Pest Megyei Hírlap, 1991. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-23 / 300. szám

A A? YOMDÁSZ^ OK IS

A nyelvnek ritmusa, hangulata van

Bizony, bármilyen hihetetlen, a nyomdászok is megöregednek egyszer. Felakasztják köpenyüket, nadrágjukról eltüntetik a nyomdafestékpettyeket, és amíg szép csendesen összegyűjtik negyvenvalahány esztendő apró örömét és bánatát, azon morfondíroznak, hogy a költők sem írtak mindig igazat. Mert hát, hogy is van az, hogy a nyomdász saját tíz ujjúval szedte ki ólomból szép katonás rendben azokat a verssorokat, amelyek a halhatatlanságról és az örök ifjúság titkairól regéltek. Most pedig azt kell tapasztalnia, hogy megromlott a látása, néha reszket a keze, és holnaptól már nyugdíjasként sétálhat az Oktogon kirakatai előtt.

Mocsonoky Péter 1949- ben felvételi vizsgát tett, azt remélte, hogy bölcsészként szép életet fog leélni, de a nincstelenség nagy úr, és így a Forrás Nyomda adott némi anyagi biztonságot az akkor még igazán síheder Péternek. Azután pedig már nem volt menekvés; a szakma rabja lett. Az irodalmár nyomdász elkeseredetten mondja, hogy nagyot változott a világ, hiányzanak már azok az újságírók, akik háromszor is ellenőrizték a leadott kéziratot, mert kényesen ügyeltek még egy vesz- szőhibára is. Mocsonoky Péter halkan mondja:

— Szégyellni valóan rosz- szak a kéziratok, az újságírók nem gyötrik magukat sem a helyesírással, sem pedig a stilisztikai szépségekkel. Én most is besegítettem a korrektori munkába, pedig ez nem volt kötelességem. Azután gondok vannak a szakma tudásával is. Sok a lezserség, a pongyolaság, hiánycikk a tárgyismeret. Néha elő-elő- veszem az értelmező szótárt. és kijavítom a hibákat, de ez nem az én feladatom. Hiányzik az igényesség. A régi időkben tudtam, hogy kiknek a gyerekeiből lett újságíró, de engem az sem zavart, mert ha láttam, hogy fogékony és becsületes, akkor segítettem rajta. Nem fiz a fontos, hogy honnan jön az ember, hanem az, hogy hová tart. Én imádok olvasni, és szeretem a magyar nyelvet. Gyönyörűen írt Déry Tibor. A regényeit ugyan soha nem szerettem, de csodálatosan megmunkált mondatokat írt le novelláiban.

Uram, azt maguk új- eágírók nem tudják, hogy a nyomdász billentyűzés közben megérzi a mestermunkát, és ráérez a kontár írásra is. Amikor szép szabályosan ütöm a billentyűt, ekkor érzem a ritmust, •zinte együtt lélegzem a •zöveggel. örök élmény marad a jó, tisztességes, veretes szöveggel való találkozás. Amikor Tamási

Áron mondatait szedtem ki, akkor a gyönyörűségtől szinte meg sem tudtam szólalni. Az olvasó ember gyorsan átszalad a szövegen, de aki dolgozik a szedésével. az élvezi is. Én mindig meghatódtam, amikor szép gondolatokat láttam megjelenni a papíron, pedig tudtam, hogy az írók néha megszépítették az emberi nyomorúságot. A legnagyobb hiánycikk manapság a szép magyar szöveg. Máskülönben is, el kell mondjam, hogy a pestiek' nagyon csúnyán beszélnek és írnak. A hajdúsági ember szavainak van még íze, a falusi ember jobban, szebben és árnyaltabban fejezi ki magát, de nem kell megnéznem az írás szerzőjét, a stílusából következtetni tudok arra, hogy magyarországi vagy erdélyi íróról van-e szó. Tamási Áron, Sütő András, Karácsony Benő és Nyirő József szövegei megszépítik az olvasó életét. De mondok önnek valamit, A világirodalom egyik legnagyobb remekművét alkotta meg Szilágyi István, amikor megírta a Kő hull apadó kútba.című regényét. Ha orosznak született volna, akkor úgy emlegetnék, mint a modem idők Dosztojevszkijét. Kérem, ha én lennék a tankönyvek szerkesztője, akkor én kötelezővé tenném a Sütő-szöVegek elolvasását, mert a mostani tankönyvejt csak abban különböznek a régiektől, hogy az úttörő szó helyett azt írják, hogy cserkész. Vissza kell adni a magyar nyelvnek a becsületét, mert nincsen ennél nagyobb értékünk.

Az én véleményemre soha nem voltait kíváncsiak, pedig elmondtam volna, hogy rossz az az újság, amelyik csak az olcsó szenzációt és az erőszakot haj- hássza. Undorodom a Fekete füzetektől. Biztos, hogy jó üzlet, de gusztustalan.

Én most is meghallgatom az esti mesét, olvasom Mórái és Móricz Zsigmondot. Uram, az olvasás gondolkodást igényel, az olvasás a világ egyik legkomolyabb

dolga. Erre kéne megtanítanunk minden gyereket. A szavaknak zenéje van és hangulata.

Szóval nyomdászként sokat tanultam, megszerettem a könyveket, megszerettem a magyarság történelmét és legjobb íróit, most pedig készülök nyugdíjba. Kertészkedem majd, újból elolvasom Szilágyi regényét, és abban regénykedem, hogy a politikai cikkek után elkövetkezik még egy olyan idő, amikor szép jegyzeteket, glosszákat és tárcákat fognak írni a magyar újságírók.

Egy ember szakmai élet- útjáról kellett volna írnom, de Mocsonoky Péter nem csak nyomdászként vonult nyugdíjba december 20-án. Gondolatai többet mondanak nekünk a munka öröménél és tisztességénél. Ezért idéztük őt.

Papp János

NEM B/ROM NÉZNI!"

Háttal a videónak

— Egy Cegléd környéki falusi pedagógus ismerősöm panaszolja, hogy bizony már náluk, a szépen gyarapodó kisközség aprócska általános iskolájában sem olyanok a gyerekek, mint öt éve. Nyugtalanabbak, izgágábbak, szemlátomást lemérhető rajtuk, hogy a városi élet mérgei az ő idegeikbe is beleették magukat.

A településekhez tartozó körzeti iskolát pár éve megszüntették, azóta a környékbeli tanyai gyerekek is hozzájuk, a faluba járnak iskolába. És most a iegnyugodtabbakat. a legszelídebbeket. a legjámbo- rabb tanyai gyerekeket is elkapta a városi zaklatott élettel járó vitustánc. Az órákon egyre kevésbé figyelnek, fegyelmezetlenek, a játékaik pedig mind agresszívebbek.

Az idős pedagógusnő aggodalmát azért is érdemes komolyan venni, mert a lépten-nyomon tapasztalható városiasodás egyéb

Emlékbon topa tó

Emlékszel, Nagyi? Esténként, amikor kicsi voltam, te csuktad be a kisszoba ablakán a spalettá- kat. És bicikliversenyt rendeztél az Óvoda utca gyerekeinek. Óriási tál palacsintát hoztál ki nyereményként. Piszkos kezünkön folyt a baracklekvár, lenyaltuk, s rohantunk tovább. Irtózatos — mondtad akkor és még nagyon sokszor később.

Amikor pór éve — már munkából — hazamentem, azzal fogadtál: Háború van, csomagolj! S én egy pillanatig nem jöttem rá, hogy valamit félreérthettél, hogy ez veled előfordulhat, hiszen te mindig mindent.tudtál és mindig igazat mondtál. Szenvedélyesen nézted kedvenc műsoraidat, a Panorámát, a Hírháttért, ezek alatt moccanni sem lehetett, mindjárt ráförmedtél a rendbontóra. Nem hiszem, hogy valaki olyan átéléssel szurkolt, volna focimeccseken, mint te, Nagyi. Pedig egyidős voltál az évszázaddal, láttál, megéltél két háborút, menekültél, temettél, éheztél. Mégis csitítani kellett téged, amikor a mérkőzés rossz fordulatot vett. Lüké vagy — mondtad az ügyetlenkedő játékosra, de tovább nézted, végigizgultad mindig.

Minden reggel te költöttéi, egészen az utolsó napokig. Ilyenkor beszélgetni is akartál, a női egyenjogúságról, az áremelésekről. De kapkodtam, rohantam, nem beszéltünk, Nagyi.

Utolsó otthon töltött reggeleden rántott halat kértél. Ügy sütöttem, ahogyan te tanítottad. Még egyikünk sem tudta akkor, mi már nem eszünk többet együtt. Amikor a nagyon utált rokonok meglátogattak a kórházban, te azt mondtad: Köszönöm, hogy eljöttetek. Amit neked hoztak (csokoládét), már ott sem hagyták. S amikor a kezedet fogták, utána a vízcsaphoz mentek...

Tudod Nagyi, azóta férjhez mentem. Ahhoz a fiúhoz, akire azt mondtad: hoz?,á érdemes. Most karácsony lesz, de már nem veled. Emlékszel? Imádtad bontogatni az ajándékok papirosát, énekelted a Mennyből az angyalt, évek óta már csak miattad rendeztürtk igazi karácsonyt.

Most lakótelepen lakom. A kilencedik emeleten sárga rolettók. vannak az ablakokon. Már nincsenek spaletták, Nagyi.

(fekete)

módon is érezteti káros hatását. Ugyancsak a tanárnő meséli, hogy öt évvel ezelőtt óriási lelkesedéssel és még hatalmasabb pedagógiai reményekkel eltelve vezették be az iskolájukban a hetente egyszeri mozifilmvetítést. Ilyenkor a közeli Cegléd mozisa vonult ki hozzájuk. A szertartásnak is beillő eseménynek legjobban a tanyai, falusi gyerekek örültek. Volt, aki szájtátva nézte a csodát, mert számára új, eddig ismeretlen világ tárult fel a filmek jóvoltából. A Vukot, a Bogáncsot, Homoki-Nagy természetfilmjeit pediglen lassanként fölváltotta, a Csillagok háborúja és a Rambo. Talán fel se tűnt volna semmi, ha az egyik vetítés nem fullad botrányba. No persze, a botrányt nem úgy kell érteni, hogy hangoskodás, netán bunyó vagy a nyomában megtorlásként járó tanári nyak- leves fullasztotta volna kudarcba az aznapi vetítést. De azért botrány volt az a javából, igazi pedagógiai csendes botrány. Hang nélkül pukkanó pisztolylövés volt, amit hangtompítóval adott le az élet.

Mindössze annyi történt, hogy a legizgalmasabb amerikai film kellős közepén az egyik harmadikos gyerek kivonult az elsötétített osztályteremből, a néma folyosón falnak fordulva zokogni kezdett. A tanár, aki némi aggodalommal idővel utánaosont, hogy megnézze, a lurkó hová tűnt el túl sok időre, döbbenten hallotta a zokogás okát: „Nem bírom nézni”. Csúfondáros kísérőzeneként a néptelen folyosóra kihallatszott a vetítőteremből a film szereplőinek artikulólatlan üvöltése. Az egyik hős éppen a bajoneltjét forgatta, a másik hős még hősibb bek közt.

Az iskola derék tanói karának becsületére szói va a látszólag kicsi ügy nek szerencsére volt folj tatása, A tantestük megvitatta az esetet, é úgy döntött, az iskolá ban beszünteti a filmve títéseket, mert a mozi nem volt hajlandó másfaj ta, szelídebb filmeket ve títeni. A harmadikos kis lány, akivel mindez meg esett, azóta kirepült az a! ma mater védőszárnya alól. Minden bizonnyal má: el is felejtette az öt évve ezelőtti kellemetlen eseményt, hogyan és mién itatta az iskola folyosójá.1 az egereket. Helyette ú: gyerekek jöttek. Ezek s gyerökek már nem kívánkoznak az . iskolamoziba, renden „nagy” moziba se nagyon járnak, nem tapsikolnak és nem ujjonganak, mint ahogy azok a régiek tették, ha a mozigépész feltűnt" a láthatáron. Ezek as új kültelki gyerekek autón járnak, a szüleiknek hobbi- kertjük van. Ezek a gyerekek" tanítás után sietnek haza, hogy a holtra fáradt papával és mamával otthon éjfél utánig bénultam meredjenek a saját videójuk képernyőjére, amelyről Rambo ordítása, Schwarzenegger kemény ökle és Stallone vértől csöpögő kése néz vissza rájuk.

A tanár másnap az iskolában mindössze annyit állapít meg ezekről az új gyerekekről, hogy bizony mások ők, mint az öt évvel ezelőttiek. Kevésbé figyelnek, fegyelmezetlenek, a játékaik pedig mind agresszívebbek. A szülők pedig hallgatnak, vagy nem veszik észre, ha a gyerekük otthon a videózás közben feláll és csendesen kimegy a folyosóra, hogy a falnak zokogja: „Nem bírom nézni”. Kocsis Klára

Román könyvtár akipjüi

Ott sohasem éltek

Román könyvtár alapjait vetette meg Pécsett a Magyar—Román Baráti Társaság. A pécsi Lenau Házban megnyitott kétszázötven kötetes gyűjtemény jeles román írók és költők magyarra fordított műveit tartalmazza.

A pécsi román könyvtár . érdekessége, hogy bár a városban soha nem éltek és ma sem élnek románok, a pécsi székhelyű baráti társaság mégis felismerte, hogy a gyűjtemény létrehozásával lehetőséget teremthet a szomszédos nép kultúrájának bemutatására s a két nép közeledésére. A gyűjtemény nyilvános, nemcsak a társaság tagjai kölcsönözhetnek olvasnivalót, hanem bármely érdeklődő pécsi polgár.

A bizottság foglalkozott a mozgósítási és védelmi felkészítés új rendszerének tervével, amely Póda Jenő szavai szerint természetesen nem a jugoszláv polgárháborúval. hanem a készülő új védelmi doktrínával van összefüggésben.

o O

AMf&GfuiBR. Rr.-f&r^ek-f-e^Yeeeki

Boltjaink soha nincsenek távol Öntől:

Cegléd, Kossuth E. u. 6. Cegléd, Vadász u. 4. Cegléd, Pesti út 67. Cegléd, Ipartelepi u. I. Cegléd, Körösi út 61.

A bony, Piaciér A bony, Ceglédi út 10.

Nagykáta, Petőfi S. u. 11. Tápiószele, Juhász L. tér /. Törtei, Kossuth L. u. 10. Tápióbicske, Rákóczi út. 61. Tápiósze cső, Dózsa Gy. u. 25. Tápiógyörgye, Ady E. u. 54. k armos, Jászberényi út 667.

Jászkarajcnö, Néphadsereg u. 61. Tápiószentmárton, Kossuth út 13.

Aranygallér Rt.

2700 Cegléd, Kossuth Ferenc u. 6.

Hirdetéseink a Pest Megyei Hírlapban, a Pest Megyei.Extrában és a Szuperinfóban jelennek meg. Aranygallér

I