szövetkezet és 2 millió ta­karékszövetkezeti tag kép­viseletében az Önsegélyező Alap létrehozásának felté­teleiről tárgyaltak. Az elő­terjesztő Szatmári Károly alelnök volt, aki Pest me­gyét képviseli a tanácsban, egyúttal a Nagykáta és Vi­dom eladni, nagy bajban leszek, hiszen a magvaknak lejár a szavatossági idejük. Megkerestük a másik fe­let is, és megkérdeztük, hogy mi a véleményük az üzleti etikáról. Barát Jó­zsefire, a Centerpik Kft. ügyvezető igazgatójának felesége csodálkozik, mi ki­fogásolni valója van Pa­lyoga Ferencnek az áfubő- víféssel kapcsolatban. Sze­rinte így kettejük közt ver­seny indul majd a vásár­lók kegyeiért, és ez ala­csony szinten tartja az árakat. Ami a két üzlet kö­zelségét illeti, ő sincs más helyzetben, vasüzlete mel­lett nemrég másik kettő nyílt. Ot ez nem zavarja, áraival úgyis „megveri” majd őket. Tulajdonképpen verseny­helyzet alakult ki, és ennek akkor örvendenénk igazán, ha a vásárlók nyernének az üzleten! Moesonokj Gábor déke Takarékszövetkezet elnöke. Tőle érdeklődtünk: mi a célja az önsegélyezés­nek? — A klasszikus szövetke­zeti összefogás, szolidaritás gyakorlati megvalósításáról van szó, amelyre most kü­lönösen nagy szükségünk van. A takarékszövetkeze­teket annak idején a falusi lakosság, döntően a pa­rasztság pénzügyi megsegí­tésére hozták létre. A tsz- ek megszervezésével azon­ban megszűnt az egyéni kisparaszt megtakarítása, termelőtevékenysége visz- szaesett. Jogszabályokkal alakították ki az állami tá­mogatás mechanizmusát, amely feladatot az OTP látta el. A takarékszövet­kezetek lényegében 1985-ig ki voltak zárva a városok­ból, nagyobb településekről. Azért mindvégig működ­tünk, csak éppen a legellá­tatlanabb területek marad­tak nekünk. Ami önköltség oldaláról egészen más kate­gória, mint ha egy-egy nagy bank mondjuk 10 millió forintos vállalkozói betétet fogad el egyetlen szerző­déssel. Mi ugyanazt 3-500 forintonként szedjük össze a lakosságtól. Másfelől pe­dig a falusiak igényeinek megfelelő kis összegeket hitelezünk. Magyarán: sok a veszte­séges takarékszövetkezet, s azért kell az önsegély? — Nem veszteséges, in­kább nehéz helyzetben lévő szövetkezeteink vannak. Az előbbieket ugyanis tetézte, hogy 1985-től bekapcsolód­hattunk ugyan az állami lakásépítés finanszírozásá­ba, de nem úgy ám, hogy az állam pénzt adott hozzá. Megengedte, hogy saját forrásból, betéteinkből ad­junk a lakosságnak építési kölcsönt. A betétkamatok pedig már akkor is maga­sabbak voltak, mint a 3 százalékos hitel. Eleve veszteségforrást vállaltunk. Ilj-en előzmények után, ilyen körülmények között a versenyben hátrányos hely­zetbe kerülhetnénk, hiszen ugyanazt a betéti kamatot nekünk is adni kell, mint más banknak. A legkedve­zőbb hitelt is igénylik. A nehéz helyzetből való kilá­balásra hoztuk létre az alapot. A központi fejlesz­tési alapból 40 millió fo­rintot csoportosítottunk ide, amit a takarékszövet­kezetek várható év végi mérlegfőösszegük 0,5 ezre­lékével egészítenek ki Csak az pályázhat, aki ezt befi­zeti. Pest megyéből mind a 17 szövetkezet hozzájárult, vissza nem igényelt senki támogatást. Az országból 17-en viszont pályáztak. Nekik kilábalási tervet kellett készíteniük két-há- rom évre, amit a kijelölt patrónussal beszéltek meg. A megyében működő ta­karékszövetkezetek . betét- és értékpapír-állománya egyébként összesen 7,5 mil­liárd forint. Ebből a teljes hitelállomány 3,6 milliárd forint. Ezen belül 1 mil­liárd a lakásépítésre jut. Országosan, de Pest megyé­ben is több mint duplájára — ez utóbbiban 416 millió­ról 743 millióra — növeke­dett a vállalkozói kihelye­zések állománya 1991-ben, Vagyis a fokozódó ver­seny s a bizonytalanságok ellenére a takarékszövetke­zetek tevékenységét a po­zíciók megtartása, erősödé­se jellemzi. Az önsegélyező Alap létrehozása ezt a fo­lyamatot garantálhatja. (tóth)

Next

/
Oldalképek
Tartalom