Pest Megyei Hírlap, 1991. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-23 / 300. szám

AZ ELSŐ RANDEVÚ Társkereső — tizenéveseknek Csaknem egy éve, hogy megjelent a köztudatban egy olyan szolgáltatás, amely a fiatalok kulturált Ismerke­dését szolgálja: ez az Első randevú, azaz társkereső ti- «enéveseknek. Életre hívója maga is tizenéves, és így tisztában van vele, mekkora szükség , van ebben a kor­osztályban egy ilyen lehetőségre. Vincze Imrével — az Első randevú életre hívójával — Budaörsön beszélget­I. ÉVFOLYAM, 274. SZÁM 1991. DECEMBER 21,, HÉTFŐ BUQA.VIDÉKI BUDAÖRS • ÉRD • SZAZHALOMBATTA O Pl I. IS VÖRÖS V AR • BUDAKESZI • BIAI'OR- ISAGY • TÖRÖKBÁLINT • PIUISCSABA • PATV » ZSAMBEK « SOLYMÁR • TÁRNOK • NAGYKOVÁCSI • BUDA.IENÖ • PERBAL • TÖK • TINNYE • ÖRÖM A tárgyalásról jegyzőkönyv készült Mindennapi vizünk Lassan megszokottá válik, hogy Solymár a csúcsidő- szakban sorozatosan vízellátási zavarokkal küszködik. A telei (.lés ivóvízellátása a Dunakanyar Jobbparti Re­gionális Vízműről biztosított, amelynek ellátórendsze­re a nyolcvanas évek elejére alakult ki, és tizennégy község tartozik hozzá. Ahogyan az élet minden terüle­tén tapasztalható, az igények meghaladják a beruházás­kor tervbe vett szükségleteiket. Ki gondolt akkoriban az üdülőterületek ilyen mértékű növekedésére, és az az­zal járó vízigényekre? tünk. — Már az első időkben óriási népszerűségre tet­tünk szert kiegészítő szol­gáltatásainkkal — mondja Vincze Imre. — Működik az irodával párhuzamosan egy klub is, ahol időkö- aönként összejöveteleket szervezünk. Ennek kereté­ben beindítottunk egy ön­ismereti kört, valamint ke­vésbé ismert előadóművé­szek is lehetőséget kapnak kisebb produkciók bemu­tatására. Programjainkat csekély belépődíjunkból, valamint a Közművelődési A hagyományos paraszti életben a vacsora előtti éte­leknek is fontos szerepük volt. A házigazda, a csa­ládfő bekopogtatott, és meg­kérdezte a bent lévő család­tagoktól: „Mi újság?” Erre így feleltek: „Krisztus, Jé­zus született Betlehemben.” Ekkor belépett az ajtón a kezében egy nagy rostával (szitával), melyben ostya, fokhagyma, bors, dió, méz, alma volt. Diót dobott a szoba négy sarkába, majd pálinkát ittak, és a házi­gazda elmondta karácso­nyi köszöntőjét, melyben bőséget, egészséget kívánt. Először az ostyát ették meg a mézzel, borssal, fok­hagymával, hogy erősek, egészségesek legyenek. Ez­után almát ettek. A család­fő egy almát annyifelé vá­gott, ahány családtag volt. Mindenki kapott belőle, hogy a család összetartson, « ha valaki év közben el­tévedne, erre a közösen fo­gyasztott almára visszagon­dolva hazataláljon. A dió­ból is mindenki vett egy szemet. Akinek hibás, fossz dió jutott, úgy vélték, azt betegség éri a követ­kező esztendőben. A karácsonyi asztal étel- maradékát is nagy becsben tartották. Ezt az ún. ka­rácsonyi morzsát gyógyí­tásra használták. Tűzbe vetve embert, állatot füs­töltek vele betegség ese­tén. A karácsonyfát azonban nem ismerték. Igaz ugyan, hogy már az ősi évkezdő, termékenységvarázsló ha­gyományokhoz is hozzátar­tozott, hogy valamilyen örökzöld ágat a mennye­zetre függesztettek. A ka­rácsonyfa mai formájában a múlt században terjedt el. A falusi házak kará­csonyfáit az idősek emlé­kezete szerint almával, dióval, mézeskalács-figu­rákkal, aszalt gyümölcsök­kel díszítették. A gyerekek számára ez volt a várva várt ajándék. A karácso­nyi ajándékozás ugyanis szintén újabb szokás. A karácsonyeste hagyo­mányait szinte forgató­könyvszerűén írta elő a magyar paraszti hagyo­mány. Különös jelentősége volt a karácsonyi asztal­nak, mert a reá vagy alá helyezett ételek, tárgyak, eszközök varázslatos ere­Minisztérium elnyert pá­lyázati pénzéből fedezzük. Ezenkívül számos támoga­tója van irodánknak. A budaörsi TIN-TA rengeteg segítséget nyújtott a kezdő lépésektől napjainkig. Mi­vel maguk is fiatalokkal foglalkoznak, így gyakor­lati tanácsokat tudnak ad­ni bizonyos kérdésekben, mivel célunk lehetőséget adni és optimális teret biz­tosítani a beilleszkedési problémákkal rendelkező fiataloknak, feloldódásuk, jűvé váltak a néphit (sze­rint. Az asztalra többnyire olyan abroszt terítettek, amit csak erre az egyetlen ünnepi alkalomra használ­tak. Azután ezzel takarták le a kenyeret, mert azt vélték, hogy így biztosan szépen megkel. Elsősorban egy egész kenyér, sőt ka­lács is, hogy a következő esztendőben bőségesen le­gyen belőlük. Az asztal alá szénát és szalmát tett a gazda. Gyakran a kisgyere­kek ezen aludtak, emlé­kezve, hogy a kis JéÁis is­tállóban született. Az ön­nek elmúltával a szénát, szalmát az állatok alá hordták, hogy egész évben egészségesek legyenek. A karácsonyi vacsora böjtös ételekből állt, me­lyeknek ugyancsak fontos jósló, varázsló erőt tulaj­donítottak. A következő év pénzbősége érdekében ettek babot, lencsét, újabban ha­lat. Ugyancsak erre szol­gáltak a mákos tésztafélék, kalácsok is. D. A. Amikor a koráról érdek­lődtem, a kérdésre kérdés­sel válaszolt. — Mit gondolsz, mennyi vagyok? Kapásból nem tudtam saccolni, a felelet viszont meglepett, hogy Halász István már 68 éves. Bizo­nyára a hosszú sportmúlt is hozzájárul aktivitásához, fiatalos külsejéhez. Gyermekkorában Szlová­kiában kezdett focizni, s 1947-ben Magyarországra áttelepülve folytatta a lab- dakergetést. Két évig volt a sátoraljaújhelyi NB III-as gárda játékosa, majd Diósára igazolt. Akkor más volt a bajnoki rendszer, a KÖLASZ-ban, azaz a Kö­zép-magyarországi Labdarú­gó Alszövetség viadalán játszott a Diósd, Halász István jobbösszekötő volt. 1952 tavaszán még foci­zott, ősztől bíráskodott. A budai járás tanfolyamán tette le a sípmesteri vizs­gát, s máig is emlékszik arra, hogy a Zsámbék—Bu­daörs meccsen mutatkozott be. Nem sokkal ezután már valamint problémáik leküz­dése érdekében. — Milyen eredményeket értek el az elmúlt egy év során? — Eredeti profilunknak — a társkeresésnek — igen szép eredményei vannak, mivel a fiatalok elégedet­tek velünk. Ezt tükrözi, hogy már néhány huszon­éves fiatal önálló életre készül — nekünk köszön­hetően. Az ilyen esemé­nyeknek nagyon örülünk, személyes sikerként köny­veljük el. — Az ember azt gondol­ná, a fiatalok könnyen is­merkednek. — Sajnos, vannak, akik hosszasan keresgélnek, amíg megtalálják az elkép­zelésüknek megfelelő tár­sat. Sokan úgy gondolják, hogy a társkeresőbe csak olyanok jelentkeznek, akik külsőre nem a legmegnye- rőbbek. Nos, ezeket a ki­jelentéseket élből megcá­foljuk, mivel van tagjaink közt fotómodell, és egy-két olyan ember, kinek foglal­kozásához nélkülözhetetlen a jó megjelenés, a szép külső. Náluk elsősorban az idő hiánya, vagy inkább a kíváncsiság az a tényező, ami elhatározásukat moti­válja. — Mik a további elkép­zeléseik? — Terveinkben szerepel egy olyan alapítványt lét­rehozni, amely a társtalan tizen-huszonévesek érde­keit szolgálja. Ebből finan­szírozzuk kulturális prog­ramjainkat. ismerkedési estjeink költségeit. Érde­mes megemlíteni, hogy klu­bunk tagja a PÓKHÁLÓ nevű szervezetnek, amely anyagilag is támogatja cél­jainkat. Aki ezek után úgy gon- dolia. szeretné kipróbálni szolgáltatásainkat, vagy programjainkra kíváncsi, az írjon címünkre: Pf. 701/70. Budapest. 1399. Akik nálunk levélben je­lentkeznek, megírjuk nekik a klubunk címét. Bizonyára nekik is sikerül az első randevú. felnőttmérkőzést dirigált a járási elsőosztályban. öt év elteltével újabb lépcsőfokként megyei bíró lett, majd 1960 elején NB III-as kerettag. Nem sokkal ezután NB Il-es és NB I-es partjelzővé avanzsált. — A Szeged—Fradi, s a Zalaegerszeg—Csepel mécs­esén lengettem, NB I B-s Ingadozó fogyasztás Az ivóvíz túlnyomó több­sége a Dunából, a Tahitót- falu, Leányfalu, Szentend­re, Budakalász között levő partszakasz kavicsrétegén átszűrődő vizű kútjaiból származik. Ez mellesleg Európa legjobb minőségű vize. A Nagymarosnál ter­vezett vízlépcső alapjaiban fenyegette a térség vízellá­tását. az a veszély azonban elmúlt. Solymár a Dunamenti Regionális Vízmű Szent­endrei Üzemének nyugati ellátó vezetékéről kapja a vizét, Budakalász, Pomáz, Csobánka, Pilisvörösvár, Piiisszentiván vonalon. Pi- lísvörösvárról ágazik Pi­lisszántó, Pilisszentkereszt, Pilisszentivánról Piliscsa- ba felé. Solvmár e hosszú vonal végén van, és a nyá­ri csúcsban annyi víz jut el, ami a többitől marad. A solymáriak vizét Budakalá- szon, Pomázon a dombor­zati Viszonyok miatt „át­mérkőzést is vezettem, és­pedig a Budafok—Főváro­si Autóbusz találkozót. Az országos keretben ötven év a korhatár, én azonban nem hagytam abba. Még tizenegy évig bíráskodtam Pest megyében. Az egész országot bejártam, Nyír­egyházától Szombathelyig, s természetesen keresztül­emelik” és közben számos tározót is feltöltenek, hogy az ingadozó fogyasztást ki­egyenlítsék. Az egész rend­szerhez két karsztvizű kút csatlakozik, az egyik Filis- szentkereszten napi 250 köbméter vízhozammal, a másik Solymáron az úgy­nevezett cserépgyári kút. napi 300 köbméter lehető­séggel. Ez a kút mintegy 230 méter mélységből szol­gáltat vizet, sajnos azonban a vastartalma 0,3 milli- gramm/liter, ami a megen­gedett érték határán van. Ezenkívül azonban nem tartalmaz káros baktériu­mokat, anyagokat. Lakos­sági panasz hatására a DMRV úgy döntött, hogy az elvégzett hálózattisztí­tás ellenére ezt a kifogá­solható vizű kutat csak a nyári csúcsidőszakban fog­ja üzemeltetni a solymári vízhiány enyhítésére. Rossz minőség A szentendrei üzem déli ellátó ága Budakalászon kasul jártam a megyét is. A játékvezetés után a JB aktívájaként tevékenyke­dett, most is az ellenőrző bizottság vezetője, emellett a PLSZ elnökségi tagja. Sőt, az utóbbi időben ő töl­ti be a Budai Labdarúgó Szövetség elnöki tisztét. A szövetség égisze alatt zajlik a legnépesebb bajnokság, mivel tizennyolc felnőtt­együttest mozgósít a Bu­da—Szentendre összevont viadal. A hétfői, keddi szö­vetségi napok mellett a hétvégi ellenőrzések jelen­tenek feladatot, általában NB III-as mérkőzésekre jár. — Feleségem megértő volt, tudomásul vette já­tékvezetői elfoglaltságo­mat. Adódott olyan vasár­nap, amikor dilemma elé állították: hova is menjen. Én és idősebb fiam egy­aránt bíráskodtunk, a fia­talabb gyermekem pedig a Fradiban játszott. E három lehetőség közül kellett vá­lasztania a feleségemnek, ő a Fradi-meccsre ment. Kisebbik fiam egyébként sérülés miatt hagyta abba a focizást. Géplakatosként, később művezetőként dolgozott Halász István, aki sok; év­tizedes sportmunkájáért, illetve mostani sokoldalú tevékenységéért kapott ju­talmat a PLSZ évzáró ösz- szejövetelén. R. L. keresztül Üröm és Pilisbo- rosjenő vizét szállítja. Ürömnél egy vékony csö­vön keresztül kapcsolódik a főiváros vízellátásához. Pilisborosjenőn nitráttar­talmú kút is kapcsolódik az ellátáshoz, borzolva az ottani kedélyeket, A Közép-Duna-völgyi Kör­nyezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságnak 1990. szep­tember 4-én a határozattal érintett („cserépgyári”) kút vizének rossz minősége miatt lakossági panaszok alapján egyeztető tárgya­lást tartott az akkor még Solymári Tanács épületé­ben. Határérték A tárgyalásról jegyző­könyv készült, mélyben a KÖJÁL és a DMVR is el­ismerte, hogy a kút vizé­nek vastartalma meghalad­ja az MSZ 450/-78 ivóvíz­re vonatkozó határértéket. A tárgyaláson előadták a lakosok, hogy a kút vizé­nek ívóvízhálózatra törté­nő rákötésével (bekapcso­lásával) egyidejűleg a víz büdössé, zavarossá válik, berendezéseink (vízmelegí­tők, automata mosógépek, kádak, csaptelepek) a víz igen magas keménységi fo­ka miatt rendszeresen eltömődnek, meghibásod­nak, ruháik a magas vas­tartalom miatt foltosodnak;. elsZíneződnek, így rendsze­resen anyagi káruk kelet­kezik. A tárgyaláson előadták és a jegyzőkönyvben rög­zítették, hogy nem minő­síthető ivóvíznek a víz, ha akár csak egyetlen jellem­ző is meghaladja az enge­délyezett határértéket. A KÖJÁL tehát szakha­tósági hozzájárulásával olyan víz fogyasztását kényszeríti a solymáriakra, amelyet nem lenne szabad ivóvíznek minősíteni. Ezért is várják a térségben élők, hogy a vízellátás javításá­ra mihamarabb újabb ku­takat helyezzenek üzembe a Duna partján, ezzel meg­növelve Budakalász áteme­lő kapacitását. Mint meg­tudtuk, a munkálatok elké­szültét 1992 nyarára ígérik. A beruházás csaknem har­minchárommillió forintba fog kerülni, melynek felét a solymári önkormányzat magára vállalta. — «I — BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Deák Attila. • Munkatársak: -l. Szabó Irén és Pachner Edit. O Fogadónap minden hét­főin 14—17 óráig a szerkesz­tőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi B. u. S. Pf.: 311. Ír. sz.: 144«. Telefon: 138-4761, 138-4067. Egykori szokások Fokhagyma és méz (Deák) Sokfelé járt a diosdi bíró Képünkön Halász István átveszi a jutalmat dr. Rans- burg Gábortól, a PLSZ elnökétől

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom