Pest Megyei Hírlap, 1991. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-11 / 290. szám

MENNYI VOLT A HOHER BÉRE? oiasz viril Sanssouci is A FIAT-császár csak a 6. Az olaszok gazdagok. Am ha valaki azt hinné, hogy a leggazdagabb Gianni Agnelli, a FIAT tulajdonosa, és álta­lában a vállalkozó üzletemberek vezetik a rangsort — nos, az téved. A pénzügyminisztérium a minap nyilvá­nosságra hozta Olaszország legnagyobb adófizetőinek névsorát. Romantika Eszerint az elmúlt évben a legtöbb adót az ügyvédek és a közjegyzők fizették Itáliában. Utánuk következ­nek a tőzsdeügynökök. Nagy jövedelmek után adóznak a televíziós műsor­vezető sztárok, a futballis­ták. az énekesek, valamivel kevesebb után az orvosok, az írók és az építészek. Furcsa ország, annyi bizo­nyos. A legtöbb személyi jövedelemadót, 13 358 millió líra évi jövedelem után egy venetói szemüveggyáros Leonardo del Vecchio fi­zette. Ez nem azt jelenti, hogy szükségképpen ő a leggazdagabb. A FIAT-vál- lalatbirodalom többet ér, mint a Luxottica (a szóban forgó szemüvegkeret-gyártó cég), de a szja adóalapját képező jövedelem terén Del Vecchio az első. míg Gianni Agnelli csak a hatodik. Megelőzi őt ügyvédje és jogtanácsosa is, egy jó nevű torinói jogász. Silvio Ber­lusconi. a magántelevíziók és a Milan tulajdonosa 10 milliárddal a második a lis­tán Sok érdekességet tartal­maz egyébként ez a lista. Cesare Romiti, a FIAT ve­zérigazgatója például keve­sebb jövedelem után adózott, mint Stefano Tacconi. a Ju­ventus kapusa. A labdarú­gók közül a legnagyobb jö­vedelmet. közel 3 milliárd lírát. Franco Barest, a Mi­lan és a válogatott söpröge- tője könyvelhette el. 2,1 mil- Hárdot Gianluca Vialli. 1 milliárd fölötti jövedelem után adózik Maidini, Van Basten, Donadoni, Mancini, Zenga, és még sokan (vala­mennyien válogatottak). Ar- rigo Sacchi szövetségi kapi­tány pedig megelőzi a listán Raul Gardinit, aki az olasz vegyipar és élelmiszeripar korlátlan ura volt még nem­rég (amíg családja le nem váltotta a kapitányi poszt­ról). Milliárdosok azonban . A tulajdonosokat ezért kérik, hogy a tábláikat sa­ját érdekükben távolítsák el. A megadott időpont plán az igazgatóság által eltávolított táblákat két hó­napig megőrzik, és a tulaj­donos kérésére visszaad­ják. de ellenkező esetben megsemmisítik azokat. A hirdetőtáblák elhelye­zésére kezelői hozzájáru­lást az igazgatóság területi­Olaszországban a népszerű televíziós sztárok is, Pippo Baudo, Corrado, vagy Mau- rizio Costanzo, aki a Ber- lusconi-adók Vitrayja, vagy Raffaela Cárrá, aki a szombat esti showműsorok elmaradhatatlan kedvence. Közel 2 milliárdos jövedel­met vallhatott be Giuüano Ferrara, a legkövérebb és legszókimondóbb tévés-új­ságíró. 1,6 milliárdot Mar­cello Mastroianni, aki a filmszínészek legjobban fi­zetettje még mindig. Az énekesek között to­vábbra is Adriano Celenta- no vezeti a rangsort (1 976 millió líra), miközben Ric- cardo Muti, a milánói Scala világhírű karmestere és ze­neigazgatója alig haladja meg az 1 milliárdot. Bár sok a milliárdos, az adók 75 százalékát mégis a bérből és fizetésből élők fi­zetik be az államkasszába a maguk szerény kis jövedel­méből. A legjobban fizetett foglalkozás az adóívek ta­núsága szerint messze az ügyvédeké: az éves átlagjö­vedelmük az adóstatisztikák szerint 218 millió líra. Őket a tőzsdeügynökök követik 154 milliós jövedelemmel, míg az orvosoknak (igaz. a hálapénz Olaszországban is­meretlen) csak 43 millió líra az éves átlagjövedelmük. Alig maradnak le mögöttük az írók és az újságírók 33 millióval. Az ipari vállalkozók, üz­letemberek között a híres négyes — Agnelli. Berlusco­ni, De Benedetti, Gardini — mellett nagy adófizető a Meríont-család (az Ariston márka tulajdonosai). Pietro Barilla, a legnagyobb tész­tagyártó, és Benettonék. Ne tévesszen meg azonban sen­kit a pénzügyminisztériumi lista. A személyi jövedelem­adó-alap nem azonos az il­lető tényleges gazdagságá­val. Berlusconit például a Forbes amerikai folyóirat a leggazdagabb olasznak mi­leg illetékes üzemmérnök­ségétől Tárnokon, Pomá- zon, Vácott, Dabason, Mo- noron ás Cegléden lehet kérni. A hirdetőtáblák kihelye­zésének műszaki feltételei­ről — az üzemmérnöksé­geken kívül — a Budapesti Közúti Igazgatóság közútke­zelői és információs osztá­lya is tájékoztatást ad. (1024 Bp., Fényes E’ek u. 7—13. Telefon: 203-1961). nősítette legutóbbi listáján, és Berlusconi csak annyit mondottra: „valójában két­szer olyan gazdag vagyok, mint ahogyan a Forbes- nél ezt hiszik ...”, s aligha­nem nem kérkedett. Néhány szót viszont meg­érdemel a legnagyobb olasz adófizető polgár, a venetói szemüveggyáros, Del Vec­chio. Most 65 éves, három gyermekkel. 0 maga árva gyerek volt, és a milánói árvaházban nevelkedett 12 éves koráig. Egy éremkészí­tő műhelyben tanult mes­terséget, később kezdett szemüvegkeretekkel fog­lalkozni. 1961-ben alapítot­ta vállalatát. Ma, harminc évvel később ez 3500 alkal­mazottat foglalkoztat, és évi tízmillió szemüvegkeretet állít elő. aminek 70 százalé­ka külföldön, főleg Ameri­kában talál vevőre. A Lu­xottica céget jegyzik a Wall Síreeten, amit kevés olasz vállalat mondhat el magá­ról. Leonardo del Vecchio, a volt árva gyerek, ma „Falcon 50" magánrepülőgé­pen és helikopteren közle­kedik. télen a hegyekben síel. a hétvégeket tenger­parti villájában tölti. No és becsületesen kitölti az adó­ívét. ami a tapasztalatok szerint korántsem mondha­tó el mindenkiről ebben a vidám országban. világörökség Potsdam kastélyait és kertjeit, így a Sanssouci kastélyt a világörökség ré­szének tekintik, s felvették őket az UNESCO védelmét élvező műemlékek listájá­ra. Az 1978 óta vezetett lis­tán jelenleg több mint 300 épület és tájegység szere­pel, köztük a manapság so­kat emlegetett Dubrovnik, illetve a budai Vár. A né­metországi műemlékek kö­zül a világörökség része még az aacheni dóm. A Sanssouci kastély mel­lett a potsdami új kertet és a babelsbergi kastélyt is a világörökség részének te­kintik, valamint a berlini városszéli Potsdamhoz kap­csolódó déli részének egyes műemlékeit, így a glienic- kei kastélyparkot, Manfred Stolpe, Bran­denburg tartomány minisz­terelnöke úgy nyilatkozott, hogy az UNESCO elismeré­se erősítheti a keletnémet identitást a jelenlegi társa­dalmi és gazdasági válság viszonyai közepette, mond­ván: a postdami kultúrvi- dékkel mi is gazdagítottuk Németországot. Ahogyan a gyermekme­sékben a jókkal a tündé­reket-, s a rosszakkal a bo­szorkányokat azonosítjuk, úgy a betyártörténetekben a betyár az igazság, a pan­dúr pedig az önkény olda­lán áll. S ha Rózsa Sándor nevét halljuk, nem a ke- gyetlenkedő és fosztogató haramiabandákra, hanem igazságot osztó legények­re, a puszta hőseire asszo­ciálunk, akik szembesze­gülnek az igazságtalan tör­vénnyel szemben. Kavar­gó porfelhő a nyomukban, kiknek meneküléséről együttérzően hallgat a pa­raszt ... Az Idilli kép — jóllehet szeretnénk az ellenkezőjét hinni — hamis. A betyá­rok többsége a nyomorú­ságos tanyalakókat éppúgy kifosztotta, mint a gazdag kocsmárost, adni azért adott, mert a könnyen szer­zett pénzt könnyen szórta, s az osztrákellenes politi­kai tartalom éppúgy nem igaz — vagy csak kivétele­sen igaz —, minthogy har­cuk és bitóval végződő pusztai csavargásuk igaz­ságos volt. A valóság sok­kal inkább a Munkácsy Mihály által leírt emléke­zéshez közelít, mely sze­rint a nagynénje békéscsa­bai házába betört rablók úgy megkínozták az asz- szonyt. hogy belehalt sé­rüléseibe. A betyárságról kialakult tévhitet Héjjas Pál: A Bo­gár betyárbanda története című, a Pest megyei Levél­tári Füzetek sorozatában alig egy hónapja megje­lent munkája oszlatja el, amely korhű dokumentu­mok alapján, s egy betyár­család végzetes „pályáján" át mutatja be a haramia­világ visszataszító valósá­gát. Kik voltak, mit akar­tak, honnan, mely rétegből kerültek ki, s milyen tár­sadalmi-politikai klíma uralkodott az 1860-as évek­ben: ezekre a kérdésekre kapunk szakszerűen meg­indokolt, ugyanakkor ol­vasmányosan és fordulato­sán, ámde mindvégig mér­téktartó terjedelemben köz­zétett munkát. A könyvben közölt, a mellékletben található do­kumentumok önmagukban is értéket képviselnek. Ol­vasható Pest-Pilis-Solt vár­megye által 1817-ben kért és kapott statárium („nyom­ban ítélőhatalom”) Hirde­tő Levele, a Bogár banda által 1862. január 8-án Üj- hartyánban Pfeifer József­től elrabolt tárgyak jegy­zéke, Bogár Imre kivégzé­sének leírása a rögtönílélő törvényszék jegyzőköny­vében, avagy Bogár Mihály orvosi látlelete a Deldina tanyán történt lövöldözés után, s Bogár Mihály sze­retőjének ítélete a. Hétsze­mélyes Táblán — hogy né­hányat említsünk. De a hét fejezetre osztott könyvből olyan ismereteket is szerez­hetünk, hogy az akkori me­gyének milyen költségve­tési kiadást jelentett a be­tyárok üldözése, ki finan­szírozta a csendbiztosokat és a pandúrokat, s mennyi volt Kornberger Mihály, Pest megye állandó bakó­jának egy-egy kivégzésre járó illetménye. A könyv érdekességét biztosító adalékok és cse­megék mellett az is elége­detten teheti le a munkát, aki az 1860-as évek társa­dalmi-politikai és gazdasá­gi viszonyaiba kíván bete­kintést szerezni. Ezeket a témákat érinti a szerző, be­pillantást nyerhetünk azon viszonyokra, amelyek ked­veztek a bűnözésnek, rálá­tást kapunk a tanyavilág­ra, ahol a városoktól és a falvaktól távol nagy érté­kek halmozódtak fel — bűnre csábítva az elszegé­nyedetteket. Mert való igaz, a perifériára szorul­tak álltak be haramiának, tértek arra az útra, ahon­nan aztán — még a lopá­sok által, megszerzett pénz birtokában sem — volt esély a megállásra. De ér­tékes információkat ka­punk arról is, milyen in­tézkedéseket tettek a me­gyék a bűnözés visszaszo­rítására, s hogyan műkö­dött a rögtönítélö bírósá­guk. A Levéltári Füzetek soro­zatban ez a 19. szám. Mint az eddig megjelentek mind, s ahogyan a most készülők is, ez a könyv ugyancsak jól szolgálja, hogy a megya eddig kevéssé ismert, vagy egyáltalán hozzáférhetet­len dokumentumai napvi­lágra kerüljenek, s új as­pektusból világítsanak meg ismereteket. «BALESET 65 800 font kártérítést kapott a londoni állat­kerttől az a tízéves iráni kislány, akinek három ujját letépte egy csim­pánz. A lány ügyvédei csalódottak az ítélettel, fellebbezést fontolgat­nak, mondván, Iránban a lány majdani férjhez- menetele kizártnak tű­nik. Az állatkert egyéb­ként eredetileg 80 ezer fontot ajánlott fel kár­térítésül, s a per elkerü­lése végett. Az ügyvédeit szerint 135 ezer font lenne a méltányos ösz- szeg. dmJm Szász kristályai Ilyen sok látogatót még a borsos árú belépőjegy ellené­re sem igen fogadott mostanában a Vármúzeum, ahol Szász Endre és az Ajkai Üveggyár kiállítása látható. Érthető a felfokozott várakozás, hiszen Szász Endre alkotásait mindig is megkülönböztetett figyelem fogadta, bárhol, bármit állított is ki a művész. A piramis alakú vitrinekben a csodálatos csiszolt kristályokon az ugráló fények, mint csodás csillagok táncolnak a látogatók sze­me előtt, Szász Endre festőművész újabb kirándulása, ezúttal az üveg világába, ismét fényes sikert hozott a nagyszerű formaérzékkel és korlátlan fantáziával megáldott mester számára, aki e műfajban is maradan­dót tudott létrehozni. A mester dicséretével együtt kell szólni mindezek megteremtőjéről, az iparról, az 1878-ban alapított Aj­kai Üveggyárról, amelynek közel két éve már a Fotex, az Első Amerikai—Magyar Fotószolgáltatási Kft. nyúj­tott segítő kezet, kihúzván a rosszul prosperáló céget az egyre mélyülő válságból. Hogy ez mennyire sikerült, azt jól jelzi, hogy a kiállításon látható csodálatos csiszolt üvegkristályok 96 százaléka az amerikai és a nyugat­európai piacon talál vevőre. Megduplázódott a termelési érték is, amióta a Fotex és a Blackburn Intern. INC. CO. kezében van a megújult magyar vállalat, ahol olyan név, mint Szász Endre tervezi a cég termékeit. (Hancsovszki János felvételei) Munkában a közúti igazgatóság emberei Leszerelik a zavaró hirdetéseket Mint már arról lapunkban is hírt adtunk, a Pest me­gyei országos közutak kezelője, a Budapesti Közúti Igazgatóság az országos közutak területen, azok men­tén, belterületén és a külterületi szakaszai mellett 20 méteren belül a közútkezelői hozzájárulás nélkül kihe­lyezett hirdető-, illetve reklámtáblákat most december elsejétől kezdődően az üzemmérnökségek dolgozói le­szerelik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom