Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-04 / 3. szám
A KAPUCINUSOKRÓL Tamás atya, aki Lászlónak született Taizé megbékélésre hívja Európát Ne hány forgassuk fel a múltat A gödöllői művelődési ház fénymásoló gépe mellett ismerkedtünk össze, a szakállas, szemüveges és barna csuhát viselő fiatalemberrel, akit arrafelé mindenki Tamás atyának szólít. — Szent Ferenc szegénységben, tisztaságban, engedelmességben akarta megélni a jóhírt, amit az Evangéliumból ismert, fölnéztek rá, mert nem a fennálló rendszert támadta, hanem saját magán kezdte a reformálást. Nagyon sokan követték, ö azonban már életében szomorúan tapasztalta, hogy tanítványai közül sokan eltérnek az eszméitől. Hiszen Szent Ferenc nem akart nagy rend- házakat meg egyebeiket. Aztán a történelem folyamán kétszer is megreformálták a rendet. Először a minoriták, a kisebb testvéA 23 európai püspöki konferenciát és a vatikáni központi hivatalokat, szerzetesrendeket összesen 135 szinódusi tag képviselte. Munkájukat 19 szakértő segítette, és 32 megfigyelő vett még részt. A magyar katolikus püspöki kart Seregély István egri, Daniid László kalocsai érsek, Takács Nándor székesfehérvári és Keresztes Szilárd hajdúdorogi püspök képviselte. A szerzetes elöljárók képviselői között volt P. Hegedűs Kolos ferences tartományfőnök, a szakértők' között Szitás László jezsuita történész, a megfigyelők között pedig P. Lukács László piarista és Nagy-Pál Mária Consum- mata, a Kalocsai Nővérek tartományfőnönője. A megbeszélések alapja egy 45 oldalas munkadokumentum volt, amelyet az európai püspöki karok javaslataiból, hozzászólásaiból állítottak össze. Első feladatuk volt a helyzet- felismerés, hol tart ma Európa kereszténysége Nyugaton és Keleten. A másik feladat annak tisztázása volt, milyen erőfeszítésekre van szükség, és milyen értékeket, tapasztalatokat cserélhetnek, adhatnak egymásnak Nyugat- és Kelet-Európa katolikus egyházai? Az európai katolikus főpásztorok munkacsoportokban vitatták meg a munkadokumentumban és Ruini bíboros vitaindító előadásában felvetett kérdéseket. A teljes üléseken folytak a beszámolók. Dankó László kalocsai rek. Majd a reformtörekvések nyomán az obszerván- sok, a mai ferencesek. Tulajdonképpen az ő rendjükön belül indult el Bascio Mátéval az élen, az a törekvés, mely során kialakult a tulajdonképpeni kapucinus rend. Azzal, hogy visszatértek a Szent Fe- renc-i regulára. Külsőleg Is hozzá akartak hasonlítani, onnan a szaikállvise- let és a hegyes csuklya. A remete életformát és a ván- dorprédikálást választották: az elvonultságot és a tanúságtevést. Napjainkban a világot behálózó rendnek mintegy 12 ezer tagja van. Eddig tizenegy szentet és tizennégy boldogot adtunk az egyháznak, most százhetven szentté avatási tárgyalás zajlik. — Magyarországon hány kapucinus van? — Tulajdonképpen még érsek a kultúra szerepét hangsúlyozta az evangeli- zálásban. A magyar katolikus egyház számára a keresztény ihletésű kultúra egyszerre hitre előkészítő eszköz és védelmi fegyver. Seregély István egri érsek arról beszélt, hogy a magyar papságnak „igen nagy irgalommal kell fogadnia a zord idők elsodortjait, akik félénken, tájékozatlanul közelednek az elhagyott otthonhoz, az egyházhoz," A világi hívők liturgiában való részvételét emelte ki. „Megbízható teológiát” sürgetett, mely nem „vélemények gyűjteménye”. Felvetette egy közös keresztény rádió- és tévéállomás létrehozásának gondolatát, és sürgette a szerzetesi élet újjáalakítását. Ratzinger bíboros, a Hit- tani Kongregáció vezetője szerint az egyház talán túl sokat foglalkozik önmagával, holott Istent kell hirdetni, aki Krisztus szívé- . ben feltárta irántunk való szeretetét. Martini bíboros, milánói érsek azt sürgette, hogy elő kell mozdítani a lélkipásztori együttműködést, erősíteni kell a keresztény egységtörekvéseket, hogy egységesen lépjenek fel az európai keresztények az Európa egységét alakító politikai fórumokon is. A szinődus utolsó napjaiban a megbeszélések eredményeit összegező nyilatkozatot vitatták meg. Ez a nyilatkozat megállapítja, hogy a kommunista rendszer bukása Kelet-Európá- ban nagy lelki-szellemi „űrt" hagyott maga után, Nyugaton pedig az alvilá- giasodás miatt küzd nehézségekkel az egyház. Arra kell rámutatni, hogy a szabadság nem önmagában való érték, mert az a kér-. Brindisi Szent Lőrinceel kerültek hazánkba, mígnem 1950-ben megszüntették a rendet. Ezután csak titokban tartottak egymással az akkori szerzetesek kapcsolatot. Űj tagokat pedig nem akartak, nem mertek felvenni. Majd Huszár Dezső Victricius vállalta, hogy aki a rendbe jelentkezik, azt illegálisan bejegyezteti. 1984-et írtunk akkor. Én is így kerültem a rendbe, előtte pap voltam már, Kosdon szolgáltam mint plébános. Most összesen huszonnyolcán vagyunk, ebből nyolcán idősek. Az aktív papunk nagyon kevés. Itt, Máriabesnyőn, hárman szolgálunk, Viktricius atya nyolcvanévesen, Rafael atya harminc, jómagam harminchat vagyok. Ezenkívül Tatán van új rendházunk, meg Mórban és Budapestet!. dés, hogy mire használjuk? Szükséges a katolikusok hitének elmélyítése éppúgy, mint a kívülállók evangelizálása. Sürgető a családi vallásos nevelés, a plébániai, kisközösségi, mozgalmi hitélet és az iskolai vallásoktatás. Az igehirdetés nélkülözhetetlen eleme a személyes tanúság- tétel. A hitnek életté kell válnia. — Tamás atyának mi a rangja? — A noyidusaink magisztere vagyok, szintén plébános, és a máriabesnyői rendház gondja is az enyém. El kell mondanom, nálunk demokratizmus van: a tartományfőnökj a négy definitorból álló tanácsadó testülettel együtt dönt, nem teljhatalommal. Vagyonközösségben élünk. — Hogyan születik valakiben az elhatározás arra, hogy papi pályára lépjen? — Egyszerű képesség, nem Is olyan kiváló tanuló voltam. Sokáig nem is mertem senkinek elmondani az álmom, hogy pap szeretnék lenni. Szüleim szemlélete pedig az volt, valami jól kereső szakmát kellene tanulnom. Így hát lakatosnak álltam, utána közlekedés- gépészeti szakközépbe mentem estire, nem volt köny- nyű munka mellett tanulni, de volt .bennem egy belső ösztönzés. Nyolcvanan indultunk, érettségire maradtunk tizenhatan. Emellett festészetet és szobrá- szatot is tanultam, kiállításom is volt. De nagyon erős késztetés volt bennem a papi hivatás iránt, ezért ifjúsági hittanra is jártam. Egyre jobban vonzott a szerzetesség, ezért jelentkeztem Egerbe. A Tamás nevet akkor vettem föl, amikor pappá szenteltek. Vállaltam a ferencesi életformát. Ezt a nevet anya- könyveztetlem Is. Korábban László voltam. Közben az atyát csengő szólította misére, mennie kellett. És az ünnepközi beszélgetés során egyetlen szót sem ejtettünk a Megváltó eljöveteléről. Vagy mégis ? A taizéi európai ifjúsági találkozó 75 000 résztvevője számára az új év a békéért és a kiengesztelődésért való imával kezdődött Budapest mintegy kétszáz egyházközségében. Roger testvérnek, a taizéj közösség megalapítójának elmélkedéseiben központi szerepet tölt be a kiengesz- telődés üzenete. Január 1- jén este a fiatalok a Sport- csarnokban, a Hungexpo pavilonjaiban, illetve az Olimpiai Csarnokban gyűltek össze, hogy meghallgassák Roger testvér üzenetét. Roger testvér a kien- gesztelődés fontosságát hangsúlyozta: „Ne hánytor- gassuk fel a múltat! A múltban ugyanis vannak olyan súlyos emlékek, amelyek a gyűlöletet táplálhatják. Előfordul, hogy az emlékezetben felgyülemlett sebek és megaláztatások nemzedékről nemzedékre átöröklődnek.” A kiengesztelődéssel kapcsolatban Roger testvér beszélt a budapesti európai találkozóba vetett reménységéről : „Bárcsak a fiatalok európai találkozója felélesztené bennetek a kiengesztelődés szükségességének kérdését... Hogy hazatérve megoszthassátok azt körülöttetek másokkal, a többi fiatallal... Bármily kevés eszköz álljon rendelkezésünkre, az elkövetkezendő évek sürgető feladata az lesz, hogy kiengesztelődést vigyetek oda, ahol gyűlölet van, és hogy mindent megíegyetek a népek közötti kiengesztelődésért, a kiengesztelődött Európa felépítéséért. (...) Megbocsátás nélkül nincs jövője a szabadságnak Európa nagy családjában." A tegnap esti ünnepi imádságos összejövetelen Paskai bíboros úr és Harmati és Szebik protestáns püspökök is részt vettek. Rosdy Pál Hitélet a börtönben. Szitányi György A márianoszt- rai í egyház, ahol köztudottan a „nehézfiúk” töltik jól megérdemelt szabadságvesztésüket, az elítéltek lelki táplálékáról egyre többet gondoskodik. A karácsonyi ünnepeket, aki megérdemelte, fenyőfa mellett, családjával tölthette, és ami már nem újdonság, minden vallási felekezet hívője összegyűlhet a börtön kápolnájában, hogy a hit és erkölcs kérdéseiről beszélgessen. Lehet, hogy előbb kellett volna? (Vimola Károly felvétele) Negyvenöt évvel ezelőtt, kisdiák koromban a srácokkal rendszeresen skulóztunk. Ami annyit tesz, hogy golyóztunk. Csak úgy futtunk- ban, hazafelé a suliból. Persze, az utcán. A járdaszegély mellett szurokkal kiöntött keskeny sáv igen alkalmas volt erre. A táska a hátunkon himbálódzott, bal csuklónkon pedig kicsike vászonszütyőcske, kincseink tára, amely sikeresebb hetekben degeszre volt tömve diákvalutával: színes agyaggolyókkal. Persze, ha előző napokban vesztettünk, zacskó helyett fehérnek aligha mondható üres rongydarab éktele- nítette karunkat, ami viszont — szenvedélyes játékosokhoz illően — arra sarlcallt bennünket, hogy nyerjünk, nyerjünk mindenáron. Hja, a szerencse mindig is forgandó volt — akár a becsület, különösen manapság. Csak ő nem. Azóta tudom, amióta először golyóztam vele. Pikkre játszottunk és araszra. Pikk kettő, arany egy, két agyagért egy acél. Ez volt a szabály. Mint mindig. ★ Letörten mendegéltem hazafelé. A többiek, a nyertesek már elvihar- zottak. Egyetlen acko- som maradt csupán. Egy ideig a markomban szorongattam, később azonban a járdaszegély mellett gurítani kezdtem, talán, hogy keserűséggel vegyes mérgemet csillapítsam. Egyik alkalommal, ahogy lehajoltam az ackosért, közvetlen közelében, egy kisebb porfoltba fulladva, agyaggolyót pillantottam meg. „Valamelyik elvesztette" — gondoltam. Amikor fel akartam venni, a golyó gurulósba zelem bizsergett már az ujjam begyében. Köny- nyedén löktem meg az ackost. Az irány tökéletes. De miért lassul any- nyira?! Ez egy acélgolyótól szokatlan. És megáll!! Nem elég, hogy nem pikk, de még az arasz sincs meg. Hát persze, már megint egy nyomorult porfolt. Erre nem számítottam. Ha ACÉLGOLYÓ kezdett, mintha valaki meglökte volna, és néhány lépéssel arrébb megállt. — Most te jössz — szólalt meg egy hang, majd látva elképedésemet, hozzátette: — Guríts csak nyugodtan! Nemcsak, hogy elvétettem a célt, hanem jócskán túl is lőttem rajta. — Most én következem — azzal az agyaggolyó ismét lendületbe jött. Melegem lett, mert az irányzék egészen jó volt. Akár pikk is lehet belőle! De nem. Az agyaggolyó elsurrant az acél mellett, ráadásul egészen a közelében állt meg. Alig egylépésnyi- re. — Ez most meglesz! — rikkantottam a köny- nyű préda láttán. A győmost ö guríthat, biztosan viszi az ackost! Vártam, mond-e valamit a hang. Csend. Körülnéztem, lát-e valaki. Az utca üres. Odaléptem a golyóhoz, és mintha araszommal mérném a kettő közötti távolságot, kisujjammal közelebb húztam az acélt az agyaghoz. Nem remegett a kezem. — Épp egy arasz! — kiáltottam valahova fölfelé. Válasz szóban nem érkezett, de mielőtt eltehettem volna a zsákmányt, az agyaggolyó eltűnt, mintha sohase lett volna. Csak az ac- kos csillogott ki a porból. Felkaptam, és dühösen pattingattam az ut- cakövön, egészen addig, amíg bele nem esett egy kanálisba. Karomra billent ugyanis a táskám, ahogy a golyó után akartam kapni. Amikor édesanyám kinyitotta az ajtót, ugyancsak keserves képet vághattam, mert ahogy meglátott, összecsapta a kezét: — Hát veled mi történt? — Semmi. Csak elnyerték az ackosom. De úgy kell nekem! Meg- érdemlem. — Na, ha csak ez a baj, akkor adok neked valamit — azzal a kezembe nyomott egy hófehér vászonszütyőc.skét tele színes agyaggolyókkal. — Schmidt néni küldi a cipekedésért. Schmidt néni volt utcánkban a trafikos. Olykor segítettem az idős asszonynak a boltjába hordani az árut. A liör- nyék srácai nála vásárolták az agyag golyókat, darabját 2 fillérért. Azt tudtam róla, hogy özvegy, azt azonban nem, hogy Vele is kapcsolatban van. ★ Mostanában inkább csak beszélgetünk egy- egy feketekávé mellett, ö jól megért engem, én kevésbé őt, pedig mindig csak annyival idősebb nálam, amennyire éppen szükségem van. Olykor azért golyózunk is. Pikkre játszunk, és araszra. Pikk kettő, arasz egy. Két agyagért egy acél. Ez a szabály. Mint mindig. Hegedős László » krisztus MEGSZABADÍTOTT” Rómát szinődus az európai problémákról November 28-tól december 14-ig tartott Rómában a katolikus püspöki karok európai szinódusa, tanácskozása. 11. János Pál pápa ennek összehívását 1990. április 22-én « csehországi Velehrádban jelentette be, Kelet-Európa felszabadulásának „másnapján”. A tanácskozás mottóját igy határozta meg: „Hogy Krisztus tanúi legyünk, aki megszabadított minket". Célját pedig abban határozta meg, hogy megbeszéljék, mit kell tenni Európa kereszténységének megújításáért.
