Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-23 / 19. szám
Ml LESZ VELED, EMBERKE? (II.) Rázós úton döcög a szekér Mezőgazdasági gépszerelő — biztos kenyér. Ugyanez vonatkozik a növénytermesztő gépészekre is, amiért, ha nem is tolongtak, de mindig elegen jelentkeztek ahhoz, hogy az első évfolyamos osztályok teljes létszámmal induíja- nak az Örkényi szakmunkásképzőben. Hosszú évekig, 1988-ig nem voltak problémák sem a beiskolázással, sem az elhelyezkedéssel. Pável István igazgató 1989-ben figyelt fel az első aggasztó jelek- •re. — Az a kialakult szokás, hogy a jelentkezőknek a tanárok bemutatják az iskolát, én pedig a szülőket tájékoztatom. Ekkor rendszerint ilyen kérdések hangzanak el: mennyi az ösztöndíj, milyen a koszt, szállás, s hasonlók. Viszont 1989 júniusában már csak egy kérdés volt: milyen a kilátás a majdani elhelyéz- kedésre. Kicsit csodálkoztam, aztán ősszel megértettem a kérdések miértjét. Ekkor jelezték először — még csak néhány gazdaság —, hogy nem tartanak igényt III. évesek munkájára, akik a gyakorlóidejüket, szerződéses alapon, egy-egy gazdaságnál töltik el. A szerződéses viszony azt jelenti, a gazdaság ösztöndíjban részesíti a tanulót, aki ennek fejében, már végzősként, köteles ledolgozni egy bizonyos időt az őt patronáló gazdaságnál. A helyzet azóta csak romlik, 1991-ben az utolsó évesek mintegy 33 százaléka maradt szerződés nélkül, a gyakorlóidőt az iskola tanfarmján végzik. Vagyis a gyakorlat meglesz, csak azt nem tudni, hol veszik hasznát. Nem hajszálpontos, csak megközelítő adatok. Az 1991-ben végzett 90 főnek csak az 50 százaléka tudott a szakmában elhelyezkedni, a többi 20 százalék .pályakorrekcióra kényszerült, S0 százalék munkanélküli. Az 50 százalékból 18 százalék családi vállalkozásban, családi földeken dolgozik. Ez azt jelenti, hogy mindössze 36 szakemberre tartott igényt Pest megye mezőgazdaságának fele. (Örkényen kívül Gödöllőn is működik egy hasonló profilú szakiskola, vagyis két iskola biztosítja a szakember-utánpótlást.) A hallottak alapján joggal feltételezem, nem a legjobb a hangulat a most utolsó évesek között. Kérésemre Pável igazgató úr hét tanulót kéret be, majd kivonul a szobából, hogy jelenléte ne feszélyezze a nyilatkozókat. Hét emberke. ma még gyerekek. Abból a szempontból, hogy nincs gondjuk ruhára, ennivalóra, szállásra, zsebpénzre, mindezt tálcán kapják. Részben a gazdaságokból, részben az iskolától. A nyilatkozatokból mégis kiérzem, nagyon is tisztában vannak azzal, hogy ez a mostani állapot ideiglenes, a kilátás pedig meglehetősen ködös. Csslovszki Zsolt albert- irsai, az ottani Szabadság Tsz-szel van szerződése. — Szerződés az van. munka az nincs. Már közölték velem, nem tartanak rám igényt, ha végzek. Kissé furcsa álláspont. Mondhatnám azt is: egyoldalú szerződésbontás. Zsolt nem kap kártérítést, viszont fordított helyzetben behajtanák rajta az ösztöndíj összegét, Az ember így kap ízelítőt a téeszmo- rálból... Fodor Tamás: őszintén mondom, engem a szakma iránti vonzalom hozott Örkényre. Váci vagyok, ez Alagi Állami Tangazdaság váli kirendeltségével van szerződésem. Izgulok, nem mondják-e fel. Egyelőre csend van. Remélek. Farkas Tibor. Táborfalvai gyerek, s noha a község mezőgazdaságilag az Örkényi Béke Tsz-hez tartozik, Tibornak nincs, nem jutott szerződés. Furcsa... Csordás János. Tősgyökeres parasztcsaládból származik, a földszeretet irányította a mezőgazdaság felé, a gombai Fáy András Tsz-hez szerződött, s lia igaz, jövő ilyenkor ott javítja a traktorokat, gépeket, ha még lesz tsz. A szövetkezeti átalakulási törvény még sok meglepetéssel szolgálhat. Kovács Zoltán sorsa is hasonló. Vele is közölte a nagykőrösi Mészáros János Tsz, munkára ne számítson, nem