Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-06 / 260. szám

Vasúti bsisset után Eíetben van a Életben van az el­múlt hét csütörtökjén tör­tént vasúti baleset áldo­zata, az a 23 éves férfi, aki a Vác—Budapest közötti szakaszon a Vácról Gö­döllő felé vezető úton az érkező vonat elé került tehergépkocsijával. A tatabányai fiatalem­bert a váci kórházban ápolják, de továbbra se szűnt meg az életveszélyes állapot. A mellkason kelet­kezett sérülések olyan mér­tékűek, hogy mestersége­sen kell lélegeztetni. Családja járt nála a baleseti sebészet intenzív osztályán, akik szintén nem tudnak többet a baleset kö­rülményeiről, mint bár­melyikünk. A helyi rend­őrkapitányságon az illeté­kesek a napokban várják a szakértői vizsgálat ered­ményeit, melyek a már is­mertetett és a helyszíne­lés során feltárt adatokra támaszkodnak. Mőii Dunagyöngye filmszínház (Dr. Csányi László krt, SB.): november 6-án, szer­dán este fél 6 és fél 8 órakor a Kutyaparadicsom című olasz—spanyol—fran­cia vígjáték a műsor. Ren­dezte: Duccio Tessari, Jamiárra el is felejthetik lem adták fel Az elmúlt hét eleje óta, a váci Forte-gyár területén levő óvoda, mely jelenleg a város kezelésében van, nem fűthető megfelelő mértékben. Az óvónők kér­ték a szülőket, aki csak tudja, tartsa otthon gyer­mekét arra az időre, amíg meg nem oldódik ez a probléma. Azok az anyu­kák, akik másik. kisebb gyerekkel amúgy is otthon tartózkodtak, vagy akinél a nagyszülők vállalták a nap­közbeni gyermekóvást, azonnal jelezték lehetősé­geiket. Néhányan azonban fél­reértették a segítségkérést. Miért csak a nagycsoporto­sokat küldik haza? — kér­dezte egy nagymama —, akiknek ez az év tulajdon­képpen az iskola előkészí­tését szolgálja? Nos, kedves kétkedő szü­lők és nagyszülők, a Forte­óvodában nem tettek kü­lönbséget életkor szerint, minden szülőhöz egyfor­mán fordultak. Ennek ered­ményeképpen a 145-ös lét­számú intézmény jelenleg — a betegeket is leszámít­va — 80—-85 kis óvodást óv. A szülők nagyon meg- értőek, volt, aki fölajánlot­ta saját hősugárzóját a bennmaradok érdekében. Olvasóink írják Megengedhetetlen hangnem Mint egyszerű nyugdíjas egyénnek, nem kenyerein a toílforgatás, és hogy ez al­kalommal mégis e levél megírására szántam el ma­gamat — erre az alábbi ta­pasztalatok és igen szomo­rú tanulságok késztettek: Még szeptember 12-én lábtöréses balesetet szen­vedtem. ami már egymagá­ban sem jó, de nem is kel­lemes dolog, főleg annak hátrányait és következmé­nyeit elszenvedni. Mindazon túl, hogy a baleset napján a váci kórházban elsőse­gély-nyújtásban részesül­tem, minden kifogás nélkül — ez így rendjén is volna, de viszont azt már annál inkább, vagy jobban lehet szóvá tenni és pana­szolni, hogy a szeptember 19-én sorra került kezelé­semet a baleseti ambulan­cián, ahol egy János ke­resztnévre hallgató fiatal „gipszmester” szinte mi­nősíthetetlen hangnemben kezelt engemet s másokat is. Vagyis: olyan embereket, akik betegségük kapcsán kiszolgáltatott helyzetben vannak. Ennek ellenére úgv viselkedett velünk szemben, mint ápoló, ami egyenesen megengedhetet­len. s egyáltalán nem válik a rendelőintézet dicsőségé­re. Amikor hazaszállításom «•Íjából tőle mentőautót kértem, cinikusan jegyezte meg, taxi is létezik. Szep­tember 23-án, ismét kezelé­sen, egy olyan jelenetnek voltam a tanúja, amikor szintén az ambulancián VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. iS. 9 A szerkesztőség ve­zetője: Borgó János. • Munkatársak: Dudás Zol­tán és Halász Erzsébet. • Postacím: Vác, Pf. 32. 2601. Telefax és telefon: (27) 10-095. Telex: 282 297. $ Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. • Hirdetésfelvétel a szerkesztősedben naponta délelőtt 9-töl 11-ig, vala­mint a váci hirdetöirodá- ban (.lókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráig. egy vidéki parasztasszonyt aláztak meg és sértettek meg ezek az ápolók embe­ri méltóságában. Mindezek után most már csak kérdezni szeretném a nyilvánosság útján, a Váci Hírlapon keresztül, hogy a rendelőintézetben hogyan dolgozhatnak és érvénye­sülhetnek olyan személyek — legalábbis a baleseti ambulancián —, akik ilyen viselkedést és hozzáállást tanúsítanak a másik em­bertársuk, de főleg beteg embertársukkal szemben? Hogyan lehet eltűrni a kór­házi vezetés részéről az ilyen ápolókat embertár­suk iránti szeretetre, figyel­mességre és kellő viselke­désre — megtanítani? Tisztelettel: Id. Szabó Lászlóné ★ Tisztelt Szerkesztőség, Kedves Asszonyom! Kérem, engedje meg, hogy egyszerű embertár­saként olvassam el levelét és ebben a minőségben reagálhassak észrevételei­re. Bár orvos vagyok, úgy érzem, küldetésemnél fog­va felelek munkatársaim magatartásáért, szakmai helytállásáért is. Átérzem helyzetét — tudom, a beteg mindenkor kiszolgáltatott —, ezért munkatársaim ne­vében szégyellem a történ­teket, és kórházunk vala­mennyi orvosa és nővére nevében megbocsátását ké­rem. Azok nevében kérek öntől elnézést, akik nap mint nap a legteljesebb odaadással végzik gyógyító munkájukat. Most őket is bírálat érhette, Szeretném önt biztosítani arról, hogy a történteket munkatársaimmal együtt kivizsgáltuk, és remélem, megtettük a megfelelő in­tézkedéseket, hogy a jövő­ben hasonló arcpirító eset ne fordulhasson elő. Intézetünkben mielőbbi gyógyulást kívánva kö­szönti önt bizalmára szá­mítva : Dr. Szőnyi Miháűy orvos igazgató Ilyesfajta közmegoldásra szerencsére még nincs szükség. A többépületes intézményen belül van, amelyikben még halvány nyomai megmaradtak a fű­tésnek. itt ölájradiátorok- kal teszik elfogadhatóvá a klímát. A korábbi hat cso­portból . így négy lett, az óvónők nem változtak, mindenkire ugyanaz a megszokott arc mosolyog. De hogyan fordulhat elő a fűtési szezon beindulása után nem sokkal? Erre a vezető óvónő helyettese, aki ugye nem a kazánok szak­embere, csak hallomásai alapján válaszolhatott, na­gyon elhanyagolt állapot­ban voltak. Igaza lehet, mert ezt támasztja alá, hogy a város rendkívüli se­gítséget juttatott a kazán felújítására, amit még eb­ben az évben fel kell hasz­nálni. Másképp elképzelhetetlen is volna, hiszen a szülők türelme is csak addig tart, amíg látják, a másik fél mindent megtesz a szokat­lan állapot mielőbbi meg­szüntetéséért. Nos, a kivi­telező ígérete szerint telje­sen a felújítás idején se maradnak hidegben a gye­rekek, ezt a garantált alap­hőmérsékletet pedig „isten- bizony” hozzák. A rásegí­téssel együtt ennek elég­nek kell lennie. A szerencsétlen kazán helyzete olyan, hogy szinte mindent rendbe kell hozni rajta. A munkákkal ezért nem is várhatnak, de an­nak végső elkészülési ha­táridejéről eddig nem tud­tunk meg semmi határo­zottat. Igaz, akivel eddig szót váltottunk, mindenki egyetértett, hogy januártól már semmi nem indokolja az üzemzavart. Ettől to­vább tehát semmiképpen sem kell tűrni. Hozzátesz- szük, a csökkentett létszá­mú csoportokban lévő gye­rekek nem szenvednek hiányt, erről biztosított a városháza részéről az óvo­dában ellenőrzésen járt pe­dagógus szakember. Dudás Zoltán VÁCI XXXV. ÉVFOLYAM. 260. SZÁM 1991. NOVEMBER 6., SZERDA ELŐÍTÉLETEK NÉLKÜL Egy kezdeményezés sikere Először értetlenül fogadta a városi képviselő-testület Adorján Emese kérését, te­gyék lehetővé számára, hogy cigányklubot szervez­hessen Vácon. Vajon mit akar a „nagy fehér” nép­művelő ezekkel az embe­rekkel? Talán csak nem képzeli, hogy ő mutatja meg nekik, mire van szük­ségük? A fiatal tanárnő, aki az újpalotai családsegí­tőben dolgozik, és váro­sunkban él, határozott ma­radt. kitartott szándéka mellett. így kéthetenként a művelődési központban le­hetőséget kapott. Azóta több mint egy hó­nap telt el, és a cigány- klubba nem kell mézes­madzaggal csalogatni a részvevőket. Maguktól jön­nek, pedig különösebb rek­lámra nem is volt lehető­ség. A gyermekklubba, mert pontosan erről van szó, eljönnek a fiatalok is, de a szülőket se küldik el a foglalkozás idején. így negyvenen-ötvenen is van­nak egyszerre. Tehát nem fulladt érdektelenségbe, sőt új tervei is vannak a szer­vezőnek. Erről is kérdez­tük: — A cigány emberek esetében elég nehéz meg­húzni a gyermek- és fel­nőttkor közötti határt. Előfordul, hogy tizenöt éves fiú már apa, gyermekét pe­dig egy tizenhárom éves lány szülte. Ha eljönnek, őket se küldhetem el. Nem is akarom, sokkal inkább azt, hogy számukra is tud­junk programot szervezni. — Az érdeklődés önma­gában is cáfolja az előíté­leteket, bizalmatlanságot, ami az ön tervét fogadta. Ha megtenné, mondja el, mi vitte arra, hogy a ci­gánysággal foglalkozzon. — A zenéjük miatt kezd­tem érdeklődni irántuk. Nem a cigányzeneként el­könyvelt nóták, hanem az eredeti, romlatlan népzene került közel hozzám. Még a tanárképző főiskola évei­ben történt, ahol egyik szakom az ének volt. Aztán a családsegítőhöz kerülve láttam, mennyire kiszolgál­tatottak, s hogy milyen nagy szükségük volna arra, hogy megismerhessék, ápolhassák hagyományai­kat. — Végső soron mégis­csak valamiféle konfliktus- mentes beilleszkedés lehet a cél... — Igen, de semmikép­pen se asszimilálással, aho­gyan a korábbi politikai rendszer próbálkozott. Csak a falu szélére telepedhet­tek a cigányok, s az érdek- védelmi rendszerük csak látszólagos vol t. Egy- két embert kiválasztottak, akit lehetett mutogatni, tám­lám, . mi kíváncsiak va­JELKÉPES TEMETES _Él Lék érői álmodtál?... Ó h nézz le édes szűz Anyánk, hű magyarjaidra / Vigasztaló derűs napfényt, adjál fiaidra. / Kegyelmes jó Anyánk, tekints a fog­lyokra, / Öh nagy irgalmú Mária, vezesd őket haza. E dalt, talán kevesen tudják, ki szerezte, ám százak és ezrek énekelték a világhá­ború idején a templomok­ban, körmeneteken. Édes­anyák ezrei várták haza fiaikat, leányaikat a hábo­rúból, fogságból. Sokan hiába vártak, csak a halot­ti értesítő jött. Vagy még az sem. Emlékezni, s a holtakat méltóképpen eltemetni jöt­tek össze több százan Nagy­maroson halottak napján a temetőben, az egykori ha­lottasházból kialakított helyre, ahol Nagy István református lelkész és Tóth Kálmán katolikus káplán együtt búcsúztatta azt a mintegy kétszáz embert, akik áldozatul estek a fron­ton, fogságban vagy halál­táborban. A háború poklát általá­ban fiúk, apák járták vé­gig. Ám sokuk közülük ha­zaérkezvén a zord Don-ka- ny árból, újra útnak in­dultak. S ekkor már nem volt kegyelem — a nőknek sem. Háromnapos robotra vittek fiatal lányokat, volt olyan utca, amelynek min­den házából. 1945. január másodikét írták. Alkonyba hajlott a téli délután, ami­kór a Bergman ügyvéd há­za elől százhúsz férfi és öt nő kanyarodott ki a Váci út felé. Egy anya testén csat­tant a puskatus, mert még egyszer meg akarta ölelni 17 esztendős leányát. A község lakossága némán, ökölbe szorított kézzel, ösz- szeszorított fogakkal és te­hetetlenül állt sorfalat, ahogy az orosz katonák fegyvere kíséretében vo­nult a menet. A lányok még egy éjszakát kaptak. Ám nekik sem volt kegye­lem. Elindultak ők is, s a következő napokban, mind­addig, míg a község ki nem ürült. A férfiak 15—45, a nők 16—45 évesig, a község nagy része az utakon ballagott, és a gyerekek ijedt szem­mel tekintettek a bizony­talan jövőbe. A göröngyök véresre törték a lábukat, a bokrok megszaggatták ru­háikat, és a kétségbeesés a szíveiket marcangolta. Az út egy vagonsorhoz veze­tett, ahol egy kocsiba negy­ven embert tereltek be. A vonat napokon, heteken át zakatolt. Vacogva bújtak össze, álomba sírták magu­kat, és a boldog békéről ál­modtak. Az Oroszországba elhurcoltak éhezve, fázva dolgoztak, megismerhették a pokol minden kínját. Akinek szerencséje volt, hazajött. Csontig lesová­nyodva, kiéhezve. A fiú meg tudta volna ölni any­ját, hogy csak adagokban adta neki az ételt. Nem tudta, ez azért van, mert társai között volt olyan, aki itthon azért halt meg, mert teleette magát. Aztán nem volt szabad beszélniük sem arról, mi történt velük. Fél­tek, hiszen nem egynek mondták; ha dicséri azt az egy-két-három esztendőt, amit „malenkij roboton” töltött, akkor jó dolga lesz hazájában is. így hát hall­gattak. Némák voltak, ám álmukban bizony sokszor előjöttek az átélt borzal­mak. Ma már beszélhetnek ezekről. S azokról, akik nem bírták, egyik napról a másikra összetörtek, jelte­len sírgödörbe kerültek, s ma már lakótelep magaso­dik csontjuk felett. Nekik, s a háború áldozatainak ál­lítottak emlékhelyet az élők, a túlélők. Negyvenöt esz­tendő után ismét felcsen­dült a dal: Óh, nézz le édes szűz Anyánk, hű magyar­jaidra ... H. E. gyunlc gondjaikra, segítjük a lakáshoz jutást, segélye­ket adunk. Nem ez a jár­ható út, legalábbis az ér­dekvédelemben nem. Csaik alulról építkezve képzelhe­tő el. Valahogy úgy, ahogy a cigányparlamant, amely szeretné elérni, hogy a kormány elismerje tár­gyalóképes félnek. — Vácott is lesz talán valamilyen rendezvénye a c igánypa rlamentnek? — Igen, szeretnénk meg­hívni az elnökét, Horváth Aladárt és a szóvivőjüket^ Zsigó Jenőt. — Végül térjünk vissza á klubra. Mi mindent csi­nálnak ott, és milyen ter­veik vannak? — Egyelőre csak rajzeszá közeink vannak, ezért azo­kat használjuk. Mindenki rajzolhat, s emellett egy térképen nyomon követjük a cigányok történetét, aho­gyan Indiából, Görögor­szágon és a Balkánon ke­resztül Európába és így Magyarországra is eljutot­tak. Szívesen alakítanának zenekart a nagyok, ehhez már van nyolc jelentkező és egy kanna. A kanna eddig az egyetlen hangszer, amihez jó lenne még gitárt is kapni, de az nekünk sokba kerül. Kapcsolatba kerültünk esztergomi zené­szekkel, akik időnként el­jönnek hozzánk, és vállal­ták, segítenek betanítani dalokat és táncokat. Végső célunk, hogy létrejöjjön egy színpadképes együttesy akik majd bemutathatják saját dalaikat, táncaikat — válaszolta Adorján Emese, a váci cigányklub vezetője, aki a beszélgetés végén még hozzátette: előfordult már, hogy nem cigány ér­deklődőjük is volt. Ennek pedig külön őrülnek, hi­szen a közeledésre, az elíV ítéletek félredobásával ép­pen e többség részéről óriási szükség volna. D. Z. Váci apróhirdetések Felhívás! Vác Város önkor­mányzat Képviselő-testület« 1991. október 14-ed ülésén al­kotta a városi kitüntetések: alapításaród és adományozásá­ról szóló rendeletét. Várjuk: o-lyan művészek jelentkezését, akik az alábbi emLékplaketteöS elkészítésére vállalkoznának: 1. Vác Város Díszpolgára ki­tüntetéshez: 190 mm átmérőid bronz eml-ékplakett. egyik ol­dalán a város címerével, a másik oldalán a barokk váró« látképével. Az emlékplakett címeres oldalán köriratban „Vác Város Díszpolgára és a« adományozás éve” látható. 2« Pro Űrbe kitüntetéshez: latin szövegű, 100 mm átmérőjű bronz emlékplakett, egyik ol­dalán Migazzi Kristóf püsipök arcképével, a másik oldalán ..Pro Űrbe Vaziemsiis és az ado­mányozás éve”. A jelentkezők a Vác Város Polgármesteri Hi­vatal szervezési és jogi osztá­lyát keressék fel. (Vác. Már­cius 15. tér 11. 2600. Tel.: 06- 27-11-033. Vác Város Polgár- mesteri Hivatala szervezési és jogi osztály. (84 498/2H) z<J£Matf 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom