Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-29 / 24. szám

Igazolni kell a felhasználást Újrakezdési kölcsön Egy-két esztendővel ez­előtt, amikor még nem öl­tött a maihoz hasonló mé­reteket a munkanélküliség, az állam megpróbálta ked­vezményes kölcsönnel se­gíteni az állás nélkül ma­radottakat. Így lehetőség nyílt újrakezdési kölcsön igénybevételére is. Igen sokan vették lel akkoriban a 300-400 ezer forintos köl­csönt. Van, aki ma már vi­rágzó vállalkozásba kezdett, ám ez nem mindenkinek sikerült. A pénzzel — még ha be­csületesen fizeti valaki a törlesztőrészleteket — most kell elszámolni. Az OTP Bank Rt. váci fiókjának vezetőjétől, Endrödi Imré­től megtudtuk, a napokban küldik ki a felszólításokat az újrakezdési kölcsönt igénybe vevőknek. Ezen ügyfeleiknek ugyanis iga­zolniuk kell, hogy azt a te­vékenységet folytatják, amire a kölcsönt felvették. Annak, aki ezt igazolni nem tudja, az OTP-nek a hitelt fel kell mondania. Vagyis: ebben az esetben megszűnik a kamatnak az állam által történő támoga­tása, illetve a fennmaradó részt egy összegben be kell fizetni. H. E. Februári előzetes Bálok és kiállítások Február a farsang hó­napja. Mind több intéz­mény, társadalmi szervezet, iskola és klub jelzi, hogy legalább az egyik hétvégén jókedvet, vidámságot, szó­rakozást kíván nyújtani kö­zösségének. A Madách Imre Művelő­dési Központ színházter­mében 22-én Hálózzék ked­venceivel jelszóval jóté­konysági színészgálát és farsangi mulatságot ren­deznek. Várják Koltai Ró­bertét, Tímár Évát, Mihályi Győzőt és Molnár Zsuzsát. Február harmadikon a Budapesti Kamaraszínház művészei vendégszerepei­nek Vácott. Az Óz, a nagy varázsló című mesejátékot mutatják be a Tízen Túliak bérlétsorozata harmadik előadásaként. A hónap utolsó hetében az Állami Bábszínház vendégjátéka­ként lesz látható az Elva­rázsolt egérkisasszony cí­mű, kétrészes mesejáték. Két kiállítás szerepel a februári előzetes műsor­tervben. Három héten ke­resztül lesz látható Peukert Károly váci tanár és festő­művész tárlata a Madách Galériában. Az emeleti ga­léria ad helyet Tillái Ernő fotóművész Monet emléké­re című tárlatának. Nagy érdeklődés előzi meg a Sil- va-féle agykontroll-lanfo- lyamot. Négy alkalommal, 10-10 órán keresztül ülhet­nek a jelentkezők a szín­házterem széksoraiban. A részvételi díj öt és fél ezer forint. A klubok és szakkörök a megszokott időpontban ta­lálkoznak tagjaikkal. A Dunakanyar Fotóklubban Vácról, Párizsról, Prágáról és Görögországról tartanak vetített képes előadásokat. A pedagógusklubban a mogul császárok Indiájáról vetítenek. A Bartók Béla utcai Kulturális Kávézóban érdekes koncerteket ren­deznek péntek esténként. Változatos a februári gyer­mekprogram, a diákok szá­mára február 16-án ren­deznek farsangi mulatságot. P. R. Segítséget kér egy nagy múltét város Az elfelejtett Selmecbánya Veszélybe kerültek Sel­mecbánya kulturális érté­kei, épületek, muzeális ér­tékek, gyűjtemények. Meg­mentésükhöz kért segítsé­get a város polgármestere — többek között — Vác ön- kormányzatától is. Mint a levélben szerepel, most az a város folyamodik tá­mogatásért, amely „nagy anyagi és eszmei gazdasá­got” adott át a világnak. Itt, a város bányájában használtak — 1627 február­jában — lőport „békés cé­lokra”. robbantási munkák­hoz, itt alakult az első technikai jellegű főiskola 1764-ben, itt jelent meg az első tudományos szaklap, s első volt nemzetközi tudo­mányos konferencia meg­szervezésében. Most, értékeinek meg­mentése érdekében, vala­mit szeretne „visszakérni” ebből a világtól a város ve­zetése. Tervezik, hogy a se­gítséget nyújtó európai vá­rosok és polgármesterek ne­veit egy emlékművön, a „haladás emlékművén”, örökítik meg. Mint már szó esett róla, a váci képviselő-testület kötelezettséget ugyan nem vállalt, de elhatározta, hogy felveszi a kapcsolatot a se­gítségre szoruló várossal. Mert bizony, ha a váci polgár, mondjuk, az egyre rosszabb állapotba kerülő Vörös házra néz, akkor úgy gondolja, hogy bizony en­nek a városnak is elkelne némi segítség. (b.) VÁCI XXXVI. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM 1992. JANUÁR 29., SZERDA Esztétikus utcabútorok F ölgy ú j thatatlan szemeteskosár Az utca éppoly sivár és üres lenne bútorok nélkül, mint egy lakás. Vác városá­nak utcáiban már • régóta szükséges volna az utcabú­torok cseréje. De mivel ilyen méreteket berendez­ni nem megy máról hol­napra, és valamivel többet is kell takarékoskodni, amíg meglesz a rávaló, hósszú előkészítést igényel. Több kandeláber, és a ze­nepavilon felújítása után most hangulatos formájú szeméttárolókat szereltek fel a belvárosban. A város főépítészétől, Philipp Frigyestől érdek­lődtünk, minek köszönhet­jük a . szerencsét... A főépítész mindjárt egy ter­jedelmes dossziét vett elő, amiben mint valami mese­ország tárult elém egy bé­kebeli kisváros képe. A ter­veket együtt készítette a ma Pécsett élő, de váci szár­mazású Kovács Zoltánnal. Feladatuk az volt, találják meg azt a formát, hangu­lati elemet, amely jellemző a városra, s amelynek je­gyében készülhetnének a különböző rendeltetésű ut­cabútorok. A közös hangulati elem a zenepavilon kupola formája és csúcsa lett. Ez köszönne vissza telefonfülkékről, hír­lapárusító bódéról, órás Diákoknak és tanáraiknak Köszönet a „kultúráért” Hajdú Sándor, aki az MDF váci szervezete nevében idén kézbe vette — 'talán kicsit magára hagyottan —, a magyar kultúra napja szervezésének gondjait, la­punk segítségével szeretne köszönetét mondani négy középiskolának. Az Egész­ségügyi Szakközépiskola, a Közgazdasági Szakközépis­kola, a Madách Imre Gim­názium és a Zeneművésze­ti Szakközépiskolá egy-egy tanulója színpadra állt rö­vid szereplésre. A diákokon, kívül a felkészítő tanáro­kat is illeti a köszönet. Mozf Dunagyöngyo filmszínház (Dr. Csányi László krt. 58.): január 29-én,. szerdán este fél 6 és fél 8 órakor a Visz- szatérés a kék lagúnába cí­mű amerikai filmet vetítik. Rendezte: William A. Gra­ham. Főszereplők: Mtíío Jovovich és Brian Krause. — Témája: A történet ott folytatódik, ahol évekkel ezelőtt megszakadt. Egy ha­jó megtalálja a csónakot, amelyben az első rész fő­szereplői gyermekükkel együtt végső elkeseredésük­ben nekivágtak a végtelen tengernek. A szülőket már nem lehet felébreszteni ha­lálos álmukból, de a gyer­mekeket igen... Olvasónk a vízdíjról Olcsóbb lesz, ha többe kerül? Feltételezem, sokan ol­vastuk nagy érdeklődéssel Dudás Zoltán vízműves ri­portját (jan. 23.), annál is inkább, mert a zsebünket közvetlenül érintő dologról van szó. Alaposan szemügyre vet­tem a kérdésfelvetés és vá­laszadás összefüggéseit, és meg kell vallanom, erős hiányérzetem maradt. A sajtó képviselőjét a DMRV gazdasági és szol­gáltatási vezetője fogadta, akik az indokolatlan mér­tékű vízdíjemelés okát szinte kizárólag külső té­nyezőben keresték és talál­ták meg — legalábbis vél­ték megtalálni —, amit a magam részéről nagy hibá­nak tartok. Véleményem­mel nem vagyok egyedül, de a „szakmai követel­mény” megfogalmazására nincs jogosítványom, alá­írásgyűjtéshez pedig nem folyamodom. Nem titkolt kíváncsiság­gal várom a nyilatkozó szakmai vezetők kiegészítő magyarázatát — ezen újság hasábjain — a kérdéskör korrekt feltárására. Mert hallottunk hivatkozást inf­lációra, árhatóságra, a fo- gyasztóiár-kiegészítés meg­szűnésére, kiadásokra és sok apró-cseprő dologra, de a lényegről csak igen kevés szó esett, az is ferdítve. Kimondatlanul is piacgaz­dasági összefüggésekről be­szélnek ; hogyan fordulhat elő, hogy műszaki és gaz­dasági szakemberek az alapkérdést visszájáról te­szik fel, és fejtik meg a szemérmetlenül legszemlé­letesebb (mégis a legképte­lenebb) aktualitás szerint? A kérdés bármilyen megbotránkoztató, de így hangozna helyesen: Minek a regionális víz oda, ahol se lakosság, se kereslet, se fo­gyasztás nincsen? (Csak a szilveszteri buli és a né­hány hónapos- nyári kertlo­csolás.) Azt a kévés vizet, amit a kiránduló elfogyaszt, magával is viheti, de mód­jában áll a csapadékvíz „befogása” is többféle módon. Gazdálkodni is le­het a vízzel, nemcsak köz­pénzeken elpazarolni. Ebből ne az hangozzon ki, hogy eddigi káros beru­házásainkat bontsuk fel és szüntessük meg. Csupán arról van szó, hogy az ilyen indokolatlan, ésszerűtlen és gazdaságtalan hálózatfej­lesztéseket abba kell hagy­ni, meg kell akadályozni, terheit pedig a haszonélve­zőknek kell viselniük. (A szolgáltató sem viselheti, mert az előbb-utóbb min­denképpen közteherként je­lentkezik!) A DMRV ille­tékes szakvezetői egyetlen szót sem szólnak a legfon­tosabbról. Helyette a leg­nagyobb egyetértésben pa­naszkodnak árvízkárokról, fagykárokról, Veszteségről, kintlévőségről, kölcsönök kamatterheiről. Miért nem esik szó a fi­zetésképtelenség veszélyé­ről? A nemcsak felesleges, de műszakilag, gazdasági­lag káros beruházásról, amit azonnal indítáni ter­vezünk újabb Duna alatti átvezetéssel kb. 100 (azaz száz-) millióért. Netán a két dolog összefüggésben vol­na? önálló kft.-ink (válla­latunk „legjobb szakértői”) és az önkormányzati appa­rátusok műszaki illetékesei — szakzsargonba rejtve a tényeket — könnyűszerrel elkápráztatják a jóhiszemű és bizonytalan polgármes­tert, hogy annál olcsóbb lesz a vízdíj, minél többe kerül a víz. (Nem, uraim, nem nyomdahiba, ezek té­nyek.) Mamuzsics Gábor hirdetőoszlopról, amelynek tövében randevúzni lehet. Mindez persze a jövő, bár a hírlaposból készült min­tadarab, s váci utcabútor néven múlt év őszén a Bu­dapesti Nemzetközi Vásá­ron ki is állították. Ma Graz városában kínálják abla­kaiból az osztrák újságokat. Azért ne búsuljunk. Igaz, pillanatnyilag csak sze­metesedények jutottak ne­künk de valahol el kell kezdeni. Hozzá kell tenni, ez utóbbiak nem az említett tervdossziéból léptek ki, a Kandeláber Rt. kínálatából rendelte meg a város. Egy­előre húsz ilyet használ­hatunk. Garantáltan föl- gyúj thatatlan. Nem kell búsulniuk azok-r nak sem, akik nem a belvá­rosban, hanem valamelyik lakótelepen élnek. Szász Ferenctöl, a városfejleszté­si és városgazdálkodási osz­tály munkatársától meg­tudtuk, újabb eszétikus tá­rolóedényeket . vásárolnak, amelyeket a deákvári és a Földváry téri lakótelepen helyeznek el, ügyelve az egyenletes elosztásra. Dudás Zoltán Lehetetlen időben Rádióműsor Vácról Kiss Gyöngyi a válaszért nyújtja a mikrofont (A szerző felvétele) Az elmúlt héten váro­sunkban vendégeskedett a Ki nyer ma? rádiós vetél­kedőműsor. Évenként leg­alább egyszer ellátogatnak megszokott helyükre, a Du­na-presszóba. A vezetőnő szerint azért éppen január­ban, mert ha tombol a tél,_ akkor is elérhetően közel' vannak Budapesthez. Az évi rendes törzsjáté­kosok most is itt kívánták eltölteni a hivatali ebéd­időt, csakhogy az új mű­sorstruktúra nem kedvez nekik, mivel az adásidő a délután közepébe csúszott. Az a néhány kitartó zene­rajongó, aki még ennek el­lenére is kitartott, izgatot­tan szorongatta a sorszá­mát tartalmazó kis sajtpa­pírt, remélve, idén ő vála­szolhat. Nos a váciak most nem voltak szerencsések, egy idegen számát húzták ki. Szakmáry Attila buda­pesti,- s még csak nem is Vácott dolgozik. Gödöllői munkahelyéről akadt dolga errefelé, s véletlenül látta meg a presszó ajtajára ra­gasztott plakátot. A kérdé­seket könnyűnek találta, s kis gondolkodás után a ráadásra is helyesen felelt. A hoppon maradt váciak természetesen sportszerűen megtapsolták. Sőt, minden­ki két-három ember helyett csattogtatta a tenyerét, a műsor rendezőjének kéré­sére. Hiába, fönn kell tar­tani a látszatát, ilyenkor is rengetegen kíváncsiak élő­ben a játékra és muzsikára. —dz— KÖZLEMÉNY A Pest Megyei Közlekedési Felügyelet gépjárművek mű­szaki vizsgáztatásához keres B—C kategóriájú jogosítvány­nyal rendelkező érettségizett, váci vagy Vác környéki autó­szerelőket. Érdeklődni lehet: Palla László kirendeltségveze- tő.nél. Cím: Vác, Dr. Csányi L. krt. 45. íszt. 3. (95 046/2H) VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. 15. # A szerkesztőség ve­zetője: Borgó János. Q Munkatársak: Dudás Zol­tán és Halász Erzsébet. O Postacím: Vác, Pf. 32, 2601, Telefax és telefon: (27) 10-095. Telex: 282 297. O Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. • Hirdetésfelvétel a szérkesztösegben naponta délelőtt 9-töl 11-ig, vala­mint a váci hirdetőirodá­ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom