Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-17 / 14. szám

Vendéokiállítás A Gödöllői Galériában január 12-én nyílt me? Oszoli József és Ilcitniayer József fafaragók és Kresz Albert fotókiállítása. A szobrok — Reitma- yer József munkái — a régi, régi életformát idé­zik. Oszoli József alakjai egyszerűek, harmoniku­sak. A fotóművész a két népi faragó munkáját láttatja, az alkotásokra koncentrálva. A tárlat az aszódi Petőfi Múzeum vendégkiállításaként feb­ruár 2-ig várja az érdeklődőket (llancsovszki János felvételei) „Vagyok, aki vagyok...” Olyan ez az ókori törté­net, mint egy modern kri­mi. Laiosz, Théba királya is­teni figyelmeztetést kap: ne akarjon gyereket, mert sa­ját fia fogja megölni. Még­is fiat szül neki Iokaszté királynő. Hogy a jóslat fe­nyegetéseit elkerülje, Laiosz kitéteti a gyereket, a Ki- tharión hegyére, s átszúrat- ja a bokáját is, nehogy megmenekülhessen. De a gyermeket vivő szolga meg­könyörül a csecsemőn. Oda­adja az épp arra járó ko­rin thoszi pásztoroknak, akik elviszik királyukhoz, Polübioszhoz. Az neveli föl, s adja neki az Oidiposz (Dagadt lábú) nevet. Az if­júvá serdült Oidiposz rá­jön, hogy származása körül titok lappang. Elmegy Delphoiba, a híres jóshely­re, ahol azt tudja meg: megöli saját apját, s fele­ségül veszi saját anyját. A jóslat elől elmenekül .Ko- rinthoszból, hiszen azt gon­dolja: Polübiosz a vér sze­rinti apja. Bolyongásában egy hármas útnál összeszó­lalkozik egy idős emberrel, akit a szóváltás hevében megöl. Elkerül Thébába, ahol a Szfinx rettegésben tartja a várost: felfalja azokat, akik nem tudnak válaszolni talányos kérdé­seire. Oidiposz megfejti, a talányt, elűzi a Szfinxet. Théba királyául választja, s feleségül veszi Iiokasztét, Laiosz özvegyét. Ekkor pes­tisjárvány tör a városra, és a delphoi jóslat szerint ad­dig nem is tűnik el, míg ki nem vetik a vérfertőzőt falaik közül. Oidiposz nyomozni kezd a bűn után, és fokozatosan rádöbben: a tettes ő maga. Ö ölte meg a királyt ott a hármas útnál, ő vette fele­ségül saját anyját, s nem­zett neki négy gyermeket is. Az istenek sújtotta Oidiposz szembenéz a sor­sával. „Az vagyok, aki va­gyok. Úgyse lehetek / Áfás ...” — mondja. Vállal­ja a bűnét, vállalja, ami büntetés ezért jár. Iokaszté felakasztja magát, Oidiposz pedig kiszúrja saját szemét, hogy ne lássa többé tette borzalmas következményeit. Vakon, nyomorultat.! hagy­ja el Thébát. Szopftoklész tragédiája, az Oidiposz király, ezt a történetet dolgozza föl. Ha ma eljátssza egy színház (és a Független Színpad most újította fel, Ruszt Jó­zsef rendezésében), már az ókori véres történet izgal­ma is megragadja a nézőt. De még inkább megragad ja az erkölcsi tanulság: aki­valamit elkövetett, még ha más, nagyobb erők nyomá­sa, hatása alatt is, annak vállalnia kell á tettét. Bűn és bűnhődés együtt jár. Ez a mostani előadás ponto­san erről szól. S ettől lesz a sokszorosan bűnös Oidi­posz a tragédia.^végén er­kölcsileg mégis győztes. Rá­adásul nem is más méri rá a büntetést, hanem ő ma­gára. Nem lehet ma úgy néz­ni ezt a fölemelő tragé­diát, hogy ne arra gondol­junk: bűnök, vétkek, bün­tetések, bűnhődések köze­pette hol van manapság Oidiposz erkölcsi nagysá­ga? Takács István Kancsók, csuprok a bejárat fölött FALUMÚZEUM TÚRÁN Valóra vált álmok A falumúzeum épülete A túrái falumúzeum két esztendeje nyílt meg, s fo­gadja a látogatókat. Szilá­gyi Gáborné gondnok ve­zetett körbe, mutatva, ma­gyarázva, De sokkal több szál fűzi a múzeumhoz. Te­vékeny része volt abban, hogy ez a takaros épület vált múzeummá, s az anya­gok jó részét maga gyűj­tötte össze a faluban. Ahogy megfogalmazta, gyermekko­ri álma vált valóra a mú­zeum megnyitásakor.- — Már kisleányként úgy képzeltem — mesélte —, hogy milyen jó lenne, ha lenne egy külön házacs­kám. benne asztallal, szé­kekkel, lócával, úgy mint az életben. Tóth G. Mihály- néval, Zsiga Ilon nénivel — aki a Gaiga-menti hím­zés művészi ágának sajátos alakja volt —, vagy har­minc éven át gyűjtöttünk, népművészeti anyagot a fa­luból. Nagyon sok minden­re megtanitött. Itt lakom a múzeumtól nem messze, és észrevettem, milyen régi az épület. Igaz, nem lakott már benne senki, elhagyatott, kicsit elhanyagolt volt, de arra igen jónak mutatko­zott, hogy láttassa, miként éltek a falubéliek. A túrái népdalkor tagja voltam, s szerepeltünk egyszer a rá­dióban. Azt követően talál­koztam az akkori tanácsel­nökkel, Sára Ferenccel. El­mondtam, hogy van egy tervem, alakítsunk falu­múzeumot. Hol lenne az épület? — kérdezte, de megmondtam, hogy ez a ház tőlem nem messze, ép­pen megfelelne. Emlékszem, hétfőn beszéltünk erről, szombaton már takaríthat­tunk. Ez is eltartott jó, ide­ig, azán a gyűjtés is. Vagy három évig úgy nézett ki a házam, mint egy lomtár. Magam mostam a régi ván­kosokat is. az avas szag so­káig érződött. De mit bán­tam én! örültem, hogy gyűlnek «a képek, szobrok, sublótok, lócáit, ruhák, ken­dők. Sokan ismernek a fa­luban, bekopogtam min­denhová, van-e valami tárgy a múzeum számára? A munkákra — mert az is akadt bőven, a házat rend­be kellett tenni — is hívo­gattam a mesterembereket. Nagyon sok társadalmi munkával jött ez - helyre. Azt mondogattam, minden­kinek, gyere, neked is ré­szed lesz a múzeumban. S jöttek, segítettek. Ha gyerekek jönnek az iskolából, megnézni, miiyen házban éltek régen, elmon­dom. ha ráismerek, ezt vagy azt a nagyapádtól kapta a múzeum. S a gyerekek büszkék, szeretnek is ide­járni. Meg nekik szívesen is mesélek, maradjanak meg bennük a régi szokások, hagyományok. Emlékezze­nek rá. S mesél, az esküvői druzsbakalapról — amit a vőlegény legjobb barátja hordott—, hogyan fontak a lányok a számára koszorút, és mit jelentett az, ha sike­rült ezt a kalapjára tűzni. A sublótokban, üveglap alatt, rendben sorakoznak a kendők, ingek, vásznak. Fontos háziipari tevékeny­ség volt a szövés-fonás. En­nek kellékeit is megtalál­hatjuk a múzeumban, csakúgy, mint a. földműve­léshez használatos szerszá­mokat, a termények táro­lására szolgáló edényeket, kosarakat. De látható az el­ső világháború hadifoglyai­nak hímzett kapcája, üveg­keretben. Somogyi Gábor­né ehhez is fűz történetet. — Olaszországban voltak, hadifogságban. Nem volt mivel kitölteni az időt, az őr vásárolt nekik a város­ban, kértek tőle cérnát, fo­nalat. Megtartottak "egy szál cigarettát — nagy kincs .volt az akkor —, s azon hozta a kért fonalat. S kihímezték szépen a kap­cákat. Addig is csináltak valamit... Az egyik ládában kuko­ricaszárból, -csutkából ké­szült játékok vonzzák a szemet. Van itt minden, amivel régen játszhattak a gyerekek. Ezt is maga ké­szítette, a gyerekek örömé­re. S egy kicsit talán a sa­játjáéra. Megnéztük az is­tállót, a konyhát, a kenyér­sütéshez használatos asztal­kát, kendőt, tálat, a disznó- ' toros. szerszámokat, kol­bász- és hurkatöltőt. — A gyűjtés még nem fejeződött be — mondta vezetőnk. — Azon gondolko­dom. talán jó lenne leírni, mindazt, amit tudok, amire emlékszem, hogy másokban tovább éljen. Elmúltam már hatvanéves, bár alko­tókedv még van bennem. S bízom benne, marad is még egy ideig. Ez éltet, hogy megvan ez a múzeum, amiért annyit dolgoztam, másokkal együtt. Sok ál-, matlan éjszakám volt, ele­inte nehezen álltak össze a dolgok. Az a jó, hogy már itt tartunk. Lelkesedése magával ra­gadó. Reméljük, sokáig me­sél még a Túrára látogatók­nak az egykori szokások­ról ... A múzeum télen is fogadja az érdeklődőt. J. Szabó Irén A korábbi években a ja­nuár közepe a nagy far­sangolások időszaka volt. Most a közösségi-kulturális események mintha kevéssé a farsang jegyében zajla- nának. Pedig a farsang vízkereszttel kezdődik, és hamvazószerdáig tart. A farsangi tuskóhúzás egy­fajta csúfoló népszokás, szertartás volt, melj'et a le­gények rendeztek. 1820-ban így írtak róla: „Régente azokkal az eladó lányokkal, kik farsangi napon férjhez nem mentek, mint vala­mely szilaj kancákkal, húshagyó’ szerdán tőkét hú- zattak a magyarok.” A far­sang rengeteg alakoskodása mellett a gonoszűzés és a termésvarázslás is előfor­dult a szokások sorában. Ilyenkor baltával fenyege­tik meg a termőfákat, hogy kivágják, ha nem adnak elegendő termést. A dömsödi Petőfi Sándor Művelődési Központban farsangi bált tartanak já- nuár 13-án este 19 órától, amelyen Sass József és Forgács Gábor mellett fel­lép Kertész János, Albert Dezső és Baráth Valéria, közreműködik a Hangulat zenekar. A solymári Csere János Művelődési Házban a hét­végén Vihar az erdőben címmel mesejáték-előadá­sokat tartanak óvodások­nak. A gödöllői galéria szom­baton és vasárnap is vár­ja a látogatókat Oszoli Jó­zsef, Reitmayer József fa­faragók és Kresz Albert fo­tóművész kiállítására. A jövő héten rangos szín­házi előadás lesz Gödöllőn, a művelődési központban; január 20-án 19 óraikor: Moliére Mizantróp című színművét mutatja be a kaposvári Csiky Gergely Színház társulata Lukáts Andor, Bezcrédi Zoltán, Molnár Piroska főszereplé­sével. Az előadást Ascher Tamás rendezte. Szintén Gödöllőn vendégszerepei az . Arany János Színház társu­lata, amely két előadást is tart. A csizmás kandúr cí­mű . mesejátékból január 23-án 14.30 és 16.30 órai kezdettel. Ajándékké­szítő délutánt tartanák Gö­döllőn a művelődési köz­pont 7-es és 8-as termében Vértes .l&tvánilé vezetésével január 19-én 14 és 18 óta között. Nemcsak gyerme- . keket, hanem felnőtteket is szívesén látnak. A százhalombattai műve­lődési házban a Szerelmes szívek című színes magyar zenés filmet vetítik -szom­baton és vasárnap is. A nagytarcsai Jubiláte kórus. és. a gödöllői városi kamarazenekar hangverse­1992. január 31-én a Pa- taky. Művelődési Házban este 7 órai kezdettel gála­estet szervez az Ifjúsági. Demokrata Fórum Caritas- csoportja a vajdasági ma­gyarok megsegítésére: Én nem mehetek el innen .. , címmel. A rendezvény fővédnöke: Csoóri Sándor. A fellépő művészek kö­zött vannak: Bitskey Ti­bor, Berecz András, Biri- nyi József, Budai Ilona, Cseh Tamás. Dinnyés Jó­zsef, Egyszólam együttes, Juhász Zoltán, Kobzos-Kis Tamás, Muzsikás együttes, Tolcsvay Béla, Tompa nyére kerül sor január 19-én, 19 órakor a gödöllői Grassalkovich-kastély ká­polnájában. A hangverseny bevételét a kastélytemp­lom orgonájának felújítá­si költségeire ajánlja fel az együttes. A magyar kultúra napja alkalmától január 22-én 18 órakor a ceglédi Kossuth •Művelődési Központ szín­háztermében ünnepi műso r keretében tártja meg 'Sasi Sylvia Liszt-díjas, érdemes művész ária- és dalestjét. Zongorán Haraszdy Miklós kíséri. A dalestet követőén kerül sor a ceifiédi galé­riában Sass Sylvia különle­gesen szép festményeinek bemutatójára. A kiállításon megnyitó beszédet mond dr. Pogány Ö. Gábor mű­vészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalma­zott főigazgatója. n. a. László. Sándor György, Vi­tai András. . A rendezvényt a Pataky. Művelődési Ház támogat­ja. A jegyek ára egysége­sen 150 Ft. Elővételben kaphatók: a Pataky Műve­lődési Házban, cím: Bp. 1105 Szent László tér 7—14. T.: 157-3138, 157-0712 vágy az Ifjúsági Demokrata Fő-, rum központjában, cím: Budapest 1066 Ö utca 8— 10. T.: 131-0176, 111-0230. Cégek vagy magánszemé­lyek adakozását várjuk az MHB 202-13015 (a csekkre, kérjük, írják rá: Caritas-gá- laest) számú számlára. Én nem mehetek cl innen...” Caritas-gálaest Színházi lf.vf.í. PROGRAMOK EGÉSZ HÉTRE fmwHujtimsuttftfim'MmmwtmjmmfmtuMmtidirmHiümmu.fTHituiimimmi&i í Ezt látni hallani kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom