Pest Megyei Hírlap, 1991. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-09 / 288. szám

t. ÉVFOLYAM, 262. SZÁM 1991. DECEMBER 9., IIÉTFÖ S BUDA-YIDEKI BUDAÖRS • (ÍRD • SZÄZHALOMBATTA • PILISVÖRÖSV AH • CUDAKESZ1 • B1ATOR- BAGY • TÖRÖKBÁLINT • P1LISCSAB.V • PATY • ZSAMBEK • SOLYMÁR • TÁRNOK • NAGYKOVÁCSI • BUDAJENO • PERBAL • TÖK • TINNVE • ÖRÖM Korlátozott lehetőségek Az aránytalanságok megszüntetéséért Egyre többet hallunk manapság az önkormányzatok és az oktatási intézmények konfliktusairól. Ezek az esetek jelzik, hogy a működés szabályozottságában hiányok, el­lentmondások mutatkoznak, de azt is, hogy néhol a kü­lönböző felek felkészültsége, együttműködési készsége meglehetősen csekély. Sok esetben ugyanakkor csupán arról van szó, hogy az önszerveződés- kezdeti fázisán túljutva az önkormányzatok immár megkezdték folya­matos, mindennapos tevékenykedésüket, és a felmerülő konfliktusok a működés természetes velejárói. Hiszen amióta csak az óvodai nevelés és a tömegoktatás rend­szerei a világban megszerveződtek, azóta mindennapo­sak a helyi, laikus társadalmi környezet és a szakmai érdekek konfliktusai. A véleményekből is jól kitűnik az, amit a minden­napos konfliktusokban ta­pasztalhatunk: hogy a leg­nagyobb ütközések az óvo­da, az iskola és az önkor­mányzat között a finanszí­rozás kérdésében várhatók és tapasztalhatók. VÉDELMET VÁRNAK Jó néhányan gyanakvóan szemlélik az önkormány­zatok fenntartói tevékeny­ségét, attól tartanak, hogy masra fordítják az oktatá­si intézmények pénzeit. E véleményeket támaszják alá azok a helyű képvise­lőknek tulajdonított meg­jegyzések, amelyek a pe­dagógusok „túlzottan ked­vező” munkabeosztására vagy a nem értelmiségi szakmában . foglalkoztatott képviselőkhöz mért „túl­zottan magas” fizetésére vo­natkoznak. Az ilyen képvi­selőkkel találkozó vagy' ilyenektől tartó nyilatko­zók legszívesebben kiiktat­nák az önkormányzatokat az oktatásirányítás rend­szeréből: a központi kor­mányzattól — de még in­kább az ágazati miniszté­riumtól — várnának védel­met. Sokan figyelmeztetnek azonban arra, hogy volta­képpen igen korlátozottak ma az önkormányzatok anyagi lehetőségei, és nem azok iskolapolitikája, ha­nem ,,anyagi tehetetlensé­ge” okozza az iskolák ne­héz helyzetét. Sokak előtt az is nyilvánvaló, hogy az oktatásfinanszírozás egész rendszere nem tisztázott ma még. A vitákban nem túl nagy számban megszó­laló helyi politikusok arra is figyelmeztetnek, hogy a helyi közösségben az is konfliktus forrása lehet, ha az iskola a falu „összes pénzét" elviszi, és nem ma­rad egyéb beruházásokra, például az úthálózat bőví­tésére, karbantartására. MEGVIZSGÁLTÁK Sokféle példát lehetne felemlegetni a térségből is, de higgye el a kedves ol­vasó — ha példát említünk —. nem a személyek, ha­nem a jelenség, az ügy iránt érzett felelősség a for- tos. Törökbálinton például egy képviselő-testületi ülé­sen felmerült, hogy a tele­pülésen lévő három óvoda között indokolatlan bérkü­lönbségek vannak. A kép­viselő-testület rögvest meg­bízta Andor Mihályt, az oktatási, közművelődési, sportbizottság elnökét, hogy vizsgálja meg az óvo­dák bérviszonyát. A bizottság elnöke a vizsgálódás során — na­gyon helyesen — két szem­pontot vett figyelembe : a végzettséget és a munká­ban eltöltött éveket. Rögtön kiderült, hogy valóban van­nak nehezen magyarázható különbségek az óvodák kö­zött. A III. számú óvodá­ban például van olyan ti­zennégy éves munkavi­szonnyal rendelkező, felső­fokú végzettségű óvónő, akinek bére 16 300 forint. Ezzel szemben viszont egy másik óvodában hasonló munkaviszonnyal rendelke­ző óvónő 13 050 forintot ke­res. Ezt a feszültséget még fokozza, hogy van olyan óvónő is, aki mindössze 12 100 forint fizetéssel ren­delkezik. JAVASLATOT TETT De nem járt jobban az a felsőfokú végzettségű óvó­nő sem, aki tizenhat éves munkaviszony után az I. számú óvodában csak 11 750 forintot keres. Ha­sonló aránytalanságok van­nak az óvónőképző szakkö­zépiskolát végzettek között is: a törökbálinti III. számú óvodában a középfokú vég­zettségűek ugyanannyit ke­resnek, mint a II. számú­ban, holott az utóbbiaknak kétszer annyi a munkában töltött éveik száma. Törökbálinton természe­tesen a vizsgálat eredmé­nyei alapján az oktatási bi­zottság elnöke javaslatot tett a pénzügyi ellenőrző bizottságnak, hogy az 1992- es költségvetés készítésekor legyenek tekintettel az évek során kialakult arány­talanságokra. Persze nem BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Deák Attila, • Munkatársak: J. Szabó Irén és Pacbner Pd it. • Fogadónap minden hét­főn IV—17 óráig a szerkesz­tőségben. Címünk: up. Vili., Somogyi B. u. «. Pf.: 311. ír. sz.i iltc. Telefon: 138-4TC1, ni-im. mindenütt veszik jó néven a társadalmi ellenőrzésnek a hasonló formáját. Ma­napság sokat vitatkozunk az iskolaszék intézményé­ről — lapunkban is több cikk jelent meg e gondok­kal kapcsolatosan —, s bi­zony csak a kételyek han­goztatása kap helyeslést. Előfordul, hogy a helyi kép­viselők nem igazán tolerán­sak az iskolával, az oktatás intézményeivel szemben. Ugyanakkor a szülők nagy része — érthető okokból — nincs azon a tudati szinten, hogy beleszólhasson érdem­ben a gyermekek iskolai ügyeibe. Vannak olyan vé­lemények is, hogy a gyer­mekek érdekeit nem kellő­en védelmező szülővel szemben az állami intéz­ményeknek. a hatóságoknak kellene hathatósan fellépni. E vélemények azt is jelzik, hogy a pedagógusszakmá­nak még nem áll rendelke­zésére az az eszköztár, ame­lyet például a nyugati társa­dalmak — sok keserves ta­pasztalat révén és jelentős anyagi ráfordítással •— az elmúlt évtizedekben az ok­tatási-nevelési hátrányok enyhítése érdekében kifej­tettek. Deák Attila Érden a Hivatalnok utcában is elkezdtek a telefonhálózat kiépítéséi. Az elkövetke­zendő eg.v-két heti kényelmetlenségért minden bizonnyal gyógyírt jelent majd az ott-. Iakóknak, hogy aki akarja és tudja, bevezettetheti ebben az utcában is a telefont (Hancsovszki János felvétele) Törökbálint Megpályázták Törökbálinton a képvi­selő-testület 12 igen szava­zattal és 1 tartózkodással úgy döntött, hogy négy té­mában megpályázza az 1992-re kiírt állami céltá­mogatásokat, szennyvíztisz­tító-építés (a kapható támo­gatás összege 120 millió fo­rint) szennyvízcsatorna- építés (25 millió forint), is- kolaitanterem-építés (14,4 millió forint). A negyedik témát, az or­vosi rendelő fejlesztését ér­demes részletezni: ultra­hangkészülék, EKG-készü- lék, laborvizsgáló-készü- lék, fogkőoldógép, számító- gépesítés, másológép. Az állami céltámogatás rend­szere úgy működik, hogy csak akkor kapható, hogy­ha az önkormányzat is vál­lalja a teljes költségek egy bizonyos százalékát. (Az önkormányzat által válla­landó rész 10 és 70 száza­lék között változik témán­ként.) A tó mellett építendő Vállalkozási és Szabadidő Központ Rt. benyújtotta a részletes rendezési tervét. A Településfejlesztési Bi­zottság javaslatára a tes­tület a tervet egyhangú sza­vazással jóváhagyta. Napi­rendre került a szovjet hősi emlékmű sorsának kérdé­se. A sportélet fellendítésére Alapítvány Sóskúton Sportolni jó. S persze egészséges is, mivel erőnlé­tünk leginkább úgy őrizhe­tő meg, ha mozgunk, fu­tunk, labdázunk, és így to­vább. Ezt elméletben min­denki tudja is, bár a gya­korlatban kevesen élnek eszerint. S kifogás is akad, hogy sportolnék, szívesen, de hol? Azért erre a kérdésre is ineg lehet találni a választ. Ügy, ahogy Sóskúton tet­ték. Alapítványt hoztak lét­re, a község sportéletének fenntartására, fellendítésé­re. Ez év október elsején jegyezték be a Pest Megyei Cégbíróságnál az alapít­ványt, melynek célja — a megnevezésben foglaltakon kívül — olyan lehetőségek megteremtése a községben, melyek az egészséges élet­mód kialakítását segítik elő már gyerekkortól, és spor­tolási lehetőséget nyújta­nak az idősebb korosztály­nak is. SZERÉNYEN Szerény, ötvenezer forin­tos tőkével indult útjára az alapítvány. Ez azt is je­lenti, hogy nyitott, bárki, aki szívén . viseli ezt az ügyet, hozzájárulhat, bár­milyen csekély összeggel,' az alapítók mindent köszö­nettel fogadnak. Öttagú ku­ratórium dönt az alapít­vány vagyonának felhasz­nálásáról. Ennek elnöke dr. Kozaróczy Károly gyer­mekorvos, aki elmondta, egy futballpályán kívül semmi más sportolási lehe­tőség nincs a községben. Van tornaterem, de ennek elég bonyolult a használata. LEHETŐSÉGEK — A futballcsapatunk — tette hozzá — a megyei másodosztályban játszik, elég jó eredménnyel. A fel­nőttcsapat mellett egy if­júsági, és egy serdülő is működik, sajnos, elég rossz feltételek között, A pálya talaja javításra szorul, akárcsak az öltözők, zuha­nyozók állapota. Ezeket szerétnénk'a többi cél mel­lett mihamarább ’ rendbe tenni, megoldani. Van két, kihasználatlan terület, s úgy gondoltuk, „ ezen bitu­menes pályát lehetne kiala­kítani, ahol kézilabda-, ko­sárlabda-mérkőzések zaj- lódhatnának. Az iskolások­nak olyan lehetőségeket szeretnénk biztosítani, hogy valamilyen olcsóbban be­szerezhető eszközzel — pél­dául az asztalitenisz, body- JjuUdjng-szerekkel — meg­tanuljanak egy-egy sport­ágat, tevékenységet. Szóba jöhet a sakk, és más ha­sonló is. A lényeg, hogy a régi feltételeket javítani szeretnénk, s új lehetősége­ket kínálni, elsősorban a fiataloknak, gyerekeknek. BIZAKODVA — Nem kevés az alapít­vány pénze, ennyi cél meg­valósítására? — Az — válaszolt dr. Kozaróczy Károly. — De bízunk abban, hogy csatla­koznak az alapítványhoz, most, hogy megvan a cég­bírósági bejegyzés, erre már van mód. De nemcsak pénzzel tudnak nekünk se­gíteni, mert ha akad valaki a községben, aki olcsón szállítana a létesítendő ké­zilabdapályához bitument, már sokat tett az érde­künkben. S ez folytatható minden egyéb elképzelé­sünk esetében. Az egyik szülő ezt, a másik azt vál­lalná, s ezzel is az alapít­vány, a község sportélete lenne gazdagabb. Bevallom, én bizakodó vagyok. Azt hiszem, csak el kell kezde­ni, azután a gyermek lel­kesedése a szülőket is ma­gával ragadja. S egy kis mozgás, sport mindenkinek csak jót tesz. J. Szabó Irén MÚLTUNKBÓL’ Reformkorba n: Pest vármegye Köztudomású, hogy Pest megye területe és elneve­zése az évszázadok alatt többször is változott. Pest és Pilis, mint egye­sült megyék működésére vonatkozó ma ismert első adatunk a XIV. század kö­zepéről való. Ettől kezdve rendszeresek a közös köz­gyűlések. Ugyancsak ez időtől élvezi az egyesült megye pilisi része is azt a korábban csak Pest megyét megillető jogot — misze­rint ispánja (főispánja) nem lévén, illetve ezt a tisztet maga a nádor tölti be —, hogy közvetlenül a királyi udvar nádori ítélő­széke, igazgatása alá tar­tozik. Jóllehet a XV. szá­zad elejétől gyakorlatilag már csak egy megyéről be­szélhetünk, de hévében megőrizte kettős eredetét, benne ki-ki identitástuda­tát. A rendi megye idején is gondosan őrizték a hagyo­mányt, a történeti gyökere­ket, az eredeti nevek meg­tartásával utalva arra, hogy korábban, a királyi vármegyék idején Pest me­gye javarészt közvetlen ki­rályi, míg a pilisi rész ki­rálynéi birtok volt, s mindkettő szorosan kapcso­lódott a királyi udvarhoz. Később sem tudunk arról, hogy bárki is meg kívánta volna változtatni a megye elnevezését. Ezerötszázhatvankilencben Pest-Pilis megyéhez csatol­ták Solt megyét, Fejér me­gye Solti részét. A solti rész korábban hol megyeként, hol Fejér megye részeként szerepelt. Ettől kezdve használja a megye a hár­mas elnevezést egészen 1876-ig, amikor az új köz- igazgatás és az új várme­gyerendszer kialakításakor a Kiskun-részeket is a me­gyéhez csatolták. A Pest- Pilis-Solt-Kiskun várme­gye elnevezés egészen nap­jainkig érvényben volt, a mai megyerendszer meg­alakításáig. Hivatalosan Pest várme­gye mindig összetett néven szerepelt (kettő, majd há­rom, legutóbb négy név együtt). A reformkortól a köznapi beszédben csak „Pest vármegyét” mond­tak, „pestvármegyei köz­gyűlésről” és „pestvárme­gyei követekről’’ beszélték. D. A. Éltül a telefonhálózat

Next

/
Oldalképek
Tartalom