Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-18 / 15. szám

Európába tartanánk Gazdátlan város? Azt mondja egy olvasónk a szerkesztőségben, hogy Európa felé tartunk állító­lag, a cél tehát ismert — csakhogy nincs hozzá út. Legfeljebb, kerülővel me­gyünk — szól egy másik 61- vasó, aki más ügyben ugyan, de ugyancsak szer­kesztőségünkben jár. A té­mán hosszan tiprődunk, bár az ötödik perctől kezd­ve tudom, lényegében arról van szó, hogy Monor sírni- v.alóan gazdátlannak érzi magát. i Több feljegyzést őrizge­tek, vagy két hete ide-oda rakosgatom őket, mind er­ről szól. Mert jönnek hoz­zánk, kopogtatnak, s ilyes­miket kérdeznek: „Tessék mondani, kihez lehet most panasszal menni a polgár­mesteri hivatalban? Szá­munkra komoly dologról van szó, de nem figyel oda senki.” Meg hogy: „Mit gondolnak, a jegyző úr fogad ezzel a panasz- szal? Felírták nekem a nevét erre a papírra .. Azt szoktuk válaszolni, hogy a legszerencsésebb lenne a képviselők valame­lyikét "felkeresni, ő aztán majd interpellál a testületi ülésen. A jegyző úr a vá­rosban a törvényesség őre, ő nemigen tudna út- és jár­daügyekben intézkedni. Ilyenkor legyintenek. „A képviselők? Sose látjuk őket.” Egy telepi olva­sónk kifakadt: „Én Rajki Lászlónál vagy háromszor voltam már. Mindig azt vá­laszolta, írjuk le, mi a gondunk. De hogy aztán mi lesz? Az' ember leg­alábbis annyit elvárna, hogy néha összehívják egy-egy körzet választópol­gárait. Mifelénk például a Jászai óvodában lehetne ilyen összejövetelt tartani, mert a központba, a mű­velődési házba mi esti órákban már be nem cap- latunk. A múltkoriban is úgy gondoltuk páran, elme­gyünk egy testületi ülésre. Eszünkbe jutott aztán, hogy vagy a sorompónál kell ácsorogni, vagy az állomá­son veszteglő tehervonato- kon átmászkálni, meg az ülés témái is kötöttek. Te­lefonügy meg ilyesmi. Rá­adásul hozzászólási jogunk sincs, pedig lenne mit el­mondanunk. Ügyhogy meg­gondoltuk, nem mentünk.” A „lenne mit elmonda­nunk” mostanság leginkább az utak, járdák, állapotát jelenti. S bár a polgár tud­ja, hogy a költségvetésben az „utak” címszó nem az Levél a honvédségtől Kié a laktanya A gyömrői honvédségi laktanya sorsa még mindig bizonytalan. Talán emlé­keznek rá olvasóink, la­punkban korábban írtunk a felszámolt objektumról, s arról is, hogy azt a két szomszédos község, Péteri és Gyömrő is szeretné ma­gáénak tudni. A hivatalos telekkönyvi bejegyzés szerint a volt laktanyaegyüttesnek az út bal oldali része (itt van a volt kultúrhelyiség és büfé) Gyömrő, a többi az értéke­sebb (itt vannak az emele­tes szolgálati lakások is) Péteri község tulajdoni lapján van bejegyezve a Alonori Földhivatalban. A gyömrői önkormány­zati képviselő-testület ta­valy úgy határozott, hogy a község földjén bejegyzett részre megkéri a kezelői jogot a Magyar Honvédség­től. A válasz a napokban megérkezett a polgármes­teri hivatalba. Ebben az il­letékes főosztály vezetője értesíti a gyömröieket, a volt laktanya sorsa, továb­bi hasznosítása még min­dig nem eldöntött tény-. Mindenesetre az illetékes tárca az objektumot egysé­gesként, egészként kezeli, következésképp az esetleges hasznosítást is csak így tudják elképzelni. Ezek utón a péteri és a gyömrői önkormányzatnak is még várnia kell a volt gyömrői laktanyával kap­csolatos esetleges igényeik­kel kapcsolatban. Bár a legvalószínűbb, hogy a honvédségi tárca kizáróla­gosan magának tartja fenn a jogot annak eldöntésére, miként, hogyan hasznosítsa a ma már üresen álló lak­tanyát a hozzá kapcsolódó egyéb létesítményekkel együtt. (gér) Bachlól Bralimsig Kamarakoncert A gvömrői Petőfi Sándor Művelődési Ház igyekszik kedvébe járni a komolyze­ne helyi szerelmeseinek. Februárban, márciusban és áprilisban kamarakoncertet tartanak gyermekek és fel­nőttek részére a Budapesti V onósok közreműködésé­vel. Az első előadásra feb­MONOHI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. 9 \ szerkesztőség vezetője: Vereszki János. Munka­társak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. O Postacím: Monor, pf. 51. 2201. Tele­fon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig 8-tdl 11-ig. 8 ÁMítinn ruár 1-jén, szombaton 18 órakor kerül sor a műve­lődési ház nagytermében. Ezen az alábbi művek han­goznak el. Händel: F-dúr szonáta, Bach: Két duett hegedűre és brácsára, Mo­zart: Kis éji zene, Schubert —Friedberg: D-dúr rondó, Schubert: B-dúr. trió tétel, valamint Brahms: F-moll szonáta brácsára. A hangversenyen közre­működik: Fejérváriné Né­meth Zsuzsanna hege­dű, Ligetiné Beke Ágnes hegedű, Rónaszéki Tamás hegedű, Fejérvári János brácsa, Oláh Miklós gor­donka, Lukácsházi István nagybőgő és Hargitai Imre zongora. A szervezők szeretettel várnak minden érdeklődőt a február 1-jei kamara­koncertre. (G.) első, de nem is a második helyen szerepel, képtelen beletörődni, hogy tüneti kezelésre sem futja. Pár kocsi salakra, töltőanyagra. Szól például az egyik parta- szos: — Elemlámpával me­gyünk a gyerekek elé a Jászai Mari Téri Iskolába. A Rosenberg, a Mező Imre és a Kállai Éva utcák sar­kán borzalmas sártenger van. Vagy ott a Detrich- tanya környéke a rengeteg új házzal és a járhatatlan tereppel. Mire a gyerekek hazaérnek, úgy néznek ki, olyan lépetten, mintazUni- cum reklámja. Két-liárom pár csizmára, két-három dzsekire nem telik, hogy váltani lehessen rajtuk az agyonázott, sárban tocsogó holmit... Kimélyíttették a közmunkásokkal az árko- kat, de lefolyó sehol sincs. Kihez mehetünk panasz­kodni? Ki figyel oda ránk? Vagy szól a másik keser­gő: — A Ceglédi út négy alatt lakom. Már megpró­báltam elbarikádozni az utat, hogy ne engem szid­janak a környékbeliek, de nincs mit tenni, oda par­kolnak a kocsmához, a bon­tóhoz érkezők is. A sofőrök­nek szóltam, azt válaszol­tak: „Tiltsák meg hivata­losan, akkor nem jövünk le.” Azon a keskeny úton, a mély kátyúk, a dagadó sártenger miatt megbénul a forgalom. Kinek mondjam? Ki hallgat meg? És szól a harmadik, a negyedik, az ötödik: nem tud közlekedni a mentő, amelyik naponta kellene hogy kezelésre hordjon egy fiatalasszonyt, a körzeti or­vos több kilométeres kerü­lőkkel jut be egy-egy bete­géhez, a Kossuth-óvoda sarkánál tengeri ütközete­ket lehelne vívni, de a ki­csikkel közlekedni egy rémálom ... Mindezt mi természete­sen végighallgatjuk, de persze az olvasó, a polgár is jól tudja, hogy nem mi vagyunk az „igaziak”. Az igaziak a képviselő urak lennének, ha most már las­sacskán tartanának egy-két közvetlen megbeszélést a monoriakkal. Jön a tavasz. Még nagyobb lesz a sár, még több a kérdés. Ame­lyekre várják a választ. Valamilyen választ. Szóban és tettben! Ha lehet. — ez — M OfcJOR1 XXXIV. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM 1992. JANUÁR 18., SZOMBAT A tücsök a hegyre megy Közmunka, közpénz Mondd meg az igazat, betörik a fejed! — ezzel a közis­mert szólással indokolja névtelenségét K. I.-nc monog­rams! monori olvasónk. Nyilvánvalóan attól a „sok bi­kaerős, fiatal, tohonya embertől” fél, akiknek mindenre van eszük — állítja —, csak arra nem, amire kellene. Ne­vezetesen ilyenkor télen is — a naptárt nézzük, ne a ja­nuári tavaszt — illene mindenkinek az ingatlana előtti járdát, átereszt, vízelvezető árkot rendben tartania. Ezt egyébként kötelezően kimondja az önkormányzat köz- tisztasági rendeletc, sőt szankciókat is kilátásba he­lyez ... Ennek tudatában még elkeserítőbb a közeli em­lékkép a jeges, balesetveszélyes járdákról És ismét csak közhelyként idézhetjük, hogy minden törvény, rendelet annyit ér, amennyit betarta(t)nak belőle! portája előtti járdát, vízel­vezető árkot? — Erre most kapásból nem tudok válaszolni, mert nincs elérhető közelségben a — nemrégiben munkába állt — közterület-felügye­lőnk. Lehet, hogy most is a várost járja, és kasszí­rozza a helyszíni bírságo­kat. Keretszám Ám olvasónk nem csak ezért dühös. Sőt még örült is, írja, amikor látta, hogy utcájukban és környékén fiatalemberek csoportja tet­te járhatóvá a gyaloguíakat; „gondolom, munkanélkü­liek voltak, akiknek jól jött a pénz” — vélte K. l.-né. Később azonban elgondol­kodott: „ezt most megint mi, monori lakók — azok is, akik rendben tartják a jár­dát a házuk előtt—, mi fog­juk megfizetni?” Mert a kiadás nyilvánvalóan az önkormányzatot, vagyis a várost terheli... Részben igaza van az ol­vasónak — ez volt az első reagálása Kis Zoltánnak, a polgármesteri hivatal mű­szaki és városgazdálkodási irodavezetőjének érdeklő­désünkre: valóban közmun­kásokkal takaríttatták-e le a járdákat? Bírságok — A közmunkások azon­ban csak a város tulajdo­nában lévő ingatlanok, köz- intézmények előtt dolgoz­tak, magánporták előtt nem! Egyetlen esetben for­dult elő, hogy valaki „ma­szekot” vállalt munkaidő­ben, őt azonnal elbocsátot­tuk. — És felszólítottak vagy megbüntettek valakit, mert nem tartotta rendben a — De kik a közmunká­sok, és ki fizeti őket? — Olyan emberek, akik­nek már olyan hosszú ide­je nincs munkahelyük, hogy elvesztették jogosultságu­kat a munkanélküli-segély­re is. Esetleg szociális tá­mogatást kaphatnának, úgy ötezer forint körül, de ez két okból nem szerencsés megoldás. Egyrészt, mert nem lehet belőle megélni, másrészt pedig, mert mun­ka nélkül felvett pénz. Azt már csak a hírlap­író teszi hozzá: nyilván azért sem jó, mert az egyik embert" megalázza a „kö- nyöradomány” a mási.kfaj- tát viszont még kevésbé ösztönzi munkára ... — S hogy ki fizeti ezeket az embereket? Mármint, akik dolgoznak ... Bizony, mi valamennyien: a város, és az állam költségvetésé­ből. Egyhavi foglalkoz­Rendörségi krónika Halálos ugrás Annak idején nem túl nagy örömmel fogadták az illetékesek a É’üggetlcn Rendőr Szakszervezet meg­alakulását. Ma már egyre több helyen szerveződik az FRSZ, így a Monori Rend­őrkapitányságon is. A szer­vezet célja természetesen a rendőrök érdekvédelme, jogaik elismertetése, min­dennapi nehéz munkájuk segítése. Az elmúlt hetet a nagy értékben elkövetett betöré­ses lopások jellemezték. Egyre nagyobbak a kárér­tékek, s ez azt jelenti, hogy a károsultaknak még na­gyobb gondot kellene for­dítaniuk a biztonságtechni­kára, az őrzésre. Január 9-én ajtóbefeszí- tés módszerével törtek be egyelőre ismeretlen tette­sek a sülysápi Vadgeszte­nye vendéglőbe. A hívat­lan látogatók 80 ezer fo­rint értékű italt és dohány­árut zsákmányoltak. Egy nappal később az ALÉPSZER-GAI vecsési te­lephelyén a konténeres tá­rolóhelyiség lakatját levág­ták a betörők, így jutottak a belső térbe. Különböző berendezéseket és tárgya­kat loptak el 115 ezer fo­rint értékben. Ugyancsak január 10-én a Monor—Cegléd között közlekedő mozgó vonatra akart felugrani a monori vasútállomáson M. László 33 éves nyáregyházi férfi. Az ugrás sajnos nem sike­rült, a szerencsétlen férfi a kerekek alá került és életét vesztette. Január 12-én Pilisen egy családi házba törtek be is­meretlen személyek. A tu­lajdonos este hét órakor ment el otthonról, s csak reggel 5 órakor ért haza. Ezt kihasználva a betörők bizony kényelmesen dol­gozhattak, felforgatták az egész házat. Arany éksze­reket, ruházati és műszaki cikkeket tulajdonítottak el összesen 298 ezer forint ér­tékben. Január 13-ára virradóra a gombai sörbárba törtek be lakatfelfeszítés módsze­rével. Az üzletből ital- és dohányárut, valamint mű­szaki cikkeket vittek el 185. ezer forint értékben. Január 14-én két betörést is ejkövettek Monori-er- dőn. A Nefelejcs utca 32. szám alatti vegyesbolt aj­taját befeszítették, s az üz­letből élelmiszereket és szeszesitalokat loptak el, 25 ezer forint értékben. A Vadgalamb büfébe ab­lakbetörés útján jutottak be, ahonnan dohány- és ital­árut, valamint műszaki cikkeket zsákmányoltak. Az okozott kár 35 ezer forint. A rendőrség valamennyi ügyben folytatja a vizsgá­latot. G. J. tatása egyetlen közmun­kásnak a fizetésével, a társadalombiztosítási járu­lékkal. a munkanélküli- alapba fizetendő pénzzel, az étkezési hozzájárulással. munkaeszköz-használati díjjal körülbelül 14 ezer forintba kerül — állítja Kis Zoltán. — Tavaly u monori önkormányzat a Megyei Foglalkoztatási Központhoz benyújtott pályázatára egy bizonyos keretszámon be­lül 7,5 ezer forintot kapott havonként egy közmunkás­ra. Ez azt jelenti, hogy a két összeg közötti különbö­zeiét a városnak kell áll­nia. .. ­— Ez szociális szempont­ból érthető, de vajon meg­termelik-e ennek az ellen­értékét az emberek a vá­rosnak? — Azt hiszem, nagyon sokan tapasztalhatták, hogy tavaly velük tisztítottuk ki a város ^belvízelvezető rend­szerének úgy 5-6 kilomé­teres szakaszát. Csak ez a munka más vállalkozóval minimum 2 millió forint­ba került volna. Az idén is ennek a programnak a folytatása lesz a fő felada­tuk, de kiegészül a közte­rületek rendben tartásával, kitakarításával. Tiszta vá­rost akarunk végre! Megjelenhet Szó mi szó: ennek a szán­déknak a megvalósítása na­gyon ráférne Monorra. Per­sze furcsa lenne, ha csak a közterületek lennének tisz­ták, rendezettek, a magán- porták előtt pedig a gaz virágozna. Mint ahogy for­dítva is az volt. Most ve­gyes a kép ... Akárcsak a közmunkásoké. Jelenleg ti- zenhatukat alkalmazza tel­jes jogú munkaviszonyban az önkormányzat. A ke­retszám harminc körül van, de húsznál többen soha­sem voltak. Merthogy akadt olyan is, aki mikor meg­látta az iszapos árkot, vál- lára vette a lapátot: köszö­ni szépen, de ő nem kér eb­ből a munkából, sem az ér­te járó bérből! Inkább fel­megy a Strázsahegyre nyitni, horolni, ásni, met­szeni. Talán úgy is tette, de ez bizony csak a nyárra gondoló tücsök álláspont­ja ... Persze az ilyen ember is megjelenhet ismét a segé­lyért sorba állók között, mondja Kis Zoltán. Ám, hogy a mérlegeléskor ki felé hajlik majd az illeté­kesek jóindulata, az alig­ha kétséges ... Vereszki János Falusi es lék A daganatokról Pilisen a Falusi esték előadás-sorozat keretében január 20-án, hétfőn 17 órától dr. Balogh József orvos tart előadást a „Ter­mészetgyógyászattól a da­ganatok immungyógyítá­sáig” címmel. A rendezők minden érdeklődőt szíve­sen látnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom