Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-27 / 22. szám
VÁCI xxxvi. Évfolyam, 22. szám 1992. JANUÁR 27., HÉTFŐ Ragaszkodnak az uszodájukhoz Meg nem vagyunk kinn az összes vízből A már követhetetlen sebességű vízdíjemelés nemcsak a felhasználókat és elsősorban a lakosságot sújtja, de magán a vízmüveken is az elszegényedés jelei mutatkoznak. Korábban telephelyeik mintakertnek is beillettek volna, gon- dozottságuk azonban ma már csak legenda. Hiába, nem kell az árujuk! Legalábbis ezen az áron csakis annyi, amennyi föltétlenül szükséges. Hogy maguk a vízművesek ne szegényedjenek el, vált szükségessé számos kényszerintézkedés. A kertészek elbocsátása, a kert öltöztetése azonban csak egyetlen eleme mindennek. Nyáron, mint tudjuk, be kellett zárni a fedett uszodát, mert nem vállalhatták a veszteségeit. Sokan apokaliptikus látomásként jelezték, sürgősen tenni kell valamit, ha nem akarjuk elveszíteni uszodánkat, amire évek alatt annyit költött a város. Mert bátran kimondhatjuk, jelenlegi lehetőségei mellett Vácnak luxus fenntartani ezt a létesítményt. Ennél pedig csak az lenne nagyobb luxus, ha veszni hagynánk. A képviselő-testület már döntött is, egyik decemberi ülésén elhatározta, hogy többek között a városi uszodát önkormányzati tulajdonba veszi. Mint dr. Kovács Tibor jegyzőtől megtudtuk, jogi, rendeletbeli akadálya van a közvetlen átadásnak, ezért csak az állami vagyonügyVáci Múzeumi Egyesület Dr. Inczédy János Dr. Inczédy János, a Pest Megyei Önkormányzat elnöke lesz a Váci Múzeumi Egyesület vendége január 29-én. Előadása szerdán délután 5 órakor kezdődik a városi könyvtárban, ezt hozzászólások és vita követi. Az egyesület minden érdeklődőt vár, és számít közreműködésükre is. KÖZLEMÉNYEK Dunatours ajánlatok: síutak Szlovákiába. Velencei karnevál február 28-ától március 1-jéig. Olasz tengerparti appartmanok áprilistól szeptemberig. Bővebb felvilágosítás az irodában: Vác, Széchenyi u. 14., telefonszám: 06-27-10-950. (94 8C4/1K) Köszönetnyilvánítás. Hálás szívvel mondunk köszönetét a rokonoknak, ismerősöknek, jó barátoknak, a Postahivatni és a hírlaposztály dolgozóinak, akik szeretett férjem: Pintér István temetésén részt vettek, sírjára virágot helyeztek el. A gyászoló család. (94 865/1K) VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. 45. 9 A szerkesztőség vezetője: Dörgő János. • Munkatársak: Dudás Zoltán és Halász Erzsébet. • Postacím: Vác, Pf. 32.2601. Telefax és telefon: (27) 10-095. Telex: 282 297. • Szerkesztőségi fogadóóra: kedd cs péntek 13-tól 15 óráig. • Hirdetésfelvétel a szerkesztösegben naponta délelőtt 9-töl 11-ig, valamint a váci hirdctöirodá- ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráig. nökségen keresztül bonyolítható. így elhúzódhat akár márciusig is. Csakhogy a vízműveknek tartania kell magát althoz, hogy január 1-jétől szabaduljon meg minden veszteséges tevékenységétől. Ezért a város a DMRV veszteségeinek csökkentésére a teljes átadásig havi 100-150 ezer forinttal kénytelen hozzájárulni az üzemeltetéshez. E döntés eredményeképpen járhatnak továbbra is úszni a váci iskolások, az összes többi szervezett csoport és az egészségükre adó magányos amatőr sportolók. A kilátások azonban nem rózsásak, mert ugyan üzemeltetőt keres a város, de aligha akad bárki, aki vállalja a korábban is jelentkező többmilliós veszteséget. A vízművek szándéka, vagy inkább hajlandósága szerint vállalná az üzemeltetést, tudtuk meg dr. Boksa István gazdasági igazgatóhelyettestől, de csakis úgy, ha némi hasznuk van az ügyön, esetleg ha ráfizetés nélkül, nullával zárhatnak évvégenként. Az üzemeltető személyéről nem, de még arról se döntött a város, vajon pályázatot írnak-e ki erre a riehéz feladatra. Nehéz, mert a Veszteségek elsősorban az energiaszámlából adódtak. A fertőtlenítő vízforgató berendezés torkán csak úgy peregnek a forintok. Még az se volt képes kiegyenlíteni ezt, hogy a vízművek magát a felhasznált vizet önköltségi áron számolta el. Ez a kiváltság egyébként megszűnik, amint átadták az uszodát, természetesen a stranddal együtt. Valószínűleg csodára volna szükség ahhoz, hogy a 60 forintos vízdíjjal tovább emelkedő költségek dacára valaki is képes legyen a váciak egyik legkedveltebb és leghasznosabb időtöltését továbbra is garantálni. * Dudás Zoltán Árnyék a társam Avignoni vadfiúként Levelet kaptam. Életem utóbbi éveinek egyik legszebb leveiét. A másokért aggódó gondolatok őszinte kicsengése tette azzá. A levél írója, Fónagy István, a Sződligeti Szakosított Szociális Otthon fiatal főápolója hívott meg az intézetbe, ahol 110 súlyosan értelmi fogyatékos ember éli mindennapjait 18 évestől 101 évesig. Jó részük halmozottan is fogyatékos, süket, vak, mozgásképtelen. így ír róluk Fónagy István: Otthonunk lakói csak annyira és úgy láthatják a világot, amit mi megmutatunk, tapasztalni engedünk. A társadalom perifériáján állnak, ezen kívánunk úgy változtatni, hogy mindenkit szeretettel hívunk, jöjjenek, ismerjenek meg bennünket, a munkánkat. A ránk bízott embereknek olyan valódi otthont akarunk teremteni, ahol ugyanúgy érezhetik magukat, mint bárki más a saját otthonában. — így zárta levelét: Ha már csak mi maradtunk számodra, és nincs senkid, csak a magad kis világában élsz, engedd meg, hogy köszöntselek, mert mi melletted vagyunk, míg élsz. ELŐÍTÉLETFALAK Sződliget külterületén, hat holdon áll az a vadász- kastély, amely ma otthont ad a hátrányos helyzetű embereknek. A szakosított otthon vezetősége az elmúlt ősszel teljesen kicserélődött, csupán a gondnok maradt a helyén. Az új igazgató, Szimler Pálné 1991 augusztusától vezeti az intézetet 54 munkatársával együtt. — Eddig a váci önkormányzathoz tartoztunk, de mindig mostohagyermekként kezeltek bennünket — mondja az igazgatónő. — A Pest megyei önkormányMulassúk be a váciakat is! Rendszerváltozás képeken A könyvtárlátogatók kölcsönzés után érdeklődve járják körbe a kiállítóhelyiséget (A szerző felvétele) Szeretnénk a rendszer- változást valami kézzelfogható dolognak tudni. Hiába, már csak ilyen földhözragadtak vagyunk. Azt hisz- szük, amit látunk, amit meg is tudunk érinteni. Nos, volt is az elmúlt két évben ilyen: a vasfüggöny fölszedése, vagy az utolsó szovjet katona távozása. Ezek persze csupán múló pillanatok, s azok is maradnak, ha ügyes fotóriporterek nem örökítették volna meg az utókornak. A' Katona Lajos Városi Könyvtár kis kiállítótermében február 14-ig ezekből a felvételekből láthatunk válogatást. A könyvtár vezetői megszerezték Matusz Károly és Oláh Tibor MTI- fotósok teljes anyagát, s a falra tettek belőlük annyit, amennyi ebben a szűk térben elfér. Hozzá kell tennünk: két külföldi meghívás között szakítottak néhány hét hazai pihenőt a 21 képnek. Ezelőtt Ausztriában mutatták be, s ha itt lejár az idejük, Franciaországba utaznak. Nézegetve az anyagot, a könyvtár vezetőinek és lapunk munkatársainak is eszébe jutott, milyen érdeklődést válthatna ki egy a rendszerváltozást dokumentáló fényképkiállítós a Váci eseményekről. Ezért kérjük azokat az amatőr vagy hivatásos fotósokat, akiknek van ilyen anyaguk, jelentkezzenek képeikkel. A könyvtár kiállítási falai készen állnak a váci képek fogadására is. A fotókat, amelyeket csak kölcsönkérünk, lehetőleg negatívval együtt hozzák el szerkesztőségünkbe, vagy a Katona Lajos Városi Könyvtárba. D. Z. zat — amelyhez január elsejétől tartozunk — mintegy 5 millió forintial támogatta az intézetet. Az igen lerongyolódott otthonra bizony ráfért a festés, a konyhát ezután fogjuk korszerűsíteni. Szeretnénk a Viktor Szakosított Szociális Otthon nevet fölvenni. Viktor 200 évvel ezelőtt élt Franciaországban, értelmi fogyatékos volt. és az „avignoni vadfiúként” vonult be a szakirodalomba. Az ő fogyatékossága és az ő győzelme — nevének jelentése ez — jelképesen is segít bennünket abban, hogy ledöntsük a sok egészséges ember által emelt elöítéletfalat, miszerint az értelmi fogyatékosokat nem kell emberszámba venni. Az igazgatónő elmondta még, hogy szeretnék létrehozni a Viktor Alapítványt, s házon belül megszervezni a napközi otthont is. Ennek elutasító levelét éppen beszélgetésünk ideje alatt kapta kézhez, és értetlenül, szomorúan vette tudomásul. Hiszen nagyon sok szülő adná fogyatékos gyermekét nappali ellátásra az otthonba. JOG A SZERETETRE A váci Fonó- és Bélés- árugyár megszűnésével a munkára képes gondozottjaik munkakönyves foglalkoztatása is megszűnt. Gondozottjaik havi zsebpénze kevés — 200 forint —, s ez arra sem elég, hogy néha a faluba kimenjenek. Mert aki képes és méltó rá, oda is kijárhat. Nyitott az otthon, hiszen joguk van szabadon visszamenni a normális életbe. A lakók lelki gondozásáról és foglalkoztatásáról Makrai Józsefné igazgató helyettes beszél: — A Hit és Fény mozgalom katolikus ága nálunk is működik, és érezteti áldásos hatását. Lényege, hogy a fogyatékos beteg személy szerint is kötődjön valakihez, egy baráthoz, aki törődik vele, meglátogatja őt, elviszi a családba, kirándulni, aki végigkíséri az életét. Szeretnénk a református ágát is beindítani. Foglalkoztatótermeinkben faragnak, festenek, rajzolnak, ügyeskednek. Tartunk egy kis anyanyelvi oktatást is, regényt, mesét hallgatnak. Működik az énekkarunk, a tánckarunk. Bekapcsolódtunk a speciális olimpiába. Nagyon jó velük foglalkozni, a legapróbb sikerélményért is hálásak. Nékik több joguk van a szeretetre, mint az egészségeseknek. Meghívom, Fónagy István nemcsak az intézetben, hanem az intézeten kívül is szeretne tenni a gondozottakért. EMBERALAKOT ÖLTVE — Egy simogatással is annyi mindent ki lehet hozni belőlük — mondja a főápoló.— Igyekszünk számukra itt, a házon belül megszervezni minden szakellátást, s különböző tevékenységi formákban lekötni őket. Kisegítő munkát végeznek a kertben, a konyhán, a sertéstelepen, a kazánházban, a mosodában. Vannak udvari futások, van bordásfalunk, medicinlabdánk és pingpongasztalunk. Kialakítottuk a „randiszobát’’ is. Az országban 39 ilyen szakosított otthon van. Szeretnénk valamennyihez elvinni Sződliget üdvözletét, tapasztalatokat szerezni, kapcsolatokat és baráti szálakat kötni. Ezért meghirdettük a Viktor-vándortúrát, két héten át gyalog, az értelmi fogyatékos fiatalokért. Közöttük, az otthonban, olyan világot lát a közéjük betoppanó, amit szavakkal nehéz kifejezni. Mert itt én lettem a megajándékozott. Magammal hoztam tőlük a felém nyúló simo- gatásokat, a ragaszkodást, azt a sajátos örömöt, amit idebent megél az ember. Magammal hoztam Méhes Margit néni 101 évét és megvillanó mosolyát, Hajni csimpaszkodó szerete- tét, Irénke szép énekhangjában az „Áldott légy, Uram” kedves dallamát, János lelkesedését, ahogy elénekelte a „Süvegemen nemzetiszín rózsa” dalocskát, a „konyha gyöngyét”, Erzsikét. S a legnagyobb becsben őrzöm Józsi ajándékát, a nagy gonddal és szépen kifaragott botot és fonalfűzést. Itt az öröm valóságos öröm, s a szeretet is valódi. Ök azt mondják: árnyék a társam. Talán, ha több szeretettel fordulnánk feléjük, az az árnyék legalább emberalakot öltene... Szóród Ágnes Mit, hol, mikor? Széchenyi emlékezete Január 27., hétfő: Sítúra Ausztriába III. turnus, a Hajós Alfréd D.S.E. szervezésében mától február 2-áig„ — 17 órákor szabásvarrás tanfolyam kezdődik haladóknak a művelődési központban. — 17 órakor a 8-as teremben Benyik Béla színesdia-ve- títéssel kísért úti beszámolója: Prága, a Moldva- parti metropolis. Január 28., kedd: 300 fényképezőgép tekinthető meg a váci Petzval József fotótechnika-történeti gyűjteményben. — Dóka Attila kiállítása a Kulturális kávézóban.— 17.30-tól dzsessz- baiett. vegyes cso-porínak. a művelődési központ 37/33- as termében. Január 29., szerda 16 órakor tudományos konferencia kezdődik a művelődési központban: A Szé- chenyi-világkép a jubileumi év tükrében címmel. — 16 órakor a pedagógusklubban Madách Imre életét ismerteti Csomó József tanár. Január 30., csütörtök: 15től 17 óráig tűzzománc szakkör a 24-es teremben. — 16 órakor az új barátok klubja tartja hó végi ösz- szejövetelét. Január 31., péntek: 15től 18 óráig a Búvár Kund Klub összejövetele a 6-os teremben. — 17.30-tól a Dunakanyar Fotóklub alkotó és ifjúsági csoportjának foglalkozása a 4-es teremben. — 19.30-kor bátyus pótszilvesztert rendez a Váci Reménység Egyesület a Csányi körúti székházban. 11
