Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-04 / 258. szám

A dráguló arany szegénnyé teszi a BAV-ot? Zaci” részvénytársaságban 9? Részvénytársasági tormában működik a jövőben a Bi­zományi Áruház Vállalat (BÁV). Első lépésben saját va­gyonát viszi a társaságba, de már ekkor beszáll a válla­lat számláját majdnem húsa év óta vezető Országos Ke­reskedelmi és Hitelbank is az alapításba. Mégpedig úg.v. hogy a HÁV-nak a korábban folyósított hitelből vált !0tl milliót részvényre. Hogv miért kellett a vál­lalatnak ilyen nagyságren­dű hiteleket felvennie, ar­ra egy interjúban Csatlós Péter vezérigazgató így válaszolt: az egyedüli ok az. hogy az elmúlt öt év­ben az arany ára merede­ken emelkedett. Mivel a zálogba átvett tárgyak 92 százaléka arany, azok elle­nében egyre több hitelt kellett folyósítani, a hitel- áll mányt pedig másból nem növelhették, mint bankhitelből. A későbbiekben külföldi befektető részvényesekre is számítanak a szakmából. Olyanokra, mint a Doro­theum, a Merül Lynch lon­doni bankház, illetve an­nak olasz leányvállalata. A bolthálózat előpriva­tizációja már folyik. Hat­vanhét kisebb-nagyobb üz­letet jelölt ki értékesítésre az Állami Vagyonügynök­ség. De a meglehetősen nagy üzlethálózattal ren­delkező Bizományinak így is maradt vagy száz üzle­te. És az sem titok, hogy a térvesztést néhányan egé­szen nagy áruházzal sze­retnék pótolni. Olyannal, amelyben valamennyi te­vékenységi körükhöz tar­tozó áru megtalálható len­ne. 0 Mit tesz most a Bizo­mányi, az egyre szaporodó konkurens cégek, magán­vállalkozók megjelenése idején? Hogyan tudják fel­venni a versenyt a napon­ta nyíló használtruha-, mú- szakicikk-, műtárgy-, ne­mesfémüzletekkel? Az elő­privatizációval járó forga­lomkiesést is számolva? — kérdeztük Konrád Miklós főosztályvezetőt. — Nos, mindenképpen nagy feladatok előtt állunk. Egyetlen eddigi tevékeny­ségi formánkról sem sze­retnénk lemondani. fej­leszteni kívánjuk az árve­rési üzletágat, s a művé­szeti aukciókon kívül, az árverést, mint értékesítési A KÖTELEZŐ VÉGKIELÉGÍTÉS Pénz jár a felmondással Életbe lépett a kötelező végkielégítés rendszere, amely­nek bevezetéséről még az MSZOSZ és a kormány kép­viselői állapodtak meg néhány hónappal ezelőtt. A meg­állapodás után a téma az Érdekegyeztető Tanácsban komoly vitákat váltott ki. Emiatt a tervezet csak nem­rég kerülhetett parlamenti vitára. Miután az Országgyű­lés elfogadta a tervezetet, és a határozatot kihirdették, mostantól kezdve a kötelező végkielégítésre vonatkozó szabályokat minden munkaadónak alkalmaznia kell az elkövetkező felmondásokra, illetve alkalmazzák majd akkor is, ha a vállalat jogutód nélkül megszűnik. A kötelező végkielégítést a jelenleg még érvényben levő munka törvényköny­vének módosításával sza­vazta meg a parlament, de előreláthatólag az új mun­ka törvénykönyve is eze­ket a feltételeket biztosítja majd. Végkielégítésre jogosult minden dolgozó, akinek a munkaviszonya a munkál­tató felmondása, illetve jogutód nélküli megszűnése miatt szakad meg. Kivételt képeznek azok, akiknek munkaadójuk azért mond fel, mert kötelezettségeiket nem teljesítették, illetve olyan magatartást tanúsí­tottak, amely a munkavi­szony fenntartását lehetet­lenné teszi. Szintén nem kaphatnak végkielégítést azok, akik nyugellátásra szereztek jogosultságot, il­letve korkedvezményes nyugdíjat állapítottak meg részükre. Legalább hároméves, a munkáltatónál eltöltött munkaviszony után egy, legalább öt év után kettő, tíz év után három, tizenöt év után négy, húsz év után öthavi átlagkereset a vég- kielégítés összege. További háromhavi átlagkeresettel nő a végkielégítés összege, ha a dolgozó munkaviszo­nya az öregségi nyugdíjjo­gosultságát megelőző öt éven belül szűnik meg. A végkielégítés megállapítá­sánál figyelembe vett havi átlagkereset nem haladhat­ja meg a minimálbér ötszö­rösét. Vagyis jelenleg a 35 ezer forintot. Ez akkor vál­tozhatna, ha az Érdek­egyeztető Tanácsban új megállapodás születik a minimálbér jelenlegi hét­ezer forintos összegéről. P. P. formát is felhasználni. En­nek érdekében meg-, illet­ve visszavásároltuk Kini­zsi utegi., központunk eddig más célra hasánált részeit, és itt, házon beiül rendez­zük majd árveréseinket. Ez amellett, hogy ol­csóbb. mintha termet bé­relnénk, lépés az aukciós­ház kialakításához is. Használt ruha. műszaki cikk árusításával igen so­kan foglalkoznak; mégsem mondunk le erről a terü­letről, külföldi, új áru for­galmazásával választékot bővítve. Mivel önálló ex­port-import joga van a vállalatnak, olykor kedve­ző áron tud hozzájutni bizonyos cikkekhez. E té­ren még a nagykereskedel­mi üzletágat is meg akar­juk indítani. Sokan foglal­koznak országszerte nemes­fém-árusítással, de mi elő­nyös helyzetben vagyunk. Ez a szakmai tapasztala­tunknak köszönhető. Nu­mizmatikában még egyedül vagyunk a piacon, már ami a bolti forgalmat illeti, mert csak a BÁV-nak vannak ilyen szaküzletei. 0 És a zálogüzletág, közkeletű nevén: a zaci? — mai nagy forgalom indokolja, hogy ez a terület is megmaradjon a rész­vénytársaságnál. Pillanat­nyilag azonban gondot je­lent. hogy a kölcsönök fe­dezetét csak bankkölcsön­ből tudjuk biztosítani. A célunk, hogv ezt saját pénz­zel oldjuk meg. 0 Mekkora a zálosrforga- lom? — Négymilliárd forint a be- és a kiadás évi értéke. A zálogba adott tárgyak száma 1,3 millió. Ennek legnagyobb része, 90 száza­léka nemesfém tárgy, a többi nagyobb értéket kép­viselő műszaki cikk, ruhá­zat. Még nem érződik a veszélye annak, hogy az ügyfelek ne tudnák kivál­tani értékeiket. De meg­nőtt azoknak a száma, akik meghosszabbítják a futam­időt. bízva abban, hogy pénzzavaruk csak átmeneti. Záloghálózatunk elegendő­nek bizonyul, csak konst­rukciós változtatásokat ter­vezünk : rövidebb futam­időt, differenciáltabb díjté­teleket, bővített tárgykör­rel. — kádár —* Nappal Pesten vannak, éjjel Kolozsvárról álmodnak Vándor/orínttal a határon át A Keletiben a hangosbemondóban még most is adnak tájékoztatást román nyelven az érkező é* induló szerel­vényekről, ám a figyelmes tébláboló hamar észreveszi, hogy utasból jóval kevesebb van. mint néhány héttel ezelőtt. A kijáratnál csöndes tár­saság hallgatja a főnök kinézetű magas férfit, aki latinos temperamentummal magyaráz valamit. A nyolc hallgatag ember megérke­zett álmai paradicsomába, és ha minden úgy alakul, ahogy otthon megbeszélték az asszonyokkal, akkor ka­rácsonykor lesz majd nagy öröm, hiszen a messzi tá­volról érkezett férfiak visz­nek majd magukkal koc­kacukrot, két liter olajat, rágógumit, gyógyszert az idős családtagoknak, és jó­féle anyaországi húskonzer­veket. Addig azonban még sok víz lefolyik a Dunán, és ki tudja egyáltalán, kap­nak-e munkát, mert ma­napság bizony nagy ellen­szenvvel fogadják a legjobb szakembert is. De hát érthe­tő. hiszen itt sincsen kol­bászból a kerítés, és sok a munkanélküli. A férfiak között románok is lehet­nek. mert a főnök kinézetű nyelvükön magyarázza a teendőket. SOK A TOLVAJ — Mircea. te összesze­ded az útleveleket, és arra kérlek, hogy ne széledjetek el. Én bemegyek a városba, ott vár az ismerősöm, aki telefonon közölte, hol fo­gunk dolgozni. Ügyeljetek nagyon a csomagokra, mert sok a tolvaj. Ha a rendőrök megkérdik, hogy mit keres­tek itt, akkor mondjátok azt, hogy' rokonlátogatásra érkeztetek. HUZAVONA UTÁN A férfiak még kisebbre húzzák magukat, szeretné­nek valami bizonyosat tud­ni jövendő heteikről, de köztük van a félelem és a gyanakvás. Szívják kelle­metlen füstű cigarettáju­kat, támasztják a piszkos falat. Gyanakodva néznek rám, amikor közelebb lé­pek hozzájuk. Elmondom, nem akarok tulajdonkép­pen semmit sem tőlük, csupán az érdekel, hogyan lépték át a határt a szigo­rító intézkedések után. Az egyik román figyelmezteti is hangosan a többit, hogy ne válaszoljanak, mert ki tudja, hogy ki vagyok, de az egyik magyar férfi úgy látszik, bizalomgerjesztő­nek találhatta az arcomat, és némi huzavona után be­szélni kezd. — Kolozsváriak vagyunk. A nyáron már dolgoztunk Budapesten, szeptemberben mentünk haza, de munka­A tinik és a szexualitás Harc a korai anyaság ellen Már néhány számadat is elegendő ahhoz, hogy kel­lőképpen megvilágítsa azt a problémát, amelyet az Egyesült Államokban a tizenévesek anyasága je­lent. Évente egymillió húsz évnél fiatalabb amerikai 10 Majdnem elragadta a fekete halál lóháton Dzsingisz kán nyomában Tim Severin ír utazó 1979-ben jelentette meg el­ső bestsellerré lett útleírá­sát, amelyben beszámolt arról, hogyan kelt át az Atlanti-óceánon nyitott bőrcsónakon, követve Szent Brendan útvonalát, s bebi­zonyítva, hogy az ír szer­zetes megelőzhette Kolum­buszt Amerikában. Ezután az ománi kormány pénz­ügyi támogatásával Szind- bád, a tengerész nyomában tett hajóutat. A következő útja is tengeren vezetett: korhű görög gályán Jason és az argonauták nyomdo­kain járva kereste az Arany gyapjút. A követke­ző tengeri útja Ulisses nyomdokain vezette a tró­jai háború színhelyéről az európai szárazföldre. Se­verin ekkor a hajót lóhát­tal cserélte fel és a II. szá­zadi keresztes hadak útvo­nalán — Európán és a Kö­zel-Keleten át — Jeruzsá­lembe lovagolt. 1990. júliusban Severint a mongol kormány meg­hívta, hogy lóháton utazza végig az országot — évti­zedek óta az első nyugati­ként, aki erre vállalkozik. A 100 lovasból álló kara­ván végig azon az úton ha­ladt, amelyet a mongolok évszázadokon át használ­tak. „Dzsingisz kán nyo­mában” című könyvében Severin elragadtatással ír arról, hogy miként „lova­golt vissza évszázadokat a múltba”, megismerve a jur­táikban élő nomádok élet­stílusát, mindenekelőtt bámulatos ügyességüket birkózásban, íjászatban és természetesen lovaglásban. Nemkülönben elragadta­tással ír Dzsingisz kán­ról, arról az uralkodóról, aki „nagyobb területet hó­dított meg, mint Nagy Sándor és akinek straté­giai géniusza Napóleonével vetekedett'. Severin találkozott egy 83 éves sámánnal, ivott kancatejet és megkóstolta a főtt mormotát, de a leg­nagyobb veszély akkor le­selkedett rá, amikor kis hí­ján elragadta őt a fekete halál — a pestis, amely a mongol egészségügyi szer­vek beismerése szerint még ma is időnként járvány- szérűén lép fel az ország­ban, főleg a mormoták és a patkányok jóvoltából”. lány esik teherbe. Közü­lük 41 százalék határozza el magát abortuszra. Az ifjú anyák kétharmada egyedül neveli gyermekét. Az állam pedig milliárdo- kat költ olyan családok tá­mogatására, ahol az anya 19 éves vagy annál fiata­labb. A kormány, a politiku­sok és számos nem állami szervezet fáradozik azon, hogy megállítsa, de legalább megfékezze az utóbbi 20 évben kialakult trendet. A teendőket illetően azon­ban igen nagy köztük a vé­leménykülönbség. Az egyik tábor a felvilágosítást, a védekezést és a terhesség megszakítását részesítené előnyben, míg a másik a nevelésre és az önmegtar­tóztatásra való biztatásra helyezné a hangsúlyt. A konzervatív felfogásúak szerint az iskolákban foly­tatott szexuális felvilágosí­tás a legfőbb oka annak, hogy napjainkban az ame­rikai lányok 50 és a fiúk 66 százaléka már 17 éves kora előtt szexuális kapcso­latot létesített, és minden negyedik lány és minden harmadik fiú már 15 éve­sen szexuális tapasztalato­kat szerzett. Ezzel szemben a szexuá­lis felvilágosítás hívei arra hivatkoznak, hogy az ál­lam minden terhességnél megtakaríthatna 8500 dol­lárt, ha az a tizenéves kor­nál később következnék be. Ezzel szemben a véde­kezésre oktató tanfolyamon való részvétel csak 116 dol­lárba kerül lányonként. helyünkre már nem vettek fel, mert óriási leépítések voltak a vállalatnál. Meg­lepett, hogy csak akkor jö­hetünk Magyarországra, ha van egy bizonyos mennyi­ségű pénzünk, és kissé ne­hezteltünk is a magyar ha­tóságokra emiatt. Ha maga ismeri az erdélyieket, ak­kor tudhatja, hogy a ross« hírtől még nem estünk két­ségbe. hanem rövid idő után rájöttünk a megoldás­ra. Ismerőseinktől, bará­tainktól összegyűjtöttük a szükséges pénzt, igazolni tudtuk a határon, hogy van magyar fizetőeszközünk, most pedig itt vagyunk. Délután találkozunk a« egyik barátunkkal, aki megy vissza Kolozsvárra, vele elküldjük a kölcsön­kért pénzt, mert másoknak is szükségük van a forint­ra. — Ha visszaküldik * pénzt, miből fognak élni? — Ételünk van, még pá­linkát is hoztunk. Aztán pedig pénzünk is lesft, ami­kor dolgozni kezdünk. — Most haragszanak a« anyaországiakra? — Miért haragudnánk? Azt már a nyáron lehetett sejteni, készül valami, mert nekünk is feltűnt, hogy mi­lyen sokan csencselnek Magyarország szinte vala­mennyi településén. Én nem is tudom, miért enged­ték be az országba azt a rengeteg üzletelőt. Mert őfc rontották el az erdélyi szakemberek jó hírét is. A tavasszal még kapva kap­tak utánunk, most pedig már csak ismerőseinknek merjük bevallani, hogy új­ból itt vagyunk, és dolgoz­ni szeretnénk. Lassan megbarátkoznak jelenlétemmel és mind nyíltabban beszélnek. Az egyik mokány férfi indu­lattal mondja: — Uram, a maffiózókat kéne kitiltani az országból és nem minket. Mondja meg maga, hogyan történ­het meg az, hogy valaki teljes szekrénysort vagy ülőgarnitúrát áruljon az utcasarkon. Erről tudniuk kéne a vámosoknak is. NEVET NEÍ3 — Még a főnökök is ben­ne vannak ezekben az áru­sító csoportokban — mond­ja most már az egyik ro­mán férfi is. — A gyárakból kilopják a sok cipőt és üveg- meg porcelánárut, a főnök ad három nap szabadságot, utána pedig osztoznak a jövedelmen. Igen, igen. Így mennek a dolgok. — Ha nem találnak mun­kát, mit fognak tenni? — Olyan nincs, hogy ne találjunk munkát. A főnök bement a városba, ahol ta­lálkozni kell az itteni em­berünkkel, és minden el­rendeződik. Tudjuk mi azt jól, hogy megszigorították a munkavállalás engedélye­zését, de mi eddig is csak feketén dolgoztunk. Igaz, kevesebbért, mint. a ma­gyar, de nekünk jó pénz a kis pénz is. — A nevüket leírhatom? — Azt már nem. Bizto­san olvasta az újságokban, hogy milyen helyzet ala­kult ki nálunk. Üjabban mindennek elneveztek min­ket a bukaresti politikusok, de — komolyan mondom — képtelenségeket állíta­nak, hiszen láthatja, . jól megférünk mi, magyarok és románok így együtt, egy csoportban. Papp János

Next

/
Oldalképek
Tartalom