Pest Megyei Hírlap, 1991. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-02 / 282. szám

t ÉVFOLYAM, 256. SZÁM 1991. DECEMBER 2., HÉTFŐ BU%í5>VIDEKI Kjfttöan —--------------------------------­B UDAÖRS • ÉRD • SZAZHALOMBATTA • PILISVÖRÖSVAR • BUDAKESZI • BIATOR­bagv • Törökbálint • piliscsaba • pAty e zsambek • solymár • tárnok • NAGYKOVÁCSI • BUDAJENO • PERBAL • TOK • TINNYE • l'RÜM Alapítvány a községért Tinnyei elképzelések Tlnnye önkormányzati tes­tületé alapítványt hozott litre százezer forintos alaptőkével. Az idén szep­temberben bejegyzett ala­pítvány célja a község infrastruktúrájának fejlesz­tése. S ebbe sok minden be­lefér, mivel a kisebb, meg­valósított elképzelések is közelebb visznek a megfo­galmazott célok eléréséhez. A távközlés fejlesztését 1s ide sorolták az önkor­mányzat képviselői. Akár­csak más, a fővárost övező településeken, Timnyén is jelentkezett a Magyar Táv­közlési Vállalat hároméves fejlesztési programjával. A tervek szerint országos di­gitális gerinchálózat épül­ne, melynek munkálatai 1993-ra fejeződnének be. A községek részletes távközlés- lejlesztési tervét is tartal­mazza ez a program. A költségek egy részét külső forrásokból — lakossági, önkormányzati hozzájáru­lás — kívánják fedezni. — A szerződést a Matáv képviselőivel még nem ír­tuk alá — mondta ár. Bak Ferenc polgármester. — Vannak igénylők, most tör­ténik a szervezőmunka. Egy biztos, valamit lép­nünk kell ezen a téren. Igaz, csak ezerkétszáz lel­kes a községünk, de mind­össze talán ötven telefon- vonalunk van. Többen je­lentkeztek, mert szeretné­nek készüléket. Ügy gon­doltuk, hogy az alapítvány kötné meg a szerződést a Matávval, s a lakók az alapítványnak fizetnének távközlésfejlesztés címén. — Egyéb elképzelések megfogalmazódtak már? — Természetesen — vá­laszolt a polgármester. — Világháborús emlékművet szeretnénk felállítani a Bosszúságaink Közöm van hozzá! ’ Mindennapi bosszúsága­ink okával foglalkozó tár­sadalomkutatók kimutat­ták, hogy az élet kisebb- »agyobb súrlódásai, meg­oldhatatlan vagy annak yélt problémái ingerekként érnek bennünket. És eze­ket az ingereket nem egy­formán dolgozzuk fel. Meg­figyelték, hogy a tűrés, a türelem szempontjából az agglomerációban élő embe­rek vannak nehezebb hely­zetben. őket éri többféle hatás, amelyek következté­ben, ha akarnak, ha nem, alkalmazkodniuk kell az együttélés feltételeihez. Még a nehezen elfogadha­tókhoz is. Köztudott, hogy a hetve­nes évek közepétől a Zsám- béki-medence kistelepülé­seire számos neves értel­miségi költözött ki Buda­pestről. ök ma már in­kább vallják magukat „fa- lulakók”-nak, mint fővá­rosiaknak. Ugyanakkor ezeken a kistelepüléseken a városiasodé életmód ala­kításában nem érdektelen meghallani, amit ezzel kapcsolatban egyikőjük mondott. Abból a vitatha­tatlan tényből indult ki, hogy a városi lét a túlter­helés veszélyét rejti min­den egyes lakója számára, akik — mert más választá­suk nincs — kénytelenek alkalmazkodni ehhez a helyzethez. A túlterheléshez való állandó alkalmazkodás viszont kihat a viselkedés­re, meghatározza magatar­tásunkat. Ily módon sajá­tos életfelfogás követőivé válunk, mivel a túlterhelő környezethez való legtöké­letesebb alkalmazkodá­sunk azt is jelenti, hogy nem vesszük figyelembe azoknak az érdekeit, maga­6 ^getetm tartásait, akiket a saját igé­nyeink kielégítése szem­pontjában sem tekintünk fontosnak, A világ, pontosabban a minket is magában foglaló társadalom ismerősökre és idegenekre oszlik, s ebben az utóbbiak vannak töb­ben. És ezekhez „nekem”, az egyénnek látszólag nincs közöm. Aki a zsúfolt autóbuszon megfigyelte, hogy mennyire vonzóvá válik a naponta többször is megjárt és elunt táj, amikor át kellene adni a helyet, aki átélte a pult két oldalának kínos közel­harcát, ha a visszajáró pénz vagy a túlszámlázás volt a tét, aki maga is fél­refordította a fejét, mert a járdán fekvő ember „csak részeg”, nos az igazolhatja, hogy viselkedését minden esetben az a tudat irányí­totta, hogy „nekem semmi közöm a másikhoz”. Valószínű ezzel a felelős­ség nem vállalásának tü­netével magyarázható min­dennapi udvariasságunk alapelveinek feladása is összeütközünk az utcán, aztán szó nélkül tovább­megyünk. A nyitott ajtón mi lépünk ki előbb, és nem az, aki kinyitotta. Mintha nem is csak az udvariasság gyakorlását felejtettük volna el, hanem a szókin­csünk is szegényebb lenne a bocsánatkérés elemi fo­galmával. Mindennapi vétkeink okát szívesen keressük a rohanó tempóban, pedig csak arra kellene gondol­nunk, hogy felpörgetett életvitelünk csak tovább pörgeti-gyüjti bosszúsá­gainkat. Aki csak egy fél­órányi sétára a természet­be menekül, saját magán is tapasztalja: a csönd, a megnyugvás a legjobb „gyógyító szer” a bosszúsá­gaink ellen. D. A. tinnyei áldozatokért. En­nek tervei már elkészültek, az építés van csak hátra. Van egy tavunk is, ame­lyet szeretnénk megóvni a kiapadástól. Emellett, a he­lyi iskolásak tanulását ösz­töndíjjal is segíteni igyek­szünk. De lényegében min­den olyan állampolgári kezdeményezést támoga­tunk, ami a község fejlődé­séhez hozzájárul. — Korábban szó volt ar­ról, hogy egy tornatermet építenek az iskolában. Ez már megkezdődött? — Az építkezés még nem. A november 28-i testületi ülésen a pályázatot elnyert kivitelezővel beszéltük meg a munkálatok kezde­tét. — Terveik között szere­pel a község bővítése. E téren van újabb fejlemény? — A Töki Egyetértés Mgtsz-től négy és fél hek­tárnyi területet vásárol­tunk. Ebből harmincnégy telek alakítható ki, melyet szeretnénk eladni. A víz­közművet és a villamos energiát oda kívánjuk ve­zettetni. Az egyik munkát már meg is terveztettük, a másikra ez még nem ké­szült el. De ez csak idő kérdése. J. Sz. I. A tizennegyedik Miért vetélt el a kirúgott jegyzőnő? Nem régen adtunk hírt arról, hogy új jegyzője van Sóskútnak, Pallagné Dr. Sáránszky Erika szemé­lyében. Az, hogy hogyan került erre a településre, hosszú történet. Egy kirú­gás koreográfiája címmel a november 8-i Népsza­badságban megjelent írás összegzi az előzményeket. Eszerint ő a tizennegye­dik olyan munkatárs, aki­től megvált a százhalom­battai polgármesteri hiva­tal. Ahogy ilyenkor szokás, elterjedtek ezek a hírek a városban, s valamiféle po­litikai tisztogatásként ma­gyarázták a történteket. Ve­zér Mihály polgármester sze­rint nem erről van szó, hanem az átszervezéssel együtt járó gyakorlatról. A tizennegyedik munka­társ távozását a fiatal SZDSZ-es polgármester az­zal indokolta, hogy „mun­káját szakmailag minő­síthetetlenül végezte el." — a Népszabadság cikké­ből idéztük e kijelentést. Ennek megítélése vé­gül is a szakemberek fel­adata. De az tény, hogy Pallagné dr. Sáránszky Erika sokat veszített az alatt az időszak alatt, amíg a munkahelyi gondjai, a hivatali huzavona tartott. Gyermeket várt, de az átélt izgalmak után el­veiéit. Ö azt mondja, beje­lentette azt. hogy terhes. Ennélfogva a hivatal nem válhatott volna meg tő­le, mégis ez történt. A má­sodik, három hónapra szó­ló szerződését nem újítot­ták meg. Az ügy a munkaügyi bí­rósághoz került. Érdem­ben viszont csak akkor tudnak ott dönteni, ha a hivatal munkaügyi döntő- bizottsága már állást fog­lalt e témában. A munka­ügyi döntőbizottság elnö­ke Pallagné dr. Sáránsz­ky Erika volt. Állásfog­lalás ezért sem születhe­tett ez idáig. Az új sóskú­ti jegyző elmondta, hogy a bíróságon megoldásként azt tanácsolták, próbálja­nak a felek megegyezni ez ügyben. Ez azóta még nem történt meg. Az is a dologhoz tartozik, hogy a kétgyermekes csa­lád a férj fizetéséből kel­lett, hogy megéljen. Most várja, hogy vala­mi történjen. Megszüles­sen az a bizonyos meg­egyezés. Más helyen van, így könnyebb lesz véle­ménye szerint végigvinni azt, amibe belekezdett. S hogy mi lesz ennek az ügynek a vége? Nem tud­ni, legalábbis egyelőre nem. Előfordulhat persze, hogy egy adott munkahelyen valaki hibázik. Ezt meg lehet oldani többfélekép­pen. Figyelmeztetik az il­letőt, elbeszélgetnek vele, elmondják, milyen elvá­rásoknak kéne megfelel­nie. Végső esetben ott van az is, hogy megválnak et­től a munkaerőtől, de ta­lán nem így, s nem akkor, amikor állapotából adó­dóan bizonyos jogi véde­lem illetné meg. Kívülállóként nehéz igaz­ságot tenni. Mert azt, hogy pontosan mi is történt, miért romlott meg a han­gulat a hivatalban, csak azok tudják, akik ott van-; nak, voltak. Talán már mindenki levonta az ügy­ből a szükséges tanulsá­gokat. Mint minden tör­ténetet, ezt is lehet ilyen, olyan megközelítésből szemlélni. Ezen, azon az oldalon is vannak érvek, igazságok. De azt a — ne­vezhetjük talán tragédiá­nak — tényt, hogy nem születhetett meg egy gyer­mek, nem lehet meg nem történtté tenni. Persze, le­het majd másik, aki világ­ra jön, ugyanebben a csa­ládban. Bár ez nem változ­tat a lényegen! Azért bizakodni lehet. Abban, hogy ha nem is megy feledésbe ez az egész, de legalább keve­sebb keserűséggel gondol-, nak vissza a történtekre az érintettek. — jisz — Palotai Ferenc góljai Hetedik a Sóskút A sóskúti labdarúgók most tartották évzárójukat. A megyei II. osztályú gárda az Északi csoportban a 7. helyen végzett, s elégedet­tek ezzel a teljesítménnyel. A csapat a körzetből fel­jutva harmadik éve szere­pel a megyei második vo­nalban, s általában a kö­zépmezőnyben végez. — Félszáz labdarúgója van a szakosztálynak, fel­Védett terület Budaörsi Kopárok A budai tájvédelmi körzet egyik legszebb része a Bu­daörsi Kopárok. Ez a mind­össze 295 hektárnyi terület olyan állat- .is növényvilá­got őriz, amelyhez hasonlót legközelebb csak a mediter­rán övezetben találni. Az Országos Könyezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal ezt felismerve nyilvánította fokozottan védetté a Bu­dai-hegység e kis foltját 1978-ban. Az úgynevezett dolomit­jelenség tette lehetővé, hogy a mi éghajlati körülmé­nyeink között is fennma­radjon számos olyan nö­vény- és állatfaj, amelyek­nek élő egyedeit néhány hasonló „szigeten” kívül hiába is keresnénk ha­zánkban. A dolomit alap­kőzet szerkezeténél fogva éles gerinceket, mély hasa- dákokat, „zugokat” hoz lét­re, s ezek sajátos mikro­klímája tette lehetővé, hogy jellegzetes élő társulások találhatók napjainkban egy olyan övezetben, ahol a földtörténeti változások már több tízezer éve ezek ellen hatottak. A Budaörsi Kopárok a budai tájvédelmi körzet egyik legféltettebben őrzött területe. A tájvédelmi kör­zet (mint jogi fogalom) azért jött létre, hogy a ma embere közvetlenül talál­kozhasson a természettel. Találjon olyan erdőt, rétet, hegyoldalt vagy vízpartot, ahol még mohos törzsű fák, szöcskék, fényes bőrű gyí­kok, esetenként koncertező békák élnek. A sürgető szükség hozta, hogy ezen belül fokozottan védett te­rületeket is ki kellett ala­kítani. Budaörs példájánál maradva: a műkedvelő, de természetszerető ember szá­mára is nyilvánvaló, hogy egy olyan terület, amely csak füvet, virágot, legfel­jebb néhány elszórt bokrot terem, nem visel el any- nyit, mint egy eres fagyö- kérzettel átszőtt mély talaj­réteg. Éppen ezen a hár­tyavékony, porló sziklára fe­szült termőrétegen élnek a sokszor jelentéktelen, de olykor nagyon is feltűnő, e tájra jellemző növények. A baj az utóbbiakkal van: szépségüknek kevesen tud­nak ellenállni — leszakít­ják, és nem gondolnak ar­ra, hogy ezzel esetleg több ezer éves, elődről utódra öröklődő élet fonalát sza­kítják át. A Budaörsi Kopárok egyik jellemző faja a leány- kökörcsin, valamint a fe­kete kökörcsin. Kora ta­vasszal nyílnak, és sűrű szőrzettel borított szirom­leveleikkel „jelzik” azt, hogy ők itt fáznak. A nap- sügárfényű tavaszi hérics mellett, szépségük miatt, ezek esnek leggyakrabban áldozatul a kirándulók „gyűjtőszenvedélyének”. Pe­dig leszakítani nem érde­mes őket, mert sem vázá­ban, sem átültetve nem maradnak meg, A sorsuk az, hogy tövüktől pár száz méterre enyésznek el, hogy szaporítóanyagukat sem juttatják vissza a talajba. Évről évre próbálja vissza­verni az ugyancsak jó szán­dékú ostromot á törpe­mandula, amely alacsony termete ellenére virágzó gyümölcsfa benyomását kelti. A beépítés, a megnöve- kedett turistaforgalom, vagy az ember veleszületett ellenszenve idézte elő talán, hogy ijesztően megritkult a riasztó nevű, de teljesen veszélytelen haragos sikló a Kopárok napsütötte lej­tőin. Ez a 2 méterre is meg­növő szép kígyó, ha nem is volt gyakori, meleg nyári napokon szívesen sütkére­zett a szerte heverő, felhe- vült sziklatörmelékek kö­zött. Példányonkénti esz­mei értéke 30 ezer forint: elpusztításáért, bántalma­zásáért, élőhelye zavará­sáért ennyi a bírság össze­ge. Máshol is előfordul a kis termetű, apró lábú pan­non gyík, annyiban mégis említésre méltó, hogy elter­jedésének északi határa Magyarországon húzódik, jelentős populációja él a Budaörsi Kopárokon. (Deák) nőtt-, ifi- és serdülőegyüt­tesünk játszik — mondotta Szimandl János technikai vezető. A játékosok közül az 1957-es születésű Palotai Ferenc teljesítménye emel­kedik ki. ö egyébként a Fradiban kezdett, Nyila- siékkal játszott együtt. Ké­sőbb Gyöngyösön, legutóbb pedig Iváncsán szerepelt. Góljaink csaknem felét ő lőtte. Csabai Csaba és "ürenovits Zoltán jeleskedik még elsősorban. Az első csapat edzője Novak Ferenc, aki koráb­ban az érdi gárdát vezette szép sikerre. A fiatalokkal Matyóka Tibor és Vészeli Viktor foglalkozik társa­dalmi munkában. A felnőtt­gárdát a Sasad Rt. s az ugyancsak hetedik helye­zett ifiegyüttest a Te­tőszféra Kisszövetkezet patronálja. Az idény be­fejeztével télen is gyakorol­nak a játékosok, a helyi is­kola tornatermében pénte­kenként 18 és 20 óra között kergetik a labdát. A fel­készülés az újabb idényre január 2-án kezdődik. És visszatérve a régire, azaz az őszire; otthon há­rom pontot vesztettek, a hazai finálén megszakadt a veretlenségük Szentendre ellenében. Az érem másik oldalát a Göd elleni 4-0, valamint a Halásztelek el­len elért 2-0 jelenti. A 16 pontot 7 győzelem s 2 döntetlen révén szerezték, fél tucat meccsen alulma­radtak. Gólkülönbségük 26-24. R. lu KÖZLEMÉNY Megnyílt a Klára Karcsúsító Szalon az érdi Liget Thermál Szállodában. 3500 Ft 10x1 óra amerikai karcsúsító gépekkel. (Úszással, szaunával.) Tel,: 06/23-46-010. Nyitva tartás: 13— 19-ig. (88 627/1K) BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Deák Attila. (9 Munkatársak: J. Szabó Irén és Pachner Edit. # Fogadónap minden hét­főn 14—17 óráig a szerkesz­tőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi B. u. (. Pf.:311. ír. s*.: 144«. Telefon: 138-4761, 138-4067.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom