Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-02 / 257. szám

[. ÉVFOLYAM, 231. SZÍiM D U NAJAJ 1091. NOVEMBER 2., SZOMBAT 1 , . r ... - ff Szépét es jot üzleti alapon Munkához Iát a Civitas ÜZc.1% i ENOKEl-SZIGEi # CSEPEL-SZIGE l m UUNAKbSZl MIKLÓS • FÓT • GÖD tlACKEVE • SZIGETSZENT­Megkeseríti az életet Nőm ítélkezni, sei íteni kell Csizma az ablakban — vásárra invitál. Igaz, nemigen keli a reklám, mivel sokan tudják, hogy e szigetszent- miklósi ház mindig nyitva áll a rászorulók előtt: akik se­gélyért, tanáéiért, avagy csak egy jó szóért érkeznek ide. Az áprilistól Városi Szociális Intézmény néven mű­ködő családsegítő központnak másfél éves fennállása óta híre ment, méltán nyerte el a polgárok bizalmát. — Intézményünk létreho­zása a volt tanácsi vezetés­nek köszönhető — meséli a kezdetekről Király Miklós intézményvezető —, pályá­zat útján nyerte el az indu­láshoz szükséges több mint egymillió forintos támoga­tást. Ebből tudtuk felújíta­ni a kétmilliós ingatlant, amelyet — a telekkel együtt — ugyancsak a tanács bo­csátott rendelkezésünkre. Miután megtörtént az át­alakítás, májusban nyitot­tunk. Az első Időben vásá­rokkal csalogattuk ide az embereket, hamarosan azonban nem volt szükség a hírverésre. Az átalakított családi ház vendégmarasztaló légkört sugároz. A hivatalos helyi­ségek mellett a konduktív mozgásfejlesztő foglalko­zásra alkalmas, felszerelt terem, az őszinte — mond­juk pszichológussal folyta­tandó — beszélgetésre mó­dot adó kis szoba, s persze a tágas előtér, ahol kényel­mesen várakozhatunk. Az asztalon vajas kenyér. JO PARTNER — A kenyér jelképesen és valóságosan is problé­ma a hozzánk érkezők leg­többjénél — mondja a ve­zető — itt ugyanis leg­gyakrabban az elszegénye­dett, peremre szorult éle­tekkel találkozunk. Nyug­díjasok. nagycsaládosok jönnek, akiknek sok min­denre szükségük van. S számunkra érdektelen az ok: kezdettől azt az állás­pontot képviseljük, hogy nem ítélkezni, hanem se­gíteni akarunk. Természe­tesen tisztán látjuk, hogy — esetenként —, jogtalan kérések is előfordulhatnak, így ha lehet, pénz helyett a tárgyi-dologi támogatást részesítjük előnyben. Aki azzal érkezik, hogy nem tudja a gyógyszerét kivál­tani, egy magánpatikán ke­resztül megszerezzük neki. Akinek nincs tejre pénze — tejet vihet haza. s aki nem tud reggelit adni a gyereknek, élelmiszercso­magot kap. Sajnos egyre többen vannak, akik ké­rése megalapozottságához nem merül fel kétség. DUNATAJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Kovács T. István. 9 Munkatárs: Vasvári Éva. 9 Fogadónap : minden hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk: Bp. VIII., Somogyi Béta u. 6. Pf.: 311. ír. sz. i 1446. Telefon: 136-4761, 138- 4067. Az új önkormányzat megalakulását követően változások történtek a ház működésében. Tisztázni kellett, hogy a különböző szociális funkciók miként oszlanak meg, egyáltalán ki mit tud majd vállalni. Az önkormányzat rugalmas és jó partnernek bizonyult, támogatta az elképzelése­ket, miszerint a különböző területeket célszerű lenne összefogni. KÜLSŐ NYOMÁS — Tág kaput nyitott az önkormányzat — szól to­vább a tájékoztatás —, ugyanakkor a külső nyo­mást is éreztük. Például a megszűnés fenyegette a szociális foglalkoztatót, amit szerettünk volna meg­menteni, ugyanakkor érde­mesnek látszott az idősek napköziotthonát is e körbe kapcsolni, így bővültünk, abból a megfontolásból, hogy a szociális körülmé­nyek javításában nem ele­gendőek a hatósági eszkö­zök, más szempontok alap­ján, más megközelítéssel kell közeledni ezekhez. A tavaly még . három és fél millió forintos költség- vetéssel tevékenykedő csa­ládsegítő központ ma már tizennyolc millióval gazdál­kodik, s közel nyolcvan dolgozója van. Együttmű­ködik a Vöröskereszttel, a máltaiakkal — lelkesen, hittel, ügybuzgalommal. — Sok gyökere van a mai gondoknak — vélekedik Ki­rály Miklós — én azonban mégis a munkanélküliséget tartom a legveszélyesebb­nek. Az ide járók nyolcvan százaléka küzd anyagi prob­lémákkal. s legyen bármi­lyen kiegyensúlyozott csa­ládról is szó, a pénztelen­ség megkeseríti az életeket. A másik észrevételem, hogy míg a tradíciókkal és ha­gyományokkal rendelkező ófaluban megvan az össze­tartozás tudata, addig a lakótelepekről hiányzik: az itt élők nem alakították ki egységes közösségüket. Itt űr van, s bizony ezek a mankók hiányoznak. Egyelőre nem könnyű versenyt futni az igények­kel. De vannak jó kezde­ményezések, például a moz­gássérült gyerekeknek indí­tott — a Pető Intézet által szakmailag irányított — konduktív mozgásfejlesztő foglalkozás. Vagy a vásá­rok, segélyakciók. És nagy dolog a jelenleg hat em- 'berrel működő szociális foglalkoztató működése is — jóllehet szeretnék bőví­teni. Persze ez sem megy könnyen, az intézményve­zető járja a cégeket és a vállalkozókat, de egyre ke­vesebb a munka. BlZOm ITOTTAK A munkatársak- hason­lóan tesznek a maguk terü­letén, hiszik, hogy érde­mes próbálkozni és kezde­ményezni, mert előbb-utóbb megvan az eredmény. Akik megmaradtak az intéz­ménynél, bizonyították rá­termettségüket. Ők azok, akik hazafelé tartva még benéznek egy magányos öreghez, csak annyit kér­dezve tőle: hogy telt a napja, megvan-e mindene. Va. É. Fel kell állni és búcsút kell venni a régi beosztás­tól. Erre ma sokan számít­hatnak. Ebben az esetben kétféle gond nyomaszt leg­inkább, sok egyéb között. Az egyik legfontosabb, hogy sürgősen egzisztenciát kell teremtenünk. A másik, hogy lehetőleg az eredeti hiva­táshoz hasonló, ahhoz köze­li foglalkozást válasszunk magunknak. A dolog ezen érzelmi ré­szét nem könnyű megol­dani. Ilyenkor kényszerü­lünk szembenézni azzal, amit korábban nem tapasz­taltunk ilyen határozottan, mint ahogy Szabó Ferenc is. Szentendre város önkor­mányzatának művelődési osztályvezetőjeként szerzett nagy tapasztalatokat. Ez sokat segít az újrakezdés­ben. Ám mint mondja: 1904 óla dolgozott ebben a beosztásban, s nem tud szakítani a várossal. Éppen ezért kitalált magának egy eredeti vállalkozást. Majd­nem ugyanazt csinálja ez­után privátim, amit eddig állami alkalmazottként. A Civitas Programiroda Szentendrére látogató cso­portok megbízásából vál­lalja a programok meg­szervezését. Tárlat- és ide­genvezetőket kér fel, szál­lást szerez, étkezésről gon­doskodik, tolmácsot küld a tárgyalásokhoz, tájékozta­tást nyújt a sokirányú ér­deklődésre. Tárgyal, leve­lez. Csoportok, egyének fo­gadását bonyolítja, színház­jegyet szerez. Attól füg­gően, kinek milyen az igé­nye és a pénztárcája. — Mintha lenne már ilyen — tűnődöm félhango­san, de Szabó Ferenc állít- • ja. Megnézte a szaknévsor­ban. Pont ilyen még nincs, mert ez több a szokványos idegenforgalmi vagy kul­turális irodánál. Abból in­dult ki, hogy a várost láto­gatók sokasága gyakran céltalanul sétál az utcákon. A vendégek nem ismerik Szentendre igazi értékeit, éppen aktuális programjait, az alapvető ellátásról sin­csenek információik. Az ide irányuló vendégforga­lom máris túl nagy ará­nyú, tovább nem növelhe­tő, csakis tartalmi, színvo­nalbeli fejlődésről lehet szó. Egy konkrét példából kiindulva meséli, hogy pár évvel ezelőtt japánok ér­keztek. A Kodály zenei ne­velési módszerre voltak kí­váncsiak. Ezt kellett nekik megszervezni az összes egyéb feltétellel. Szállással, ellátással. Az ilyet szaktu­rizmusnak is lehet nevezni. Ebbe az irányba . lehet ha­ladni, az itt található való­ságos értékeket kell nép­szerűsíteni. A jó ízlést, mint ahogy az elmúlt év­tizedekben bebizonyosodott, rendeletekkel nem lehet formálni. A sokat szidott bóvlit a kultúra minden szférájából csak piac útján lehet, kiszorítani. — Lehet ezt egyáltalán? — Megvan a módszere — válaszolja az újdonsült iro­datulajdonos, de mivel pri­vát, ez a saját titka marad. Az üzleti világban ez ter­mészetes. Szerteágazó munka. Va­lamikor személyzet is kell. Az induláshoz reklám, sok­sok postaköltség és nyom­dai kiadások — latolgatom. — Mekkora kölcsönt veit fel? — érdeklődöm. — A Civitas nem a bü­rokratikus értelemben szü­letett iroda — bizonygat­ja a vállalkozó, aki elis­meri. hogy később társak­ra, vagy munkatársakra is szükség lesz. Egye.őre azon­ban elég a lakáson egy te­lefon és egy telefax. Szelle­mi tökéről ugyan beszélhe­tünk, mert az egy hosszú pályafutás alatt szépen gya­rapodik. Készpénz? Hát az egyáltalán nincs. — Beszéljünk a bevétel­ről. Hogy lehet ebből meg­élni? — A szervező nyilván ju­talékot kér a partnereitől, akikhez a vendégeket köz­vetíti. Ilyen lesz, lehet a szálloda vezetője, az étte­rem tulajdonosa, s bárki más. ahová üzleti alapon látogatót közvetít. Kultúrát, vállalkozási ala­pon. Kovács T. István A jó csapatnak szerencséje is van l’imiá/i lalidaröptetők A szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskolának sportegyesületében (KFSE) 1986-ban megszűnt a röp­labdaszakosztály. Hogy ne kelljen szélnek ereszteni az akkori NB Il-es férficsa­patot, egyben baráti társa­ságot, az egyik játékos, Thurzó László komplex SE néven alapított egyesü­letet. Az ötlet egyedüli tá­mogatója ugyanis Thurzó László munkahelye volt. Üjra fel kellett kapasz­kodni a szamárlétrán. A megyei bajnokságból még könnyedén, egy bajnoki év után feljebb tudott lépni a .csapat, ám az NB II-ben négy év kellett a stabilitás­hoz, sőt a még merészebb álmok dédelgetéséhez. Az 1990 91-es idény végén azonban már az NB I-be kerülésért játszhatott osztá- lyozókat az együttes. A 10 PILISI TÁJ CS. KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKÁJA négy mérkőzésen kétszer győztek, ugyanennyiszer vi­szont vesztettek a legények, s ez alapján maradlak vol­na a másodosztályban. A jó csapatnak azonban, akár a jó kapusnak, szerencséje van, mégiscsak az élvonal­ba jutott a pomázi illetősé­gű Komplex. Mintha a sors kárpótolta volna a gárdát; most ugyanúgy léptek feljebb, mint egykor iezuhaníak. Történt ugyanis nyáron, a Ganz-MÁVAG készült az NB I-es röplabdaszakosz­tályának fölszámolására, é.s fúzióra alkalmas partnert keresett. Az osztályozókon szemelte ki magának a po­mázi csapatot, hisz az itt küzdők közül a Komplex volt legközelebb a főváros­hoz. Rövidesen megegyezett a két egyesület, de még ez is kevésnek bizonyult az él­vonalbeli bemutatkozáshoz. :Mert az a korábbi kiadá­soknak körülbelül a tizen­ötszörösét követeli, s ezt a Komnlex cég egyedül nem vállalhatta. Ekkor nem várt helyről érkezett támo­gatás; a pomázi önkor­mányzat 250. a Pest Megvei Sportiroda 500 ezer forintos segítsége teremtette meg az NB I-es szereplés anvagi alapját. Korábban — igaz, még mindkettő más néven — az előbbi egyetlen, fillért sem, utóbbi évente 20—40 ezer forintot adott a csa­patnak. Sajnos egyelőre Pomá- zon nincs olyan terem, mely otthona lehetne ilyen szín vonal ú mérkőzéseknek, viszont, a 2. számú általá­nos iskola most épülő léte­sítménye ezt a gondot is megszüntetheti. Akár már a következő idényt ott kezdhetné az együttes. Ad­dig a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium tor­nacsarnokában .játszanak, s garancia erre az intézmény vezetőivel kialakult jó kap­csolat, Ősszel tehát sporttörté­net met írtak a pomázi röp- labdázók, hiszen Pest me­gyének még nem volt NB I-es férficsapata. Mind­emellett szégyent sem val­lottak, eddig győztek há­rom alkalommal, és csak kétszer szenvedtek veresé­get. — Hogy a társaság iga­zán csapattá váljon, Ieg- alóbb tíz meccsen kell ját­szani — mondta Prouza Ottó, az egykor. többszörös válogatott játékos, a múlt évben a Malév egyesületé­től érkezett edző. — Azután azonban senki sem lehel magabiztos ellenünk. Kántor Mikiét? Labdarúgó-eredmények A Szigetszentmiklós—Rác­keve körzeti labdarúgó-for­duló legutóbbi mérkőzéseit október 26-án és 27-én ját­szották a csapatok. Szom­baton a serdülők léptek pá­lyára, s a következő ered­mények születtek: Sziget- csép—Dömsöd 4-1, Kiskun- lacháza—Kiskunlacháza MEDOSZ 1-4, Szigetújfalu -^Majosháza 18-0, Áporka —Ráckeve 0-14, Dunavar- sány—Taksony 2-2. kolhattak az érdeklődők, az előbbiek eredménye: Áporka—Ráckeve 4-1, Szi­getbecse—Majosháza 3-2, Kiskunlacháza—Szigetcsép 0-2, Apaj—Makád 0-2, Szi- gethalorrí—Dunaharaszti 2-5. Az ifjúsági mérkőzések során csupán két csapat küzdött, Szigethalom és Dunaharaszti, játékuk 1-6 arányban dőlt el. A legközelebbi forduló november 2-án a serdülők, s november 3-án a felnőtt- és ifjúsági csapatok részvé­telével lesz megrendezve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom