Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-06 / 260. szám
Vasúti bsisset után Eíetben van a Életben van az elmúlt hét csütörtökjén történt vasúti baleset áldozata, az a 23 éves férfi, aki a Vác—Budapest közötti szakaszon a Vácról Gödöllő felé vezető úton az érkező vonat elé került tehergépkocsijával. A tatabányai fiatalembert a váci kórházban ápolják, de továbbra se szűnt meg az életveszélyes állapot. A mellkason keletkezett sérülések olyan mértékűek, hogy mesterségesen kell lélegeztetni. Családja járt nála a baleseti sebészet intenzív osztályán, akik szintén nem tudnak többet a baleset körülményeiről, mint bármelyikünk. A helyi rendőrkapitányságon az illetékesek a napokban várják a szakértői vizsgálat eredményeit, melyek a már ismertetett és a helyszínelés során feltárt adatokra támaszkodnak. Mőii Dunagyöngye filmszínház (Dr. Csányi László krt, SB.): november 6-án, szerdán este fél 6 és fél 8 órakor a Kutyaparadicsom című olasz—spanyol—francia vígjáték a műsor. Rendezte: Duccio Tessari, Jamiárra el is felejthetik lem adták fel Az elmúlt hét eleje óta, a váci Forte-gyár területén levő óvoda, mely jelenleg a város kezelésében van, nem fűthető megfelelő mértékben. Az óvónők kérték a szülőket, aki csak tudja, tartsa otthon gyermekét arra az időre, amíg meg nem oldódik ez a probléma. Azok az anyukák, akik másik. kisebb gyerekkel amúgy is otthon tartózkodtak, vagy akinél a nagyszülők vállalták a napközbeni gyermekóvást, azonnal jelezték lehetőségeiket. Néhányan azonban félreértették a segítségkérést. Miért csak a nagycsoportosokat küldik haza? — kérdezte egy nagymama —, akiknek ez az év tulajdonképpen az iskola előkészítését szolgálja? Nos, kedves kétkedő szülők és nagyszülők, a Forteóvodában nem tettek különbséget életkor szerint, minden szülőhöz egyformán fordultak. Ennek eredményeképpen a 145-ös létszámú intézmény jelenleg — a betegeket is leszámítva — 80—-85 kis óvodást óv. A szülők nagyon meg- értőek, volt, aki fölajánlotta saját hősugárzóját a bennmaradok érdekében. Olvasóink írják Megengedhetetlen hangnem Mint egyszerű nyugdíjas egyénnek, nem kenyerein a toílforgatás, és hogy ez alkalommal mégis e levél megírására szántam el magamat — erre az alábbi tapasztalatok és igen szomorú tanulságok késztettek: Még szeptember 12-én lábtöréses balesetet szenvedtem. ami már egymagában sem jó, de nem is kellemes dolog, főleg annak hátrányait és következményeit elszenvedni. Mindazon túl, hogy a baleset napján a váci kórházban elsősegély-nyújtásban részesültem, minden kifogás nélkül — ez így rendjén is volna, de viszont azt már annál inkább, vagy jobban lehet szóvá tenni és panaszolni, hogy a szeptember 19-én sorra került kezelésemet a baleseti ambulancián, ahol egy János keresztnévre hallgató fiatal „gipszmester” szinte minősíthetetlen hangnemben kezelt engemet s másokat is. Vagyis: olyan embereket, akik betegségük kapcsán kiszolgáltatott helyzetben vannak. Ennek ellenére úgv viselkedett velünk szemben, mint ápoló, ami egyenesen megengedhetetlen. s egyáltalán nem válik a rendelőintézet dicsőségére. Amikor hazaszállításom «•Íjából tőle mentőautót kértem, cinikusan jegyezte meg, taxi is létezik. Szeptember 23-án, ismét kezelésen, egy olyan jelenetnek voltam a tanúja, amikor szintén az ambulancián VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. iS. 9 A szerkesztőség vezetője: Borgó János. • Munkatársak: Dudás Zoltán és Halász Erzsébet. • Postacím: Vác, Pf. 32. 2601. Telefax és telefon: (27) 10-095. Telex: 282 297. $ Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. • Hirdetésfelvétel a szerkesztősedben naponta délelőtt 9-töl 11-ig, valamint a váci hirdetöirodá- ban (.lókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráig. egy vidéki parasztasszonyt aláztak meg és sértettek meg ezek az ápolók emberi méltóságában. Mindezek után most már csak kérdezni szeretném a nyilvánosság útján, a Váci Hírlapon keresztül, hogy a rendelőintézetben hogyan dolgozhatnak és érvényesülhetnek olyan személyek — legalábbis a baleseti ambulancián —, akik ilyen viselkedést és hozzáállást tanúsítanak a másik embertársuk, de főleg beteg embertársukkal szemben? Hogyan lehet eltűrni a kórházi vezetés részéről az ilyen ápolókat embertársuk iránti szeretetre, figyelmességre és kellő viselkedésre — megtanítani? Tisztelettel: Id. Szabó Lászlóné ★ Tisztelt Szerkesztőség, Kedves Asszonyom! Kérem, engedje meg, hogy egyszerű embertársaként olvassam el levelét és ebben a minőségben reagálhassak észrevételeire. Bár orvos vagyok, úgy érzem, küldetésemnél fogva felelek munkatársaim magatartásáért, szakmai helytállásáért is. Átérzem helyzetét — tudom, a beteg mindenkor kiszolgáltatott —, ezért munkatársaim nevében szégyellem a történteket, és kórházunk valamennyi orvosa és nővére nevében megbocsátását kérem. Azok nevében kérek öntől elnézést, akik nap mint nap a legteljesebb odaadással végzik gyógyító munkájukat. Most őket is bírálat érhette, Szeretném önt biztosítani arról, hogy a történteket munkatársaimmal együtt kivizsgáltuk, és remélem, megtettük a megfelelő intézkedéseket, hogy a jövőben hasonló arcpirító eset ne fordulhasson elő. Intézetünkben mielőbbi gyógyulást kívánva köszönti önt bizalmára számítva : Dr. Szőnyi Miháűy orvos igazgató Ilyesfajta közmegoldásra szerencsére még nincs szükség. A többépületes intézményen belül van, amelyikben még halvány nyomai megmaradtak a fűtésnek. itt ölájradiátorok- kal teszik elfogadhatóvá a klímát. A korábbi hat csoportból . így négy lett, az óvónők nem változtak, mindenkire ugyanaz a megszokott arc mosolyog. De hogyan fordulhat elő a fűtési szezon beindulása után nem sokkal? Erre a vezető óvónő helyettese, aki ugye nem a kazánok szakembere, csak hallomásai alapján válaszolhatott, nagyon elhanyagolt állapotban voltak. Igaza lehet, mert ezt támasztja alá, hogy a város rendkívüli segítséget juttatott a kazán felújítására, amit még ebben az évben fel kell használni. Másképp elképzelhetetlen is volna, hiszen a szülők türelme is csak addig tart, amíg látják, a másik fél mindent megtesz a szokatlan állapot mielőbbi megszüntetéséért. Nos, a kivitelező ígérete szerint teljesen a felújítás idején se maradnak hidegben a gyerekek, ezt a garantált alaphőmérsékletet pedig „isten- bizony” hozzák. A rásegítéssel együtt ennek elégnek kell lennie. A szerencsétlen kazán helyzete olyan, hogy szinte mindent rendbe kell hozni rajta. A munkákkal ezért nem is várhatnak, de annak végső elkészülési határidejéről eddig nem tudtunk meg semmi határozottat. Igaz, akivel eddig szót váltottunk, mindenki egyetértett, hogy januártól már semmi nem indokolja az üzemzavart. Ettől tovább tehát semmiképpen sem kell tűrni. Hozzátesz- szük, a csökkentett létszámú csoportokban lévő gyerekek nem szenvednek hiányt, erről biztosított a városháza részéről az óvodában ellenőrzésen járt pedagógus szakember. Dudás Zoltán VÁCI XXXV. ÉVFOLYAM. 260. SZÁM 1991. NOVEMBER 6., SZERDA ELŐÍTÉLETEK NÉLKÜL Egy kezdeményezés sikere Először értetlenül fogadta a városi képviselő-testület Adorján Emese kérését, tegyék lehetővé számára, hogy cigányklubot szervezhessen Vácon. Vajon mit akar a „nagy fehér” népművelő ezekkel az emberekkel? Talán csak nem képzeli, hogy ő mutatja meg nekik, mire van szükségük? A fiatal tanárnő, aki az újpalotai családsegítőben dolgozik, és városunkban él, határozott maradt. kitartott szándéka mellett. így kéthetenként a művelődési központban lehetőséget kapott. Azóta több mint egy hónap telt el, és a cigány- klubba nem kell mézesmadzaggal csalogatni a részvevőket. Maguktól jönnek, pedig különösebb reklámra nem is volt lehetőség. A gyermekklubba, mert pontosan erről van szó, eljönnek a fiatalok is, de a szülőket se küldik el a foglalkozás idején. így negyvenen-ötvenen is vannak egyszerre. Tehát nem fulladt érdektelenségbe, sőt új tervei is vannak a szervezőnek. Erről is kérdeztük: — A cigány emberek esetében elég nehéz meghúzni a gyermek- és felnőttkor közötti határt. Előfordul, hogy tizenöt éves fiú már apa, gyermekét pedig egy tizenhárom éves lány szülte. Ha eljönnek, őket se küldhetem el. Nem is akarom, sokkal inkább azt, hogy számukra is tudjunk programot szervezni. — Az érdeklődés önmagában is cáfolja az előítéleteket, bizalmatlanságot, ami az ön tervét fogadta. Ha megtenné, mondja el, mi vitte arra, hogy a cigánysággal foglalkozzon. — A zenéjük miatt kezdtem érdeklődni irántuk. Nem a cigányzeneként elkönyvelt nóták, hanem az eredeti, romlatlan népzene került közel hozzám. Még a tanárképző főiskola éveiben történt, ahol egyik szakom az ének volt. Aztán a családsegítőhöz kerülve láttam, mennyire kiszolgáltatottak, s hogy milyen nagy szükségük volna arra, hogy megismerhessék, ápolhassák hagyományaikat. — Végső soron mégiscsak valamiféle konfliktus- mentes beilleszkedés lehet a cél... — Igen, de semmiképpen se asszimilálással, ahogyan a korábbi politikai rendszer próbálkozott. Csak a falu szélére telepedhettek a cigányok, s az érdek- védelmi rendszerük csak látszólagos vol t. Egy- két embert kiválasztottak, akit lehetett mutogatni, támlám, . mi kíváncsiak vaJELKÉPES TEMETES _Él Lék érői álmodtál?... Ó h nézz le édes szűz Anyánk, hű magyarjaidra / Vigasztaló derűs napfényt, adjál fiaidra. / Kegyelmes jó Anyánk, tekints a foglyokra, / Öh nagy irgalmú Mária, vezesd őket haza. E dalt, talán kevesen tudják, ki szerezte, ám százak és ezrek énekelték a világháború idején a templomokban, körmeneteken. Édesanyák ezrei várták haza fiaikat, leányaikat a háborúból, fogságból. Sokan hiába vártak, csak a halotti értesítő jött. Vagy még az sem. Emlékezni, s a holtakat méltóképpen eltemetni jöttek össze több százan Nagymaroson halottak napján a temetőben, az egykori halottasházból kialakított helyre, ahol Nagy István református lelkész és Tóth Kálmán katolikus káplán együtt búcsúztatta azt a mintegy kétszáz embert, akik áldozatul estek a fronton, fogságban vagy haláltáborban. A háború poklát általában fiúk, apák járták végig. Ám sokuk közülük hazaérkezvén a zord Don-ka- ny árból, újra útnak indultak. S ekkor már nem volt kegyelem — a nőknek sem. Háromnapos robotra vittek fiatal lányokat, volt olyan utca, amelynek minden házából. 1945. január másodikét írták. Alkonyba hajlott a téli délután, amikór a Bergman ügyvéd háza elől százhúsz férfi és öt nő kanyarodott ki a Váci út felé. Egy anya testén csattant a puskatus, mert még egyszer meg akarta ölelni 17 esztendős leányát. A község lakossága némán, ökölbe szorított kézzel, ösz- szeszorított fogakkal és tehetetlenül állt sorfalat, ahogy az orosz katonák fegyvere kíséretében vonult a menet. A lányok még egy éjszakát kaptak. Ám nekik sem volt kegyelem. Elindultak ők is, s a következő napokban, mindaddig, míg a község ki nem ürült. A férfiak 15—45, a nők 16—45 évesig, a község nagy része az utakon ballagott, és a gyerekek ijedt szemmel tekintettek a bizonytalan jövőbe. A göröngyök véresre törték a lábukat, a bokrok megszaggatták ruháikat, és a kétségbeesés a szíveiket marcangolta. Az út egy vagonsorhoz vezetett, ahol egy kocsiba negyven embert tereltek be. A vonat napokon, heteken át zakatolt. Vacogva bújtak össze, álomba sírták magukat, és a boldog békéről álmodtak. Az Oroszországba elhurcoltak éhezve, fázva dolgoztak, megismerhették a pokol minden kínját. Akinek szerencséje volt, hazajött. Csontig lesoványodva, kiéhezve. A fiú meg tudta volna ölni anyját, hogy csak adagokban adta neki az ételt. Nem tudta, ez azért van, mert társai között volt olyan, aki itthon azért halt meg, mert teleette magát. Aztán nem volt szabad beszélniük sem arról, mi történt velük. Féltek, hiszen nem egynek mondták; ha dicséri azt az egy-két-három esztendőt, amit „malenkij roboton” töltött, akkor jó dolga lesz hazájában is. így hát hallgattak. Némák voltak, ám álmukban bizony sokszor előjöttek az átélt borzalmak. Ma már beszélhetnek ezekről. S azokról, akik nem bírták, egyik napról a másikra összetörtek, jeltelen sírgödörbe kerültek, s ma már lakótelep magasodik csontjuk felett. Nekik, s a háború áldozatainak állítottak emlékhelyet az élők, a túlélők. Negyvenöt esztendő után ismét felcsendült a dal: Óh, nézz le édes szűz Anyánk, hű magyarjaidra ... H. E. gyunlc gondjaikra, segítjük a lakáshoz jutást, segélyeket adunk. Nem ez a járható út, legalábbis az érdekvédelemben nem. Csaik alulról építkezve képzelhető el. Valahogy úgy, ahogy a cigányparlamant, amely szeretné elérni, hogy a kormány elismerje tárgyalóképes félnek. — Vácott is lesz talán valamilyen rendezvénye a c igánypa rlamentnek? — Igen, szeretnénk meghívni az elnökét, Horváth Aladárt és a szóvivőjüket^ Zsigó Jenőt. — Végül térjünk vissza á klubra. Mi mindent csinálnak ott, és milyen terveik vannak? — Egyelőre csak rajzeszá közeink vannak, ezért azokat használjuk. Mindenki rajzolhat, s emellett egy térképen nyomon követjük a cigányok történetét, ahogyan Indiából, Görögországon és a Balkánon keresztül Európába és így Magyarországra is eljutottak. Szívesen alakítanának zenekart a nagyok, ehhez már van nyolc jelentkező és egy kanna. A kanna eddig az egyetlen hangszer, amihez jó lenne még gitárt is kapni, de az nekünk sokba kerül. Kapcsolatba kerültünk esztergomi zenészekkel, akik időnként eljönnek hozzánk, és vállalták, segítenek betanítani dalokat és táncokat. Végső célunk, hogy létrejöjjön egy színpadképes együttesy akik majd bemutathatják saját dalaikat, táncaikat — válaszolta Adorján Emese, a váci cigányklub vezetője, aki a beszélgetés végén még hozzátette: előfordult már, hogy nem cigány érdeklődőjük is volt. Ennek pedig külön őrülnek, hiszen a közeledésre, az elíV ítéletek félredobásával éppen e többség részéről óriási szükség volna. D. Z. Váci apróhirdetések Felhívás! Vác Város önkormányzat Képviselő-testület« 1991. október 14-ed ülésén alkotta a városi kitüntetések: alapításaród és adományozásáról szóló rendeletét. Várjuk: o-lyan művészek jelentkezését, akik az alábbi emLékplaketteöS elkészítésére vállalkoznának: 1. Vác Város Díszpolgára kitüntetéshez: 190 mm átmérőid bronz eml-ékplakett. egyik oldalán a város címerével, a másik oldalán a barokk váró« látképével. Az emlékplakett címeres oldalán köriratban „Vác Város Díszpolgára és a« adományozás éve” látható. 2« Pro Űrbe kitüntetéshez: latin szövegű, 100 mm átmérőjű bronz emlékplakett, egyik oldalán Migazzi Kristóf püsipök arcképével, a másik oldalán ..Pro Űrbe Vaziemsiis és az adományozás éve”. A jelentkezők a Vác Város Polgármesteri Hivatal szervezési és jogi osztályát keressék fel. (Vác. Március 15. tér 11. 2600. Tel.: 06- 27-11-033. Vác Város Polgár- mesteri Hivatala szervezési és jogi osztály. (84 498/2H) z<J£Matf 5
