Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-23 / 275. szám

■ Színházi i.fvft ^ Hol az a macska? Sokmilliós közönségnek élő egyenesben Űjévi operettgála a Vigadóban A kérdés nem a közis­mert viccből való (ott a bá­tor egér teszi föl). Az itt szóban forgó macska fedő­név. Régen a csinos lá­nyokra mondták atyáink: — Hű, de jó kis macska! Ami nagyjából azt jelen­tette, mint ma a bombázó, a dögös, s a hasonlók. Ebből a macska jelzőből származhatott a 30-as évek elején az a jelentésátvitel is, amely egy teljesen más jelentésű, tartalmú kifeje­zést, a zsákbamacskát ar­ra a csinos lányra (is) ér­tette, aki az akkor nagyon divatos oldalkocsis motor­biciklik oldalkocsijába ült, s ott a por ellen egy zsák­hoz hasonlatos vászontok­ba csomagolta magát. Zsákbamacska — ez volt a népszerű operettkompo­nista, Eisemann Mihály új operettjének is a címe 1932-ben. Az akkor har­mincnégy éves szerző már túl volt első nagy sikerén. Három évvel korábban de­bütált, a Miss Amerika cí­mű darabbal, melyet az Operett Színház mutatott be, s az volt az érdekes­sége, hogy amerikaias stílu­sú revüoperett volt, meg­előzve ezzel Ábrahám Pált, akinek csak évek múlva mutatták be hasonló stílu­sú darabjait, a Hawai ró­zsáját, meg a Bál a Sa- voybant. Az új Eisemann- operett folytatta a tánco­sabb, modernebb hangvé­telt. És a hagyományos ope- rett-szerepskatulyákat is tovább feszegette, mert a Zsákbamacskában nincs primadonna és nincs bon- viván. Van ellenben két szubrett (az egyik az a bizonyos zsákbamacska, aki, vidéki lány létére, rop­pant talpraesett és nagyon modern — a neve egysze­rűen csak Sári —, a má­sik meg egy belevaló pesti lány, bizonyos Manci), s van két táncoskomikus (az egyik Sári motorbicikli­bolond fiúja, Ervin, á má­sik egy setesuta kereskedő­segéd, Manci hódolója). Nem a Zsákbamacska Eisemann legjobb műve. Az Én és a kisöcsém vagy a Fekete Péter sokkal si­kerültebb. De azért ebben is van néhány sláger: a Bőg a tehén, a Lecsó-lecsó, a Maga nős ember vagy boldog, a Szerelemhez, nem kell szépség. Ennyi majd­nem elég is. A mesét jobb elfeledni; csacska, kettős szerelmi történet, sok nai­vitással, kevés humorral. Mégis, ezt a szerény dara­bot is elő lehet ma venni, ínséges időkben a jó zene elviheti az előadást. Az Operett Színház mostani felújítását Bodrogi Gyula, a zenés színpadi műfaj nagy professzora rendezte vendégként, s magával hozta a Vidám Színpadról Ervinnek Straub Dezsőt. Sárit egy még főiskolás if­jú művésznő adta: Teremi Beatrix. Jól táncol, kelle­mes kis hangja van; egye­lőre még nagyon hasonlít a fiatal Oszvald Marikára. Akik viszont stabilan a legjobbak a műfajban: Ko­vács Zsuzsa, mint Manci és Lehoczki Zsuzsa, mint Reinerné, Manci mamája. Kovács Zsuzsa most is len­dületes, üde, jó humorú, re­mekül mozog (bravúrosan görkorcsolyázik például), Lehoczki Zsuzsa pedig tem­pósan vált szerepkört: szubrettből (fiatalos, fic- kós) mamaszerepekbe. Ez a produkció természe­tesen nem vetekedhet az Örült nők ketrece látvá­nyosságával, nagy revü- táncképeivel, vagy egy klasszikus nagyoperett de- korativitásával, de azért nézhető, szórakoztató. Ki­csit poros ugyan, de a por­réteg alatt is látszik: meg­bízható, szolid mesterem­bermunkáról van szó. Takács István Sok éve sokunk kedvelt tévéműsora az év első nap­jának délelőttjén az oszt­rák televízió újévi kon­certje a Bécsi Filharmoni­kusokkal. Talán ez adta ta­valy az ötletet Kovács Jó­zsefnek, a hajdani táncdal- énekesből kitűnő opera- és operetténekessé lett, s épp az osztrák színpadokon igen népszerű művésznek, hogy valami hasonlót ren­dezzen Budapesten. Mint az Interoperett Kft. igaz­gatója, megszervezte a Pesti Vigadóban 1991. ja­nuár 1-jén estére azt a nagy operettkoncertet, melytől akkor még csak szerény sikert remélt, no­ha annak is megvolt már a nemzetközi híre, hiszen svájci és német tévéállo­mások átvették (és persze a magyar televízió is egye­nesben közvetítette). Az ötlet mostanra to­vábbfejlődött. Kovács Jó­zsef így ismertette a leg­újabb terveket az összehí­vott sajtótájékoztatón: — Szeretnénk leszögezni: bár a bécsi újévi koncertet nagyra tartjuk, mi nem óhajtjuk utánozni. Már a most januári koncertünk is teljesen más jellegű volt, mert mi nemcsak zeneka­ri számokat adtunk elő. Énekesek és táncosok is felléptek, sőt a hangsúly az énekeseken volt, hiszen operettrészleteket mutat­tunk be. Más tehát a mű­faj, és ezt a másságot a következő koncerten még jobban hangsúlyozni akar­juk. Főként a klasszikus magyar operettszerzőktől játszunk — hogy mit, az maradjon egyelőre titokban —, és sok új, friss tehet­séget szeretnénk megismer­tetni a közönséggel. A ma­gyar énekes-utánpótlás rendkívül jó, megérdemlik, hogy segítsük őket az indu­lásuknál. Ezért a huszon­nyolc énekesnek a kéthar­mada lesz fiatal művész. — Az előzetes tájékozta­tóban azt olvastuk: a kon­certet élő egyenesben több külföldi tévétársaság is közvetíti. — így lesz. Német és svájci adók, s az idén már az osztrákok is egyenesben közvetítik a műsort, és mű­holdas sugárzása is bizto­sított, mert az ARD lPlus szintén élőben adja. Ter­mészetesen a magyar té­vében is egyenes adásban lesz látható a január 1-jén este 21 órakor kezdődő koncert. Hatalmas lehető­ség ez, hiszen egy időben sok millió tévénéző ismer­kedhet meg a magyar mű­vészekkel. Már az első adásnak is nagy visszhang­ja volt, sok külföldi láto­gatót vonzott a szokásos heti operettkoncertjeinkre Sokan ismerik és szere­tik a mai magyar színját­szás egyik tehetséges fene­gyerekét, Cserhalmi Györ­gyöt, aki valamivel foly­vást hallat magáról. Emlé­kezetünkbe véste magát a Dögkeselyű bravúros ala­kításával, amelyben a meg­lopott taxis magánbosszúját játszotta meg. Legendát te­remtett a Nagy generáció­ban. és feledhetetlen a Sztálin menyasszonyában szintúgy. Ügy látszik, mostanában feszült időszakát élheti, mert alig egy hete megint a szárnyára kapta a hír. Igaz, most nem valamely színészi alakításról, mind­össze annyiról volt szó, hogy ittasan karambolozott. A feszült napokra van bizony oka. hiszen új budapesti színház nyit ma, szom­baton, a Labdatér Teátrum is a Vigadóba, és sokan vá­sárolták meg a műsor vi­deokazettáját is. — Egy ilyen reprezenta­tív műsor nem olcsó mulat­ság. Mennyibe kerül, s honnan lesz rá pénz? — Körülbelül tízmillió forintot kell költenünk a műsor kiállítására és a fel­lépti díjakra. De itt nem lehet kicsinyeskedni, nem lehetünk snasszak, rajtunk lesz Európa szeme. Minden énekesnek új frakkot csi­náltatunk, az énekesnők­nek új estélyi ruhát. Csak ezek darabja úgy hatvan­ezer forint. Az ötventagú zenekar új szmokingot kap, a táncosok új ruhákat, ci­pőket, csizmákat. Gyűrött, kopott holmiban tilos a ka­merák elé állni. S hogy mi­ből? Az Interoperett, a Ma­a Városligetben, amelynek alapítóötlete természetesen megint csak tőle származik. Mint hírlik, a megvalósí­tásból is alaposan kivette a részét. Az új színház első bemu­tatója november 24-én, va­sárnap, 19 órakor lesz, ami­kor G. F. Walker kanadai drámaíró színművét viszik színre. A szerző a beat- nemzedék tagja, és angol­szász területen igen nép­szerű. Eddig például Auszt­ráliában, New Yorkban és Torontóban vitték színre a Labdatér Teátrumban most bemutatandó A büntető kéz című darabját. A szereposztásból rög­vest kiderül, hogy Cserhal­mi afféle kis csendes palo­taforradalmat hajtott vég­re, amikor az új színházba vitte magával a Nemzeti Színház egykori nagy ge­gyar Televízió, a Magyar Rádió és a Pesti Vigadó segít, de a legnagyobb tá- ' mogató az IBUSZ Bank Rt. Velük hosszabb távra szóló szponzori szerződést kötöttünk. Ök, igen tiszte­letremél tóan, úgy vélik: amit adnak, az nem is tá­mogatás, hanem inkább befektetés. Valamiféle spe­ciális szolgáltatás az ügy­feleiknek. — A műsort ön szer­keszti és rendezi. Föl is lép? ✓ — Egy számmal. Az egyik vendéggel, a ham­burgi Operaház kitűnő énekesnőjével, Linda Plech- hel énekelünk egy kettőst Johann Strauss Bécsi vér című operettjéből. (t. i.) iterációjának krémjét. A fő­szerepet, Starozzi mester­bűnözőt, a németet, termé­szetesen ő játssza, de pél­dául Udvaros Dorottya és Papp Vera is szerepel a darabban. A Büntető kéz rendezője Báliké Tamás. A színdarab témájáról csak annyit, hogy gengsztertör­ténet a javából, amellett gunyoros erkölcsi példázat a jó és a rossz párharcá­ról. A Labdatér további ter­vei között szerepel egy Vin­cent van Goghról szóló Kocsis István-e gyfelvoná- sos és a Hamlet színre vi­tele. Az előbbiben Cserhal­mi a főszerepet alakítja, az utóbbit pedig ő rendezi. A Labdatér Teátrum és az anyagi hátterét adó alapít­vány címe: Budapest 1146, Városligeti körút 1. kk Cserhalmi nekigyúrkózik Nyit a Labdatér Teátrum SZOMBATI MM IMI \ Karácsony délutánja. Az utcák megteltek az utolsó pillanatban vásárolni akaró emberekkel, akik váll-váll mellett szorongtak az elegáns kirakatok előtt. A Broughton Áruház ajtói óriási porszívóként szip­pantották be az utolsó percben vásárolni rohanókat. Mary Jane és Farley, mint minden kedden, bemen­tek dolgozni. A szokásos munkahelyi hangulaton kívül semmi különlegeset nem tapasztaltak. Rafe az irodájá­ban várt. Szinte nem is reagált, amikor meglátta őket, de ők egyenesen odamentek hozzá. — Északon voltunk — mondta Farley. — Sajnálom, Rafe. Szólnunk kellett volna neked. De a szomorú fiú képtelen volt válaszolni. Nem bí­zott magában, félt, hogy elsírja magát. És nagyon ide­ges volt. — Várj egy pillanatra! Farley átment a saját szobájába, és onnan visszatérve hozott magával egy üveg 25 éves Courvoisier konyakot. Kétujjnyit töltött egy vizespohárba, és átnyújtotta Rafe- nak. Miközben átvette a poharat, Rafe közölte, Columbo nemsokára idejön. — Miért? — kérdezte Mary Jane. Eddig nem is gon­dolt a detektívre. Körülöttük szakmunkások, és az emeleten dolgozók üvegeket, karácsonyi édességeket, cukorkákat, gyümöl­csöt, diót raktak ki a hosszú asztalra. Lemezjátszóról hangos rockmuzsika harsogott. — Miért jön ide? — kérdezte ismét Mary Jane. — Hogy őrizetbe vegyen. Börtönbe vigyen. Farley öklével a falra csapott. — Ö, ugyan már! Mit jelentsen ez? — Beismertem, hogy én öltem meg Shirleyt. — Ez őrült! Farley, mintha nem tudta volna, mit kezdjen magá­val. Mintha a testrészei szét akartak volna hasadni. — Örült! örült! — Mindenre rájöttem. Nem akartam, hogy Mary Jane börtönbe kerüljön. A nagydarab lány elhűlt. — Te elvállaltad? Te vállaltad azt az istenverte gyil­kosságot? — ordította Farley. Rafe csupán bólintott. Mary Jane azt javasolta, hogy menjenek be az irodá­ba, ahol nincs olyan nagy zaj, és könnyebben lehet gondolkodni. Miközben átfurakodtak a tömegen, kollé­gák köszöntötték őket, és kellemes karácsonyi ünne­peket ^kívtastfik fejtik, , I COLUMBO NYOMOZ Gyilkosság karácsonyra * írta: Alfred Lawrence / Fordította: Kira József ŐRÜLT, ŐRÜLT! Farley becsukta az iroda ajtaját, Mary Jane ösztönö­sen az asztala mögé lépett. Ahogy ott állt, a parancs­nokságot átvevő főnököt testesítette meg. — Nos, Rafe. Valójában mi is történt? — Columbo — mondta, mintha a név kijelentése mindent megmagyarázna. — Mi van Columbóval? — kérdezte Mary Jane szin­te rikácsolva. — Üldöz engem, Mary Jane. És kérlek, ne kiabálj! Rettenetesen zaklatott. Azt mondta, nekem mindent tudnom kell, és köteles vagyok elmondani neki. Nem tudtam, miről beszél. De aztán magamtól kitaláltam, és felhívtam. — Mit találtál ki? — Nem mindent. De Columbo elmondta, hogy Shir­leyt valaki olyan ölte meg, aki magasabb nála. Ök ezt megállapították az ütés szögéből, és a csontokból és egyéb... Mary Jane összerezzent. Rafe folytatta: — A kör leszűkült Mary Jane-re és rám. Duke nem elég magas. És te sem, Farley.­—t Folytasd! — vakkan tóttá Farley. — Amikor erre rájöttem, találkozóra hívtam Colum- bót a Vörös Hagymába. Mindent megterveztem. Érti­tek? Ügy, hogy te ne kerülj bajba. — Egyenesen Mary Jane arcába nézett. — Beismertem Shirley meggyilko­lását. Mary Jane leroskadt a székbe. — Drága Rafe! Drága, drága Rafe! — Columbo elhitte ezt? — Majdnem. Boldognak látszott, hogy elkapott va­lakit. — Ahogy a detektívek szokták — mondta Mary Jane keserűen. — És miért nem vagy még börtönben? — kérdezte Farley, aki mindig gyakorlatiasabban gondolkodott, mint a többiek. — Azt akarta, hogy még gondolkozzam. Biztos le­hetsz abban, hogy amit mondtam, azt elhitte. Tegnap este felhívtam. Közöltem vele, hogy ebben a bűntudat­ban nem tudok tovább élni. Tartóztasson le. — Te hagyod, hogy helyetted börtönbe kerüljön? És talán gázkamrába? — kiáltott Farley Mary Jane-re. Rafe önkéntelenül az ajtó irányába hátrált. — Mire gondolsz? Mire gondolsz? Mit tegyek? —• Mary Jane felállt, kimértnek, komornak látszott. — Tudod te, hogy mit tehetsz! — Mit számít az, Farley? Ami megtörtént, az meg­történt. Rafe egy szent. Ilyen dolgok előfordulnak a vi­lágban. Ennyi az egész. Shirley... Rafe, nem hiszem, hogy ez lényeges, Farley. Rafe vállalni akarja. Elmegyek az italért. — Keresztülment a szobán, majd ki az aj­tón. Erős zaj hallatszott be. • Az ajtó becsapódott a lány mögött. Farley leült Mary Jane székére. — Miért csinálsz ilyen őrültséget? — Már mondtam. — És Columbo elhitte, hogy te voltál? — Igen._ Nekem már nem számít, Farley. Nincs iga­zából semmi, amiért éljek. — Nem hagyom, hogy belekeveredj ebbe az ügybe, Rafe. Te ezt jól tudod. — Már túl késő, Farley. — Megyek, és elmondom az igazságot Columbónak. Mary Jane mindent elmesélt nekem. Nem hagyom, hogy téged is megöljön. — Megöljön engem? — A gázkamrában. Ö a tettes.-Őrület. — Farley fel­állt, és odament Rafe-hoz. Kezét a vállára tette: — Gá­láns csirkefogó vagy, de nem hagylak elveszni. (Következik: A Columbo-trükkj

Next

/
Oldalképek
Tartalom