tudják alkalmazni. Gangl Imre. ö is váci, a Vörösmarty Tsz cselőte- pusztai kirendeltségén várják. Ügy látszik, a váci régióban biztosabb lábakon áll a szövetkezeti mezőgazdaság. Utolsónak hagytam Zám- bó Zoltánt. Egyedi helyzet, állami gondozott, az Abo- nyi Nevelőintézet küldte Örkényre. Nincs szerződése. Ami nála még súlyosabb, ha nagykorú lesz, búcsút kell. vegyen Abony- tól. De hová? Nincs senkije. Ráadásul biztos munkahelye sincs. Zámbó Zoltán problémáját már felvetettem ä térség országgyűlési képviselőjének. dr. Fodor Istvánnak. A képviselő úr ígéretet tett, hogy próbál segíteni Zoltánnak. Pável István igazgató úr pedig azt mondta, ha állás nem lesz, visszatartja a fiút az egyéves ’farmerkurzuson. Addig sincs gondja a megélhetéssel, addig majd csak egyenesbe jut a magyar mezőgazdaság szekere. A bajt csak ott látom, hogy addig sokan lerázód- nak, vagy fel sem lépnek a döcögve haladó szekérre. Manila Gy. Oszkár A fejlődéshez minden gyermeknek joga van Szülök Fóruma Százba lombattán Már több mint két esztendeje annak, hogy megalakult Százhalombattán a Szülők Fóruma. Egy,jó ideje már a cégbíróságnál bejegyzett egyesületként működnek, sőt, céljaik elérésére nyolc csoportot hoztak létre, melyek külön és együttesen próbálják szülők és gyermekek érdekeit védeni, érvényre juttatni. Lapunk olvasói nem először találkozhatnak a „ róluk. tevékenységükről szóló hírekkel. Ennek oka az, hogy a hírlapíró szívesen tájékoztat olyasmiről, mely tudomása szerint ez idáig egyedi kezdeményezés az országban. Ugyanis ez az egyesület az egészségükben károsodott gyermekeket nevelő szülőket tömöríti, szinte minden fejlesztési lehetőséget kipróbálva. Bevezették a- gyógy testnevelést és úszást, kézművesfoglalkozásokat, nyári táborokat szerveztek, és lehetőséget biztosítottak arra, hogy a társas kapcsolatok is kialakulhassanak a tagok között. Szakembereket nyertek meg munkájukhoz, akik örömmel vállalták a feladatot. Ami nem egyéb, mint' az, hogy az értelmi fogyatékos gyerekek ne intézményekben, a szülői háztól táMA ESTE A TV 1-EN A műsor pereg, a kamat ketyeg A tévében már napok óta fel-feltűnik néhány pillanatra egy fekete garbós fiatalember, laza mozdulattal fényjelet ír a disz- letfalra festett rombuszra. Ilyenkor csak annyit szól: közeleg a show-m. A furcsa fickó Frideri- kusz Sándor, s a műsorát konferálja fel. Merthogy nagyszabásút látunk ma este kilenc után az egyes csatornán. Az egykori bot- ránykirály-riporter mára — úgy látszik — megszelídült. Mint ahogy a sajtó- tájékoztatón elmesélte, mostanában megkérdezi riportalanyaitól, vajon mi az, amire nem szeretnének a gyötrelmes kérdések között Válaszolni. Hiszen jól emlékszünk nevezetes — s az interjúvoltak számára forró pillanatokra —, amikor is mélyen belegázolt bárki intim szférájába, és szegény áldozatai időnként csak a gallérjukból próbáltak több levegőhöz jutni, avagy igyekeztek zavarukban lecsúszni a székről. Az egykori Vitray-isko- la tanítványának nehéz utat kellett bejárnia, amíg megvalósíthatta nagy-nagy álmát, egy igazi, látványos és tartalmas show-t. Nyugati tapasztalatai alapján joggal érezte: hohó, hát ez a műfaj egyáltalán nem ismert á magyar tevében. És lázas munkába kezdett. S mivel nemigen akadlak szponzorok, s a legnagyobb magyar médiának sincsen egy nagyszabású, s kétséges kimenetelű produkcióhoz felesleges pénze, ezért Fri- derikusz bankkölcsönt vett föl: negyvenszázalékos kamattal ketyegnek ezután a műsor percei. S hogy kik lesznek szereplői? Hát például Petrasovits Anna, aki ezúttal nem szónokol. A nézők közül sokan éltek az alkalommal, s a „kérjen lehetetlent, mi teljesítjük” egykori felhívásnak eleget téve, megírták, kit milyen szerepben képzelnek el. Ezért hát a szoedempártvezért dadusként látjuk viszont, aki reggel hatkor hófehér köpenyben fogadja egy óvoda középső csoportos gyerekeit. Eteti, bilizteti, sőt sétálni viszi őket. Feladata még az utca bal oldaláról a jobbra átkísérni a rábízott csemetéket, persze, a legnagyobb csúcsforgalom közepén ... Népes assziszténsgárda és tíztagú gagmantársaság segítségével választják ki valamennyi műsor szereplőit, a világ bármely tájáról érkezőket és hazai kisembereket egyaránt. .Az első adásban látható lesz egy német egyetemista, aki becsukott szemmel bármely bélyeget megnyalva, az enyv minőségéről és ízéről fölismeri az illető országot. Friderikusz vendégei között lesz még Klapka György és Mary Zsuzsa, akitől szintén lesz mit kérdeznie. És egy kisfiú, Veréb István, őt egy októberi késő estén ismerhették meg a nézők. Különleges nevezetessége a gyereknek mindössze annyi: fantasztikus üzleti érzéke miatt többen pénzügyminiszternek javasolták. És bár szigorúan politikamentes műsornak szánják az extra show-t, mégis bemutatnak egy urat, aki a börtönből e napokban szabadul, mert a választások körüli kaotikus időkben usque 79 millió forintot kért és kapott, mert kinevezte magát pártembernek. A stáb készül a következő adásra. Mint ahogy tudomásukra jutott, Göncz Árpádnak és Antall Józsefnek közös takarítónője van. Öt szeretnék a kamerák elé csalogatni, még nem tudni, a tervük sikerül-e. S persze lesznek visszatérő meghívottak, hiszen az életük alakulása adhat új és új mondanivalót mások okulására, netán mulattalására. Jól tudjuk, a show műfajának Nyugat-Európában és a tengerentúlon hagyományai vannak. Neves emberek, hírességek és politikusok fizetnek: azért, hogy felléphessenek. Egy-egy tévés személyiség fantasztikus összegeket markol föl, a műsorok tetszési indexe az egekig ér. Nálunk még gázsit, kapnak a szereplést vállalók, de Friderikusz bízik benne, a műsor sikere, miatt szponzorok és üzletek is be fognak kapcsolódni. Hiszen már most, kiindulásként is ingyen sminkelik Diorék a szereplőket, szuper hajfodrász bodorítjá fürtjeiket, Hugo Bossék pedig tetőtől-talpig felöltöztetik a kamerák elé állókat. A sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott a híresen jól kérdező Friderikusz Sándor: színvonalas és igényes szórakoztató műsorsorozatot szeretne beindítani. Ám lássuk! Fekete Ildikó vol nevelődjenek, hanem otthon, családban. A tanköteles korú gyerekeknek a 3. számú óvoda egyik különálló helyiségében tartják meg az órákat. Idegen nyelv tanulására is lehetőséget biztosítottak. Az állami gondozottakat családban nevelő szülőknek is szívesen nyújtanak nevelési, jogi segítséget. De bárki felkeresheti őket, ha tudnak, segítenek. Ez az, amiért azt mondja az ember, érdemes írni — s talán olvasni is — e szervezetről. Mindig előfordulhat a családokban’olyan probléma, amivel egyedül, úgy tűnik, nem tudnak megbirkózni. S Százhalombattán van kihez fordulni. Igaz, itt az is nagy szerencse, hogy a művelődési ház biztosítja a helyszínt. Akár a társas összejövetelekhez, akár á különféle foglalkozásokhoz. Különösebb hivatali jelleg nélkül kaphat felvilágosítást a szülő. Cseh Kornélné, az egyesület elnöke örömmel pergeti vissza a két esztendő történéseit. Igaz, eleinte voltak zökkenők, mára. úgy tűnik, közösségé kovúcsoló- dott a tagság. Olyarr légkör alakult ki, melynek lényege a megértés, a segítség- nyújtás. Persze, a tervek megvalósításához pénz kell. Pályázatokra jelentkeztek, és jelentkeznek a jövőben is. Az önkormányzatra számíthatnak, remélik, a továbbiakban is. Lehet, talán nem látszik, a kívülállóknak kevésbé érzékelhető, de komoly eredményeket értek el a gyerekeknél. Mert a cél az ő fejlődésük biztosítása a lehetőségeikhez mérten. Továbbtanulhassanak, szakmát szerezhessenek, bontakozzék ki a tehetségük. Mert az, hogy nem egészségesek, még nem zárja ki ezt a lehetőséget. Az éleihez, a fejlődéshez minden gyereknek joga van. Ha •nem kap kellő figyelmet, lehetőséget, az a gyerek is leépül szellemileg, aki egészséges. Ezért kell különösen vigyázni .azokra, akik érzékenyebbek, sérülékenyebbek — egyszóval mu- sok, mint a többiek. S a Szülők Fóruma valami ilyesmivel birkózik. Mert azért nem ment minden gördülékenyen, voltak, akik megkérdőjelezték törekvéseiket. Pedig talán azok tudják igazán, mire van szüksége egy beteg gyermeket nevelő családnak, ahol ez -mindennapos gond. S mivel számuk nem csekély, oda kell rájuk figyelni. Különösen így, hogy szervezetben kívánják elérni céljaikat. Folytassák, amit kezdtek, még sokáig. A gyerekek érdekében, hiszen érettük alakult mindez. —jisz— Heti filmfegvziít Csak egy lövés Se szeri, se száma a filmeknek — köztük a krimiknek —, amelyekben valakit valami súlyos balosét, sérülés ér, s annak következtében elveszti az emlékezőképességét, megbénul, megnémul. Ezekben a munkákban többnyire meggyógyulnak a sérültek, visszanyerik emlékezőtehetségüket, vagy annak egy részét, beszélni, járni kezdenek újra. De ha a szerző eléggé ravasz, akkor a régi képességek nem térnek maradéktalanul vissza. Marad egy kis üres zúg a memóriában (rendszerint ott van elrejtve a bűntény titka, a múlt valamely létfontosságú eseménye, gyerekkori élmény, trauma, sokk, s hasonlóit). A járás, a beszédkészség sem lesz teljesen a régi. Kis bicegés, kis dadogás jól jön; olvasó és néző szánakozik, színész örül, mert előadhatja mesterségbeli tudását. A Csak egy lövés című amerikai film (írója a. húszon-egynéhány éves Jeffrey Abráms, rendezője az a Mike Nichols, akinek mindjárt az első filmje, a Nem félünk a farkastól című Atbee-dráma filmváltozata öt Oscart nyert, s a következő, a Diploma előtt is Oscart hozott neki) nagyon pontosan betartja a fenti szabályokat és. követelményeket. A fiatal Abrams ugyan azt gondolja, valami frenetikus újdonságot talált ki, de hát ez csak az ismert mese az újszülöttről és a régi viccekről. Abrams ugyanis azt meséli el, hogyan lesz egy erőszakos, ellenszenves sztárügyvédből egy baleset során szerzett súlyos agysérülés révén (az ügyvédet fejbe lövik egy trafikban) előbb gyógyíthatatlannak tűnő, amnéziás, járás- és beszédképtelen beteg, majd, hosszú és keserves gyógyulási folyamat után hogyan válik ez a szívtelen, érzéketlen ember jószívű- vé, megértővé, az igazság és csakis az igazság, a teljes igazság pártján állóvá. Megható mese, kár, hogy sokadszor látjuk, alig módosított változatokban. A forgatókönyv azonban még •„rá is lapátol” a nézők érzelmeire. Nem elég a betegség megható ábrázolása, még adagol két holtbiztos sikerelemet: egy kedves, szeplős kislányt, akit apuka-anyuka elhanyagol, és egy kedves kiskutyát, akit mindenki szeret.' No és van még kölcsönös házastársi félrelépés, nagy zokogásokkal, és vannak jó emberek, akik segítenek szegény fejbelőttnek, — mint például egy aranyszívű fekete bőrű gyógytornász. (Hogy fekete bőrű, nem vér letlen: keil egy kis gesztus a színesek irányába is, főleg úgy, hogy nagyon derék fickónak ábrázoljuk ezt a gyógytornászt). Mármost a néző három következtetést vonhat le a filmből. Egy — legyen mindig otthon cigaretta, hiszen hősünket akkor lövi fejbe egy, a pénztárat épp kifosztó fickó, amikor éjjel leugrik a sarki trafikba egy csomag cigarettáért. Kettő — az erőszakosokat, ellenszenveseket talán finoman fejbe kellene lőni, hogy megjavuljanak. Három — Oscar-díjak ide, Oscar-díjak oda, Mike Nichols ezúttal beállt a leg- szabványabb hollywoodi édesbús mesegyártók sorába. Sajnos. Takács István
