Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-29 / 280. szám

Még a cégtábla is Párizsból jött Égy orvos pékséget nyit Napokon belül megkezdőd­het a próbaüzemelés Tá- piószcntmártonban a Pá­rizs Baget Kft. pékségében. A helyi tsz tulajdonában lévő, egykoron az iparosok­nak otthont adó épületet dr. Kalmár Miklós, a fővá­rosban élő orvos és fran­cia ismerőse vette bérbe, hogy elindítsa vállalkozá­sát. Május óta tart az épület csinosítása, belső kialakí­tása, ahol a vállalkozás be­ruházását megelőzően az Aranyszarvas Tsz mű­anyagüzemének kihelyezett részlege működött. Kalmár doktor 1986-ban diplomázott. Sebész szere­tett volna lenni, de mint le- hangoltan említette, ahhoz összeköttetés is kellett, s ezzel ő nem rendelkezett. Jelenleg a Plusz Kft. tudo­mányos munkatársa. Az ötlet, a pékség alapítása azonban mindenképpen ér­dekes és figyelemre méltó. Elmondta, hogy évekig élt Franciaországban. Ott vé­gezte a középiskolát, s járt egy rövid ideig Párizsban is orvosi egyetemre, amit végül is Budapesten feje­zett be. Párizsi ismerősétől érte­sült arról, hogy több pék­ség is csődbe ment a fran­cia fővárosban, s így ta­láltak rá a Párizs Baget üzletre, amelynek teljes berendezését, a cégtáblával együtt, több mint 300 ezer frankért megvásárolták. Kalmár Miklós nem tagad­ta, jobban szeretett volna üzletet nyitni Budapesten, de a magas helyiségárak elrémisztették. Orvos nő­vérétől, aki Tápiószent- mártonban dolgozik, érte­sült a szövetkezet haszná­laton kívüli épületéről. Azt megtekintette, s megálla­podtak abban, hogy havi 25 ezer forintért, plusz az áfa, bérbe veszik azt. Egy, a Köjálnál működő szakcso­port tervei alapján azután sikerült is kivitelezni a pékséget a hozzá tartozó kiszolgálórészleggel. Dr. Kalmár nem tagadja, egy kicsit izgul, hiszen vál­lalkozóvá lépett elő, annak minden előnyét és hátrá­nyát viselnie kell, társával együtt. Alapos piackutatást végeztek, s ebből kitűnt, hogy a kilós és a francia kenyérre, továbbá a péksü­a tojásimportot A belföldi tojáspiacon ki­alakult feszültség enyhíté­sére az agrárpiaci rendtar­tást koordináló bizottság úgy döntött, hogy támogat­ja, a tojás importját. A be- ho7,atalra december 31-ig nyílik lehetőség verseny- és szektorsemleges módon. Az importengedély-kérel­mek, az érvényben lévő rendelkezéseknek megfele­lően folyamatosan nyújt­hatók be a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Mi­nisztériumának engedélye­zési főosztályára. Az .im­portengedély-kérelemmel egyidejűleg az állategész­ségügyi behozatali enge­délykérelmet is be kell ad­ni a Földművelési Minisz­térium állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrzési főosztályára. teményekre van igény. Konkurenciától különöseb­ben nem kell tartaniuk, hiszen a kenyeret jobbára Nagykátáról, Tápiószőlős- ről kapta eddig a nagyköz­ség. Induláskor napi ötmázsá- nyi termék készítését ter­vezik, s azután majd né­hány hónap múltán kide­rül, hogy érdemes-e még rátenni egy lapáttal. Akkor már a szomszédos települé­sekre is szállítanának árut, azzal a Peugeot furgonnal, amit szintén a franciáktól vettek meg. (Yimula Károly felvétele) Szó esett a személyzetről is. Elmondta, hogy egy ügyes budapesti pék s egy péksegéd készíti a kenyere­ket, s rajtuk kívül reggel hattól délután kettőig el árusítónő szolgálja ki a ve vöket friss kenyérrel és süteménnyel. S ezen van a hangsúly. Eleddig szállított kenyeret kényszerültek fo­gyasztani a tápiószentmár ton iák. Aztán, ha a bolt, a vállalkozás elindul, a jövő év márciusától már két műszakban termelhet a Párizs Baget Kft. (syóesi) A korpa drágább, mint a búza MONOPÓLIUMOK ÁRFELHAJTÓ EREJE (Folytatás az 1. oldalról.) hatja az adott ipari szerke­zetet. A Monopoly Csoport tagjai azt szeretnék, ha segítő partnerként lépné­nek fed a kormány mellett és nem kételkedne senki jó szándékukban. A képviselők elmondot­ták. hogy nem hiányolják ugyan úgy Istenigazából a volt gazdasági rendőrség hajdani tevékenységét, de az sem normális dolog, hogy — ennek megszűnté­vel — senki ne gyakoroljon ellenőrzést a gazdaság fe­lett. A gazdasági és az admi­nisztratív monopóliumok legújabban a malom- és sü­tőipar területén próbálnak előnyöket szerezni a priva­tizációs folyamatban, és továbbra is megmaradná­nak a nagy megyei ma-' mutvállalatok, csak éppen­séggel más név alatt. Szauter Rudolf szerint külön kéne privatizálni a meglévő malmokat és le­hetőséget kell teremteni arra. hogy 10-15 százalék erejéig érvényesüljenek a dolgozói részvények, de a privatizációba bekapcso­lódhatnának a tsz-ek, a volt malomtulajdonosok, sőt érdeklődést mutat az osztrák és. a német tőke is. A Monopoly Csoport sze­rint nincs szükség megyei szintű vállalatokra a gabo­naiparban és nagyon kell ügyelni az itt folyó privati­zációra, mert már most je­lentkeztek olyan csoportok, amelyek bagóért hajlan­dóak lennének megvásárol­ni a volt megyei vállalato­kat, így pedig újból csak a magyar gazdaság lenne szegényebb néhány millió­val. Egészséges versenytár­gyaláson kell eldőljön ezek­nek a sorsa és tulajdonlása. A Monopoly Csoport azt is nehezményezi, hogy va­lódi megtorlásoknak van­nak kitéve azok az állam­polgárok, akik bejelentést tesznek az általuk tapasz­talt visszaélésekről, és ezt arra vezetik vissza, hogy a szakszervezet erősen kötő­dik a gazdasági bürokrá­ciához, nem létezik valós érdekvédelem és ennek kö­vetkeztében gyakorlatilag védtelenek az állampolgári jogukkal élő alkalmazottak. Pedig jó lenne egysége­sen fellépni mindenféle gazdasági visszaéléssel szemben, be kéne zárni a kiskapukat és olyan törvé­nyeket kell alkotni, ame­lyek alapján reális áron ér­tékesítik az állami tulaj­donban lévő vállalatokat és gyárakat. Papp János Együtt November 27-én a Szak­szervezetek Együttműködé­si Fóruma, az Autonóm Szakszervezetek Országos Koordinációja, az Értelmi­ségi Szakszervezeti Tömö­rülés, a Magyar Szakszer­vezetek Országos Szövetsé­ge és a Szolidaritás Szak- szervezet Munkásszövetsp- ge levélben kérte meg a Munkástanácsok Országos Szövetségét, hogy csatla­kozzon, és közösen egyez­tetett véleménnyel vegyen részt a kormánnyal folyta­tandó tárgyalásokon. A Munkástanácsok Or­szágos Szövetsége tegnap a késő esti órákban írásban csatlakozott a felhíváshoz. VILLANÓFÉNY ÉLT... Kínzó, keserves kérdések. Vajon mi a része a romló életkörülményeknek? Az idegek fokozott terhelésének? Kit-mit lehet okolni azért, hogy szemben a korábbi csökkenéssel, most növekszik az egy éven alul meghalt kisdedeknek a száma? A körzeti orvosok, a szakorvosok ugyan sokféle rész­magyarázattal tudnak szolgálni erre a tragikus tényre, a részekből azonban nem kerekedik ki a teljes kép. Vannak ma még homályban maradó té­nyezők, ám a homály így azzal egyenlő, hogy to­vábbi pici íejfákra írják rá a szörnyű szövegel: élt 1 hónapot, hatot, tízet... A megyében mindig is az országosnál magasabb volt az egy éven aluli meghaltaknak az ezer élve- szülöttre vetített aránya, száma. Ami azért is nyo­matékos figyelmeztetés, mert az országos adattal sincs okunk elégedettnek lenni. A nyolcvanas évek végén például Franciaországban. Hollandiában feleannyi, Finnországban egyharmadnyi kisded fejezte be alig megkezdett életét egyéves kora előtt, mint amennyi Magyarországon. Halasztott meg még sorra sem került teendők serege néz ránk ax ilyen összehasonlításokból. Rengeteg a tegnapból cipelt adósság, s akkor es a meghökkentő, az eddigi csökkenést felváltó nö­vekedés! Aránya ugyan nem hatalmas — oda jut­tat vissza bennünket, ahol 1988-ban voltunk ilyen tekintetben —, de int is meg elkeserít is, hiszen minden halál lelki-idegi teher, de az élt még egy évet sem maga a tragédia. Szülőnek, a tágabb csa­ládnak, a közösségnek egyaránt az. Nincsen na­gyobb veszteség, mint az élet, hiszen a javak pó­tolhatók, az élet azonban megismételhetetlen, az újabb szülött önmaga, de nem pótlója a létbe csak belekóstolt kisdednek, aki élt... egy évet sem. <M> KENEK VAN IGAZA Állítások a Rozmaringról pro és kontra Nem revizor és nem rendőr az újságíró. Ezért, ha olyan témába botlik, amelyben két állítás állt egymással szem­ben, nehéz állást foglalnia. Különösen nehéz akkor, ha adott esetben a helyi politika, a mikrogazdaság, a szemé­lyes ambíciók és ellenszenvek egyszerre jelennek meg, és azok oly kibogozhatatlan kuszaságban „állnak össze”, amelynek megértésére, átlátására a kívülálló — jelesül a zsurnaliszta — csak reménytelen kísérletet tehet. Ilyenkor a szakmai tisztesség azt kívánja, hogy egymás mellett, kommentár nélkül közöljük az egymásnak el­lentmondó állításokat. így járunk most el. Kemény Csaba, a soly­mári Rozmaring Tsz mun­kástanácsának elnöke leve­let juttatott el szerkesztő­ségünkbe. Ebben keményen ostorozza a szövetkezet el­nökét, Murvai Lászlót. El­sősorban a gazdálkodásban elkövetett „hibáit” hányja a szemére. Részleteket köz­lünk a levélből, és mind­járt mellette közreadjuk a tsz-elnök véleményét, állí­tásait. „A Rozmaring Termelő- szövetkezet elnöke az úgynevezett szövetkezeti demokrácia alapelveivel élesen ellentétben egysze­mélyi vezetést valósított meg a tsz-ben, attól n pillanattól kezdve, hogy Pest megye nagyasszo­nya, Cservenkáné a me­gyei pártbizottság osztály­vezetői székéből a Roz­maring Tsz elnöki széké­be pottyantotta.” — Sosem tagadtam, hogy hol dolgoztam korábban. Viszont — ellentétben az áskálódókkal — haladtam a korral, megértettem az idők szavát. „A tsz adósságai majd 500 millió forintot tettek ki 1991 elejére, a kétes követeléseink megközelí­tették a 350 millió forin­tot. A felsoroltakkal szemben áll papíron 872 millió 522 ezer forint va­gyon. (Ráadásul 1990 vé­gén — mint ez jóval ké­sőbb kiderült — több fon­tos és értékes létesítmé­nyünkre az elnök a veze­tőség megkérdezése nél­kül jelzálogjogot adott át az egyik fő hitelezőnk­nek, a Budapest Bank­nak.)” — A valóság az, hogy kevesebb mint 200 millió forint tartozásunk van. Ez­zel szemben áll 150 millió forint követelésünk. A jel­zálog igaz, de ez a pénz­ügyi, gazdasági életben egy elfogadott, természetes for­mula. „ ... a tulajdonos tsz-ta- gok, áthelyezve a kft.-kbe, ott kiszolgáltatott alkal­mazottak lesznek. A káef- tésítés következtében egy­re nagyobb lesz a munka- nélküliség; korlátozódnak a tsz alaptevékenységé­nek, a mezőgazdasági ter­melésnek közvetlen belső vagyoni forrásai. ... a kft.-k szervezését a tag­ság megkérdezése nélkül végezték, közgyűlési ha­tározat nélkül!” — Ez egy ostoba beállí­tás. Néhány ember teljesen szemben áll a szövetkezet összes dolgozójával. Nem értették meg a gazdálkodás új koncepcióját. A korábbi önálló elszámolású egysége­ket alakítottuk át kft.-kké. Reálisan értékeltük a va­gyonukat, és készpénzt ad­tunk nekik. Mellesleg ebből származott a veszteség — mert a készpént hitelekből fedeztük. Mivel a korábbi önálló elszámolású egysé­gek minden tartozását és követelését átvállalta a tsz, így ugyanezek az egységek immár kft.-kké átalakulva, tiszta lappal indulhattak. — Ingatlant nem adtunk át a kft.-knek. A tsz-tagok tulajdona is megmaradt, vagy szövetkezeti vagyon­ként, vagy üzletrész formá­jában. Végső soron priva­tizáltunk. A tulajdonosok elméletileg osztalékot kap­nak majd, de erre most nincs lehetőség. A szövet­kezet maga, egy központi apparátussal, vagyonkezelő szervezetként, holdingként működik tovább. — Ezek az új szervezeti formák természetesen nem felelnek meg néhány rossz­akarónk őskommunista el­képzeléseinek. Hivatkoznak a munkanélküliségre. Az igaz, hogy a tsz-tagok egy­negyede, egyötöde kiesett a munkavállalók köréből. De mindenkinek meghagytuk a tsz-tagságát, és munka- vállalási engedélyt adtunk nekik. Ennél humánusabb eljárás — a jelen körülmé­nyek között — nem lehet­séges. Egyébként az itt Lé­vő 1500 emberből nem tud­nak tízet mutatni, aki ax áskálódókkal egyetért. „ ,.. alig több mint két év alatt 146 763 négyzet- méter földet adott el a vezetés 22 és fél millió forintért, és apportként tőkés vállalkozásba vitt 128 087 négyzetmétert, 91 és fél millió forint érték­ben. Ezt az ellenőrző bi­zottság rendkívül ala­csony értéknek, földjeink elkótyavetyélésének tar­totta!” — A földeket felértékel­tettük. Ennyi volt a* ára... „A Merlikont ... a tsz vezetése mint valami Patyomkin-falut mutogat­ta Gorbacsovtól kezdve az akkori kormány tag­jain keresztül Cserven- kánéig és sleppjéig. Ez a rongyrázás mai forintér­tékben számolva több száz millió forint veszte­ségbe került termelőszö­vetkezetünknek." — Az az elképzelés, tu­dományos téma — vagyis a növényi szövettenyésztés és -szaporítás —, ami életre hívta a Merlikon Gt.-t, sze­rintem jó volt. Azért lett belőle mégis kudarc, mert nem tudtuk megfelelően menedzselni. Adonyi Sztancs János

Next

/
Oldalképek
Tartalom