Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-20 / 16. szám
Kádár Béla a fordulatról Gazdaság felülnézetböl (Folytatás az 1. oldalról) 1991-ben már csak 17, a volt Szovjetunióval 12 százalékot tett ki külkereskedelmünk részaránya. Túl vagyunk a piacváltás folyamatán, a sorvadást megállítottuk — mondta a miniszter, bár hozzátette: — Nagyon megszenvedtük a régi piacok elvesztését. Ám a dollárexportunk irányának megváltozása tulajdonképpen sikermérce. Igényes nyugati piacokon mérettünk meg, s helyezhettük el termékeinket. Míg 1989— 90-ben a termelés visszaesése. a recesszió volt jellemző, idén már fordul a gazdaság csillaga, ha még nem is egészen jóra. Az infláció várhatóan nem nő, s legalábbis a két tizedes alá csökken, mert kórokozóinak egy részét már megemésztettük. Az állami támogatások köre öt százalékra szűkült, jövőre már csak négy lesz, s ennél alább nem is nagyon kell leszorítani. A munkanélküliek száma viszont ma még a 400 ezer felé tart, s ez sem a nóta vége. Ugyanakkor 1989 óta először az idén 7-9 százalékkal nő a magyar export volumene. A jövő esztendő már a gazdaság egyenletes élénkülését, 1994 a fellendülés évét hozhatja meg. A vállalkozások gyarapodása növeli a foglalkoztatást, fékezhető lesz a munkanélküliség. Kádár Béla ezekkel a tényekkel összefüggésben szólt az Európai Közösséggel aláírt társulási szerződésről, a tárgyalások számunkra nem mindig köny- nyű feladatairól, de biztató eredményeiről, a világkiállítás körüli megbeszélésekről, melynek gondolata iránt, mintha a főváros is megenyhült volna. A miniszteri prognózis szerint, a válságba került magyar gazdaság átalakításában szerepet játszók történelmi érdeme lesz, hogy a gyógyulás hamar következett be. A meglepően optimista bejelentés nem véletlenül ragadtatta többször is élénk tapsra a hallgatóságot. Hiszen a felelős magyar minisztertől értesültek, aki felülnézetből látja az ösz- szefüggéseket. Filléres, napi gondjaink sűrűjéből a felvillanyozás erejével hatnak e jó hírek. Bár, itt nem esett szó arról, hisz idő sem volt rá: Mi várható a határokon kívül? Miként befolyásolják jövőnket a kinti események? Én mindenesetre az előadás után még gyalog tettem meg az utat át a Margit hídon a Nyugati pályaudvarig. Egyetlen villamosjegy áraként szívesen megspórolom azt a 18 forintot, ha jut rá időm. K. T. I. Egy közösség szegénységi fokmérője lehet akár a szociális juttatásokra szorult személyek vagy családok száma is. Mára bekövetkezett az a furcsa helyzet, hogy immár nem szégyellünk beszélni a nincs- telenségről, a hajléktalanok nem éppen vidám életéről vagy a társadalom segítségére szorulók fájdalmas világáról. A társadalom pedig szép csendesen teszi kötelességét, évről évre emeli a szociális juttatásokra szánt összegeket, és azon morfondírozik, hogy még sincs ez így egészen jól. Zsámbékon a polgármesteri hivatal munkatársai naprakészen ismerik a segítségre szorulók számát, és úgy beszélnek az eddig felhasznált összegekről, mintha szabadidejükben csak ezt ismételgetnék. Pedig dehogy van idejük ilyen apróságokkal foglalkozni! Naponta, hetente járják a települést, környezettanulmányokat végeznek, segélycsomagokat osztanak, és néha tanácstalanok, mert nehéz eldönteni, hogy ki jogosult és ki nem jogosult segélyezésre. Máskülönben az elmúlt esztendőben harminchat fő részesült rendszeres szociális segélyben, de a kép csak akkor válik teljessé, ha azt is elmondjuk, hogy tulajdonképpen 151 család részesült rendszeres nevelési segélyben, és a 307 gyereknek több mint másfél millió forint támogatást nyújtottak. TERHEK A sokgyermekes családoknak ingyenesen házhoz szállítottak 10-30 mázsa szenet, ez pedig nagy segítséget jelentett a rászorultaknak. A szociális egészségügyi bizottság sok időt fordított a kérdés megvitatására, és a valódi helyzet ismeretében döntöttek úgy, hogy 89 személy részesüljön rendkívüli szociális juttatásban. A tényékhez tartozik az is, hogy a költségvetési keretből biztosították három személy ápolási díját, és közgyógyellátási terheket is magára vállalt a testület. A segélyek odaítélésénél azonban nehéz helyzetek is adódtak, hiszen a zsámbéki polgár semmivel sem különb az ország más vidékén élő társainál. Ezzel a megállapítással csupán annyit NEM „NYÚZZÁK" MEG A VÁLLALKOZÓT Iparterület részletre Esi sem adják ingyen Nélkülük újrakezdés sincs A valamikor jó szakmákként nyilvántartott mesterségek ma már korántsem biztosítanak életre szóló megélhetést — ha egy cég tönkremegy, a legjobb szakma is felesleges. Így aztán éppúgy utcára kerül az aranykezű mester, mint ahogyan — s manapság ez sem elképzelhetetlen — a végzős be sem léphet a gyárkapun, mert a gyár: megszűnt. De akkor kinek, minek és milyen igények alapján képzik a fiatalokat? — erről érdeklődtünk ipari iskolákban. — A jelenlegi körülmények valóban kedvezőtlenek — vélekedik dr. Mund- ruczol János, a gödöllői Madách Imre Szakmunkás- képző és Szakközépiskola igazgatója —, remélhetően azonban csak átmenetiek. Az ugyanis elképzelhetetlen, hogy előbb-utóbb ne legyen élénkülés, s a gazdaság néhány esztendőn belül ne igényelje újra az iparban — a nagyiparban s a vállalkozói szférában — foglalkoztatható szakembergárdát. Tény, ma az állami cégek többsége vegetál, s elbocsátásokra kényszerül. Mi is tapasztaljuk, hogy kevesebb végzősre tartanak igényt, a Tápiószelén, már szépen mutatják magukat a kenyérgabona-vetések. Ráckeve térségében, szavait használva, „mintha a fagy belemart volna a vetésekbe”, de erről majd a későbbi időszakban, tavasztájt lehet valójában meggyőződni. Szokás náluk, mondotta,' hogyha egy növénytermesztési szakember felkeresi őket, magával hoz egy- egy vetési mintát. Nos, legutóbb, Dabasról érkezett be a búzaminta, s meggyőzően jelezte, hogy szépen bokrosodik a gabona. A megyei földművelés- ügyi hivatal vezetője szólt arról is, hogy a kósza, mondhatni megalapozatlan hírekkel ellentétben elegendő kálium- és foSzlortar- talmú műtrágya áll a gazdaságok rendelkezésére. Ami viszont a legmegnyugtatóbb, s egyúttal a jövő gazdaszemléletét jelzi, mind több helyütt alkalmazzák a talaj munkáknál a szerves trágyát. Erre találtak példát v Szentmártonkáta és Fát térségében. Utalt viszont arra, hogy a termőföldek igéhylik a nitrogént, s a szükséges műtrágyához hozzájuthatnak a gazdálkodók. Már az árajánlatokban is válogathatnak, hiszen mind több kft. foglalkozik műtrágyaimporttal. A termőföldeken még nem mindenütt végeztek a szántással, magágy-előkészítéssel, s így, ha az időjárás engedi, ismét benépesítik a határt az erő- és munkagépek. Minden bizonnyal arra is lesz majd példa, hogy előkerülnek, ahol megmaradtak, azok az ekék, amelyeket lovak húznak, mert a kisgazdaságok nem mindegyike engedheti meg magának a traktoros talajmunkákat. Gy. L. ■»«i ti KzrCmcm tekintélyesek, akik nevet és rangot szereznek egy-egy mesterségnek. — Egy városi önkormányzat teszi, amit tehet — magyarázza Papp István —, a tényleges ösztönző hátteret azonban a gazdasági szabályozóknak kell megteremteniük. A vállalkozóknak tudniuk kell, hogy nemcsak ma, de holnap is élnek, s van idő, hogy munkájuk beérjen. Ezt a biztos hitet kell érezniük, s akkor bizonyára nem törekedne senki a gyors meggazdagodásra. Ma még sajnos köztünk is vannak kevésbé tisztességesek, akik a polgárok jogos felháborodását kiváltó eszközökkel élnek — de ők vannak kevesebben. A többség szándékai feddhetetlenek, megegyeznek a köz érdekével, s vélhetően ők maguk taszítják ki a nem oda valót. Számit rájuk — Csak hát ez nem megy azonnal. Egész szemléletünknek kell megváltoznia, hosszú évtizedek beidegződéseinek és gyakorlatának. Szigetszentmiklós vállalkozói tudhatják, hogy a város számít rájuk — a kölcsönös bizalom megvan; s immár bebizonyosodott nem egyszer, hogy ami jó az egyiknek, hasznos a másiknak. Va. £, miklós — a rendezetlenül telepített boltokkal — nem válna dobozvárossá, a célszerűség találkozhatna az esztétikummal, Hasonlóan a városhatárban kijelölt iparterület is az ésszerűséget szolgálja, s a majdan itt létesülő üzemek nem zavarják sem a lakókat, sem a környezetet. Ez igen fontos szempont, s mert itt érvényesíthető, a fővárosból is vannak jelentkezők. Emellett még kedvezményt is adunk vásárláskor: nemcsak olcsón, de részletfizetéssel lehet iparterülethez jutni. Beérjen a munka A méltányosság gyakorlása nagyon is tudatos szándéka a városnak, hiszen az itteni befektetőkből csak hasznuk van. S mert semmiképpen nem céljuk „megnyúzni" a válalkozókat, a helyi iparűzési adó kivetésekor is messzemenően méltányosan határoztak. Egymillió forint bevételig adómentesség jár, az ezen felüli résznek pedig három ezreléke megy adóba. Ez — például — évi ötvenmilliós forgalom esetén is csupán 150 ezer forint. Egyelőre persze a sziget- szentmiklósi vállalkozók többsége szerényebb számokban gondolkodik. Az azonban nem kizárt, hogy közülük nőnek majd ki a Virágzó, fejlődő s egységes városról álmodnak a szigetszentmiklósiak. Ahol az itt élőknek munkája és kenyere, az idegen befektetőnek pedig maradása van: mert érdemes terepet talál a vállalkozásra. És majd akkor — remélhetően mihamarabb — kiegyenlítődnek a ma még létező különbségek ófalu s a lakótelep között. — Sok lépéssel közeledtek egymáshoz e városrészek — mondja Papp István vállalkozó, az önkormányzat gazdasági bizottságának elnöke —, de még bőven van pótolnivaló. Mindig is érezhető különbségek feszültek a felduzzasztott munkásnegyedek és a hajdan földművelő-gazdálkodó családok által lakott ófalu között, lévén az előző rendszer az utóbbi kárára s az előbbi javára fejlesztett. Meglátszott ez mindenben: úgy az infrastruktúra, mint a szolgáltatások színvonala lemaradt. Az új önkormányzatnak tehát az a koncepciója, hogy a különbségeket kiegyenlítse, s ebben — többek között — számít a vállalkozókra. Részletre is A terv már összeállt, a város egy bevásárlóközpontot kíván létesíteni ófalu és a lakótelep között, ahová mintegy hatvan kereske- _ delmi egységet lehetne telepíteni. A hétezer négyzet- méteres területet magán- személyektől vásárolná az önkormányzat, s majd bérleti vagy részvénytársasági formában működtetné a vállalkozókkal. — Az elhanyagolt körzetek ellátásának javítása mellett — folytatja Papp István — a városkép megóvása is célunk lenne, hiszen így egy helyen s környezetbe illően működhetnének az elárusítóhelyek. Szeretnénk, ha SzentA napokban a határt járták a megyei földművelés- ügyi hivatal szakemberei, s tapasztalataikat dr. Tunyo- gi András, a hivatal vezetője fogta össze. Elégedetten számolt be arról, hogy különösen Pest megye déli körzeteiben, köztük például Bahasról érkezett a minta Ló vontatta ekékkel szeretnék mondani, hogy némely esetben a szociális segélyként kiutalt összeg néhány óra alatt sok-sok kisfröccsé alakult át. Ha megvonták volna a segélyek további folyósítását, akkor a gyerekeket büntették volna meg, ezt pedig nem akarták. így hát úgy döntöttek, hogy számlát nyitnak valamelyik élelmiszerüzletben, ahol aztán meghatározott összegig vásárolhattak az illető családok. AKARAT A legjobb az lenne, ha senki nem szorulna szociális segélyre. Az élethez viszont hozzátartozik a szegénység is. Ezt pedig tudomásul kell vennünk, ha akarjuk, ha nem akarjuk. Papp János SIOCIÁUS JUTTATÁSOK ZSÁMBÉKON ingyenszén és -élelmiszer mondja Nagyné Földesi Éva igazgatóhelyettes —, sőt az országból bárhonnan fogadjuk a felvételizőket. Az elhelyezkedési gondokat azonban már erőteljesen érzékeljük, s ennek megfelelően megpróbálunk alkalmazkodni. Nem egyszerű a dolog, hiszen rendkívül erős szálakkal kötődünk a leépülő nagy- vállalatokhoz; a gyakorlati képzés ugyanis náluk tör- /tént, s — ahol még képesek fogadni — történik. A hagyományos kapcsolatok azonban felbomlóban vannak, s fel kell készülni a válásra. Mi az önálló gyakorlati képzés feltételeinek megteremtésén dolgozunk, s e folyamatba illően az elektroműszerészek ebben az esztendőben már saját tanműhelyben szerezhették meg a gyakorlati ismereteket. tí&f&lessé&e Most az asztalosok képzéséhez szükséges felszereléseket próbáljuk megvásárolni, s bár mindez pénzbe kerül, megpróbálunk olcsón és kedvező feltételekkel hozzájutni a szükséges eszközökhöz. Meggyőződésünk szerint bizonyos áldozatokat vállalnunk kell — nem zárhatjuk be az iskolakaput. Nagyné még hozzáteszi: s mindez messzemenően a gazdaság érdeke, melyet az iskolának kötelessége felismerni. Mert lehet válság és recesszió, bezárhatnak a gyárak, jó szakemberekre mindig szüksége lesz az országnak. Nélk ' lük nincs újrakezdés, t nincs fejlődés. Vasvári Éva a nagyüzemek helyett most ' az iparosok és vállalkozók felé irányítjuk a gyerekeket. Jó eredményt hoztak e kezdeményezések, tavaly példáid 257 tanulónk töltötte kisiparosnál a gyakorlati képzést. De ezt nem csak mi szorgalmazzuk, az útkeresésben partner a városi önkormányzat is. Amikor például kezdeményeztük, hogy ezek az iparosok valamilyen kedvezményben részesüljenek a helyi adók megállapításakor, már nyitott ajtón kopogtattunk: lévén az önkormányzat is hasonlóképpen foglalt állást. Ügy értékelem tehát, vannak eszközeink a pillanatnyi válság leküzdésére, csak meg kell keresni — és találni ezeket. feibomléh&et A dunakeszi Gárdonyi Géza Szakközépiskola és Szakmunkásképző hasonló helyzetben van. S bár itt a MÁV Járműjavító Üzeme egyelőre fogadja a végzősöket, a Mechanikai Laboratóriumban leépítések várhatók a közeljövőben. — Iskolánk nemcsak a városnak, de a környező településeknek is képez vasúti járműszerelőket — Ganz Árammérő, a Gödöllői Gépgyár, vagy a főváros XVI. kerületében működő — de az iskolánkkal hagyományos kapcsolatban álló — Ikarus gyár is mint- e9U nyolcvan-kilencven diákkal kevesebbet kér a jövőben. Merem remélni azonban, nem egy végleges és megmerevedett állapotról van szó, s a mélyponton előbb-utóbb túljutunk. Nyitott ts§fét Addig is azonban cselekedni kell, keresni a pillanatnyilag elfogadható megoldásokat. A szolgáltatószakmákban tanuló diákok jó eséllyel helyezkedhetnek el, ellenben a fémiparban felszabadult gyerekek nemigen találnak munkahelyet. S mert a gyakorlati képzés is az üzemekhez kötött, már a start is nehézkes. — Nyilvánvalóan alkalmazkodnunk kell a munkaerőpiaci kereslethez — folytatja az igazgató —, de véglegesen nem mondhatunk le bizonyos szakmák oktatásáról. Meggyőződésem, víz- és gázszerelőkre mindig szükség lesz, még ha ma nem is kapkodnak utánuk. Stratégiánk lényege +ehát abban áll, hogy
