Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-09 / 263. szám
I. ÉVFOLYAM, 237. SZÁM 1991. NOVEMBER 9„ SZOMBAT D U NAJAJ SZÉN I E.NUREI-SZIGET CSEPEL*SZIGET • DUNAKESZI • RÁCKEVE # SZIGETSZENT- MIKLÓS • FŐT • GÜD Értették egymást Elismeréssel adóztak Egy évvel ezelőtt a szebb, emberibb és mííködüképe- scbb Dunavarsány megteremtéséért kezdett munkálkodni az önkormányzat. Szorongással, kétségekkel mérte fel az előtte tornyosuló feladatokat, de hitte, hogy elég ereje lesz. S az idő igazolta a várakozásokat, a nyáron porzó, ősszel latyakos és sáros utcák ma már megszépülve hirdetik: ebben a faluban változik valami. — Sajnos Dunavarsány is az elmaradottabb községek közé tartozott -r mondja Pálfi Márton polgármester —. ahol a cégtáblák mögött működés- képtelen, építésük óta fel- újítatlan és elhanyagolt intézmények állnak, s önmagukért beszélve jelzik a hiányosságokat. Ugyanakkor az emberek is beletörődtek a „nincs”-be, természetesnek tűntek az erdőinket és mezőinket ellepő szeméthegyek, az egészséges ivóvíz hiánya, s a vasút mellett húzódó gaztenger látványa. ÓVATOS TERVEK Az áttekinthetetlenség és a rendezetlenség azonban nemcsak kint, de a hivatal falain belül is megmutatkozott. Az elmúlt évek gazdálkodását a ki- ismerhetetlenség és a követhetetlenség jellemezte, pénzeket csoportosítottak ismeretlen helyről ismeretlen helyre, tanács- ülési határozatok ellenére maradtak él feladatok. Mindezek következtében s az adóhivatal átfogó ellenőrzése nyomán — amely az 1988-tól 1990-ig terjedő időszakot érintette — csaknem egymillió forintot kellett az önkormányzatnak fizetnie. — Stabilnak nem nevezhettük az indulás feltételeit — folytatja a polgármester —, pláne mert alapadatok és tényszámok nélkül kellett terveznünk az évet. Így óvatosan mérlegeltük a lehetőségeket, nem szerettük volna teljesíthetetlen ígéretekkel elveszíteni a választópolgárok bizalmát. Azt azonban tudtuk: végre kell hajtanunk bizonyos átalakításokat, hogy az eredményesebb működés feltételeit megteremtsük. Ennek alapján megszüntettük a gameszt, s önállóan gazdálkodó iskolagondnok- sógot és művelődési házat hoztunk létre, a hivatalt pedig — leépítéssel, átalakításokkal — egy rugalmas, a közvetlenebb ügyintézésre alkalmas szervezetté alakítottuk át. Gazdasági téren a ,,perse- lyes malacként” működtetett költségvetés helyett, amikor az állami pénzek csak értéküket folyamatosan vesztve hevertek a számlánkon, a felhasználás jobb módjait kerestük: kötvénybe fektettük, amelyen egymillió kamatot nyertünk. LÉTKÉRDÉS LENNE A pénz — annak hiánya, avagy a meglevő el- és beosztása mindvégig a figyelem fókuszában állt az eltelt esztendő alatt. S annál inkább, mert a falu minden lakóját sújtották a nehezebb életkörülmények, az önkormányzatnak tehát nagyobb ráfordítást kellett vállalnia a szociális juttatásokban- A rendszeres és rendkívüli segélyekre csaknem tizenkétmilliót költöttek, ugyanakkor gazdálkodásuk lehetővé tette, hogy helyi adókat ne vezessenek be — ellenben az elmaradt hátralékokat mindenkitől igyekeztek behajtani. , — A szociális helyzettel szorosan összefügg az egészségügy — magyarázza Pálfi Márton —. amely végképp elmaradt a kívánalmaktól. Jelentős erőfeszítéseket tettünk, hogy valamit változtassunk: az alacsony fizetéseket rendeztük. s megpróbáltunk emberibb körülményeket kialakítani. Bevezettük az egészségházba a központi fűtést, folyamatban van egy új gyógyszertár felépítése, s tervezzük az orvosi rendelő átalakítását, illetve szeretnénk jövőre vizsgálati eszközöket vásárolni — mintegy kétmillió forint értékben. Hasonlóan létkérdés lenne a központi ügyelet megszervezése is, ez azonban a társadalombiztosítási igazgatóság anyagi támogatása nélkül nem lehetséges. Dunavarsány másik, legsúlyosabb helyzetben levő intézménye az iskola- konyha. amely végképp nem képes lépést tartani az igényekkel. S bár szó van egy új iskolakomplexum majdani kialakításáról, ennek első lépéseként sürgősen meg kell építeni a menzát. De szeretnék jövőre a zeneiskola fűtését is korszerűsíteni, s tovább folytatni a felújításokat és karbantartásokat — az intézményekben, s az utcákon, tereken, parkolókban, ahogyan az elmúlt tizenkét hónapban. BIZALOM ALAPJÁN A közelmúltban megtartott falugyűlésen elégedettségüknek és örömüknek adtak hangot a polgárok — őszinte elismeréssel adóztak az önkormányzat erőfeszítéseinek. Hosz- szú évek óta először értették egymás szavát, s a bizalom alapján váltottak szót közös dolgainkról. A résztvevők úgy emlékeznek rá: jó nap volt — mert reményt adott a további fejlődésre. Va. É. A háló különös láncszeme A mentőöv is pénzbe kerül Mentőövre mindenkinek szüksége lehet. Nagy hullámokat vet az idő tengere, azt a hajót is alaposan megdobálja, amelyiknek küldetést vállalt a személyzete. A Szentendrei Családsegítő Szolgálat azért hozta létre 700 ezer forint alaptőkével a Mentőöv Alapítványt, hogy kamataiból sajátos gondokkal küszködő családokon segíthessen. Molnár Gábor, az intézmény vezetője arról adott nemrég tájékoztatást, hogy először is azokat szeretnék támogatni, akik vállalják, hogy a velük élő bármilyen fogyatékos családtagjukat maguk között tartva gondozzák, ellátják. A másik kategória a szegény szülök tehetséges gyermeke, akivel külön is foglalkozni kellene. Ehhez tanárt kell megfizetni, magasabb szintű képzésben, foglalkozásban kell részesíteni. Mivel manapság erre sem tud mindenki áldozni, ehhez is támogatást kellene adni. Az alapítvány létrehozását harmadszor az indokolta, hogy a néhány főfoglalkozású munkatárs sokrétű feladataihoz társadalmi segítség vált szükségessé, önkéntes alapon jött létre a családsegítő munkacsoport. Tagjai értelmiségiektől kezdve szakmunkás szülőkig vállalták a fáradságos munkát. Nem kapnak egyetlen fillér fizetést sem, de munka közben felmerülnek olyan költségek, amiket nem lehet a családi kasszából fizetni. Például egy nagyobb útiköltséget sem. Ezért a dologi kiadásokra is alapot kellett teremteni. Többek között még ezt szolgálja a mindenki számára nyitott alapítvány, amiből elvileg minden szentendrei lakos részesülhet támogatásban, ha ezt a kuratórium indokoltnak tartja. Természetesen ugyanígy joga van mindenkinek a befizetésre, hisz az alaptőke még nem nagy, a szándékok megvalósításéhoz sokkal több pénz kellene, mint ameny- nyit a negyedévenként a bankból visszautalt kamat tesz ki. — Konkrét példánk? — válaszol kérdésemre Molnár Gábor. — Teszem azt, a dolgozó család nem tud állandóan mellette maradni az agyvérzést szenvedett nagymamának. Oda bejáró gondozót kell küldeni. Másnak az a baja, hogy megfizetné a segítséget, de nem tudja, ki vállalna tüzelőiéi hordást, vagy akár ajtójavítást. Bár ez utóbbi most nem kerül pénzbe, mivel hozzánk irányítottak egy alternatív szolgálatot teljesítő katonát. Általa nagyon sok magányos, idős embernek segíthetünk a tüzelőfelvágástól sok apró intéznivalóig. — Hogyan derítik fel a segítségre szorulókat? — A gyerekek esetében tájékoztat az iskola. Az idősek dolgait jól ismerik a polgármesteri hivatal illetékes osztályán. Válságba jutott család összehívása, tapintatos útmutatás. Gyesen lévő kismamák számára társasági környezet teremtése. Tapasztalt, idős emberek aktivizálása, tudásuk hasznosítása. Sok-sok bonyolult emberbarát feladat. A szociális háló sajátos láncszemeként vállalkoznak erre a szentendrei specialisták. — Milyen a társadalmi presztízsük? — Azt hiszem, kielégítő. Az a jó, hogy nem egy kialakult szabvány szerint kell dolgoznunk, hanem mindig az aktuális problémákkal foglalkozhatunk, Az önkormányzat hatásköri feladatként rögzített egy sor tevékenységet. Ettől azonban még mindig annak van kitéve, hogy a városnak mennyi rá a pénze. Igaz, a művelődési ágazat költségvetésének a másfél százalékát sem teszi ki a mienk. Nagy baj lenne, ha már ezt a pénzt sem tudnánk megkapni. Évi esetforgalmunk 450-500-rá tehető. — Az alapítványra visz- szatérve: Miután az ide fizetett pénz az adóalapból levonható, azt kell feltételeznünk, hogy már többen utaltak önöknek valamilyen összeget. — Bár így , lenne. Egyelőre azonban még nincs erről szó. Bízzunk abban, hogy felfedezik önöket a tehetős vállalkozók, szervezetek, magánszemélyek. Most érvényes a mondás: Kétszer ad, aki gyorsan ad, Kovács T. István Dunavarsány Novemberi programok November második felében érdekes és szórakoztató pi'ogramok várják a felnőtteket és a gyerekeket — a dunavarsányi Petőfi Művelődési Ház minden korosztálynak kikapcsolódást teremt. November 15-én ruhavásárra várják a lakókat, 22-én és 29-én pedig játszóházat szerveznek. Éten Roskó Gábor és felesége tanítja a kicsikét a gyöngyfűzés és a virág- kötés fogásaira, 23-án pedig a Katalin-bálon táncolhatnak a felnőttek. 30-án este öt órakor Halász Judit lemezbemutatójára várják az érdeklődőket, amikor a művésznő dedikálja is a megvásárolható lemezeket. Utca, utca. zajos utca Szentendrei belváros Az asszony, akit Szentendrén megkérdeztem, hol is találnám a Május 1. utcát, az ajánlotta: tartsak vele. Ö ugyanis éppen ott lakik. Még egyelőre. Művel útközben beszélgetni is illik, megkérdeztem tőle, mit jelentene, hogy még egyelőre. mire azt mondta: eladják a házukat. — Gondolom, jó pénzért. Sokat érhet az itt, a belvárosban, ahonnét csoda, ha valaki elmegy, hisz mindenhez közel van a lakása. — Mi elmegyünk. Bárhová, csak itt ne maradjunk — jött indulatba az asszony, aki, miközben a Nászút Új dalok, Bizalom Miről dalol a humorista? Pontosabban a humoralis- ta, aki feltehetően moralizál is, ha már így nevezi magát Sándor György után szabadon? Mindent megtudhat, aki november 20-án elmegy a Dunakeszi Városi Könyvtárba, ahol Cseh Tamás este 6 órakor mutatja be új lemezeit. A dunakeszi művészeti napok keretében a Pince- színház novemberi műsorán szerepel 25-én este 7 órakor Márai Sándor Nászút. Balázs Béla: Tündér című egyfelvonásosa. A rendező: Urayné Kovács Zsuzsa. November 27-én este 6- kor a dunakeszi házasság- kötő teremben Pécsi Ildikó estjére kerül sor. A művésznő saját szerzeményként adja elő Bizalom című egyszemélyes játékát DUNATAJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Kovács T. István. • Munkatárs: Vasvári Éva. # Fogadónap: minden hétfőn 12—1« óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. PL: 311. ír. sz.: Ili«. Telefon: 138-4761, 138- 4CS7. PIHENŐBEN. CS. KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKÁJA házukhoz értünk, beinvitált a kapu aló. — Nézze, egészen megrepedt a fal a sok zajtól, vibrációtól — mutatta a hosz- szan húzódó törésvonalakat a mennyezet alatt. — Őrület, amit itt művelnek — folytatta. — A szomszédos húsbolt elé kamionok sorakoznak be, az utcán kocsik húznak, közvetlen az ablak alatt. Olykor még a kaput sem lehetne . kinyitni a parkoló járművektől. Árad a füstgázfelhő a kipufogókból. Az ember nem tudja magát kialudni. Mi a jövő? Idegbetegség, rák. — Jó lenne, ha a szomszédok is bizonygatnák ezt, álékor hihetőbb, hitelesebb, amit megír az ember — vetettem közbe, de a hölgy erre így válaszolt: — Szomszédok? Nem lakik már itt senki. Menekül, aki tud. A túloldalon irodát nyitottak. Amott meg a Siesta névre hallgató, akármilyen vendéglátó cég bosszantott bennünket. Éjszakába nyúló, elképzelheti, milyen mulatozásokkal. Miután mindent elképzeltem, ismét kiléptem a kapualjból, de azonnal vissza kellett húzódnom. Nincs Itt még járdaszegély sem. A gépkocsivezetők a fal mellett hajtanak, a körülményekhez képest, veszélyes gyorsasággal. Bármikor bárki a kocsijuk élé kerülhet. Behajthatnak nyugodtan. A Bükkös-patak felől csupán egyirányú tábla ad útbaigazítást. Csak a szembejövő gépkocsi-forgalommal nem kell számolniuk. Szóval, belváros ide vagy oda. Én nem laknék ezen az utcán. K. T. I.
