Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-06 / 260. szám

I. ÉVFOLYAM, 234. SZÄM 1991. NOVEMBER 6., SZERDA D U NAJAJ SZENTEN DRE1-SZIGET CSEPEL-SZIGEI MIKLÓS • DUNAKESZI # FOt • GOD • RÁCKEVE • SZIGETSZENT­Szándék már van Pénzt kell még szerezni Az Országgyűlés állal elfogadott törvény világosan in­tézkedik az egyházak bizonyos ingatlanainak visszaadá­sáról. Ez, mint a helyi döntésekhez szolgáló alap, sokat segít abban, hogy az önkormányzatok viszonylag za­vartalanul tehessék meg az intézkedéseiket. A fóti ön- kormányzat képviselő-testülete a közelmúltban tűzte na­pirendre ezt az időszerű tennivalót. kell, melyek a lakosság igé­nyei. szükségletei. A tulaj­don birtokában erről meg­feledkezve az emberi kap­csolatokat, a település bé­kéjét kellene kockáztatni, Abból indultak ki, hogy a törvény szerint az egyház tulajdonába kell adni azo­kat az állami tulajdonba vett egyházi, illetve a he­lyette használatba vett ál­lami vagy helyi önkor­mányzati tulajdonú ingat­lanokat, melyeket az egyház jelenleg is nevelési, kultu­rális, szociális vagy hitéleti célokra használ. A TÖRVÉNY Mint azt tapasztalhattuk, s lapunk idei számaiban többször tudósítottunk róla, az ingatlanok és oktatási in­tézmények körül az idén több vita is kirobbant. Az I sz. általános iskolára a Fóti ökumenikus Közmű­velődési Egyesület jelentet­te be az igényét. A Fő téri óvodát a római katolikus egyház szerette volna egy­házi szellemiségű kisded­óvónak átszervezni. Ezek a kezdeményezések megosz tolták a falu lakosságát. A FÖKE-iskola végül külön épületben kezdte meg mű ködösét. Kevesebb vitára ad okot a törvények teremtette új helyzet, csökkenti a feszült séget a meglevő törvény, melyet a helyi viszonyok szerint kell alkalmazni. A nagyközségben hét in­gatlan volt korábban egy­házi tulajdon. A katolikus egyház egykori zárdája he­lyén négy lakás alakult ki. Övék volt az 1. sz. iskola udvara, a már említett óvó da és egy óvodakert. Sa­játjaként tarthat számon égy óvodát az evangélikus egyház. Ezenkívül megilleti még négy lakás épülete, a református egyház hét la­kásra és egy iskolára tart­hat igényt. ÜVODAK Az evangélikusok pres­bitériuma úgy határozott, hogy 1995. évi határidővel kéri vissza azt a ma óvodá­nak használt épületet, amely korábban egyházuk iskolá­ja és kántortanítói lakása volt. A jövőben is régi funkcióját teljesítené, any- nyiban, hogy a harangozó és a kántor lakna abban. A reformátusok presbitériu­ma 1992—93 közötti idő­ben kéri a község főterén levő épületegyüttest. Itt szolgálati lakásokat nyitna az ökumenikus általános is­kola pedagógusainak. A je­lenleg elfoglalt épületekből cserelakás ellenében ki kel­lene költöztetni a lakókat, amihez az önkormányzat se­gítségét kérik. A napirenden szereplő kérdés előterjesztésekor még az szerepelt a képvi­selők előtt: a katolikus egyházközség visszaigény­lési szándékait nem isme­rik. Sürgetőleg fogalmaz­ták meg, hogy erre nagy szükség lenne. Fel kell ké­szülni az ingatlanok átadá­sára. Azt ugvanis indokolja a törvény, hogy végrehaj­tása nem akadályozhatja az önkormányzatokat felada­taik ellátásában. Vagyis nem csukhatnak be átme­netileg sem gyermekintéz­ményeket, időben kell gon­doskodni azonos minőségű lakásokról az érintetteknek. Más szóval: önkormányzati ingatlant csak akkor lehet átadni, ha a feladatellátás nem szenved csorbát. A fó­tiak szerint náluk ez úgy lehetséges, ha az ingatlan­nal együtt a feladatot is át­veszik. ám ezek működésé­hez az anyagi alapokat is meg kell időben teremteni. Nagy türelmet, megértést és körültekintést igényel­nek ezek a változtatások minden település életében. Bárki lesz is egy épület tu­lajdonosa, látnia, tudnia TULAJDON A község önkormányzata úgy határozott, hogy min­den egyház vezetőivel kü lön-külön tárgyalnak. A visszaadások feltétele, mint annyi mindennek, itt is a pénz. Ha lakásokat kell át­adni. akkor helyettük laká­sokat kell építeni, vagy meglevőket átalakítani. Ez az egyik legnehezebb félté tel ma mindenütt Magyar- országon. Az igényelt la káskiürítésekhez tehát, mint hangsúlyozták, csak pénz birtokában tudnak hozzá fogni. Egyházi és önkormányza­ti képviselőkből álló bizott­ság lát neki az egyáltalán nem könnyű feladat meg­oldásának. Kovács T. István Hívja a 06-24-et! Lacháza közelebb kerül Jó hír Kiskunlacháza körzetének. Éppen ideje. Ma­gunk vagyunk a megmondhatói, hogy gyakran egy tel­jes napig is vártunk a kapcsolásra, míg egy-egy telefon- állomás kicsengett amott, a vonal végén. Szabó Zoltán, a Dél Pest Megyei Távközlési Üzem ve­zetője hozta tudomásunkra, hogy november 7-től új, crossbar típusú telefonállomást helyeznek üzembe a me­gye déli peremén. Körzetünk ezentúl közvetlenül hívha­tó, egyelőre a bekapcsolt 240 előfizető számára. Az ál­lomás kapacitása ugyan 600 készülék használatához elég, de ezek bekötésére később kerül sor. — Mikor, és mitől függ ez? Mennyibe kerül egy állo­más? — kérdeztük. — Ezt pontosan még nem lehet megmondani. A he­lyi önkormányzatok vezetőivel folynak a tárgyalások. Minden azon múlik, hogy ki, mennyivel járul hozzá, miben állapodnak meg a posta és a települések képvi­selői. Fontos tudnivalók a körzetbe telefonálóknak. Az állo­mások a 24-es szám előtárcsázása után lesznek hívhatók közvetlenül. A korábbi hívószámok megváltoznak, és 30 000-rel indulnak. Az előfizetők értesítést kapnak a számváltozásokról. Különös kis cédula Furcsa kis cédulát tartok a kezemben. Öröm­mel vettem birtokba. Bár nem zöld a színe, de azárt valamit reméltem tőle. Oly nehéz ma alkat­részeket szerezni az autóhoz, hogy lehetőségként csillant meg előttem a Gödi Fémipari Kisszövet­kezet nyomtatott lapocskája, melyen gzen sorok állnak: „Az általunk felújított hengerek dara­bonként ellenőrizve vannak. Minőségileg kifogás­talanok.” Nahát, ez kell nekem. Utazom a helyszínre, hogy ilyen kifogástalan hengert kapjak, a szere­lővel meg beszereltessek a járgányomba. Igen ám! Csakhogy az én laikus mivoltomnak érthetetlen még itt valami. Azt mondja: „Beépí­tés után a hengerekre reklamációt nem fogadunk el.” No de ha a beépítéskor még felújítottak és el­lenőrzöttek, akkor sem? Hát nem tudom, kérem szépen, de a szerelő is olvasta ezt a cédulát. Ö csak elvigyorodott rajta, de azt mondja, hogy a kollégái egyenesen a hasu­kat fognák. ök tudják, hogy miért. K. T. I. Öregcserkészek és folklór Tervek Leányfalun Ha kicsi a húz, kevés a forint, tokld meg egy kul­turális egyesülettel! Ma­gyar közmondás után szabadon fogalmazhatunk így, egy rövid felhívást olvasva. Igaz ugyan, hogy Leány­falu művelődési háza alig több másfél szoba összkom­fortnál. Az is tény, hogy a művelődésre fordítható forintok sem gurigáznak végeláthatatlan, fényes csillogással a ház előtt ál­ló parkon át egészen a pénztár ajtajáig. A valósághoz tartozik viszont, hogy szép ter­mészeti környezetben áll a ház. Közel a Duna, épp a szomszédságában terül e! a labdarúgópálya. Leány­falu adottságai sok nagy­szerű lehetőséget kínálnak. No meg követelnek is an­nak érdekében, hogy a für­dőbe, üdülőbe érkező hazai és külföldi vendég ne unat­kozzék. Ha jól érezte magát, jöjjön a következő eszten­dőben is, és ne csak a he­gyek, erdők a vízparti táj szépsége miatt. A lehetséges bővítésének szervezeti feltétele is van. Sokak sokszínű ötleteit és hozzájárulását próbálják keretbe foglalni egy kultu­rális egyesület megteremté­sével. Úgy határozták meg a célt a kezdeményezők, hogy a kulturális élet fej­lesztéséhez kérik, keresik az önzetlen támogatókat. Kul­turális vállalkozásokkal, kü­lönféle országos céltámoga­tási pályázatok esetleges el­nyerésével igyekszenek pezs- díteni az életet Leányfalun. Reggel hétre beszélték meg a találkozót, itt, az épület kapuja előtt. Meg­nézte a karóráját. Éppen annyi volt az idő. Felnézni Is alig maradt ideje, tompa orrú Wartburg elől kellett elugrania. Fél lába bele is csúszott a kiszáradt út menti árokba. A kocsi fé­kezett, szélvédője mögött busafejű kollégája röhögött. — Szállj ki, te szemét! A saját kollégádat is képes lennél elgázolni — doho­gott vele, s még akkor is szidta, mikor az kifelé ká­szálódott, s tovább neve­tett. — Berezeltél, mi, hogy elütlek? He? — Elütöd ám, a ... — mondta volna tovább Feri, a kőműves, de már ő sem bírta nevetés nélkül. Hi­szen csak tréfából doho­gott. így évődtek egymás­sal mindig. Lehet annak tán húsz éve is. — Mit kell itt csinálni? — kíváncsiskodott Jani, a villanyszerelő, miközben a szerszámostáskát emelte ki a csomagtartóból. — Fogyókúra lesz, pohos­kám — célzott tekintélyes pocakjára a kőműves. — Kivésel itit vagy tizenöt méter hornyot, behúzod a drótot, a végére szerelsz egy kapcsolót. Én meg ad­dig anyagot készítek, aztán bepucolom a lemállott va­kolat helyét. — Kvalifikált munka — húzta el a száját gúnyosan Jani. — örülj, hogy az is van egyáltalán. — Hát, mert a fejesek sem járnák komolyabb munkák után. — Inkább hagyják szét- bomlani a vállalatot — je­gyezte meg keserűen Feri, s arra gondolt, hogy egy napon búcsút mondhatnak egymásnak Janival, aki ve­le együtt lépett be a kar­bantartókhoz. Már el is tudta volna képzelni nél­küle a napjait. Egy pilla­natra meg is ijedt az előb­bi gondolattól, de aztán ki­adta a vezényszót. — Irány az iskola bejárata. — Maguk azok? — mérte végig őket a gondnok. — Csak ne csináljanak nagy rumlit. — A vésés azzal jár — mordult rá Jani, de a gondnok sarkon fordult. — Még hogy rumlit — döcögte maga elé a vil­lanyszerelő, és kézbe vette a szerszámokat. Délre a vakolással is elkészültek. — Bemegyünk a telepre? — kérdezte Feri. — Fityiszt — mondta és mutatta Jani. — Majd reg­gel. Úgyis csak a fájrontra kéne várnunk. — Megette a fene — ke­seredett el a barátja is, aki megborzadt attól a gondo­lattól, hogy egy külön fel­mondólevél elválaszthatja őket. — Gyere be hozzánk, dagadt — ajánlotta vigasz­talásul. — Tegnap libát sü­tött a feleségem. Ügy vélik: külön kell gon­doskodni két fontos társa­dalmi réteg szabadidejé­nek gazdagításáról. Több, színesebb programot kell ajánlani a gyermekeknek és a nyugdíjasoknak. Kibontakozni látszik egy dédelgetett terv sikere, melynek ma még az alapo­zásánál tartanak. E szerint a kulturális egyesület szer­vezné meg jövőre Leányfa­lun az öregcserkászek or­szágos találkozóját, a nem­zetközi folklórtábort, több nyári koncert és művészeti tárlat megrendezését. Már most hozzá kezdtek annak a felméréséhez: kik tudnak szállást adni, étkezést ga­rantálni a nyáron érkező vendégek számára? Ez is egyfajta, az eddiginél job­ban elterjedt vállalkozás le­hetne. K. T. I. MA NYÍLIK kiállítás Előreláthatólag tanulsá­gos, ezzel együtt látvá­nyos kiállítás nyílik meg november 6-án Szentend­rén. Az Országos Rend­őr-főkapitányság bűnmeg­előzési osztálya támoga­tásával a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vá­rosi kapitánysága, vala­mint Szentendre és Tahi- tótfalu önkormányzata lesz házigazdája a bűn­megelőzési, vagyonvédel­mi és biztonságtechnikai bemutatónak. A Pest Megyei Művelő­dési Központban két na­pig látható kiállítást no­vember 6-án délelőtt 10 órakor a védnök dr. Kopá­csi Sándor ny. r. vezérőr­nagy, Budapest 1956-os rendőrfőkapitánya, az ön­védelmi Szervezetek Or­szágos Szövetségének el­nöke és Balatoni István rendőr ezredes, az ORFK bűnügyi főigazgató-helyet­tese nyitja meg. A szentendrei rendez­vényt követően novem­ber 8-9-én a tahitótfalui művelődési házban lát­hatják az érdeklődők a be­mutatott— anyagot. Itt nyolcadikén délelőtt 11. órakor dr. Komáromi Ist­ván rendőr alezredes, a PMRFK vezetője fogadja az első látogatókat. A gyártó és forgalmazó cégek a helyszínen bemu­tatják és árusítják elektro­nikus és mechanikus va­gyonvédelmi jelző-riasztó és biztosító készülékeiket, berendezéseiket. A helyszínen tartózkod­nak ebből az alkalomból olyan közbiztonsági szak. emberek is, akik a bűn- megelőzés tapasztalatokon alapuló módszereit isme­rik. Készséggel válaszol­nak minden olyan kérdés­re, amit az érdeklődők a témakörben intéznek hoz­zájuk. (Kovács) Móricz Zsigmond emlékére O Előkészítő megbeszélés A napokban Czine -Mi­hály irodalomtörténész el­nökletével kibővitett veze­tőségi ülést tartott a Mó­ricz Zsigmond Társaság Leányfalun. Réthei Prikkel Lajos ügyvezető elnök ismertette azokat az elképzeléseket, melyeket 1992-re, Móricz Zsigmond halálának 50. év­fordulójára terveznek. Em­lékbizottságot hoznak létre, ennek tagjaira javaslatot tett. Az évforduló központi rendezvényeit 1992. augusz­tus 20. és 27. között Leány­falun tartanák meg, ahová várják az író nevét viselő iskolák és kulturális intéz­mények küldöttségeit. Iro­dalmi színpadok bemutat­kozását, prózamondó ver­seny meghirdetését, tudo­mányos tanácskozást, Mó- ricz-emlékkönyv és -emlék­érem megjelentetését, ko­szorúzás! ünnepségek meg­tartását tervezik. Ekkor ke­rülne sor a magyarországi irodalmi társaságok ta­nácskozására, melynek zá­rásaként megalakulna az Irodalmi Társaságok Szö­vetsége. Püski Sándor hozzászólá­sában ismertette a kiadói terveket. Többek között egy hasonmás kiadás a Magvető, Móricz által ki­javított, példányából. Vala­mint a hátramaradt mű­vek megjelentetése, melye­ket még az író tervezett és javítgatott a kéziraton, de megjelenését halála meg­akadályozta. Czine Mihály hozzászólá­sában úgy értékelte a ter­veket, hogy nagyon szépek az elképzelések, de szerinte nem néhány napra kellene „zsúfolni” az évforduló programjait, hanem több helyszínnel és más-más időben. Javasolta, hogy a gyerekek számára hirdes­sék meg a Móricz Zsig- mondról szóló rövid tanul­mányok, dolgozatok írását Ez a pályázat érintheti a hazánkon kívül élő magyar ság gyermekeit is. Nemcsak prózamondásra kellene le­hetőséget teremteni. A ver­seny legyen vers- és próza­mondó verseny, de kötelezi egy-egy Móricz-mű előadá­sa. Javaslatok hangzottak e’ az emlékbizottság összeté telére, a védnökségber részt vevők neveire. A vezetőség úgy döntött hogy november 8-ára ősz- szehívja a közgyűlést, fi végleges programot akkoi alakítják ki. Székelyhídi Ferenc DUNATAJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Kovács T. István. • Munkatárs: Vasvári Éva. 9 Fogadónap: minden hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk: Bp. Vin., Somogyi Béla u. 6. PL: 311. ír. sz.: 1446. Telefon: 136-4161, Ili­itől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom