Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-04 / 258. szám

Számítógép a múzeumban Murphy szerint Lengyel menekültek Magyarországon Titkos iskola Vácott j iiiiiiiiitlimiillliiniiiiiill ...........................mii mnt Mini'. M enekülUigy. E szónak sajnálatos napi aktua­litása van. Akkor is, ha ezúttal egy kiállítás kap­csán ötven év távlatából azt a történelmi előz­ményt idézzük, amikor Magyarországon megte­remtődött a menckiiltügy technikája, kezelésének módja, anyagi háttere. Az a technika és humánus szellemi kezelési mód, amely máig gyakorlat ma­radt. És amelynek kidolgozásában, kikísérletezésé­ben elévülhetetlen érdemei vannak dr. Antall Jó­zsefnek, a mai miniszterelnök édesapjának, aki az 1930-as évek közepétől a menekültügy intézményi vezetője volt. Ilyen minőségében számtalan len­gyel és zsidó menekült életét mentette meg. MAGYAR NAPOK KANADÁBAN Két zenekar, három város November elején magyar hapokat rendeznek Kana­dában. Ebből az alkalomból a hazai előadóművészet két jeles képviselője, a Liszt Ferenc Kamarazenekar és a Magyar Állami Hangver­senyzenekar koncertkörút- ra utazik az észak-amerikai országba. A Liszt Ferenc Kamara­zenekar először november 2-án Torontóban lépett föl. Műsorán Bartók Diverti- mentója és Csajkovszkij Vonósszerenádja szerepelt. A második, november 5-i torontói hangversenyen pe­dig Mozart-estet ad. Meg­szólaltatja egyebek közt az Egv kis éji zenét és a g- moll szimfóniát. Mindkét koncerten kanadai kórus és szólisták működnek közre. A karnagy Takács Miklós. Az ÁHZ november 5-én indul Kanadába, de csak 7-én tartja az első hang­versenyét, szintén Torontó­ban. Itt Kodály, Brahms és Dvorák legnépszerűbb mű­vei csendülnek föl Koba- jasi Kenicsiro, az ÁHZ karnagya vezényletével. Az est szólistája Szabadi Vil­mos hegedűművész. A tv-előfizetés díjának márciusi felemelése után megnőtt azoknak a szá­ma, akik a postahivata­lokban lemondták az elő­fizetést és lepecsételtet- ték a készüléket. A hiva­talok vezetőivel beszél­getve kiderül, az így el­járóknak a döntő része idős ember, legtöbbször egyedül élő, azaz olyan valaki, akinek a szó szo­ros értelmében a társa, a vele beszélgető partner volt ez a szórakoztatóipa­ri gép. Nem tudhatni, az előfizetési díjak további emeléséről felröppent hír mikor és mennyiben ölt valóságos alakot, azt vi­szont tudhatni, hogy a tv- előfizetés árindexe 40,8 százalékkal volt maga­sabb az idei első fél esz­tendőben, mint a tavalyi hasonló időszakban. Na persze, ez a kiadási tétel a háztartások termékekre és szolgáltatásokra köl­tött forintjainak mind­össze a fél százalékát te­szi ki, azaz jelentősége nem nagy. Ha egymaga lenne ilyen, akkor valóban nem sza­badna fontosságát hang­súlyossá tenni. Sajnos, nem egymagában áll. Az év első felében hetven- millió példány hírlap tűnt el a posta által terjesztés­re átvett mennyiségből, azaz hat százalékkal csök­kent az olvasóknak felkí­nált hírlapfolyam. A csök­kenés oka egyértelműen a fizetőképes kereslet visz- szaesése, mondják a szak­emberek, amit elsősorban az igazol, hogy főként az előfizetéseknél sok a visz- szalépés, míg az áruspél­dányok esetében ennél kisebb az érdeklődés mérséklődése. Keserves választás lehet a vagy tej-kenyér, vagy újság, de megérthető. Vannak azonban válasz­tási lehetőséget nem adó helyzetek. Pedagógusok észlelete, hogy növekvő­ben van azoknak a gye­rekeknek a száma, akik taneszközeiknek csak egy részével rendelkeznek, némely dolgot a szülők ez masa Már Murphy törvényei is kitérnek a századvég mű­szaki fejlődésének ütemére, mondván: A kellően fejlett technika már megkülön­böztethetetlen a mágiától. Rendhagyó helyszín, a Ma­gyar Nemzeti Múzeum ad otthont egy számítástechni­kai bemutatónak. Minden­képpen ritkaság ma már mindez az ódon falak kö­zött. A belépőjegyet meg­váltó itt és most nem egy­szerűen számítógépekkel, perifériákul és szoftverek­kel találkozhat, hanem — a rendezők szándéka sze­rinti — különleges és új technológiákkal. Furcsasá­gokat láthatunk, olyanokat, amelyek ma a nemzetközi kutatás élvonalába tartoz­nak, s nem sorolhatók még a mindennapi számítástech­nika megszokott világába. Nem, ne legyintsünk, kit érdekel mindez, kinek fon­tos ez. Gépek csupán, és nem intelligens elmék, dró­tok és huzalok csak, nem pedig érző agyait —, hanem nem vásároltak meg ne­kik. Feltételezhetően azért nem, mert hiányzott a fe­dezet: az erre költhető fo­rint. Ha összegereblyézi az ember a szükséges té­nyeket, akkor rájön, sem­mi meghökkentő nincsen a szülők érintett csoport­jának a magatartásában. A tanszerek árindexe ugyanis már az első fél­év végén 55,3 százaléklcal volt magasabb, mint ta­valy júniusban, s az idén szeptemberben ez az 55 százalék tovább hízott, nagy tempóban ... ! Közbevethetné a hírlap­író, csoportosítson át pénzt a háztartás, de akkor ar­ra is felelnie kellene, kön­net. Az ország legna­gyobb ingázó tömege Pest megyében él, a közleke­dési költségek hetvenhá- rom százalékos emelke­dése fél esztendő alatt családok jelentős csoport­ját szinte megoldhatat­lan feladat elé állította. A munkahelyek ugyanis egyre kevésbé adnak hoz­zájárulást, hol azért, mert ilyen közvetett módon re­mélnek szabadulni bizo­nyos létszámtól (és akkor nem kell elbocsátani em­bereket, ami hivatalos kötelezettségekkel jár), hol azért, mert ingatag pénzügyi helyzetükben nem jut rá, hiszen már étkezési hozzájárulást sem fizetnek egyre több he­lyen. A különböző index­számok ilyen alakulása már-már indexre teszi az oktatási, művelődési ki­adásokat, azt tehát, amit a kultúra címszava fog­lal magában. Ha viszont valóban indexre kerülne ez a címszó, akkor a jö­vő is átkerülne oda. A jö­vő ugyanis — bármennyi­re időszerűtlennek tűnik némelyek számára ennek említése — a kultúra: az oktatás, a művelődés. Egy vékony réteg kivá­lása, mint kultúrabirtoko­sé, súlyos veszedelmet hord magában. A tudás­hoz, az ismerethez való hozzáférés függővé tétele az anyagi helyzettől nem más, mint diszkrimináció. Felélesztése egy olyan helyzetnek, amely Európa civilizált részén régen ha­lott. Mészáros Ottó a mágia pásztázzuk figyelmesen az itt kiállított — mellesleg küllemre is csinos és for­matervezett berendezése­ket. A ma még sokunk fü­lében idegenül csengő inter­aktív videodisk, háromdi­menziós grafika, CD-ROM adatbázis, térinformatika, video digitalizálás, múzeum com pack disksn, mind­mind szemmel látható, fog­ható valóság. S ami közös szálként ösz- szefogja az itt kiállított tár­gyakat, az nem más, mint az az alapgondolat, legye­nek ezek az eszközök egy eljövendő, közös kultúra kincsesházában mindenna­pos használatban álló, hét­köznapi gépcsodák. Ezért kerültek a csöppet sem megszokott környezet­be a csúcstechnika ma még ritka képviselői. A kiállítás nem csak szak­mai fórum, nem csak köz- gyűjtemények szakemberei­nek jelenthet élményt. Ha­nem bárkinek, az utca em­berének és akármely láto­gatónak nyújt újat, infor­mációt. Általa megsejthet­jük a jövőt, s remélhető­leg nem is oly soká egy számítástechnikai rendszer kötheti össze múzeumain­kat egymással, és persze, a nagyvilággal. Arról pedig, igaza van-e a jó öreg és bölcsen gondolkodó Mur- phynek a mágiáról, vala­mennyien meggyőződhe­tünk. fi Görbe János- emléktábla Jászárokszálláson, a szü­lővárosában szombaton le­leplezték Görbe Jánosnak, a népi, paraszti figurák fe­lejthetetlen megformálójá- nak emléktábláját. A szín­művész születésének közel­gő nyolcvanadik évforduló­ja alkalmából állított em­léktábla avatóünnepségén Asztalos Gyula, egykori ba­rátja, színjátszó kori kollé­gája méltatta a paraszti sorból kikerült művész te­hetségét, amellyel nemcsak a színpad világát, hanem a filmművészetét is meghó­dította. A művész özyegve — mint elmondta — férjé­nek hagyatékát is szülővá­rosának ajándékozta. Évtizedeken át azzal nyugtatgattuk egymást és magunkat: ne panaszkod­junk sorsunkra és lehető­ségeinkre, mert még min­dig nálunk a legjobb az élet — mármint a környe­ző, szintúgy szocialista or­szágokhoz képest. A legvi­dámabb barakknak titulál­ták helyettünk — a törté­nelem útvesztőiből kika­csintó politikusok ezt a né­hány ezernyi négyzetkilo­métert. S mi — mert mi mást tehettünk volna — rábólintottunk. Olykor büszkén is. Most pedig filmsorozatot tűz műsorra a Tv 2 csator­nája. Hétfőnként este hét­kor — legelőször november 4-én — visszaidézik elénk az elmúlt korszak történel­mét. A legvidámabb ba­rakk címet kapott sorozat­ban Vitézy László rendező egészen a kádárizmus ki­alakulásáig nyúl vissza. Tu­lajdonképpen a Rajk-per­Dr. Kapronczay Károly történész, a téma kutatója, avatott szakértője a Buda­pesti Történeti Múzeumban rendezte meg azt a kiállí­tást, amely a második vi­lágháború ideje alatt ma­gyar földre menekült len­gyelek sorsával foglalkozik. S amely kiállítás megvaló­sítására öt éve megállapo­dás született a magyar mú­zeum és a Varsói Nemzeti Múzeum között. A tény, amire a kiállítás épít: a második világhábo­rú alatt, 1939. szeptember 10-től százezer lengyel for­dult meg hazánkban. Ma­gyarország, mint a Népszö­vetség tagja, mindvégig hí­ven megtartotta a hadifog­lyok gondozásáról szóló törvényt, miközben ápolta a hagyományos lengyel— magyar barátságot. (Igaz, országunkban már ekkor feltűntek erdélyi, magyar zsidó, cseh emigránsok, akiknek nagy része tovább­menekült, s később is jöt­tek délszláv, szerb, orosz, olasz, francia menekültek.) Lengyelországból főleg katonák érkeztek, szeptem­ber 15-től a két állam kor­mánya tárgyalásokat folyta­tott, s Magyarország hiva­talosan is megnyitotta a határt a katonaszökevények előtt. Ideérkezvén lefegy­verezték és táborokba he­lyezték el, de nem internál­ták őket. Miközben dúlt a háború, a magyar kormány együtt­működött az emigráns len­gyel kormánnyal, s minden nyomás ellenére csak 1941- ben számolták fel a hivata­los diplomáciai kapcsolato­kat. Ezenközben összeköt­tetésben állt a párizsi és a londoni emigráns lengyel kormánnyal. így Magyarország a len­gyel ellenállásban is fontos államássá vált. Futárszol- gáláttál, titkos katonai ki­képzéssel, a Franciaország­ban újjászerveződő lengyel hadseregbe való toborzással rel kezdődik, s az MSZMP szétesésével ér véget a kro­nológia. A filmben sok új törté­nelmi tényre derül fény, de sajnálatos módon to­vábbra is csúsztatások és önmentések akadályozzák a teljes történelmi igazság kikerülését. De minden el­hallgatott szó, a hozzá pá­rosuló gesztus vagy meg­szépítés közbeni arckifeje­zés nagyon sok mindenről szól. Biszku Béla, Németh Károly, Kállai Gyula, Gás­pár Sándor, Korom Mihály, Czinege Lajos, Hári Béla, Papp János, Katona Ist­ván, Havasi Ferenc és még mások, saját akkori sze­repükről és gondolataikról beszélnek. A forgatókönyvet Kovács Lajos Péter írta, Kővári Péter és Ilankiss Ágnes szerkesztette, az operatőr Ráday Mihály volt. iniiiinnmiiiiMiMM ■ tiinm­és Jugoszlávián keresztüli evakuálással. Egy fotó: Nils Ehenström svéd lelkész, a protestáns világszövetség főtitkára lengyel egyetemisták kö­zött. Egy magyar vöröske­resztes egyenruha Andrássy Ilona grófnő hagyatékából, aki nagy patrónusa volt a lengyel menekülteknek. Egy érettségi tabló, termé­szetesen a magyarországi lengyel iskolából. Mise­könyv Selypről — lengyel előlappal. A csodatevő csenstohovai Madonna má­solata, a balatonboglári lengyel diákok ajándéka. Egy miseruha, amelyet len­gyel kezek hímeztek. Hat korabeli lengyel katonai egyenruha, fegyverrel, gáz­álarccal. A Wiesci Polskié, a lengyel menekültek ma­gyarországi napilapja. Ha­zai és lengyel közgyűjte­ményekből, levéltárakból, hadtörténeti múzeumokból és magángyűjteményekből vett iratok, dokumentumok, fotók, levelek, használati és emléktárgyak. Mindezek a tárgyak és dokumentumok arról tudó­sítanak, hogy a magyarok nemcsak eltűrték, hanem messzemenően gondoskod­tak is az ide menekültekről. Gondoskodtak szociális el­A felsőoktatás részesedé­se a nemzeti jövedelemből kevés, a ráfordítások fel- használása viszont sok te­kintetben gazdaságtalan — állapítja meg az az elem­zés, amelyet a Világbank szakértői nemrég a magyar felsőoktatásról készítettek. A „látlelet” szerint a hall­gató-oktató arány ala­csony, intézmények szerinti alakulása pedig véletlensze­rű. Az elemzés összeveti a magyar hallgató-oktató arányt az angollal. Ebből kiderül, hogy míg nálunk 5,5 hallgató jut egy oktató­ra, addig az angoloknál 10:1 az arány. Ugyanakkor — véli a világbanki elem­zés — kicsi a felsőoktatás­ban tanulók aránya. Külö­nösen igaz ez az állítás a természet- és a társadalom­látásukról, egészségügyük­ről (Győrben katonai kór­házuk működött), kaptak munkavállalási engedélyt, volt sajtójuk, 8-10 újság­juk, könyvkiadásuk, könyv­táruk, és számos kulturális intézményük. A lengyel if­jak saját iskoláikban tanul­tak, Balatonbogláron len­gyel nyelvű középiskolával rendelkeztek. E balatonbog­lári lengyel centrum meg­teremtésében, működtetésé­ben nagy szerepe volt az Amerikából nemrég hazatért Varga Bélának. 1940-ben már háromezer lengyel zsidó menekült tar­tózkodott Magyarországon. Keresztény és zsidó egyfor­ma bánásmódban részesült. Csak az kapott zsidóiga­zolványt, aki maga kérte. A magyar menekültügyi hatóság olyan sikeres men­tést folytatott, hogy a váci csendőrség is csak évek múlva, 1944-ben szerzett tudomást a városban mű­ködtetett titkom zsidó isko­láról. Azokat a gyerekeket menekítették ide, akiket Lengyelországból csempész­tek ki, vagy akiket szüleik az Auschwitzba menő vo­natból dobtak ki. Iskolának, lengyelmen­tésnek a Szálasi-kormány 1944-ben brutálisan véget vetett. A németek felszá­molták a lengyel szerveze­teket, vezetőiket megölték, Antall Józsefet és munka­társait letartóztatták ... A menekültügyi hivatal támogatásával megvalósult a különleges tárlat a Buda­pesti Történeti Múzeumban november végéig látogatha­tó. Majd Pécsre utazik az anyag. S az amerikai len­gyelek szövetsége finanszí­rozza a kiállítás varsói be­mutatását. (Kádár) tudományi karokra. Arra is figyelmeztet az értékelés, hogy a felsőoktatást hama­rosan elérő demográfiai hullám nagy nyomást gya­korol majd az intézmé­nyekre. Az emiatt szüksé­ges bővítéseknél figyelem­be kell venni a munkaerő- piac hatásait. Elavultak az egyes intéz­mények laboratóriumai, könyvtárai, gyenge a tele­kommunikációs rendszer. Az oktatási és kutatási ka­pacitás túlzottan Budapest- centrikus — olvasható az értékelésben. Kifogásolják még, hogy fejletlen a poszt­graduális és a továbbképzé­si rendszer. Ez utóbbiak fejlődését — a Világbank értékelése szerint — az in­tézmények szűk specializá- ciója akadályozza. Margó INDEX Dokumentumok, fotók a kiállításról (MTI-Press—Wormser Antal felvétele) Aliiidig hétfőn hétkor a kettesen A „legvidámabb barakk” Elavult intézmények Világbanki „látlelet” a felsőoktatásról

Next

/
Oldalképek
Tartalom