Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-18 / 15. szám
%iia XXXVI. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM 1992. JANUÁR 18., SZOMBAT Több mint harminc év után Kösd visszakapta elcsatolt területét Kösd Község Tanácsa J959. augusztus 21-cn, este 8 órakor megtartott ülésén úgy határozott, hogy a község határához tartozó állami erdőterületnek Vác város határához való csatolását kéri. A tanácshatározatot 10 szavazattal 6 ellenében és 4 tartózkodás mellett hozták meg. A Váci Járási Tanács, szintén 1959. augusztus 21-én, az átcsatoláshoz hozzájárult. A Vác Városi Tanács, a négy nappal később, augusztus 25-én tartott, rendkívüli ülésén járult hozzá — egyhangúlag — az erdőterület Vác- hoz való csatolásához. Csaknem harminckét évvel később, 1991 tavaszán, Kösd polgármestere visszakérte a falu erdeit. Akkor megkérdeztük Borovits Ferenc polgármestertől, ho'gy szerinte miért került, egyáltalán Váchoz ez a terület annak idején. A polgármester válasza: Hogy szocialista város lehessen Vác. Jellemző, hogy a megyei döntés indoklásában úgy szerepel, mint lakatlan terület, pedig már a múlt században lakott volt, s jelenleg is még tizenkilencen élnek itt, a volt bányatelepen ... Ók tulajdonképpen kosdi lakosok ... Jó néhány hónap telt el, míg a váci önkormányzat ismét napirendjére tűzte a kosdi kérést, pontosabban igényt. A képviselő-testület által szorgalmazott pontosítások megtörténtek, és — mivel az átcsatolandó terület nagyrészt erdő —, az Ipolyvidéki Erdő- és Fagazdaság igazgatójának hozzájárulása is megtörtént. Az érintett terület Kösd községgel határos részén van a Bányatelep, amely egykor a működő bányához létesült. A három évtizede uralkodó állapot szerint az ott lakók Váchoz tartoznának, ám mégis Kosdon vannak bejelentve, nyilvántartva. Nyilatkozatuk szerint pedig mindnyájan a községhez kívánnak tartozni. A városi képviselő-testület végül is úgy döntött, hogy az 1959-ben átcsatolt — 1933 kh 480 négyszögöl — területet „visszaadja Kösd község közigazgatási területébe”. (Ez nem érinti a tulajdoni állapotokat, s a szükséges földmérési, térképi munkálatokat a kosdi önkormányzatnak kell saját költségén elvégeztetnie.) A szavazás nem volt egyhangú, s a vitában is megoszlottak a vélemények. Az egyik fajta véleményt az alpolgármester képviselte, aki szerint a visszaadás becsületbeli ügy, hiszen az átcsatolás tulajdonképpen gyarmatosítás volt. Mint mondta, szomorú lenne ebből gazdasági kérdést csinálni. — A másik álláspont szerint viszont igenis végig kellett volna gondolni az esetleges gazdasági kihatásokat, s ezek ismeretében dönteni. A gazdasági-gazdálkodási kérdésekről is szólt — annak idején, hónapokkal ezelőtt — Borovits Ferenc. Elmondta, hogy a községnek vannak elképzelései a visszaigényelt területtel: Ebben az irányban akarunk terjeszkedni, parcellázni. Egyelőre a községnek ez az erdő a munkahely, de a jövőben az ipari üzemek helyét szeretnénk itt kijelölni... (B. J.) Félig bontott 19-es emlékmű Ott nincsenek halottal, nem sértik emléküket A testűiét szavahihetősége forog kockán, mondta egy képviselő, aki cikkünk nyomán felvetette, hogy a volt 19-es emlékmű félig bontott fala a bontási határidő lejárta után is a helyén áll. A képviselő kérdésére az illetékes, Moys Csaba alpolgármester válaszolt. Mint mondta, két határidő volt, az egyik a szöveg eltávolítására vonatkozott — ez október 23-ig meg is történt —, a másik, a bontási határidő december 31-e volt. A bontásra több ajánlat is érkezett; a legkedvezőbb 82 ezer forintos ár volt, ám közben egy ingyenes megoldás is kínálkozott: egy magánember az anyagért vállalta. Csak éppen nem boldogult vele ... A bontásért felelős alpolgármester arra adott garanciát, hogy az idő meg- javulásával legfeljebb három hét alatt elvégezhetik a bontást. De mint mondta, az emlékmű eltávolítása, megszüntetése már megtörtént a betűk leszedésével, ez csak egy fal már... Válaszát azonban sem a kérdést feltevő képviselő, sem a testület nem fogadta el. — Ez a terület nem volt végső nyughely, itt nincs senki eltemetve — válaszolta kérdésünkre Moys Csaba. — Az emlékmű lebontásával nem követtünk el halottgyalázást, ezt nem a halottak emlékére emelték, hanem a bolsevizmus Kismaroson idegenforgalmi és telekadó Az esztendő első negyede a legtöbb ember számára a befizetések, adóbevallások időszakát jelenti. Nemcsak a személyi jövedelemadó bevallására kell odafigyelni, hanem egyéb kötelezettségek is csökkenthetik a pénztárca tartalmát. Legújabban a gépjárművek után is adózni kell, s egyes településeken ezenfelül még más adó bevallásáról is határozott az ön- kormányzat. Kismaroson például január 1-jével bevezették az idegenforgalmi és a belterületi telkekre a telekadót. Ezek után február 15-ig kell benyújtani az adóbevallást, az adóköteles gépkocsikra pedig február 29-ig. KÖZLEMÉNY Figyelem! Ismét működik a csontkovács és természetgyógyász Vácon, a Csányi körút 58-ban, a Reménység épületében..’ Minden hétköznap 9—13 óráig és 15—13 óráig, szombaton 9—13 óráig. (94 083/lK) VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. 15. 9 A szerkesztőség vezetője: Borgó János. Q Munkatársak: Dudás Zoltán és Halász Erzsébet. © Postacím: Vác, rf. 32. 2601. Telefax és telefon: (27) 10-C95. Telex: 282 297. © Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. ® Hirdetésfelvétel a szerkesztőségben naponta délelőtt 9-től 13.-ig, valamint a váci hirdetőirodában (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től ' 17 óráig. A gyanúsított vallott Elfogták a betörőt A rendőrség elfogta és I őrizetbe vette azt a férfit, I aki alaposan gyanúsítható a Zebegényben és környékén történt betörésekkel — Mint pénteki számunkban megírtuk, a. közelmúlt- ban 15 hétvégi házat tör lek fel, és „meglátogatták'’ a polgármesteri hivatalt is, megközelítőleg 100 ezer forint kárt okozva. A Váci Rendőrkapitányságtól kapott tájékoztatás szerint az elfogott gyanúsított elismerte a betöréseket. JEGYZET Wit (ehet tudni ? Valamikor azt tanultam, hogy ha látogatóba megyek, illik virágot vinni a ház asszonyának. S ha ez az első látogatás, akkor majdnem kötelező... Valamelyik szombat délután teljes fél órát töltöttem virágkereséssel, s nem gyalog, hanem autóval. Szombat délután, látogatási időben, Vácon nem lehet virágot vásárolni. Persze ennél nagyobb báj és gond ne legyen! De van. Például, ha sürgősen telefonálni kell. Az ember vándorol fülkétől fülkéig, és csak kudarcok érik: a telefont kibelezték, nem működik, azonnal visszaadja a bedobált érméket. S a modern, korszerű készülékeknél van egy újabb variáció is: csak segélyhívásra alkalmas. De hát lehet fontos egy telefonhívás akkor is, ha nem ég a ház... A városban legalább több az esély. Falun, ha a két nyilvános telefon nem működik, akkor megszakad a kapcsolat a külvilággal. Legfeljebb bekéredzkedhet az ember valamelyik telefontulajdonoshoz. És közben bosszankodhat, hogy a hónapokkal ezelőtt elhelyezett újabb telefonfülkék még mindig üresen állnak, s találgathatja, hogy a távközlési vállalatnak pénze nincs vagy készüléke. Aki .vezetéken kapja a gázt, nem is sejti, mit jelent gáz után szaladgálni. Már aki tud szaladgálni. Mert az a falusi nyugdíjas, aki — az e célra eszkábált — kis kocsijával elbaktat a gázcseretelepre, s ott zárt ajtókra talál, nemigen tehet mást, m;nt hogy aznap hideget eszik. És lehet, Nem sérti a kegyeleti emléket az, hogy lebontják Vácott az 1919-es emlékművet, mivel ezen a helyen nincs eltemetve egyetlen hősi halott sem. A munkálatokat egyelőre a hideg miatt szüneteltetni kell (Vimola Károly felvétele) hogy másnap is, harmadnap is — egészen addig, amíg nem érkezik szállítmány a gázcseretelepre. Fázni viszont már senkinek sem kell. A szénmizéria véget ért, bárki vásárolhat tatai gyöngybríket- tet, mázsánként hétszázötven forintért vagy német brikettet ezerkétszázért. De egyre többen választják a fát — a legtöbb falu szélén ingyen is összeszedhető, ha nincsenek is nagy erdőségek. Mégis, a szénnek — ha sokak számára nehezen megfizethető is — van valami példaértéke. A polgárnak nem kell „spájzolnia”, tudja, hogy ha fogy a készlete, megrendelheti, megveheti. És ez a biztonságtudat óriási dolog. Legalábbis nekünk —, mert van, ahol természetes. — Jó tíz évvel ezelőtt egy angliai faluban megértünk egy áramszünetet. Házigazdánk, már nem éppen fiatal ember, nem emlékezett rá, hogy az utóbbi évtizedekben ilyen előfordult volna. De egy cseppet sem izgatta a dolog, egészen biztos volt benne, egy óránál tovább nem tarthat. És persze, igaza lett. A magyar falvakban egyelőre, a gáz bevezetése után is, nagyon sokan meg alcarják tartani gázpalackjaikat, kályháikat, kazánjaikat. Mert ugye, mit lehet tudni! — Lehet, hogy én sem vagyok derűlátóbb, ám mégsem fogok virágot tárolni a hűtőszekrényemben. Pedig elképzelhető, hogy valamelyik, hét végén megint látogatóba megyek. —nos. dicsőségére. És én úgy gondolom, hogy amint a fasizmus emlékműveit, ugyanúgy a bolsevizmus emlékműveit el kell távolítani, természetesen nem sértve a halottak emlékét. A lapunk január 13-ai számában megjelent íráshoz szólt hozzá olvasónk. Levelében nemcsak véleményét fejti ki, hanem némi történelmi adalékkal is szolgál. Bizonyos mértékben megértem a felháborodott úr érzelmi alapon felbugy- gyant indulatát, de érveivel nem tudok azonosulni! Ugyanis 1919 ama ominózus napján nem vöröska- tónákat végeztek ki Vácott, hanem a helyi direktórium tagjait. Vitán felül áll, hogy példátlan kegyetlenséggel és törvénytelen körülmények között. A brutalitásban élen jártak a kisantan- tos román tiszti különítményesek, a vérontás kiagyalói és potenciális végrehajtói ! Erdős Bernát direktóriumi tagnak pl., aki házuk előtt kiáltozni kezdett: „Magyarok istene, segíts rajtunk!” — összedrótozták a száját, még a végzetes úti cél előtt. Ezzel a kegyetlen és. törvénytelen eljárással egyetlen ma élő jóérzésű és jogtisztelő polgártársunk sem érthet egyet, ezt a polgárjogi szégyenfoltot el kell hogy ítéljük! Más kérdés, hogy a kivégzetteket a hozzátartozók vallásuk és szokásaik szerint eltemethették egyházaik és felekezeteik temetőiben. Azaz az emlékmű helyén egyetlen áldozat sem lett eltemetve! 1959-ben, amikor az emlékművet állították, nem laktam Vácott, de sok, akkor . itt lakó emberrel találkoztam már, akik személy szerint sérelmezték, hogy megkérdezésük nélkül, rájuk is hivatkozva emelték azt! Jelesül azzal a mondattal: „Állították Vác város dolgozói!” Helyesebb lett volna pontosítani, pl.: az MSZMP Vác városi szervezete, vagy Vác város kommunista dolgozói! Gondolom, most az ön- kormányzat döntése ezeken a fenntartásokon alapul, valamint a Steinmetz és Osztapenko kapitány budapesti szobrának lebontása példáin. A fővárosi önkormányzat döntését ugyanis az motiválta, hogy nem kívánatos a városba érkező idegenek bolsevista jelképekkel való fogadása! Nem lehet viszont akadálya annak, hogy bármelyik váci sírkertben az MSZMP és az MSZP méltó emléket állítson mártírjainak, a II. világháborús áldozatokra való megemlékezéshez hasonlóan ! . Brezovicz Károly Segítséget hér egy nagy múltú város Az elfelejtett Selmecbánya Veszélybe kerültek Selmecbánya kulturális értékei, épületek, muzeális értékek, gyűjtemények. Megmentésükhöz kért segítséget a város polgármestere — többek között — Vác önkormányzatától is. Mint a levélben szerepel, most az a város folyamodik támogatásért, amely „nagy anyagi és eszmei gazdagságot” adott át a világnak. Itt, a város bányájában használtak — 1627 februárjában — lőport „békés célokra”, robbantási munkákhoz, itt alakult az első technikai jellegű főiskola 1764-ben, itt jelent meg az első tudományos szaklap, s első volt nemzetközi tudományos konferencia megszervezésében. Most értékeinek megmentése érdekében valamit szeretne „visszakérni” ebből a világtól a város vezetése. Tervezik, hogy a segítséget nyújtó európai városok és polgármesterek neveit egy emlékművön, a „haladás emlékművén" örökítik meg. Mint már szó esett róla, a váci képviselő-testület kötelezettséget ugyan nem vállalt, de elhatározta, hogy felveszi a kapcsolatot a segítségre szoruló várossal. Mert bizony ha a váci polgár, mondjuk, az egyre rosszabb állapotba kerülő Vörös házra néz. aikikor úgy gondolja, hogy bizony ennek a városnak is elkelne némi segítség. (b.)
