Pest Megyei Hírlap, 1991. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-24 / 301. szám
VELCHNACHT, NATALE, NOEL, CHRISTMAS A Születés az evangéliumokban •• Ünnepi levél Nagy örömmel Jézus születésének finnéit csak mi illetjük a ka- icsony szóval. A nagy irópai nyelvekben ennek incs megfelelője. A német ’eichnacht szentestét, icgszentelt estét jelent, az .asz natale születést, a ancia noél is valahonnan jelentés tájáról ered, az ngol Christmas tulajdon- éppen Krisztus miséje le- etne magyarul. Ahogy más és más az ün- ep neve a különböző yelveken, hasonlóképp íás és más a születés le- ása az evangéliumokban. A görög eredetű szó jó írt jelent.) Ismeretes: az gynevezett kánoni evan- éliumok szerzőinek Mátét; lárkot, Lukácsot és Já- lost tartjuk. E szent köny- ek sokkal későbbi keltezé- űek, mint az a bennük le- rtakból vélhető. Nem Jé- ;us élete idején, s nem is özvetlenül kereszthalála itán keletkeztek. Még csak íem is egy időben élők ’oltak a szerzőik. Innen 'red, hogy a négy evangé- ium Jézus eljövetelének, •leiének, tanításainak, cso- latételeinek, s kereszthalá- ának történetét is sok potion vagy eltérően, vagy lé- igegesen kevésbé részlete- ■ elten adja elő. Nem azonosan közlik a születés körüli eseményeket sem. S ez azért érdekes, mert ezáltal talán még a mis véti eseménykör leírásainál is jobban megvilágítják keletkezésük különbözőségét. (Az evangéliumok keletkezésével, egymáshoz való viszonyával külön egyházi tudományág, a szinoptika foglalkozik, jelezvén: a hittudományok igen fontos részéről van szó.) Nos, a Biblia Újszövetség részében hagyományos sorrendet elfoglaló evangéliumok sorában az első a Máté által írott. Ö hosszasan — az egész 1. rész huszonöt versében — mondja Jézus származását, az angyali üdvözlet történetét, Mária és József házasságát, egészen addig, amíg .Jézus meg nem születik. A 2. rész. leírja a születést, a napkeleti bölcseit érkezését, akik a csillagot követve jutnak el Jeruzsálembe, majd Betlehembe, elmeséli Heródes parancsát a gyermekek megölésére, megemlíti a Szent család menekülését Egyiptomba, majd visszatértüket Názáretbe. A következő evangélium, Márké, gyakorlatilag egyetlen szóval sem említi Jézus születésének történetét. Jézus már csak mint a Keresz.tolő Szent Jánoshoz ellátogató felnőtt férfi jelenik meg. Lukács igen részletesen mondja el Keresztelő János történetét, mintegy alaposan előkészítve Jézus születését. Ez foglalja el az egész 1. rész mind a nyolc versét. A 2. rész írja le Jézus születését, ismét csak részletesen közölve, hogyan megy József és Mária a ga- lileai Názáretből az Augustus császár elrendelte ösz- szeírási kötelezettségnek eleget teendő, a júdeai Betlehembe. Dávid városába. ö beszél á jászolról, melybe Mária helyezte az újszülött Gyermeket, ő említi a pásztorokat, akik az angyal intésére elmennek meglátogatni a Kisdedet, hogy aztán elhíreszteljék, amit láttak. Nem említi viszont a napkeleti bölcseket, nem beszél Heródes parancsáról, nem tud az Egyiptomba menekülésről s onnan visszatérésről sem. János evangéliuma sem beszél Jézus születéséről. Csak akkor említi, amikor már. Keresztelő Jánossal kapcsolatba kerül, s a próféta elmondja róla, hogy Ö az Ige, aki testté lön, s Ö az Atya egyszülött fia. A Születés története, a karácsonyi ünnepkör ma ismert leírása, részletei tehát nem találhatók meg teljes részletességgel az evangéliumokban. Ám a bennük foglaltakból alakult ki az idők során mindaz, amit a keresztény világ ma erről ismer és vall. Hogy Jézus fogantatása (a szeplőtlen fogantatás) körül mekkora hitviták dúltak, az ismeretes. Származásának, eredetének kérdései is sok vitát váltottak ki. Ugyanígy komoly csillagászati kutatások történlek ama bizonyos „betlehemi csillag” ügyében is. Megszámlálhatatlan írás — egészen a modern regényekig, például Robert Graves Jézus király című, órási tárgyismerettel megírt könyvéig —, s még több nagyszerű képzőművészeti alkotás foglalkozik Jézus születésének, a karácsony- est eseményeinek és misztikumának történetével. Hatalmas zeneművek — mint például Bach Karácsonyi oratóriuma — dolgozzák fel a Szentségei éj csodáját. Szent karácsony estéjén s éjszakáján, az ünnep hangulatában ezeket is érdemes és illő felidézni. (takács) .Jöjjetek énbozzdm mindnyájan, akik megfáradtatok” (Máté 11. 28.) Az első ejleii mise 1887-ben vált ismertté egy ősi kódex, amely egy ókori keresztény nő szentföldi útinapóját tartalmazza a 390—395. közötti időből. Ebből tudjuk, hogy előbb január 6-án, mintegy 50 év múlva már december 25. előestéjén a jeru- zsálemi hívek Betlehembe zarándokoltak, s mire lenyugodott a nap, a városka szélén már akkor álló Születés bazilikához értek. Nagy keleti pompával mutatták be a szentmisét, miután előzőleg egyenként felkeresték a születés Barlangját, hogy ott imádkozzanak. Aetheria (Éteria) — mert így hívták a zarándoknőt — leírta, hogy a sokaság a jászolt és helyét csókolgatta, simogatta, és könnyek, sóhajtozások. az öröm hangos kiáltásai kísérték a je- ruzsálemi püspök evangéliumolvasását: „Nagy örömet hirdetek néktek. megszületett a világ Megváltója!” Mikor hajnal felé visszaértek Jeruzsálembe, sor került a „pásztorok miséjére", délelőtt pedig Jeruzsálem főtemplomában, a Mar- tvionban gyűltek össze az ünnepi misére. „Nagy örömet hirdetek nektek és majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, Krisztus, az Űr, Dávid városában” (Lk 2.11). Manapság sokan el sem tudják képzelni, mit jelentett ez a híradás kétezer évvel ezelőtt az akkori embernek! Valóban „jó hír” (görögül „euangelion”. vagyis evangélium) volt ez az angyali kijelentés, amelynél jobbat a Messiást váró embernek nem is lehetett volna mondani. Az akkori hivatalos szóhasználat szerint „evangélium” volt minden olyan nagy eseménynek a hírüladása. amely az egész népet közelről érinti és érdekli, s az egész országnak örömet szerez. Az ilyen jó hírt (pl. trónörökös születését) küldöncök vitték szét minden városba és vidéken lakó embereknek. Betlehemben, az első karácsony éjszakán a nyájukat őrző pásztorok az egész nép. sőt az emberiség képviselői voltak, amikor az angyalok, a mennyei hírvivők kihirdették Isten jó hírét: megszületett a Messiás, akire a népek sok ezer éven át vártak. Különös csengése van ebben a híradásban a ma szónak. A karácsonyi ünnepi liturgia (a zsolozsma is) ismételten visszatér ehhez a szóhoz. És ha történetileg, dátumszerűen meg akarjuk jelölni ezt a napot, akkor elcsodálkozunk, mert nem tudjuk pontosan meghatározni, mikor is volt Jézus születése napja, mikor volt az a „ma”. Jól tudjuk, hogy időszámításunkat attól a naptól, a „mától” számítjuk, de azt is jól tudjuk, hogv — tudományos kutatások szerint — időszámításunk néhány évet téved, mert Jézus (4-6 évvel) korábban született. A liturgiában, amely idézi az angyali híradást, kettős jelentése van a „ma" szónak. Jelenti elsősorban Jézus Krisztus időbeni, történeti, test szerinti születését. Másodszor pedig jelenti Jézus lélek szerinti megszületését az emberek lelkében a hit által, azaz test szerinti születésének örök érvényét, erejét is jelentőségét. Jelenti tehát azt az örök mát is. amelyben mi élünk. Jelenti azt, hogy a test szerint megszületett Megváltó, az Űr Krisztus lélek szerint bennünk is meg akar születni, s kell, hogy bennünk is megszülessék. Csak akkor lesz igazán érvényes az angyali szózat másik része; „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” Más szavakkal a barokk kor nagy költője, Angelus Silesius ezt igy fejezi ki: Ha Jézus százszor is születne Betlehemben, / elvesznél, hogyha nem születne meg szívedben. A „ma megszületett” nekünk, a második ezredfordulón élő embereknek leginkább azt jelenti, hogy nincs más Megváltó Jézus Krisztuson kívül, nincs máa, akiben üdvözölnünk lehetne (ApCsel 4,12). Nem kel] tehát más megváltót várnunk, mert mindaz, aki „mai prófétaként” nem az ő nevében és küldetésében jön. az hamis próféta, hamis Krisztus. Ezt a hitet, hogy ma megszületett az egyetlen és igaz Megváltója a világnak, nem elég csak szóval és énekkel megváltanunk. Egész életünkkel, egész életformánkkal, kultúránkkal és politikánkkal is meg kell vallanunk. Tanúsítanunk, igazolnunk kell nekünk keresztényeknek, hogv Benne és Általa kérünk és remélünk mindent a/. Istentől. Ma és mindörökké. Csanád Béla meg zaja? Ki az, akivel nem találkozik össze a szemünk, amíg a körhintán magunkról is megfeledkezve forgunk körbe-körbe? Ki is az a gyermek ott a jászolbölcsőben? Mit jelenthet számunkra az ő gyermeksége? ö Isten ajándéka. Ajándék, amelyet az Atya készített az övéi számára. Az ő gyermeksége jelzi számunkra az újrakezdés lehetőségét, az új élet születésének a lehetőségét. A mulasztásaival, a tartozásaival megterhelt ember számára minden karácsonykor felragyog a betlehemi csillag. S akiben megfogan a vágy, hogy kövesse, annak a számára a mostani karácsonykor is utat mutat; elvezeti a talán szerényebb, de nyugalmasabb, és megbízhatóbb jövő bölcsőjéhez. A karácsony sokak számára színes forgatag, népünnep, megfeledkezés a bajokról, összeölelkezés a feszültségek félrerakásával. De lehet ennél jóval több is. Egy-egy magányos, egy- egy kereső lélek számára. Akinek a számára talán már nem jutott hely a körhintán, aki talán nem tud úgy belefeledkezni a gondtalanságba, s aki emiatt képtelen az örömre, képtelen a szeretetre ... S talán az én számomra is. H. M. M. Este volt, vastag, fekete este. A csillagszóró kövérebb vége felizzott. — És parázslóit, parázslóit egyre vörösebben, mint valami gyöngyszem, amely belepirul a várakozásba. ★ — Éhes vagyok, éhes vagyok — lóbázta bánatosra nyúlt fejét a medve. A rét szélén ácsorgóit. Lomha teste olyan volt az első havon, mint egy négykézláb álló fekete télikabát. Csillag- gyúlás előtt cammogott ide. Szerette volna látni esti fényben is szamócás örömeinek színhelyét, mielőtt téli álomra tér. De nem jöttek a csillagok. — Égyél meg! — szólt szelíden a csöppnyi bárány. Épp ott ügyetlenkedett egyedül a dombtetőn. Nagyon igyekezett, hogy reszketeg kis lábaira felátljon. — Nem látlak! Nem eszlek! — dörmögte a medve, és hogy szavának nagyobb súlyt adjon, ő két lábra állt. — Szamócára vágyom. — Igyál meg! — szólt szelíden ismét a csöppnyi bárány. — Ne gúnyolódj! — mordult a medve. — Különben is honnan tudod, hogy szomjas vagyok? — Belepofozott a levegőbe, visszahuppant mind a négy lábára, és éhesen, a havat nyalogatva elcammogott aludni.^ Erre várt a vén farkas. Az erdő felől bújt elő, ahol több napja kódorgóit. Látása, szaglása rossz volt már, kiverte hát a falka. Mint egy nyúlfarok, annyi sem jutott szuvas fogára tegnap óta. Most is csak a bárányhang után bizonytalankodott ide. Leült hajdan lompos farkára, és felvonított: — Éhes vagyok! — Egyél meg! — szólt szelíden a csöpnyi bárány. Indult is volna a farkas, ám a helyes irányt még mindig nem érezte. Kérlelésre fogta: — Nem látlak, nem erezlek! Énekelj, és niegtalállak! A csöppnyi bárány azonban nem énekelt, sőt meg se szólalt, hanem — felragyogott. De úgy ám, hogy mellette a hó nem fehérnek, inkább szürkének látszott. A farkas elámult és megriadt. — Hogyan is ehetné- lek! Megüli a nyomrom a ragyogásod! — Igyál meg! — szólt szelíden a csöppnyi bárány, és izzani kezdett. Egyre lángolóbb leit. Olyan volt, mint posztósüveg homlokán a gyöngyszem, amely épp belepirul abbeli várakozásába, hogy hátha most valaki szíve fölé függeszti. Pimasz! — vakkan- i tolt rekedten a vén farkas, értetlenségét leplez- - ve. Nem tudta pontosan, féljen-e, vagy hálálkodjék. Mindkettő idegen volt tőle. Jobbnak látta hát vissza'som fordái ni a sűrűbe, a bokrok, fák közé. Amikor Piroska megérkezett, a rét is alig látszott, nemhogy a domb. Elemlámpájával keresgélt, de csak a medve és a farkas nyomát találta a hóban. Tudta, tudta, hogy baj lesz, hisz miközben jött, csendesen sírdogáltak már a fák, zúzmarás, havas könnyük a nyakába hullt. — Mi lett veled, kicsi bárány!? — zokogott fel Piroska. — Hallottam, hogy hivtál. ★ A csillagszóró kisvártatva vidáman felsister- gett, és hányni kezdte szikráit szerteszét a szobasötétben. A csilla- gocskák egyre fürgébben pattogtak ki és fel, ki Piroskáék ablakán át, fel a magasba. Néhány szempillantás alatt csillagos mennybolttá vált a szurokég. A dombtetőn pedig fehérebben világított a hó. Mindennek körvonala lelt. Anyu meggyújtotta a jászol mellett a gyertyát. Hegedűs László itiiiniiiiiiif iniiiiiM mm ni mi ii ii ni mii ii nini mi ii mi inni mii mim m unni imiiuii Piroska és a bárány tfmtmiiiiiimiiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiimiimimmiiimiiiiitiiimiiimmiiiiiiiiiiiH
