Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-10 / 8. szám

EM&É3STÉBZM-M ¥JSTÉS Az emberség győzött az embertelenség felett Caülörtöfkön Göncz Ár­pád avatta fal Rrusznyai Árpádnak, az 56-os Veszp­rém Megyei Nemzeti Forra­dalmi Tanács elnökének emléktábláját. Az egykori osztálytársa!?: helyeztették el a szentesi Horváth Mi­hály Gimnázium épületén. A gimnázium 1942-iben érettségizett diákját 1958. január 9-én, 33 éves korá­ban kivégezték, ttr/. ítélet szerint a népi demokratikus állararönd niegditotéeére irányuló szerveíáíedéaért. A fiatal kifeépMsoIai tanár mindössze két napig volt a Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács elnöke. Rövidre szabott életót, munkáját a humánum, a másokért való felelősség tudata hatotta át. A köztársasági elnök — a kor- és sorstárs — szólt arról, hogy Brusanyai Ár­pádnak emberi egyénisé­géért kellett meghalnia. Emlékeztetett arra, hogy ha valakinek a forradalom alatt sikerült megfékezni az indulatokat, a megtorlás idején, a bírásági tárgyalá­sokon mindig súlyosbító körülménynek számított. Egy részt azért, mart aícik bíráskodtak, nem tudták megérteni ezt a magatar­tást, másrészt mert úgy vél­ték. hogy ez a magatartás­forma az, amelyik az új, emberségesebb rendet meg­szilárdította volna. A forradalom nem ve­szett el — hangoztatta Göncz Árpád. Ennek a for­radalomnak Brusznyai Ár­pád is győztese volt. Hiszen volt a magyar történelem­ben példa arra, hogy a.3 embertelenség fölött az em­berség győzött. Akik annak Idején börtónbiwi tét és t Mégis bemehetnek az újságíróit az FKGP nagyválasztmányára Németh Béla, az FKGP főtitkára szerint a kisgazdapárt szombati nagyválasztmányi ülése sorsdöntő esemény lesz az ország életében, és ezzel tisztában van az az 539 küldött is, aki meghívást kapott az eseményre. A rend­kívüli nagyválasztmány résztvevői két fontos politikai kérdésben döntenek: bennmaradjon-e a kisgazdapárt a kormánykoalícióban, illetve mi történjen a 33 kisgazda- párti képviselővel. Ezek olyan súlyos kérdé­sek, amelyek eldöntését néma vállalhatja magára Sem a párt elnöksége, sem pedig vezetősége — hang­súlyozta Németh Béla. A főtitkár nem kívánt nyilat­kozni arról, hogy vannak-e előre elkészített dokumen­tumok és beszédek, mond­ván: az előkészítő gyűlése­ken már megjelelő állásfog­lalások születtek, és a párt vezetése különben is óva­kodik attól, hogy az a vád érje, miszerint manipulál­ni kívánná a nagyvá'laszt- mány döntéseit. Azt is hangsúlyozta, hogy az elő­zetes tervekkel ellentétben mégis jelen lehetnek az eseményen az újságírók. Az országos vezetőség két alternatívát javasolt a kül­dötteknek: a koalíció eset­leges azonnali felmondá­sát. illetve annak új ala­pokra helyezését. Ugyanak­kor, ha a küldöttek az utóbbi megoldást választ­ják, akkor s rendkívül sú­lyos feltételeket fognak meghatározni! Ezekről a főtitkár egyelőre nem kí­ván nyilatkozni. Ugyanígy elzárkózott at­tól is, hogy jóslásokba bo­csátkozzon a koalícióból való azonnali kilépés kö­vetkezményeiről. Azt azon­ban hangsúlyozta: a ren­dezetlen politikai kérdések miatti bizonytalanságot a tagságban nem lehet to­vább fenntartani. A párt­építés és a pártpolitizálás csakis a párttagok vélemé­nye alapján folyhat tovább. Mint mondta: azért kell most tisztázni ezeket a kér­déseket, mert ha „szétver­ték a pártot a rendezetlen­ség .következtében, akkor már nem lesz lehetőség to­vább tárgyalni az együtt­működésről”. A koalíciós tárgyalás© k megszakadása megítélése szerint a pártta­gok számára bizx>nyos dön­téskényszert jelent, s eze­ket a döntéseket a nagy­választmány most kívánja meghozni. Megszületett a megállapodás Dudar, Putnok tovább élhet Szakértői megbeszélésekkel folytatódott csütörtökön reggel a kormány és a Bá­nyaipari Dolgozók Szak- szervezeti Szövetségének kétoldalú tárgyalása az Ipari és Kereskedelmi Mi­nisztériumban. Ismételt kalkulációra volt szükség a Magyar Villa­mos Művek Tröszt szénát­vétele ügyében, mivel-sem a kormány, sem a szak- szervezet tárgyaló csoportja nem végzett előzetes szá­mításokat arra az esetre, ha a tröszt 116 pcíajcmle hőér­tékű — mintegy 13-15 mil­lió tonna — szenet vesz át a szénbánya vállalatoktól, A délelőtt folyamán elvég­zett számítások arra vonat­koznak, hogy lehetővé te­szi-e ez a szénmennyiség a bányák gazdaságos struktú­rájának kialakítását, illetve az abban nem reményked­hető!? „tisztességes halá­lát”. Délután létrejött a meg­állapodás, miszerint az MVMT 1992-ben 117 peta­joule hőértékű — mintegy 13-15 millió tonna — hazai termelésű szenet vesz át a bányavállalatoktól a jelen­legi hatósági árnál 15 szá­zalékkal magasabb áron. A most megkötött meg­állapodás a szénbányák számára lehetőséget teremt a hosszú távú tervezésre, valamint arra, hogy elke­rülhető legyen Dudar és Putnok bányáinak azonna­li bezárása. szenvedtek, azok hadifog­lyok voltaik, nem gonoszte­vők, akiket kivégeztek, hő­si halottak voltak, s az em­léküket ápolni kell. ★ Megdöbbentő dolkumen- tumat hozott napvilágra csütörtökön Veszprém me­gye napilapja. A Napió Brusznyai Árpád kivégzé­sének 34. évfordulóján tette közzé azt a levelet, amely­ben Pap János, az MSZMP volt megyei első titkára Bcusanyai Árpád halálát kérte. Brusanyai Árpádat a Győri Katonán Bíróság 1957. október 11—19. között tartott tárgyaláson életfogy­tiglani börtönbüntetésre ítélte. November 2-i dátum­mal készült az a szégyenle­tes levél, amelyben a me­gye kommunistáira hivat­kozva Pap János, az MSZMP megyei titkára és Geier Béla főelőadó aláírá­sával az ítélet súlyosbítását kérték a Legfelsőbb Bíróság elnökétől. Következőkép­pen fogaim áztok: „Kérjük a legfelsőbb Bíróságot, hogy az ügyben, mely fel­lebbezés alatt áll — a tör­vényeink,netk megfelelő ko­moly ítéletet hozza”. A kérést meghallgatták. Antall József n Grósz Kdrolynak küldött levélről Vállalt és hiteles 'Antall József miniszterelnök az „Európa felé baktató demokraták” aláírásit névtelen levél kíséretében szétkül­dött sokszorosított iratanyaggal kapcsolatos véleményét öt pontban foglalta össze, s ezzel a Miniszterelnöki Saj­tóirodától kapott tájékoztatás szerint a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet. Állásfoglalása szerint a Grósz Károlynak küldött tiltakozó levelet, amelyet a hírhedt sportcsarnoki be­szédére reagálva írt, a po­litikai átalakulás ma is vállalt hiteles iratának tartja. Jogtalannak tekinti a Népszava és a Kurír eljá­rását, amelyek előzetes hozzájárulása és megkérde­zése nélkül közölték leve­lét — kihagyásokkal, il­letve teljes terjedelemben. Ez eltér több lap korrekt eljárásától, amelyek erre nőm vállalkoztak mindad­dig, amíg ehhez hozzá nem járult. A miniszterelnök mindkét lap szerkesztősé­gét felszólította, hogy a le­közölt írásért járó szerzői honoráriumot egy gyer­mekotthonnak vagy idősek szociális otthonának utal­ják át ajándékok vásárlá­sára vagy ünnepi ebéd meg­rendezésének céljára, ami­vel örömet akoznak. Ezt jogi és erkölcsi szempont­ból indokoltnak tartja, Kiszabadul a szellem?! A szellem kiszabadult a poicolból, mert palac­kot már nem mondhatunk akkor, amikor a poli­tikai alvilág névtelenségbe burkolózó alakjai semmitől sem riadnak vissza, csak hogy zavart és nyugtalanságot keltsenek az ország amúgy is fel- ajzott közvéleményében. Természetesen az Európa felé baktató demok­raták aláírókról van szó, akik politikai bombá­iulk szánták a miniszterelnök Grósz Károlyhoz írt levelének az elküldését több napilap szerkesz­tőségéhez, de a dokumentumok megjelenése után egyértelművé vált, hogy senki nem ért egyet az alkalmazott módszerrel. A Szocialista Párt is po­litikai provokációnak tartja az esetet, és a nyil­vánosság tudomására hozták azt. hogy az ilyen és a hasonló iratok, illetve másolataik esetleges nyilvánosságra kerülésével történhettek visszaélé­sek 1989 őszén, amikor több dokumentum eltűnt a volt MSZMP felbomlásának időszakában. Grósz Károly azt állítja, hogy a levél a birtokában van, de ö senkinek sem adta át. Normális, épeszű em­ber most már mire gondoljon? Arra, hogy An­tall József küldözgette el a levél sokszorosított példányait a vele nem szimpatizáló újságok szer­kesztőségeihez, vagy pedig arra, hogy valakik ha­mis vádaskodásokkal szerették volna befeketíteni a miniszterelnököt ? Az Üj Magyarországban aztán megjelentek a levelek, és mindenki számára világossá vált, hogy olcsó manipulációról volt csak szó, mert Antall József újságírói kérdésre jelentette ki, hogy vál­lalja a Grósz Károlyhoz írt levél minden sorát, és aki elolvasta a közzétett dokumentumokat, az maga döntheti el, hogy egy tisztességes demok­rata nemzetjobbító szándékáról van-e szó, vagy pedig a hatalom képviselőihez dörgölőző ember­ről. Az említett dokumentumokban egy megfontolt, szándékában jóhiszemű ellenzéki politikust is­merhetett meg az olvasó, aki az európai formájú írásaiban hívta fel a figyelmet Grósz Károly hír­hedt sportcsarnoki beszédére, és aki hitet tett a parlamenti demokrácia és a polítiluii pluralizmus mellett. A tisztességet azonban nem mindenki tanulta meg. Sem gyerekkorában, sem pedig idős korá­ban. Veszélyes dolog játszani a tűzzel. Lehetnek szimpátiáink és antipátiáink, dicsérhetjük vagy szidhatjuk az ország politikusait, arra azonban ügyelni kell, hogy meddig mennek el a névtelen­ségbe burkolt bajkeverők. Magyarországnak most arra van szüksége, hogy lehetőleg konfliktusmen­tesen teremtse meg egy jobb életnek a feltételeit, nem pedig arra, hogy valakik félreinformálják a közvéleményt, és politikai tőkét próbáljanak ma­guknak szerezni. l‘ap|> János mert hasonlóan jár cá más esetekben is. A névtelen levél kísére­tében kiadott dokumentu­mok világossá tettél?, hogy az állampárt fontos irattá­ri anyagainak egész soroza­ta nem került be az MSZP Politikatörténeti (Párttör­téneti) Intézet archívumá­ba, ami azt jelenti, hogy szigorít vizsgálatra van szükség az 1988—-89-től el­tűnt iratok megtalálásának és beszolgáltatásának ér­dekében. (Ez teljesen füg­getlen a konkrét ügytől, egyben jól indokolja az 1991. 88. törvény meghoza­talának szükségességét.) A névtelen levéllel fog­lalkozó közlések körébe« rendkívül hasznos volt Grósz Károly megszólalta­tása (Népszava, 1992. ja­nuár 9.), mely szerint a le­vél jelenleg is birtokában van, azt annak idején meg­vitatta munkatársaival, és válaszolt is rá, ez szerinte a párlarehívumban van. Ez megegyezik Antall Jó­zsef akkori közvetett érte­sülésével, amely szerint Grósz Károly olvasta, is­merte a levelét, viszont e közlés ellentétes a megka­pott válaszok tartalmával. Godó Ágnes alezredes politikai és történelmi szemléletének megítélése, elfogultságai annyira is­mertek voltak szakmai kö­rökben, hogy annak kom­mentálására nincs szükség. Godó Ágnest — a kijelen­tései miatt a botrányba fulladt varsói ülést köve­tően — telefonon Antall József felhívta, és kérte előadásánál? anyagát, ezt Godó Ágnes megtagadta. Ekkor fordult Godó Ágnes közvetlen feletteséhez, va­lamint az MSZMP Tudo­mányos és Kulturális Osz­tályának egyetemi docens­ként működő történész re­ferenséhez. Godó Ágnes kijelentéseitől közvetlen felettese elhatárolta magát, Antall József tiltakozása pedig — lévén Godó Ágnes katonai állományban — il­letékességből az MSZMP Közigazgatási és Admi­nisztratív Osztálya elé ke­rült. Innen 1975. augusztus 27-én a korra jellemző alábbi válasz érkezett: „Feltételezhető, hogy a vi­tában pontatlan fogalma­zás vagy tolmácsolási hiba fordult elő, amely félreér­tésre adhatott alkalmat. Az ügy tanulságait a Hadtör­téneti Intézettel megbeszél­jük.”, Antall József Godó Ágnes politikai nézetének és munkásságának minősí­tését nem tekinti feladatá­nak, azzal nem kíván fog­lalkozni. (Az ügyre vonat­kozó egyéb megjegyzései megjelentéi? az Üj Magyar- ország és a Népszabadság január 9-i számában.) A miniszterelnök az ügy- gyei összefüggő sajtókom« mentárokkal, „a szövegré­szek önkényes kiragadásá­val készített zsurnalisztikái eiméncségekkel” összefüg­gésben úgy foglalt állást, hogy ezek nem igénylik a reagálását, annál kevésbé, mert 1.983-ban közvetlenül a Grósz-beszéd fenyegeté­séi után az akkori nemzet­közi és belpolitikai viszo­nyok mellett a levél nem­csak a szembenállást jut­tatta kifejezésre, hanem alkalmas volt a békés át­menet politikai levezetésé­nek elősegítésére is. PECSÉT ŐRZI AZ IRATOKAT Pecsét került szerdán azon termek ajtajaira, ame­lyek az 1948—1989 között működött Magyar Dolgozóik Pártja és a Magyar Szocia­lista Munkáspárt iratait őr­zik. Ezt á hírt Havasi Já­nos, a Művelődési Miniszté­rium szóvivője csütörtökön, rendik í v üli sajt óta j ék o zta ­tón jelentette be. A termeik hivatalos lezá­rása a január 7-én hatály­ba lépett levéltári törvény alapján történt. Ez a jog­szabály ugyanis kimondja: „Az 1948—1989 között mű­ködött MDP és MSZMP szerveinek iratai, a tagnyil­vántartás kivételével — a magyar állam tulajdonát képezik. Kezelésükről és kutathatóságulkról a műve­lődési miniszter gondosko­dik.” — c-melte ki a sajtó- tájékoztatón a tárca szóvi­vője. Elmondta még, hogy a termeket a kormányzat és az MSZP — mint jogutód — képviselőiből alakult egy-egy bizottság közösen zárta le, illetve gondosko­dik őrzéséről. Az ajtókat a két bizottság szintén csak együtt nyithatja ki mind­addig, amíg az anyagok teljes átadása és átvétele meg nem történik. AZ OLTALMAZOTT TERÜLETEKET FÖLDDEL, PÉNZZEL MEGVÁLTJÁK (Folytatás az 1. oldalról) tosítható a természeti érté­kek megfelelő védelme. A magyar 'állam azonos arany­korona-értékű, természet- védelmi oltalom alatt nem álló csereterülettel váltja meg a szövetkezeti földet. Ha ez nem lehetséges, pénzzel vagy más módon oldható meg a kártalaní­tás, Ugyanez az eljárás a védelemre tervezett terüle­tek esetében is. Ilyen föl­deknek a nyilvántartásba vett, illetve a védetté nyil­vánítás előkészítése alá vont területeket tekintik. Jelenleg az ország körül­belül 650 ezer hektár vé­dett területéből mintegy 210 ezer hektár van szövetke­zeti tulajdonban. Ebből mintegy 81 ezer hektár ese­tében lenne feltétlenül in­dokolt az állami tulajdon, a természetvédelmi keze­lés. Körülbelül 410 ezer hektárnyi védett terület je-, lenleg is állami tulajdon­ban van, ebből a természet- védelmi hatóságok tényle­ges kezelésében viszont csak alig 30 ezer hektár talál­ható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom