Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-07 / 261. szám
m mm pmi mm$, érvek legyiük Pántlikázták az elosztást? UJ ISKOLMmSZEB RÁCKEVÉN Haifáikból a gimnáziumba Egy költségvetés sok mindent prognosztizál. A fejlődés irányát és arányát, a jelenlegi és a várható prioritásokat, az elosztási mechanizmusokat. Esetenként mást mond a szakembernek és a laikusnak, de mindenképpen egy folyamatot kell érzékeltessen : a valahonnan valahová haladás pontos útirányát. A megyei közgyűlés legutóbbi, rendkívüli ülése mintegy vészjelzésként azt adta közre: manapság éppen ez a bizonyosság nincs meg. ‘ Hogy mi áll a jelenlegi helyzet hátterében — erről beszélgettünk dr. Erdélyi László főjegyzővel. — Határozottan kedvezőtlenné váltak a költség- vetés tervezésének feltételei — hangzik a tájékoztató —, képtelenség kiszámítani a mai döntések holnapi következményeit, szinte lehetetlen megragadni a tartós folyamatokat. Az elosztás elveinek megreformálásáról 1985 óta tart a vita az akkori tanácsok és a Pénzügyminisztérium között, de minden fél számára előnyös megoldás még nem született. A régi rend szerint a települések a megyén keresztül jutottak pénzhez: bevételeik húsz százalékát normatíva- ként, nyolcvan százalékát célzottan kapták — mondjuk iskolaépítésre. Átcsoportosítás nem létezett, aki nem használta fel, elvesztette a forrásokat. A rendszerváltozás után — ez az 1989'90-es év költségvetésében jelentkezett — megfordult az arány, a normatívák jelentették a nagyobb hányadot, s ez számukra előnyösnek látszott, örvendetes folyamat kezdett kibontakozni, miszerint nő a megyék önállósága, s egyre csökken a központi — pénzügyminisztériumi — beavatkozás lehetősége. Sajnos azonban ismét megtorpant a folyamat. • A költségvetés tervezését meghatározó irányelveket — mint ez a közgyűlésen elhangzott — a parlament nem hagyta jóvá. Ebből következik a bizonytalanság? — Ez a mérleg egyik oldala. De mint jeleztem, az éppen hogy elkezdődő jó Irányú elmozdulás most megállt. Üjra a központosítás tendenciája érvényesül, az állami legfelsőbb apparátus — a céltámogatás] rendszerrel — visszacsempészi a „pántlikázott”, tehát a felülről irányított pénzszerzés módját. A probléma viszont, hogy nálunk a megyében nincs meg ennek a forrásfedezete, hiszen a pénz már megkezdett beruházásokra igényelhető. Köztudomásúan a megyék rangsorában igen hátul vagyunk az ellátottsági mutatóinkkal: az agglomeráció problémái nem kaptak kellő hangsúlyt az elmúlt években, a deklarált célok elAz oldalt ínta: Vasvári Éva lenére a megyei települések fejlettségi szintje és gazdasági bázisa elmaradt a főváros környékétől elvárható nívótól. A közlekedéstől a hírközlésig, a vízellátástól a csatornázottságig, s a kereskedelmi, egészségügyi, oktatási és szociális ellátottságig halmozódó feszültségek jellemzik a megyét. Nyilvánvalóan bebizonyosodott, hogy a céltámogatási rendszer képtelen megbirkózni a feladatokkal, pillanatnyilag olyan fejlesztésekre kényszerülnek a települések, amelyek messze meghaladják a képességeiket, amelyek regionális megoldást igényelnek. A minisztérium ezresével kötegeli a pályázatokat, s azt senki sem tudja, ki és milyen elvek szerint dönt az elosztásban. Mi úgy érezzük, mindez durván megsérti az önkormányzati önállóság elvét. • Bevételeit miként tudja tervezni a megyei ön- kormányzat, vannak-e fix elemek, amelyek a hosszú távú koncepció alapját képezhetik? — Ez a másik neuralgikus kérdés, a biztosnak hitt elemek ugyanis rendre megváltoznak. Például egy folyamat rajzolódott ki az adórendszer módosulásáról: többek között arról volt szó, hogy a személyi jövedelemadó a településeket illeti. Meg is kapják, csakhogy a mértéke folyamatosan változik — s ez ismét kiszolgáltatott helyzetbe kényszeríti az önkormányzatokat. HaKedvezmények A téma vitathatatlanul aktuális, annál inkább, mert becslések szerint az ezredfordulóra a megye valamennyi lerakógödre telítve lesz. s ha addig nem születik érdemi megoldás a hulladékanyagok megsemmisítésére, beláthatatlan károkkal számolhatunk. S bár reményteljes folyamat kezdődött a hulladékhasznosítási program két évvel ezelőti startjával, jelen pillanatban lehangoló a kép: a lerakóhelyek közel fele nem tesz eleget a szükséges kívánalmaknak. Nincs nagy hírverése, de sonló a kép a privatizációs bevételek esetében is: az az elv, miszerint a volt tanácsi alapítású vállalatok értékesítésekor az eladási ár ötven százaléka az ön- kormányzatnak jár, most majd húsz százalékra módosul, lényegesen kevesebb lesz tehát. De bőven van még példa, hiszen az illetékbevétel nagyobb hányadának köz- pontosítása is ebbe a folyamatba illik, s azt bizonyítja, hogy ingadozóvá, kiszámíthatatlanná válik a gazdálkodás alapja. Teljesen meg vágyunk fosztva az önállóságtól, de még a tervezés lehetőségétől is. hiszen a mai napig nem ismeretesek a végleges sarokszámok és elvek, nincs parlamenti döntés. Az alulról kezdeményezett építés lehetősége tehát ábránd, mi fölülről kapunk utasításokat. 9 A kiszolgáltatottságot bizonyára fokozza a másik irányból, tehát a helyi önkormányzatoktól érkező nyomás: hiába kérnek, nem kaphatnak támogatást a megyei önkormányzattól. — így van. Annak ellenére, hogy a megye pénzelosztó szerepe megszűnt, egyértelmű, hogy bizonyos települések képtelenek az adott időre teljesíteni a célpályázatok feltételeit. Idejönnek, s legalább átmeneti segítséget kérnek — miután azonban csökkennek a bevételi források, nem segíthetünk. Ugyanakkor, miután semmiféle garancia nincs artudjuk, e kényszerek nemzetközi összefogást sürgetnek. S mostanában valóban egyre gyakrabban ülnek össze a szakemberek, hogy az együttműködés újabb és újabb formáit keressék — többek között Meleg Zoltán is egy ilyen, az olaszországi Riva del Gardában októberben rendezett tanácskozáson vett részt, ahol a szakemberek a hulladék- gazdálkodás jelenlegi feladatait próbálták áttekinteni. — Az Alpok—Adria s a Duna menti országok régióinak együttműködésében hazánk is benne van — magyarázza a környezetvédelmi és területfejlesztési ra. hogy központilag leosztva jövőre, vagy azután többet, de legalább annyit kapunk, mint ma: el sem kezdünk semmiféle beruházásokat. Márpedig fejlesztés évek óta nincs, az intézmények le vannak rongyolódva, s hiába szeretnénk tenni, meg van kötve a kezünk. Költség- vetésünk négyszázmillióval lesz kevesebb, mint tavaly. 9 A tények meglehetősen riasztóak. Van-e kiút? — Ügy tűnik, csak vegetálhatunk. Ez a költségvetési stratégia nem illeszthető az előző folyamatokhoz, s nem ad reményt a kibontakozáshoz. De nincsenek meg a kormánnyal a szükséges kommunikációs csatornák sem — s én ezt találom a legnagyobb bajnak. Mert ha már pénzt nem kapunk, legalább magyarázatot, okos érveket s biztatást várunk. Legközelebbi, november 8-ra esedékes közgyűlésünkre meghívtuk Naszvadi György urat, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkárát. Remélhetően feltehetjük majd kérdéseinket, s talán választ is kapunk: egyértelmű állásfoglalást, világos útbaigazítást. A Pest Megyei Közgyűlés november 8-án tartja soron következő ülését. Elsőként előterjesztés hangzik el intézményvezetői megbízásokra, majd az Átmeneti Válságkezelő Alapból a pótelőirányzatok, illetve a támogatások biztosításának témájáról lesz szó. Ezt követően az aszódi gimnáziumi tanuszoda megyei önkormányzati intézményként történő működtetéséről a lakossági kommunális folyékonyhul- ladék-gyűjtés központi támogatásának felhasználásáról hangzik el előterjesztés, osztály vezetője —, az utóbbi szervezetben Magyarországot hét Duna melletti megye képviseli. Valamennyien a hulladék- alcsoportban tevékenykednek, a koordinálást azonban Pest megye végzi. Ily módon teljes kitekintésünk van a problémákra, s mint a nemzetközi szervezet tagjai, támaszkodhatunk a külhoni tapasztalatokra. A mostani tanácskozás arra próbált alternatívákat adni, miként kell a hulladékokkal gazdálkodni, mint másodnyersanyagokat hogyan lehet a hasznosítást megoldani, s milyen állami támogatások szükségeltetnek e folyamatok segítésére. Sokféle véleményt és különféle megközelítést ismertünk meg, az azonban kirajzolódott, hogy Nyugaton adott a jogszabályi, pénzügyi és társadalmi háttér. Meleg Zoltán és stábja több tekintetben is megerősítést kapott az értekezleten. Az első, hogy ragaszkodni kell e problémák regionális megoldásához, ezek súlya ugyanis lehetetlenné teszi a települések különTanítani — de mit, miként és milyen szervezeti keretek között: napjaink nagy kérdése ez. S nemcsak a pedagógusok és az oktatás irányításával foglalkozó szakemberek ügye, de a közvéleményt is foglalkoztató téma, hiszen mindenki tudja: az iskolapadban dől el a jövő. Az önkormányzatok — érezve a rájuk háruló felelősséget — ugyancsak problémaérzékenyen állnak oktatási intézményeik mellé: pártolva, biztatva próbálkozásaikat. Ráckeve önkormányzata szintén mindvégig figyelemmel kísérte az Ady Endre Gimnázium törekvéseit, s erejéhez mérten segítette is. Október végén pedig a képviselő-testület igen nagy horderejű kérdésben támogatta a tanintézetet: elfogadta hat évfolyamos intézménnyé történő átalakítását 1992 szeptember elsejétől — szentesítve ezzel a korszerűsítést. E változás természetesen nemcsak Ráckeve városát, de a környező településeket is érinti, hiszen ily módon az eddigiekilletve a piliscsabai szociális otthon Kálmán utcai részlegének további sorsáról döntenek — az intézmény működtetését ugyanis a Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálatnál; kívánják átadni. Az ülés további részében a jelenlévők megtárgyalják az SZMSZ tervezetét, majd a Fővároskörnyéki Agglomerációs önkormányzatok Társulásához történő csatlakozás kérdését, illetve a Pest Megyei Kegyeleti Szolgáltató Vállalat cégelnevezésének módosítására vonatkozó javaslatot. utas elgondolásait. Hasonlóképpen fel kell lépni a hulladéklerakók privatizálása ellen, végül a támogatások — kedvezmények, adómentesség — komoly hátterével kell az érdekeltséget megteremteni, s nemcsak a hasznosításban részt vevők számára, de az ezek során keletkezett anyagokból előállított új termékekre is. Tudatformálással A technikák, technológiák és támogatási formák alkalmazása mellett a társadalmi megítélés ügyében is lehet mit tanulni a nyugati partnerektől. A szakembertől az egyszerű városlakó polgárig mindenki felismerte érdekeit — a tudatformálás pedig éppúgy beépült az iskolai oktatás keretébe, mint ahogyan a közvetlen, anyagi érdekeltségen keresztül hat mindenkire. — A szelektív hulladék- gyűjtéstől, amely Nyugaton bevált, egyelőre messze vagyunk — mondja Meleg Zoltán —, de a két éve kezdeményezett programunknak már eredménye is van. Ebben az átmeneti periódusban a megoldásokat kutatjuk, amelyek lényege a hulladékválogatás berendezéseinek alkalmazása s technológiájának bevezetése. Tulajdonképpen egy olyan technikai szint megvalósításáról van szó, amelyre a későbbi feljödés során is lehet építeni. November közepe, vége felé tői eltérő iskolarendszert sikerül megalapozni. Lényege pedig abban áll, hogy az átalakulás kaput nyit az általános iskola hatodik osztályát elvégzett tehetséges diákok előtt, akik így előbb kezdhetik tanulmányaikat a gimnázium első osztályában, ugyanakkor fennmarad a négy évfolyamos képzés is: a nyolc osztályt végzett továbbtanulók számára. A gimnázium hosszasan készült e korszerűsítéssel, igazi műhelymunkával állította össze a terveket, választotta ki a modellt — a minta a bajai III. Béla Gimnázium — s dolgozta ki a részleteket. Ugyanakkor a képviselők is kellő tájékoztatást kaptak a folyamatokról, s meggyőződhettek róla. hogy adottak a megújulás feltételei: a szakembergárda. a tárgyi-dologi háttér, a módszerek, s nem utolsósorban a gimnázium és az általános iskolák kapcsolatrendszere. Az új felállásnak nyilvánvalóan anyagi konzekvenciái ugyancsak lesznek, jóllehet az önkormányzat jövő évi költségvetésében még ez a hatás nem mutatkozik. Egyelőre nem, csupán két-három év múlva lesz szükség tanterembővítésekre, de nyilvánvalóan erre — a pályázati rendszer közvetítésével — igényelhetők központi források is. Elvi szinten persze már most lehet a fejlesztés alternatíváiról gondolkodni, nevezetesen, hogy belső átalak'tással, avagy toldaléképítésssl oldják meg a tanterembővítést. Az önkormányzat szándéka szerint mindvégig figyelemmel követi a gimnázium helyzetét: a szükséges támogatást most is és a jövőben is megadja. S teszi ezt azzal a meggyőződéssel, hogy messzemenően a város érdekeit érvényesíti. állítjuk be az első, az említett technológiát képviselő gépet, mégpedig a Dunakanyar körzetében, ahol ily módon Szentendrétől Viseg- rádig terjedő körzetben évi 120 ezer tonna hulladék feldolgozását oldhatjuk meg. A berendezés — az üzembe helyezés költségeivel együtt — 72 millió forint, nem kevés, de feltétlenül megéri a befektetés. Igazából nyolc-tíz ilyen válogatásra és feldolgozásra alkalmas gépre lenne szükség, de egyelőre nincs pénz. Késésben A gépvásárlás persze nem az egyetlen és kizárólagos megoldás a jövőben. Elképzelhetőnek tűnik közös vállalkozás létrehozása olyan német partnerrel, aki egy megyei városgazdálkodási céggel közösen gyártaná e berendezéseket — s ebben a társaságban esetleg a megye is részt venne. Vannak tehát tervek. s mivel semmiféle elkötelezettség nem köti a partnerek kezét, ki lehet várni, avagy választani a legelőnyösebb ajánlatot. De hogy lépni kell — az bizonyos. S mindenképpen a térségi szemléletet érvényesítve, mert a szennyezés nem ismer határokat. Nem kétséges, már így is késik a prevenció, pedig még mindig olcsóbb, mint a kár- elhárítás finanszírozása, amellyel hatalmas összegek folynak el az ország közös kasszájából. IDŐZÍTETT BOMBÁM ÜLÜNK KüiönuMs megoldással nem megy Az óra ketyeg — az időzített bomba robbanni fog. A jelképes, ámde a fenyegetettség mértékét jól kifejező hasonlattal Meleg Zoltán, a megyei ön- kormányzat műszaki irodájának osztályvezetője jellemezte a környezetvédelem mai állapotát, közte a kommunális hulladék elhelyezésének és megsemmisítésének gondját, amelyről Nyugaton is az évszázad legfőbb problémájaként beszélnek. S ha ott így, nálunk különösen, hiszen mi csak most ismerjük fel a veszélyeket, a prevenció pedig gyerekcipőben jár. Közgyűlés
