Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-04 / 258. szám

I. ÉVFOLYAM, 232. SZÁM 1991, NOVEMBER HÉTFŐ D U hLAJAJ SZE.MENUKEI-SZ1GE1 • CSEPEL-SZ1GE1 • OUNAKESZ1 0 RÁCKEVE 0 SZIGETSZENT­MIKLÓS 0 l Ö'I 0 GÖD Pócsmegyeri barangolás Boltba küldik a nagymamát A pócsmegyeri óvoda kiscsoportosai. Az orvosi rendelő­ben pár pillanattal ezelőtt kapták meg a Sabin-cseppe- kct. Nem is volt keserű (A szerző (elvétele) ßll iicóu a roneóo kJ Fényűzés. Dolgozni kellene. Munkaidőben itt sétálga­tok a pócsmegyeri Duna- gáton? Mcg-megszólít a lelkiismeret, de győz ben­nem a kíváncsiság. Mindig foglalkoztat: ki. milyen környezetben éli az életét? r Csípős az idő, de fénye­sen ragyog a délelőtti nap. Mozdulatlan az áttetsző Víztükör. Néhol olyan kes­keny most a folyómeder, •hogy szinte azt hinném: az ápró félszigeteket formázó két sóderos part között álcár át lehetne gázolni Leányfaluba. Ámbár a für­dés, lábalás annálf ogva lehet itt veszélyes nyáron, hogy amint látható, szúró­vágó felületű tárgyakat is a vízbe dobnak némelyek. Például rozsdás vashordót, amely félig az iszapba süly- lyedve pihen a part men­tén. ÉLETFORMÁK Kékes homály, lombok közé bújtatott házak, temp­lomtorony a túloldalon. Füzes partszakasz ideát, aztán a határ dűlőútja, zi­zegő, száraz kukoricakórók sorfalával szegélyezve. Gyönyörű reggeli és al­konytáji séták lehetősége sejlik fel bennem. Kapu nyílik a parti útra, előtte kispad. Vágy és nosztalgia a csend és békesség iránt, Mar ezért is jó lehet itt él­ni. A kérdés csak az, hogy miből lehet. A régi kere­tek mintha bomladoznának. Van, aki már leszámolt a pesti vagy a szentendrei munkahelyen. Nyáron az epertermelés legfeljebb mellékkeresethez segít, bár az is egyre gyengébben jö­vedelmez. A Kék Duna Szakszövetkezet tahitótfalui központtal segíti a földmű­velést, ám ott is sokféle változást kényszerítenek ki a körülmények. A kisoroszi gazdálkodók már különvál­tak, folyik a vagyonmeg­osztás. Itt még nincs erről szó. Az viszont biztos: előbb vagt' utóbb sok csa­ládfenntartó kényszerül új megoldások keresésére. A határból térek vissza a házak közé. Sok-sok autó áll az utcákon, az emberi szorgalom üteme lüktet a mellettem elhaladó kisgé­pek zajában. KERESKEDŐK A negyvenes éveiben jár­va még könnyen és rugal­masan vált az ember. Ezt bizonyítja Kanicska Istvá- nék este is, akik mindenki örömére diszkontáruházát nyitnak a Szentendrei ÁFÉSZ nemrég megszűnt szép nagy élelmiszerboltja helyén. Riportunk megjele­nésekor már mehet hozzá­juk a vevő. Vásárolhat nagy DUNATAJ hírlap Vezető munkatárs: Kovács i. István, © Munkatárs: Vasvári Éva. 0 Fogadónap: minden hétfőn 12—16 óráig a ( szerkesztőségben. Cí­münk: Bp. Vin., Somogyi Béla u. 6. PL: 311. ír. sz.: 1446, Telefon: 136-4161. 136- 4061. és kis tételben élelmiszert, közszükségleti cikket. Szá­mítások szerint legalább 15 százalékkal olcsóbban, mint máshol. A kezdeményezés története röviden annyi, hogy Kanicska István munkahelyét Budapesten, privatizálták. Mivel már korábban is Szentendrére költöztek, a közelben kere­sett új lehetőséget. Bérbe vették ezt az. üzletet, és be­téti társaságot alapított ve­le együtt Lengyel Gyuláné, Kiss Gábor, Hetényi Péter. Mivel errefelé nagyon magasak az árak, a beszél­getés közben megjelenő Harmat Ferenc kedélyesen bejelenti, hogy nyilatkozni óhajt az újságírónak. Nyi­latkozata rövid, lényegre törő. — Imába kell foglalni ezeknek az embereknek a nevét — jelenti ki a közeli megnyitónak örvendezve. A kereskedők vele együtt de­rülnek ezen, de komolyan ígérik, hogy 39 forintból ki tudnak hozni egy kiló cuk­rot. Nagyker.-áron kínál­ják az árut, a vevőnek mindig igaza lesz. Talán az is előfordulhat, hogy ké­sőbb nemcsak kínálnak, hanem vesznek is zöldséget a helyi termelőktől, s kész­leteznek a saját raktáruk­ban. A nagykereskedelmi­nél is olcsóbb, beszerzési áron, heti egy alkalommal alapvető élelmiszereket, például tejet, kenyeret vá­sárolhatnák a nyugdíjasok. — No, de mi lesz akkor az önök haszna? — Ezen semmi — feleli a vezető, akit még az a koc­kázat sem ijeszt el, hogy esetleg a fiatalabbak él­nek vissza, maguknak is a nagymamánál rendelve meg, ami kell. — Túl sokat nem visznek el — bizonygatják a töb­biek. Kis faluban mindenki ismeri egymást. No meg, az a nagymama, aki szerdán olcsón vásárol, hét közben másért is idejön majd. Párkánszky Árpád autó­szerelő hat éve nyitotta meg a műhelyét. Soha nem dolgozott nagyüzemben. Nem érez bizonytalanságot. Szerinte a megbízható, jó mesterhez messze földről is elmennek ma az emberek. Az igaz, hogy egyszerűbb és méltányosabb adórend­szer kellene, ami jobban ösztönöz a több munkára, esetleg üzembővítésre. Ám neki így is jó, hogy két mester, két tanuló fogadja a hibás járműveket, legyen az bármilyen márkájú. Megrendelőinek 90 százalé­ka Budapestről érkezik. TANULMÁNYÉT — Ide, akkora kerülővel, annyi közbeeső műhely el­lenére? Kérdésemre elég meggyő­ző az a közvetett válasz, hogy itt még az időszaki vizsgáztatást is elvállalják. Javított, előkészített álla­potban, tulajdonosa helyett viszik műszaki szemlére a kocsit. Időveszteség és fá­radság meg izgalmak nél­kül, befejezett tények után ülhet volán mellé a gaz­dája. A község polgármestere a sorok írásakor még dániai tanulmányúton jár. A meg­hívót a falufejlesztésről írt tanulmányával nyerte él egy pályázaton. Kovács T. István Megszokottá válik már, hogy igen minden község önkormányzata kiad va­lamilyen helyi lapot. A különszámot még kevés­bé. Ritka események al­kalmával készülnek ilye- rek. Visegrád októberi lap­ját a hónap végén küldték el. Sajnálhatom, hogy nem tudtam ott lenni két köz­ség közös és nem akármi­lyen ünnepén. Az erdélyi Parajd és Vi­segrád egyformán magáé­nak vallja a szép szavú lí­rikust, Aprily Lajost. Előbbi a szülőfalu, a másik, ahol a vándorút véget ért. A szén tgyörgypusztai ott­hon, ahol termékeny éveit töltötte. Ahogy Hadházy Sándor visegrádi polgár- mester fogalmazott: „ . .. Egy költő emléke, aki volt, és akinek költői, em­beri üzenete a XX. század végi embernek is bátorítást nyújthat.” Parajdon Áprily Lajos Amilyen könnyű meg­szabadulni manapság a megunt szeretőtől > vagy a lyukas félcipőtől, éppenség- gel annyi gondot jelent végleg megválni a húsz év­vel ezelőtt vásárolt gépko­csitól. Tudom, mi, emberék ragaszkodunk elképzelé­seinkhez, régi esernyőnk­höz, volt osztálytársaink­hoz, de konok szeretetün- ket nem keltene kiterjesz- szük az immár véglegesen használhatatlanná vált tár­gyainkra is. Bandukol az ember az utcán, és szeme megakad egy rendszám nélküli gép­kocsin, amelyen vastagon áll a város szürkesége és az öregség magára hagyott szomorúsága. Tavaly nyá­ron elfogyasztotta a tankjá­ban rejtőzködő utolsó csepp szovjet benzint, elnémult, tulajdonosa kiszerelte a még hasznosítható alkatré­szeket, és az esték sötét vándorai leszerelték a ke­rekeket, majd pedig ők is kereket oldottak a sötét­ségben. Mint mankókon já­ró világháborús vitéz, úgy áll most négy téglán az VERS ÉS PRÓZA Fóti verseny Szeresd a verset. Olvasd, ha teheted. Ha több időd van, mondd fel hangosan. Idézd bizonyos helyzetek­ben, mert tömény sűrűsé­gű igazságot tud megfo­galmazni a jó költő, akár négy sorban is. A vers szépség, gyönyörűség. Ma­gyartanáraink a lélek gaz­dagodása miatt adják taná­csaikat. Foton ennél is többet tesznek a költésze­tért. November 8-án délelőtt 9 órakor vers- és próza­mondó versenyt rendeznek a 3. Sz. Általános Iskolá­ban. CSALÁDSEGÍTÉS Mentőöv Segítő szándékkal hozta létre alapítványát a szent­endrei Családsegítő Szolgá­lat és a Családsegítő Mun­kacsoport. Mentőöv Alapít­vány néven 700 ezer forin­tos alaptőkével kezdik el rászoruló családok segíté­sét, a mindenkori kamatok felosztása révén. Az alapít­ványhoz csatlakozókat to­boroznak. Irodalmi Közművelődési és Néprajzi Társaság ala­kult, melynek célja töb­bek között a költő emlé­kének, hagyatékának ápo­lása, s ezzel együtt a ma­gyar irodalomé, a népi kul­túráé is. Az erdélyi községből gyakran érkeznek látoga­tók Visegrádra, amit a helybeliek rendszeresen viszonoznak. A közös meg­emlékezés alkalmából együtt jelentették meg he­lyi lapjaik különszámát, a Parajdi és Visegrádi Hí­reket. Ebben Csíki Zoltán, Cseke Lászlóné, Borsody István, Szomoryné Szimeth Judit szép vallomásai je­lentek meg a költő mun­kásságáról, régi, személyes találkozásokról. Áprily Egy pohfir bor című verse kitűnő válasz­tás, szép lírai színfolt a prózai szövegkörnyezet­ben. K. T. L autóroncs. Foglalja a he­lyet. Nem zakatol, nem okádja a mérges gázokat, a környezetvédők örömére. Az öröm azonban nem fel­hőtlen. mert a roncs lát­ványa bántja szépérzékün­ket, rendhez szokott sze­münket. Egy utcával tovább már csak a szakirodalom által nyilvántartott ös-Wartburg mutogatja magát kelletle­nül, mint a hatvanéves tündér a Rákóczi téren. Senkinek sem kell. Tudort! én, jól, hogy ma­napság a Nyugatról beho­zott büszke gépkocsik je­lentik a boldogságot, azt is tudom, hogy szeretünk nosztalgiázva emlékezni fiatalságunk első gépkocsi­jára, azonban jó lenne, ha mindenki leszámolna egy­szer a múltjával, és végér­vényesen kidobná régi kö­tődéseit a roncstelepre. A politikai életben ez könnyebben ment, mert néhányan gátlástalanul vál­toztattak erkölcsi eszme- rendszerükön és gondolko­dásmódjukon, amikor színt váltottak, és egyik. napról a másikra túltették magu­kat régi kötődéseiken. Jóemberek, felejtsük el végérvényesen ócska járgá­nyainkat, és'tisztítsuk meg tőlük utcáinkat és terein­ket! Október 22. és 27. között a fóti gyermekváros álta­lános iskolájának 5/B. és 7/B. drámapedagógiai osz­tálya a Szovjetunióban, Kárpátalja magyarlakta falvaiban vendégszerepeit. Érdekes út volt. Kedden éjjel Záhonynál állunk a határon. Háromórás „rö­vid” várakozás után átju­tunk. Tovább. Útjelző táb­lák nincsenek. Stoppolunk. Egy Lada megáll, magyar ül benne, útbaigazít. Éjjel két órakor megérkezünk. Szállásunk fele fűtött, fele fűtetlen. Zuhanyozó nincs. Másnap kilenc órakor már színpadon vagyunk. A né­zőtéren kétszáz gyerek. Rosszul öltözöttek, .csillogó szeműek. Érződik a levegő­ben a feszült figyelem, minden színpadi „poén” be­jön. Gyerekeink megtálto­sodnak, érzik, hogy ők itt adni tudnak. Aztán fellé­pés fellépés hátán. Három nap alatt hét. Minden isko­lának van színpada. Min­denütt várnak. Nem panaszkodik senki. Pedig lenne miért. Nekik a látható, szagolható nyomor, nekünk a fáradtság miatt. Napok óta nem fürödtünk. A lelkűket kiteszik értünk. Dunakeszi körzet: Duna­keszi. Fő út 75—81. Tel.: 41-902. (É=éjszaka. N= nappal.) November 4., hétfő. É. dr. Fűzi József. N. dr. Varga Eszter. 5. É. dr. Papp György. N. dr. Imreh Mag­dolna. 6. É. dr. Sárossy Ti­bor. N. dr. Gógucz Attila. 7. É. dr. Gujdi Judit. N. dr. Sárossy Tibor. 8. É. dr. Varga Eszter. N. dr. Fűzi József. 9—10. E+N. dr. Papp György. Gyermekorvosi ügyelet: szombat-vasárnap 8—12-ig. Fogászati ügyelet: szom­bat 8—12-ig. Barátság u. 29. Tel. 41-285. Pomázl körzet: Pomáz, Kossuth u. 21. Tel. 25-472. November 4., hétfő dr. Fró- zsi Dániel. 5. dr. Brezanó­líimm Mozgalmas hét felnőtteknek is Mozgalmasnak ígérkezik november első hete Leány­falun, a művelődési ház­ban. Szerdán, 6-án cipőVá- sáron juthatnak olcsóbb lábbelikhez a lakók, 8-án a Móricz Zsigmond Társaság közgyűlése kapcsán várha­tó telt ház, 9-én pedig gye­rekeknek szerveznek prog­ramot. Ez a diákoknak meghirdetett táncház — amelyre a szomszéd közsé­gekből is várják az érdek­lődőket — délelőtt tíztől ti­zenkettőig tart, s egyben a megalakítandó néptánccso­port számára toboroz ked­vet és tehetséget érző fel­sőtagozatos tanulókat. De ez idő alatt a szülőknek sem kell unatkozniuk, ők az importruha-akción néze­lődhetnek — és vásárol­hatnak. Ugyanekkor, de délután — négy és hét óra között — tinidiszkó lesz, majd esfe nyolctól éjfél után egy óráig Mickey-diszkó. immár felnőtteknek. Ezt követően a legközelebbi program hétfőn, 11-én esedékes, amikor Győrffy Sándor kertészmérnök tart előadást az őszi, kertekben elvég­zendő munkákról: délután négykor, a nyugdíjasklub tagjainak. A boltban semmi nincs, ne­künk mégis minden fellé­pés után „terülj asztal­kám”. Iszonyatos a hideg, esik a hó, gyermekeink fele megfázik. Két fellépés közt alszanak a buszon. Három nap alatt több mint tíz órát dolgoztak a színpadon. Tíz, tizenkét évesek. Teszik a dolgukat, mert érzik, hogy fontosak. El tudnak mon­dani valamit, amit Kárpát­alján még nem tudnak. Vége, utazunk haza. Ha­tár. Kilométer hosszan autóbuszok. Van, aki har­minc órája, van, aki két napja vár. WC, büfé, asz­tal, pihenőhely nincs. Min­denhol szemét. Az út men­tén tüzek égnek, az embe­rek szalonnát, húst sütnek. Kérjük a határőr segítsé­gét. Azt mondja, várjunk, segíteni fog, de ha rögtön átenged, a feldühödött tö­meg szétszedi a buszunkat. Várunk. Három óra alatt végül átjutunk. Mögöttünk dühösen hadonászó embe­rek. Megérte? Meg. Adni tud­tunk. A huszadik század végén, a Szovjetunióban. Kis Tibor czy János. 6. dr, Regius Fe­renc. 7. dr. Tárcsái Imre. 8. dr. Juhár János. 9—10. dr. Juhár János, dr. Regius Fe­renc. Szentendrei körzet: Szentendre, Bükköspart 27. Tel. 27-650, November 4., hétfő dr. Nagy István, 5. dr. Lázár Sándor, 6. dr. Katona Gyula. 7. dr. Bartha Zsolt. 8. dr. Laponyi Ist­ván. 9. dr. Antal József, dr. Laponyi István. 10. dr. An­tal József. Tahitótfalu körzete: Ta­hitótfialu. Ifjúság u. 5. Tel.: 27-030. November 4., hétfő, dr. Dezső István. 5. dr. Kiss András. 6. dr. Antal József. 7. dr. Kun Erzsébet. 8. dr. Dezső István. 9. dr. Kiss András. 10. dr. Kiss And­rás. Parajd és Visegrád Jia A költő emléke Papp János Olvasóink írják Beregszászon jártunk Orvosi ügyelet

Next

/
Oldalképek
Tartalom