Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-16 / 13. szám

ECCE HOMO - ÍME A Z EMBER Gondoljatok ránk szeretettel Lapunk munkatársa, Apátl-Tóth Sándor Ecce homo cí- mű kiállítását néhány hónap múlva láthatja a publi­kum, Fotóművészünkkel az előkészületek és eddigi mun­kássága kapcsán beszélgettünk. (Kérjük, nézzék el ne­künk a tegeződést.) CEGUÉD| t/uriap XXXVI. ÉVFOLYAM, 13. SZÄM 1992. JANUÄR 16, CSÜTÖRTÖK Számítógépes betegnyilvántartás Minden mellette szól — Gratulálok ahhoz, hogy bekerültél az 1992-es Ki kicsoda? lexikonba. Némiképp beneveztél ezzel a halhatatlanságba. Ez le­gyezi a hiúságod, vagy ezt természetesnek érzed, mert rászolgáltál? — Köszönöm szépen a gratulációt. Ha nem is ne­veztem be a ..halhatatlan­ságba”, de remélem, hogy egy-két lépést megtettem felé; úgy, hogy valami ma­radjon utánam. Számomra nem az a fontos, hogy a nevem megörökítsék. Az teljesen közömbös. Azt sze­retném, hogyha a képeim­ből, kiállításaimból bármi túlélne engem. Mondana e kórról, rólam, a huszadik század végén élt emberek­ről egy cseppnyit az utó­kornak. MEGTALÁLTA — Ha valaki egyszer megírja a biográfiád, nem érezheti-e, hogy felfelé ívelő pályád halvány törés­vonal szeli át; a nagy sike­rű Ernst Múzeumbeli kiál­lításod, 1985 és 1992 között? Annak ellenére, hogy eb­ben a periódusban is vol­tak tárlataid — külhonban és itthon. — Nem értem a kérdé­sed. Én ebben a periódus­ban folyamatosan dolgoz­tam, s nem bénított alkotói vagy emberi válság. Azon­kívül, hogy akkoriban be­mutattam régebbi műveim, a közönség láthatta a Ta­lált képeket is. Jóllehet, ez a válogatás csaknem a húsz évvel ezelőtt készült foto­gráfiákból, kollázsokból, montázsokból állt össze. Ám a mostani személyisé­gem. felfogásom tükrözte. — Pontosan erre gondol­tam, hogy azokra a mű­veidre szinte véletlenül bukkantál, ami aztán az iz­galmas koncepciót inspirál­ta. — Ezek a képek az 1970- es évek elején készültek. Amennyiben pályakezdő­ként nyilvánosság elé lép­tem volna velük — való­ságtól elrugaszkodottnak, dekadensnek bélyegeznek —, alighanem a szakma alaposan pálcát tör felet­tem. Igaz, hogy közben el­Eséiyeink ’92 Január 17-én, pénteken 17 órakor a református imaházban — Cegléd, Is­kola u. 1. — a Magyar De­mokrata Fórum helybéli szervezete Esélyeink ’92 címmel beszélgetésre vár­ja az érdeklődő polgáro­kat. Vendégek: Mácz Ist­ván polgármester és Lezsák Sándor, az MDF alelnöke. Gazdaköri előadás A törteli gazdakör ja­nuár 17-én, pénteken dél­után öt órai kezdettel a művelődési ház kistermé­ben összejövetelt tart. A növénytermesztés időszerű kérdéseiről és a piaci le­hetőségekről Sárközi Fe­renc, a Monori Vetőmag Vállalat termelésiigazgató­helyettese tart előadást. feledkeztem ezekről a munkáimról, és megtalál­tam őket. S elérkezett az ideje, hogy megismerjék. — Most az Ecce homo- val mi lesz a mondaniva­lód? — Megítélésem szerint ez különösen fontos állo­mása fotográfusi pályám­nak. Talán megcsináltam eddigi alkotásaimnak egy szintézisét. Amit az Ecce homo hordoz, sugároz, köz­vetít, az kizárólag csak fo­tókkal mondható el. Sza­vakra nem fordítható le. — Mennyire szivárog be műveidbe a politika? — Van műfaj, például a szociográfia, amely képben és írásban közvetlenül ad­ja vissza a napi eseménye­ket. Az én művészinek ne­vezett munkám lényegesen áttételesebben, többszörös tükrözéssel közvetíti a va­lóságot. A politika nem je­lenik meg konkrétan ezek­ben az alkotásokban. De az elkövetkező évek fotói alighanem sugározzák majd, hogy a politika mi­féle változási hozott ben­nem, bennünk, ÜZENET — Ahhoz, hogy a fotók egy kiállítóterem falára ke­rüljenek, manapság sokat kell kilincselni. Isme­rős . ..? — összeomlott a művé­szet mecenatúrájának régi rendszere, az új pedig még nem működik. A valóban értéket teremtő — teremte­ni szándékozó — művészet, szinte a létéért küszködik, és fuldoklik a pénztelen­ségben. Ezért aztán manap­ság különösen nehéz kiállí­tást rendezni. Tagadjuk vagy sem, minden számot­tevő bemutatónak Buda­pesten kell megnyílni. A Műcsarnok átalakítás miatt bezárt. Így' az idén még sokkal kevesebb „hivatalos kiállítóhely” áll az alkotók rendelkezésére. Különösen nehéz és izgalmas volt, si­kerül-e pályázattal bemu­tatóteremhez jutnom. Vé­gül is a dolog happy end- del végződött, még szerény anyagi támogatást is ka­pok. Persze, további segí­tőkre is szükségem lesz, hogy minden úgy valósul­hasson meg, miként megál­modtam, — Korai talán a kérdés. A közönség mit vihet ha­za, milyen üzenettel távoz­hat majd a tárlatról? — Életem egyik legmeg- rendítőbb televíziós élmé­nye az volt, amikor Nagy Lászlót ötvenedik szüle­tésnapján köszöntötték. A legvégén megkérdezték tő­le, mit üzen a késői utó­kornak. Azt felelte: Amennyiben lesz emberi arcuk, csókolom őket. A képeimmel valami olyan üzenetet szeretnék hagyni — a kortárs nézőknek és az utókornak is —: itt él­tünk, ilyenek voltunk, így éreztünk a huszadik század második felében. Gondolja­tok ránk szeretettel. — Apropó. A városi tele­vízió felelős szerkesztője lettél. Ez flört, kaland vagy szerelem? — Pályám kezdetén Igen erősen vonzott a film: a szó, a zene, a kép együt­tes varázsa. Ezt találtam meg a tévében, ami nekem az újságírás legcsodálato­sabb műfaja. Hatalmas energiával vetettem magam a kezdeményezésbe. Meg­próbálunk egy tucat tehet­séges emberrel valami jót csinálni a városnak. Ez flört, szerelem és értelmes munka. Az utóbbi a csalá­domon és barátaimon kí­vül — akik mindennél fon­tosabbak az életemben — a másik leglényegesebb do­log számomra. AJÁNDÉK — Elégedett vagy-e ön­magod megvalósításában? Ha azt mondanák, nincs tovább, nyugodtan boríté­kolnád-e a művészi mun­kád? — Először talán arról szólnék, hogy mindig auto­didaktaként képeztem ma­gam. Megtanultam olyan dolgokat, amelyekről nem hittem, hogy valaha hasz­nosítom azokat. A tévé egy gyönyörű ajándék, ahol talán kiteljesedhetnek meglevő képességeim. A művészi tevékenységben ? Amikor húsz-egynéhány évesen úgy döntöttem, hogy a fotográfia lehet az. ami­vel minden gondolatot és érzést kifejezhetek, akkor én felépítettem magamban egy képzelt életművet. Az eddigi kiállításaim anya­gai — Etűdök, jelek, emlé­kek, Talált képek, és most az Ecce homo — ennek a vázlatos, de nagyon határo­zott célú elképzelésnek egy-egy építőkockája. -Azt gondolom — ha az egész­ségem engedi — négy-öt évenként képes leszek le­tenni egy új, a korábbihoz képest mást mondó anya­got. Amíg a fényképezőgé­pem fel tudom emelni, re­mélem, hogy mindig lesz mondanivalóm. Lakóhelyemen, Abony- ban, területileg a 3. számú orvosi körzethez tartozom, s immár hatodik esztende­je havonta egy alkalommal meg keli látogatnom a ren­delőt, A szükséges ellátást, úgy érzem, eddig is hiánytala­nul megkaptam. Ám, ahogy a minap foglalkoztak ve­lem, az minden korábbit felülmúlt. Egyszóval: egy számomra új, szimpatiku- sabb kezelésben részesül­tem. Már az újdonság erejé­vel hatott az is, hogy a váróhelyiségbe lépve egy fehér köpenyes hölgy — később megértettem: az or­voshoz tartozó nővér — nyomban a rendelő mel­letti kis szobába invitált, ahol először feljegyezte fontosabb adataimat. Többi között az is érde­kelte, mennyi feketét iszom naponta, mennyit dohány­zóm, szeszes italt fogyasz­tok-e. Megkérdezte ma­gasságom, testsúlyom (erről később személyesen is meggyőződött), majd egy eddig nem látott kis „ma­sinával” megmérte vér­nyomásomat, beadta az esedékes injekciót, végül pedig kezembe adta kar­totéklapomat, az ő feljegy­zéseit, s közölte, vigyem magammal a rendelőbe, Nem tudom, a véletlen hozta úgy, vagy az immár megváltozott munkarend eredménye, de az tény, hogy a nővérszobát el­hagyva, azonnal bejutottam a doktornőhöz, aki, mint mindig, mosolygós arccal fogadott. Természetesen azok a visszatérő művele­tek, mint például a vér­nyomásmérés, az injekció­zás, súlymérés, most el­maradt. A megtakarított időt más vizsgálatokra for­díthatta, s miközben jobb- ról-balról meghallgatott vagy tapintással tájékozó­dott, az eredményt minden alkalommal a szoba másik felében ülő asszisztensének diktálta. A csaknem félórás el­lenőrzés után vettem ész­re, hogy az asszisztensnő közelében egy eddig nem látott számítógép van. A sok újdonság mellett kép­telen voltam nem megkér­dezni: mi végre van ott az említett masina. Az orvosnő készséggel tájékoztatott. Megtudtam: elkezdték, és folyamatosan szeretnének áttérni a bete­gek számitógépes nyilván­tartására. A képernyőről szinte pillanatok alatt le­A tél hátralévő részében számos színházi rendez­vényére várja a ceglédie­ket a Kossuth Művelődési Központ. Január 22-én, szerdán, 18 órakor a szín­házteremben rendeznek ünnepi műsort a magyar kultúra napja alkalmából. Mácz István polgármester mond köszöntőt. Szavait §ass Sylvia Liszt-díjas, ér­demes művész ária- és dal­estje követi. Zongorán kí­séri Haraszdy Miklós. Ez­után a Ceglédi Galériában a művésznő festményeiből rendezett kiállítást Pogány ö. Gábor. a Nemzeti Galé­ria nyugalmazott főigazga­tója nyitja meg. Január 27-én. 19 órakor Ma éjjel... címmel Ger­gely Róbert zenés estjét tartja, a tánckar közremű­ködésével. A hónap utolsó Képviselői fogadóórák Január 20-án, hétfőn dél­után 4-től 6 óráig a város­háza aulájának az 1-es szo­bájában az 1-es választó- körzet polgárai részére Fé­sűs Ferenc képviselő tart fogadóórát. Január 21-én, kedden délután 4-től 6 óráig a városháza aulájának az 1-es szobájában a 4-es vá­lasztókörzetnek Farkas Al­bert, a 11-es választókör­zetben élők részére Gór Mátyás képviselő tart fo­gadóórát. KÖZLEMÉNY Hálás szívvel mondunk köszö­netét mindazoknak, akik fe­lejthetetlen férjem, édesapám, Christman János elhunyta al­kalmából gyászunkban osztoz­tak és részvétüket fejezték kL Christman Jánosné és leánya. (93 3*2/1 K) olvashatók a beteg legfon­tosabb személyi adatai, • kór, ami gyötri, és ami az­zal összefügg, a legutóbbi vizsgálati eredmények, mi­lyen gyógyszereket kényte­len szedni és még sok minden. Hangsúlyozom: mindezt egy-két goinb le­nyomásával másodpercek alatt teszi láthatóvá a gép. Az újabb adatok, informá­ciók pedig mindig gyara­pítják a régieket. így aztán az orvos a vizsgálatok előtt, alatt vagy után igen hamar sok adatot tudhat meg pácien­séről. S ez újabb idő­megtakarítást jelent, ami végül is arra ad lehetősé­get, hogy huzamosabb ideig foglalkozhat betegévet. Sajnos, az új rendszer még nem általános Abonyban, De merem remélni, nem­sokára az lesz. Minden mellette szól. napján 19 órakor a kama­rateremben Gyorsvonat címmel adja elő önálló műsorát Koncz Gábor ér­demes művész. (Ez lesz a Pódium-bérlet 3. előadása.) Február 9-én. 18 órakor a színházteremben Táncra hív a nóta címmel Talabér Erzsébet, Szentendrei Klá­ra, Madarász Katalin, Hol- lay Bertalan és Thos József szórakoztatja a közönséget a Budapest Táncegyüttes népi zenekara kíséretében, 18-án. 19 órakor Pesti éj­szakák címmel kerül sor a Pódium-bérlet 4. előadásá­ra. amelyen Kovács Zsuzsa Jászai-díjas és Böröndi Tamás lép fel. Február 24-én. 19 órakor a színház­teremben adja elő Charley nénje című háromfelvoná- sos zenés vígjátékát a Bu­dapesti Kamaraszínház. A művelődési központ ifjúsági előadásokat is programjába iktatott. Ja­nuár 20-án. 16 órakor a Harlekin Gyermekszínpad Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk című darabját mutat­ja be. Február 13-án. 10 órakor és 14 óra 30 perc­kor Óz, a nagy varázsló, március 16-án. 10 órakor és 14 óra 30 perckor a Me- senincs királyfi című elő­adásával jön Ceglédre a Budapesti Kamaraszínház. CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. • Munka­társak: Tamasi Tamás és Rozgonyi István. • Posta­cím: Cegléd, Pf. 19 . 2701. Te­lefax és telefon: (20) 11-400. • Telex: 22-6353 . 0 Hirde­tésfelvétel: Hírlapkiadó Vál­lalat Közönségszolgálata, Cegléd. Teleki u. 30.: kedd. csütörtök, péntek 9-tol 12-ig. szerda 10—17 óráig. Tele­fon: (20) 10-763. Fehér Ferenc Hát nem kutya jó? Kis kutyának s nagy kutyának, öl- vagy vérebnek, beteg, valamint az egészséges kutyáknak fajtánként más és más tápot vehet már Cegléden is az egyik tápboltban a gondos gazda. Ilát nem kutya jó? (Apáti-Tóth Sándor felvétele) (gyuráki) A magyar kultúra napján Áriaest és kiállítás •

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom