Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-29 / 24. szám
SARLATÁNOK, KURUZSLÓK, TERMÉSZETGYÓGYÁSZOK pwawwiiMnrwuiiiii.M>n wm ■■■ w mi ■■■■'■" ■■ wwm Sebfomsztó fű vagy penicillin? Nagyanyám, ha süvöl- vény korom ban egy kiadós lekvármajszolás vagy éret- lenbarack-dőzsölés következtében elcsaptam a hasam, rögvest meleg vizet itatott velem, pirított grízt mellékelve hozzá. Legfőképpen pedig kétnapos vaj- talan-sótalan diétára fogott. Elővette a gyógyfüves ládikáját, amit máskülönben gondosan kulcsra csukva a komódban, a vasalt ágyneműk mögé jól elrejtve dugdosott, nehogy becses tartalma kutató hajlamú, illetéktelen gyerekkezembe jusson. Leginkább az ejtett ámulatba, hogy ebben a ládikábari apró fehér vászonzacskókban fanyar patikaillatot árasztó, zörgésre aszott füvek, virágok lapultak, boldog szimatolásra késztetve gyermeki orrom. A zacskók mindegyikére nagyanyám lila tintaceruzával ráírta a benne lévő gyógynövényeknek még az illatuknál is rejtettebb nevét. Silabizálva ízlelgettem a szavakat, a molyhos napvirágét, az er- nyős madártejét, a kékgyökér, a bükk vagy a bohócvirág nevét, s tudtam, nagyanyám valamelyikből hamarosan gyógyteát főz hascsikarásom csillapítása végett. Időközben felnőttem, szegény nagyanyám pedig az Óbudai temetőbe költözött. Valahányszor virágot viszek a sírjára, csokorrendezgetés közben hallani vélem régi szavát: „Ne félj, kisunokám, ez a szer majd kigyógyít a bajodból.” A szelektív penicillinek mai korában vajon mihez kezdene az én meleg vízzel és pirított grízzel operáló halott nagyanyám, tűnődöm sokszor a sírkertben ballagva. Ö csak ösztönösen mívelte azt, amit a tudós professzorok, az orvostudomány azóta fényesen igazolt: azt, hogy a természetes gyógymód legalább annyira célravezető, mint a szintetikus készítményekre alapozott orvoslás. A népi gyógymód, tudom, nem csupán az én nagyanyám házi patikájának kizárólagos tulajdona. Milliók hittek és egyre többen hisznek a természetgyógyászatban. Milliók alkalmazták és alkalmazzák fortélyait önmaguk és szeretteik hasznára. A természetgyógyászat ma a forradalmi áttörés időszakát éli. Fokozatos térnyerése utáni teljes diadala napjainkban fejeződik be. A harc eredményeképp máris megdőlt a hazai orvostudomány negyven éven át táplált hite, amely az ember gyógyítáKORABELI MOZART-SZOBOR ■ ■■■'-------------—»■■--•■==----------Zo ngorán állt A morvaországi Olomouc érseki palotájában a 14 év körüli Mozartot ábrázoló, Antoine Denis Chaudet francia szobrásznak (1763— 1810) tulajdonított mellszobrot találtak — közölte a CSTK hírügynökség. A mellszobor évek óta a palota tróntermében egy zongorán állott, és eredetiségéhez nem férhet kétség — jelentete ki Jiri Fiala, az olomouci egyetem filozófia tanszékének professzora. Állítólag ez az egyetlen mellszobor a világon, amely gyermekként ábrázolja az osztrák zeneszerzőt. Mozart 1767-ben két alkalommal, novemberben és decemberben tartózkodott Olomoucban apjával és nővérével. A morvaországi város érseke vásárolta meg a Chaudet által 1805-ben eredeti mintáról készített szobrot. A francia szobrász elsősorban a Napóleonról mint első koznulról készített mellszobráról ismert, amely azután később a császár hivatalos portréja lett. sát kizárólag a mesterséges anyagokból előállított gyógyszerektől, a gyári piruláktól remélte, ugyanakkor semmibe se vette vagy lenézte a természetes szereket. Az angyonhallga- tott természetgyógyászat azonban ma már teljes pompájában virít, ennek egyik jele, hogy idehaza is naponta látnak napvilágot a gyógynövényeket, a természetes gyógymódokat ismertető könyvek. A szintetikus gyógyszerekre esküvő honi orvostudomány negyvenéves kínai nagyfala mögé rejtőzve természetesen nem egykönnyen adta föl hadállásait, nehezen engedte át a terep egy részét, amelyet hosszú évekig bitorolt. A régi rossz reflexek olykor még ma is kísértenek, mert az orvostudomány azonnal kuruzslót kiált akkor is, ha később bebizonyosodik, a természetgyógyászati szer valóban hatásos. Emlékezzünk, mekkora hajcihő kerekedett például a Béres- cseppek, az Irix vagy a Celladam körül. Ezekben a vitákban az orvostudomány csak fogcsikorgatva, elkeseredett viszálykodás és kiadós eszmei pofozkodás után ismerte el ezeknek a szereknek nem gyógyszerként kezelését, hanem csupán létjogosultságát. ötven körüli komoly értelmiségi újságolta a minap. hogy ő bizony nem ódzkodik attól, hogy a kutyája néha pajkosan végig- nyalintsa őt a sebes kezén vagy lábán. Utánanézett, s megtudta, a kutya nyálában bizonyos penicillinféleség található, amelyet az eb saját sebe nyalogatásával öngyógyításra használ. Ké.- rem, ne nevessenek ezen. még a sebre pókhálót rakó öregasszonyon se. mert abban is van némi igazság, sőt gvógyerő. Bár olykor nevetésre ingerlő egy-egy furcsa népi vagy termész^t- gyógvászati szer, és néha csupán egy paraszthajszái választja el a valódi természeti gyógymódot a ku- ruzslástól — amelv nem átall tetanusszal fertőzött lócitromot aiánlani a nvílt sebre —. végső soron óvatosan, feltételekkel, de bízJó is, rossz is elmondható azoknak a gyorsan növekvő csoportjáról, akiket a köznyelv vállalkozóknak jelöl. Igaz, vannak közöttük nagy- és kisvállalkozók, alkalmazottak, avagy résztulajdonosok csupán, tehát már az alaphelyzet sem azonos. Még kevésbé az alapmagatartás. Szerencsére, illetve elég baj az, hogy nem azonos. Attól függ ugyanis, hogy az éremnek az egyik vagy a másik oldalát nézzük. Az esztendő utolsó hónapjában már-már lázként söpört végig a megyén a vállalkozás alapítása. Annyi új szervezet jött létre, mint máskor fél esztendő alatt. Bizonyos, hogy vannak közöttük valóban újak, azután átalakulók, szétválók, egyeSZAJTATVA ÉHEM sülök ... amint a tulajdonosok, alkalmazottak között is lelni talpig becsületest, inaszakadtáig igyekvőt, liarácsolót, nagy kaszálót, • gazembert ... Szájtátva hallom viszont az újdonságot. Korábban arról szóltak a történetek, miféle kálváriákat járt be a külföldi üzletfél, milyen minden hájjal megkent hazai hiénák próbálták meg becsapni őket, most meg ... Most meg száj- táiva hallom, hogy egyre több az olyan magyar társtulajdonos, üzletrészbirtokos, avagy alkalmazott, aki megtagadja a további együttműködést a külföldivel, mert utóbbi nem sok ügyet vet a jogszabályokra, az üzleti tisztességre ... Ámint korábban említettem, hiba a hazai mezőny általános megítélése, hiba lenne tehát a külföldiek sommás elmarasztalása is. Pusztán arról van szó, hogy az ő esetükben szintén két oldala van az éremnek, s ha a rosszabbik oldal kerül elő, akkor szerencsére egyre több az olyan hazánkfia, aki azt mondja, nem, Ö nem kapható törvényszegésre, legyen bár a fizetség jobb, mint máshol, a költségtérítés nagyobb, a kocsimárka vonzóbb ... Jó az, hogy ez így van. A becsület: nem áru. MOTTÓ nunk kell abban, a tudomány előbb vagy utóbb minden természetgyógyászati szerről kideríti az igazat. Az óvatosság és a tamáskodás azért kötelező ezen a téren, mert sok ku- ruzslás bizony káros is lehet az egészségre. Nem is olyan rég például egy fővárosi nagyvállalat álüzemor- vósa petróleumivást írt fel bizonyos betegségekre. Még meglepőbb, hogy akadt, aki követte a józan észnek ellentmondó „gyógy- mód”-ot. Kamasz lányom mindenesetre már otthonos mozdulattal nyúl vizsga előtt a több gyógynövény keverékéből álló erősítőszer után, és kíváncsian , bújja a virágterápiáról vagy a házi patikáról szóló szakirodalmat is. Neki, a nagyvárosba szorult panellakónak, alig vannak természetközeli élményei, legföljebb annyira emlékszik a mesékből, hogy a mesebeli gonosz mostoha mérgezett almáját Hófehérkének nem tanácsos megennie. A természetgyógyászat mégis foglalkoztatja a fantáziáját. Az egyik könyvből például kisilabizálta. hogy stressz ellen nebánes- virágot, ijedség ellen molyhos napvirágot, sokkhatás oldására ernyős madártejet ajánl a könyv szerzője. Ha gyógyírt vagy varázskenőcsöt nem is készít belőlük a lányom, mint ahogy a könyv írója ajánlja, annyit mégis leszűrhetett a gyerek, amennyit én a nagyanyám gyógyfüves ládikája láttán, hogy a népi gyógymódok többnyire hasznosak. Ezen pedig csak nyerhet a civilizációba, benzingőzbe, rákba és infarktusba belepusztulni hajlamos emberiség. Kocsis Klára Öregedett a „jégember" Tetoválás a térdkalácson Az ausztriai Ötztaler Alpokban hónapokkal ezelőtt gleccserbe fagyva talált , s eddig négyezer évesnek becsült „jégember” jó másfél évezredet öregedett. Az uppsalai egyetem radiokarbon módszerével elvégzett vizsgálatok ugyanis arra engednek következtetni, hogy a „jégember” 4931—5477 éves. Az eddig bronzkorinak tartott „Ötzi" — ahogy a tiroliak becézik — így akár a késői kőkorszakban is élhetett — nyilatkozta csütörtökön Walter Leitner, az innsbrucki egyetem docense. Ezzel egyidejűleg az első orvosi vizsgálatok feltételezni engedik, hogy a „jegember" testi fogyatékos volt. Koponyáján ugyanis több belső sérülés nyomait találták, a medencecsont táján daganat jelei tapasztalhatók, s egy rosszul gyógyult csonttörést is megállapítottak az orvosok. És még égy meglepő felfedezés: „ötzinek” nemcsak a hátán volt tetoválás, hanem az egyik térdkalácsán is. Mindinkább fény derül a ,|jégember” külső megjelenésére is. Hajszíne sötét lehetett, a haj és a szakáll hossza kilenc centiméter körüli. Haj maradványokat találtak bőrruházatában. (APA) A piton fogságában Az észak-karolinai Clayton városában egy négy- méteres piton (óriáskígyó) etetés közben bekapta gazdájának, egy nőnek a kezét, s állkapcsával elkezdett a csukló felé mozogni. A nő a rendőrséget hívta segítségül. Amikor azonban a telefonhívásra megjelentek a rendőrök, a hölgy kiáltozni kezdett: „Ne öljék meg a kígyómat!” A kígyó már a csuklónál tartott, és körülcsavarta testét a nő karján. A piton úgy öli meg áldozatát, hogy halálos öleléssel megfojtja. Marvin Parrish, a rendőrosztag vezetője szerint nagy szerencse, hogy a kígyó nem gazdájának a nyaka köré csavarodott. A hölgy ragaszkodott hozzá, hogy ne öljék meg kedvenc állatát — mondotta Parrish. — Ezért nem tehettünk mást, hívtunk egy állatorvost. Közben azonban a hölgynek sikerült kezét kiszabadítania. Azonnal kórházba vitték, hogy sebeit fertőtlenítsék. Bár a piton nem mérges kígyó, szájában nagy mennyiségű ártalmas baktérium van, és fogainak hegye hátrafelé irányul. Ezzel akadályozza meg, hogy még élő áldozatai kiszabaduljanak. m&gszokiuk a segjsfsémiiket CSAK EGY GOMBNYOMÁS Valljuk meg őszintén, az Ütinform jelentéseit már várjuk, az autósok hozzászoktak ehhez a szolgáltatáshoz, természetesnek tartják, sőt, ha valami miatt elmarad, háborognak. Voltaképpen , milyen hálózat jelentései alapján adják a híreket, s milyen eszközeik vannak a továbbításra? — Talán kevesen tudják — hallottuk az Ütinform központjában —, hogy hasonló friss információkkal rendelkező szolgálat nem sok van Európában. Az utakra vonatkozó információk esetlegesek, s legtöbb esetben az ottani autóklub vagy valamilyen más érdekvédelmi társaság szolgáltatja. Ez vonatkozik néhány fejlett ipari országra is, vagy talán fogalmazzuk így, néhány olyan államra is, ahol a motorizáció fejlett. A mi információs hálózatunk rendszeresen ad híreket, szervezetten méri fel a helyzetet. Nagyobb problémát jelent az információk továbbítása, mert, az igazat megvallva, ebben messze előttünk jár néhány olyan ország, ahol maguknak az információknak az összegyűjtése nehézkesebb és pontatlanabb, mint nálunk. — Kezdjük talán azzal, ami jó: az információk begyűjtésével. Minden megyében, így Pest megyében is van egy közlekedési igazgatóság; ezekkel olyan kitűnő az összeköttetésünk, hogy egyetlen gombnyomással érintkezésbe tudunk velük jönni. A központon túl, az igazgatóságoknak még további három-négy bázisuk is van a megyében, ezek az úgynevezett, üzem- mérnökségek, számuk ösz- -szesen 84. Ezenkívül — szükség esetén — még olyan autókkal is rendelkezünk, amelyek azonnal a helyszínre tudnak sietni, s a közvetlen információt szolgáltatják. Külön kell számítani az autópálya-főmérnökséget, amely az összes autópályákat figyeli. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ezeknek a központoknak, főmérnökségeknek igen korszerű berendezésük van, s információjukat az állomásokon vagy a megyéi központon keresztül, vagy egyes esetekben közvetlenül juttatják el hozzánk. Az országos szervezet — úgy gondoljuk — mindenképpen kielégítő, s mivel az esetleges útelzárásokról, útépítésekről előre értesítenek bennünket, mindenkor válaszolni tudunk a hozzánk intézett kérdésekre. — Persze az információ értékét az adja — summázták —, hogy akiket illet, élnek-e vele vagy sem. Örömmel tapasztaljuk, hogy egyre többen hívnak fel bennünket, és segítségünkkel készítik el hétvégi programjaikat. Különösen a téli időszakban tapasztalható ez. Annál szomorúbban kell szólni arról, hogy sokan egyáltalában nem veszik figyelembe intéseinket, s nemcsak hogy elindulnak az általunk nehezen járhatónak ítélt úton, hanem még a kihelyezett tiltó táblákra sem figyelnek. Az előbb elmondottakból egyértelmű, hogy az Ütinform jelenlegi legnagyobb gondja' az, hogy miként tudja a begyűjtött híreket legkönnyebben és leggyorsabban eljuttatni az érdekeltekhez. A telefaxrendszer lehetővé teszi, hogy a jelenlegi telefonvonalakon egy olyan berendezést is üzemeltessenek, amelynek segítségével A/4 papír nagyságú rajzokat és képeket is lehet továbbítani, s ezzel a kritikus pontokról jól érzékelhető ábrát, kaphatnak az arra haladó autósok. Ezenkívül igénybe kívánják venni a Teletex szolgáltatását is. Ez a televízió segítségével közvetít az előfizetők részére megfelelő híreket, szükség esetén ábrákat is. Az Útinformban ugyanis igen sok információt tárolnak, nemcsak olyanokat, amelyek közvetlenül az utakra vonatkoznak, hanem azt is, hol található legközelebb szerviz, benzinkút, de még arra vonatkozóan is, hogy az adott célt hogy lehet a leggyorsabban elérni. ». A. iJfírirm *3
