Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-23 / 19. szám

Ml LESZ VELED, EMBERKE? (II.) Rázós úton döcög a szekér Mezőgazdasági gépszere­lő — biztos kenyér. Ugyan­ez vonatkozik a növényter­mesztő gépészekre is, amiért, ha nem is tolong­tak, de mindig elegen je­lentkeztek ahhoz, hogy az első évfolyamos osztályok teljes létszámmal induíja- nak az Örkényi szakmun­kásképzőben. Hosszú éve­kig, 1988-ig nem voltak problémák sem a beisko­lázással, sem az elhe­lyezkedéssel. Pável István igazgató 1989-ben figyelt fel az első aggasztó jelek- •re. — Az a kialakult szokás, hogy a jelentkezőknek a tanárok bemutatják az is­kolát, én pedig a szülőket tájékoztatom. Ekkor rend­szerint ilyen kérdések hangzanak el: mennyi az ösztöndíj, milyen a koszt, szállás, s hasonlók. Viszont 1989 júniusában már csak egy kérdés volt: milyen a kilátás a majdani elhelyéz- kedésre. Kicsit csodálkoz­tam, aztán ősszel megértet­tem a kérdések miértjét. Ekkor jelezték először — még csak néhány gazdaság —, hogy nem tartanak igényt III. évesek munká­jára, akik a gyakorlóide­jüket, szerződéses alapon, egy-egy gazdaságnál töl­tik el. A szerződéses vi­szony azt jelenti, a gazda­ság ösztöndíjban részesíti a tanulót, aki ennek fejé­ben, már végzősként, köte­les ledolgozni egy bizonyos időt az őt patronáló gazda­ságnál. A helyzet azóta csak romlik, 1991-ben az utolsó évesek mintegy 33 százaléka maradt szerződés nélkül, a gyakorlóidőt az iskola tanfarmján végzik. Vagyis a gyakorlat meg­lesz, csak azt nem tudni, hol veszik hasznát. Nem hajszálpontos, csak megközelítő adatok. Az 1991-ben végzett 90 főnek csak az 50 százaléka tudott a szakmában elhelyezked­ni, a többi 20 százalék .pá­lyakorrekcióra kényszerült, S0 százalék munkanélküli. Az 50 százalékból 18 szá­zalék családi vállalkozás­ban, családi földeken dol­gozik. Ez azt jelenti, hogy mindössze 36 szakemberre tartott igényt Pest megye mezőgazdaságának fele. (Örkényen kívül Gödöllőn is működik egy hasonló profilú szakiskola, vagyis két iskola biztosítja a szak­ember-utánpótlást.) A hallottak alapján jog­gal feltételezem, nem a legjobb a hangulat a most utolsó évesek között. Ké­résemre Pável igazgató úr hét tanulót kéret be, majd kivonul a szobából, hogy jelenléte ne feszélyezze a nyilatkozókat. Hét ember­ke. ma még gyerekek. Ab­ból a szempontból, hogy nincs gondjuk ruhára, en­nivalóra, szállásra, zseb­pénzre, mindezt tálcán kapják. Részben a gazda­ságokból, részben az isko­lától. A nyilatkozatokból mégis kiérzem, nagyon is tisztában vannak azzal, hogy ez a mostani állapot ideiglenes, a kilátás pedig meglehetősen ködös. Csslovszki Zsolt albert- irsai, az ottani Szabadság Tsz-szel van szerződése. — Szerződés az van. munka az nincs. Már közölték ve­lem, nem tartanak rám igényt, ha végzek. Kissé furcsa álláspont. Mondhatnám azt is: egyol­dalú szerződésbontás. Zsolt nem kap kártérítést, vi­szont fordított helyzetben behajtanák rajta az ösz­töndíj összegét, Az ember így kap ízelítőt a téeszmo- rálból... Fodor Tamás: őszintén mondom, engem a szakma iránti vonzalom hozott Ör­kényre. Váci vagyok, ez Alagi Állami Tangazdaság váli kirendeltségével van szerződésem. Izgulok, nem mondják-e fel. Egyelőre csend van. Remélek. Farkas Tibor. Táborfal­vai gyerek, s noha a köz­ség mezőgazdaságilag az Örkényi Béke Tsz-hez tar­tozik, Tibornak nincs, nem jutott szerződés. Furcsa... Csordás János. Tősgyö­keres parasztcsaládból származik, a földszeretet irányította a mezőgazdaság felé, a gombai Fáy András Tsz-hez szerződött, s lia igaz, jövő ilyenkor ott ja­vítja a traktorokat, gépe­ket, ha még lesz tsz. A szö­vetkezeti átalakulási tör­vény még sok meglepetés­sel szolgálhat. Kovács Zoltán sorsa is hasonló. Vele is közölte a nagykőrösi Mészáros János Tsz, munkára ne számítson, nem tudják alkalmazni. Gangl Imre. ö is váci, a Vörösmarty Tsz cselőte- pusztai kirendeltségén vár­ják. Ügy látszik, a váci ré­gióban biztosabb lábakon áll a szövetkezeti mezőgaz­daság. Utolsónak hagytam Zám- bó Zoltánt. Egyedi helyzet, állami gondozott, az Abo- nyi Nevelőintézet küldte Örkényre. Nincs szerződé­se. Ami nála még súlyo­sabb, ha nagykorú lesz, búcsút kell. vegyen Abony- tól. De hová? Nincs senki­je. Ráadásul biztos mun­kahelye sincs. Zámbó Zoltán problémá­ját már felvetettem ä tér­ség országgyűlési képvise­lőjének. dr. Fodor István­nak. A képviselő úr ígére­tet tett, hogy próbál segí­teni Zoltánnak. Pável Ist­ván igazgató úr pedig azt mondta, ha állás nem lesz, visszatartja a fiút az egy­éves ’farmerkurzuson. Ad­dig sincs gondja a megél­hetéssel, addig majd csak egyenesbe jut a magyar mezőgazdaság szekere. A bajt csak ott látom, hogy addig sokan lerázód- nak, vagy fel sem lépnek a döcögve haladó szekérre. Manila Gy. Oszkár A fejlődéshez minden gyermeknek joga van Szülök Fóruma Százba lombattán Már több mint két esz­tendeje annak, hogy meg­alakult Százhalombattán a Szülők Fóruma. Egy,jó ide­je már a cégbíróságnál be­jegyzett egyesületként mű­ködnek, sőt, céljaik eléré­sére nyolc csoportot hoztak létre, melyek külön és együttesen próbálják szü­lők és gyermekek érdekeit védeni, érvényre juttatni. Lapunk olvasói nem elő­ször találkozhatnak a „ ró­luk. tevékenységükről szó­ló hírekkel. Ennek oka az, hogy a hírlapíró szívesen tájékoztat olyasmiről, mely tudomása szerint ez idáig egyedi kezdeményezés az országban. Ugyanis ez az egyesület az egészségükben károsodott gyermekeket ne­velő szülőket tömöríti, szin­te minden fejlesztési lehe­tőséget kipróbálva. Beve­zették a- gyógy testnevelést és úszást, kézművesfoglal­kozásokat, nyári táborokat szerveztek, és lehetőséget biztosítottak arra, hogy a társas kapcsolatok is kiala­kulhassanak a tagok között. Szakembereket nyertek meg munkájukhoz, akik örömmel vállalták a felada­tot. Ami nem egyéb, mint' az, hogy az értelmi fogyaté­kos gyerekek ne intézmé­nyekben, a szülői háztól tá­MA ESTE A TV 1-EN A műsor pereg, a kamat ketyeg A tévében már napok óta fel-feltűnik néhány pilla­natra egy fekete garbós fiatalember, laza mozdu­lattal fényjelet ír a disz- letfalra festett rombusz­ra. Ilyenkor csak annyit szól: közeleg a show-m. A furcsa fickó Frideri- kusz Sándor, s a műsorát konferálja fel. Merthogy nagyszabásút látunk ma es­te kilenc után az egyes csatornán. Az egykori bot- ránykirály-riporter mára — úgy látszik — megsze­lídült. Mint ahogy a sajtó- tájékoztatón elmesélte, mostanában megkérdezi ri­portalanyaitól, vajon mi az, amire nem szeretnének a gyötrelmes kérdések között Válaszolni. Hiszen jól em­lékszünk nevezetes — s az interjúvoltak számára for­ró pillanatokra —, amikor is mélyen belegázolt bár­ki intim szférájába, és sze­gény áldozatai időnként csak a gallérjukból próbál­tak több levegőhöz jutni, avagy igyekeztek zavaruk­ban lecsúszni a székről. Az egykori Vitray-isko- la tanítványának nehéz utat kellett bejárnia, amíg megvalósíthatta nagy-nagy álmát, egy igazi, látványos és tartalmas show-t. Nyu­gati tapasztalatai alapján joggal érezte: hohó, hát ez a műfaj egyáltalán nem is­mert á magyar tevében. És lázas munkába kezdett. S mivel nemigen akadlak szponzorok, s a legnagyobb magyar médiának sincsen egy nagyszabású, s kétséges kimenetelű produkcióhoz felesleges pénze, ezért Fri- derikusz bankkölcsönt vett föl: negyvenszázalékos ka­mattal ketyegnek ezután a műsor percei. S hogy kik lesznek sze­replői? Hát például Pet­rasovits Anna, aki ezúttal nem szónokol. A nézők kö­zül sokan éltek az alkalom­mal, s a „kérjen lehetet­lent, mi teljesítjük” egyko­ri felhívásnak eleget téve, megírták, kit milyen sze­repben képzelnek el. Ezért hát a szoedempártvezért dadusként látjuk viszont, aki reggel hatkor hófehér köpenyben fogadja egy óvoda középső csoportos gyerekeit. Eteti, bilizteti, sőt sétálni viszi őket. Fel­adata még az utca bal ol­daláról a jobbra átkísérni a rábízott csemetéket, per­sze, a legnagyobb csúcs­forgalom közepén ... Népes assziszténsgárda és tíztagú gagmantársaság segítségével választják ki valamennyi műsor szerep­lőit, a világ bármely tájá­ról érkezőket és hazai kis­embereket egyaránt. .Az el­ső adásban látható lesz egy német egyetemista, aki becsukott szemmel bár­mely bélyeget megnyalva, az enyv minőségéről és ízé­ről fölismeri az illető or­szágot. Friderikusz vendé­gei között lesz még Klap­ka György és Mary Zsuzsa, akitől szintén lesz mit kér­deznie. És egy kisfiú, Ve­réb István, őt egy októbe­ri késő estén ismerhették meg a nézők. Különleges nevezetessége a gyereknek mindössze annyi: fantasz­tikus üzleti érzéke miatt többen pénzügyminiszter­nek javasolták. És bár szi­gorúan politikamentes mű­sornak szánják az extra show-t, mégis bemutatnak egy urat, aki a börtönből e napokban szabadul, mert a választások körüli kaoti­kus időkben usque 79 millió forintot kért és ka­pott, mert kinevezte ma­gát pártembernek. A stáb készül a követ­kező adásra. Mint ahogy tudomásukra jutott, Göncz Árpádnak és Antall Jó­zsefnek közös takarítónő­je van. Öt szeretnék a ka­merák elé csalogatni, még nem tudni, a tervük sike­rül-e. S persze lesznek visszatérő meghívottak, hi­szen az életük alakulása adhat új és új mondani­valót mások okulására, ne­tán mulattalására. Jól tudjuk, a show mű­fajának Nyugat-Európában és a tengerentúlon hagyo­mányai vannak. Neves em­berek, hírességek és poli­tikusok fizetnek: azért, hogy felléphessenek. Egy-egy té­vés személyiség fantaszti­kus összegeket markol föl, a műsorok tetszési indexe az egekig ér. Nálunk még gázsit, kap­nak a szereplést vállalók, de Friderikusz bízik benne, a műsor sikere, miatt szponzorok és üzletek is be fognak kapcsolódni. Hi­szen már most, kiindulás­ként is ingyen sminkelik Diorék a szereplőket, szu­per hajfodrász bodorítjá fürtjeiket, Hugo Bossék pe­dig tetőtől-talpig felöltöz­tetik a kamerák elé álló­kat. A sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott a híresen jól kérdező Friderikusz Sán­dor: színvonalas és igényes szórakoztató műsorsoroza­tot szeretne beindítani. Ám lássuk! Fekete Ildikó vol nevelődjenek, hanem otthon, családban. A tankö­teles korú gyerekeknek a 3. számú óvoda egyik külön­álló helyiségében tartják meg az órákat. Idegen nyelv tanulására is lehetőséget biztosítottak. Az állami gondozottakat családban nevelő szülőknek is szíve­sen nyújtanak nevelési, jo­gi segítséget. De bárki fel­keresheti őket, ha tudnak, segítenek. Ez az, amiért azt mondja az ember, érdemes írni — s talán olvasni is — e szerve­zetről. Mindig előfordulhat a családokban’olyan prob­léma, amivel egyedül, úgy tűnik, nem tudnak megbir­kózni. S Százhalombattán van kihez fordulni. Igaz, itt az is nagy szerencse, hogy a művelődési ház biz­tosítja a helyszínt. Akár a társas összejövetelekhez, akár á különféle foglalko­zásokhoz. Különösebb hi­vatali jelleg nélkül kaphat felvilágosítást a szülő. Cseh Kornélné, az egye­sület elnöke örömmel per­geti vissza a két esztendő történéseit. Igaz, eleinte voltak zökkenők, mára. úgy tűnik, közösségé kovúcsoló- dott a tagság. Olyarr légkör alakult ki, melynek lénye­ge a megértés, a segítség- nyújtás. Persze, a tervek megvalósításához pénz kell. Pályázatokra jelent­keztek, és jelentkeznek a jövőben is. Az önkormány­zatra számíthatnak, remé­lik, a továbbiakban is. Le­het, talán nem látszik, a kí­vülállóknak kevésbé érzé­kelhető, de komoly eredmé­nyeket értek el a gyerekek­nél. Mert a cél az ő fejlő­désük biztosítása a lehető­ségeikhez mérten. Tovább­tanulhassanak, szakmát sze­rezhessenek, bontakozzék ki a tehetségük. Mert az, hogy nem egész­ségesek, még nem zárja ki ezt a lehetőséget. Az élei­hez, a fejlődéshez minden gyereknek joga van. Ha •nem kap kellő figyelmet, lehetőséget, az a gyerek is leépül szellemileg, aki egészséges. Ezért kell külö­nösen vigyázni .azokra, akik érzékenyebbek, sérüléke­nyebbek — egyszóval mu- sok, mint a többiek. S a Szülők Fóruma vala­mi ilyesmivel birkózik. Mert azért nem ment min­den gördülékenyen, voltak, akik megkérdőjelezték tö­rekvéseiket. Pedig talán azok tudják igazán, mire van szüksége egy beteg gyermeket nevelő család­nak, ahol ez -mindennapos gond. S mivel számuk nem csekély, oda kell rájuk fi­gyelni. Különösen így, hogy szervezetben kívánják elér­ni céljaikat. Folytassák, amit kezdtek, még sokáig. A gyerekek érdekében, hi­szen érettük alakult mind­ez. —jisz— Heti filmfegvziít Csak egy lövés Se szeri, se száma a fil­meknek — köztük a kri­miknek —, amelyekben va­lakit valami súlyos balosét, sérülés ér, s annak követ­keztében elveszti az emlé­kezőképességét, megbénul, megnémul. Ezekben a mun­kákban többnyire meggyó­gyulnak a sérültek, vissza­nyerik emlékezőtehetségü­ket, vagy annak egy részét, beszélni, járni kezdenek újra. De ha a szerző eléggé ravasz, akkor a régi képes­ségek nem térnek mara­déktalanul vissza. Marad egy kis üres zúg a memó­riában (rendszerint ott van elrejtve a bűntény titka, a múlt valamely létfontos­ságú eseménye, gyerekko­ri élmény, trauma, sokk, s hasonlóit). A járás, a be­szédkészség sem lesz telje­sen a régi. Kis bicegés, kis dadogás jól jön; olvasó és néző szánakozik, színész örül, mert előadhatja mes­terségbeli tudását. A Csak egy lövés című amerikai film (írója a. hú­szon-egynéhány éves Jeffrey Abráms, rendezője az a Mike Nichols, akinek mind­járt az első filmje, a Nem félünk a farkastól című Atbee-dráma filmváltozata öt Oscart nyert, s a követ­kező, a Diploma előtt is Oscart hozott neki) na­gyon pontosan betartja a fenti szabályokat és. kö­vetelményeket. A fiatal Abrams ugyan azt gondol­ja, valami frenetikus új­donságot talált ki, de hát ez csak az ismert mese az újszülöttről és a régi vic­cekről. Abrams ugyanis azt me­séli el, hogyan lesz egy erő­szakos, ellenszenves sztár­ügyvédből egy baleset so­rán szerzett súlyos agysé­rülés révén (az ügyvédet fejbe lövik egy trafikban) előbb gyógyíthatatlannak tűnő, amnéziás, járás- és beszédképtelen beteg, majd, hosszú és keserves gyó­gyulási folyamat után ho­gyan válik ez a szívtelen, érzéketlen ember jószívű- vé, megértővé, az igazság és csakis az igazság, a tel­jes igazság pártján állóvá. Megható mese, kár, hogy sokadszor látjuk, alig mó­dosított változatokban. A forgatókönyv azonban még •„rá is lapátol” a nézők ér­zelmeire. Nem elég a be­tegség megható ábrázolá­sa, még adagol két holtbiz­tos sikerelemet: egy ked­ves, szeplős kislányt, akit apuka-anyuka elhanyagol, és egy kedves kiskutyát, akit mindenki szeret.' No és van még kölcsönös házas­társi félrelépés, nagy zoko­gásokkal, és vannak jó em­berek, akik segítenek sze­gény fejbelőttnek, — mint például egy aranyszívű fe­kete bőrű gyógytornász. (Hogy fekete bőrű, nem vér letlen: keil egy kis gesztus a színesek irányába is, fő­leg úgy, hogy nagyon de­rék fickónak ábrázoljuk ezt a gyógytornászt). Mármost a néző három következtetést vonhat le a filmből. Egy — legyen min­dig otthon cigaretta, hi­szen hősünket akkor lövi fejbe egy, a pénztárat épp kifosztó fickó, amikor éj­jel leugrik a sarki trafik­ba egy csomag cigarettáért. Kettő — az erőszakosokat, ellenszenveseket talán fi­noman fejbe kellene lőni, hogy megjavuljanak. Há­rom — Oscar-díjak ide, Oscar-díjak oda, Mike Nichols ezúttal beállt a leg- szabványabb hollywoodi édesbús mesegyártók so­rába. Sajnos. Takács István

Next

/
Oldalképek
Tartalom