Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-16 / 269. szám

t ÉVFOLYAM, 243. SZÄM 1991. NOVEMBER 16., SZOMBAT BUD.A.VIDEKI Kláriit BUDAÖRS • ERD 1 SZAZIIALOMBATTA • PILISVÖROS V AB O BUDAKESZI • BIATOR- BAGY • TÖRÖKBÁLINT • PILISCSABA • PATY • ZSAMBEK 6 SOLYMÁR • TÁRNOK • NAGYKOVÁCSI Q BUDAJENÖ • PERBÁL • TÖK • TINNYE 0 ÜRÖM Igazodva az európai hagyományokhoz Új alapokról Sóskúton A jövőben új struktúrát szeretnénk bevezetni a hi­vatal gazdálkodásába — mondotta Kummer János, Sóskút polgármestere. Az előirányzott tevékenységek megvalósítása, csupán a cél- támogatásokra . támaszkod­va, lehetetlen. Ezért is fon­tos, hogy olyan alapokra le­hessen a közigazgatási szer­vezetet felépíteni, mely a település súlyos örökségeit (elszámolhatóvá teszi. — Mit ért ezalatt? — Elsősorban az infra­struktúra elmaradottságát, a telefonellátottság, a csa­tornázás, a gázellátás hiá­nyosságait. Vagy azon épü­letek leromlott állagát, me­lyek az önkormányzat tu­lajdonába kerültek. Sokuk­ra ráfér a felújítás, s fede­zet nélkül ezek megvalósí­tása sem képzelhető el. Első lépések — Milyen lépéseket tet­tek az átalakulás érdeké­ben? — A gazdasági hivatalt megerősítettük, oly módon, hogy igyekeztünk szakem­bereket megnyerni e mun-, kára. Űj jegyzőink van, dr. Sáránszky Erika, akit a képviselő-testület október 18-tól bízott meg e felada­tok ellátásával. A közgaz­dasági és gazdálkodási pénzügyi csoport élére Mül­ler Ferenc közgazdász ke­rült. A műszaki vezető sze­mélye még nem ismert, ugyanis pályázat útján kí­vántunk erre megfelelő szakembert találni. Döntés pedig ebben a kérdésben még nem született. Az el­képzeléseink lényege az, hogy olyan európai, nem­zetközi hagyományokon ala­puló közigazgatási szerveze­tet alkossunk meg, mely minden szempontból segíte­né a település fejlesztésével kapcsolatos tervek véghezvi­telét. S mint minden újítás, ez sem volt mentes az indu­latoktól. Egyesek úgy érez­ték, valamivel kívülebbre kerültek, kevesebb szerepet kapnak az elképzelések megvalósításában. Ügy vé­lem, az eltelt egy esztendő is azt igazolja, változásokra volt szükség. S-ehhez pedig szakemberekre. A korábbi években, vala­hogy úgy alakult, hogy Sós­kút hátrányosabb helyzetbe került. Kevesebb támoga­tást kapott, és ez vezetett odáig, amit már vázoltam, a súlyos örökség megfogal­mazással. Ha azt szeret­nénk, hogy a helyzet vál­tozzon, cselekedni kell. — Említette, hogy akár­csak másutt, a telefonellá­tottság nem nevezhető meg­felelőnek Sóskúton sem. A Magyar Távközlési Vállalat, tudomásom szerint felaján­lott egy lehetőséget a fővá­rost övező településeknek. Ebben a kérdésben hogyan döntöttek? Részt vesznek-e a hároméves fejlesztési programban? — Több mindent figye­lembe kellett vennünk a döntésnél — válaszolt a polgármester. — Az tény, hogy Biatorbágyon készül a gócközpont, s ez számunkra is egy lehetőség, melybe be­kapcsolódhatunk. A terve­zet szerint 1993-ig ötszáz előfizetőhöz jut majd el itt a telefon. A másik kérdés az, ha mondjuk, az önkor­mányzat is részesedni kí­vánna a távközlés fejleszté­séből, mi módon kapcsolód­hat ehhez. Vagy alakítson ki olyan társaságot, melynél ez a cél jobban megvalósít­ható? Bár így a szervezés is rá hárulna. Egyszóval, az érveket egymás mellé állít­va, az előnyöket, hátrányo­kat megfogalmazva alakult ki az az elképzelés, hogy biztosabbnak látszik a Matáv programjához való kapcsolódás. Így a gyorsa­ság kerül előtérbe. Önerős fejlesztés — A gázépítést már el­kezdték? — A javaslati terv ké­Törökbálint Liturgikus hírek A törökbálinti római ka­tolikus plébánia novem­ber utolsó vasárnapjára, 24-re, valamint a 30-i, szom­bati napra az alábbi litur­gikus közlést adja a hívők­nek: November 24. Vasárnap: BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Deák Attila. • Munkatársak: J. Szabó Irén és Pachner Edit • Fogadónap minden hét főn 14—17 óráig a szerkesz tőségben. Címünk: up. VIII Somogyi B. u. 6. Pf.:311. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-4761, 138-4067. 8 Krisztus király főünnepe. Ezzel a nagy ünneppel be­zárul az egyházi év. Pilá­tus megkérdezte Jézust: „Tehát király vagy?” Jézus azt felelte: „Úgy van, amint mondod: király vagyok... Az én országom nem e vi­lágból való ... Arra szület­tem és azért jöttem a világ­ra, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igaz­ság híve, hallgat szavam­ra.” (Jn. 18.) A szentmise hálaadó imá­ja szerint Jézus országa örök és egyetemes ország: az igazság és élet, a szent­ség és kegyelem, az igaz­ságosság, szeretet és béke országa. Ilyen szellemű ország nélkül lehetetlen el­képzelni az emberhez mél­tó életet. szül. Természetesen önerős fejlesztés lenne, amibe be­lekezdeni csak akkor érde­mes, ha többen jelentkez­nek. Minél kevesebben sze­retnének ebben részt venni, annál többe kerülne. Úgy­hogy a terv elkészülte után azt kell tisztázni, mekkora részvételre számíthatnak azok, akik vállalnák a ki­adásokat. Javaslati terv — Gond volt a kommu­nális szennyvíz elhelyezésé­vel. Vagy ez már megoldó­dott? — Közel jár ahhoz. A Pest Megyei önkormány­zattól 4,7 millió forintot ka­pott a szennyvíz elhelyezé­sére négy település, Érd, Diósd, Százhalombatta és Sóskút. Az a tároló, melyet eddig használtunk, megtelt. A bővítésre a pénz már megvan, a vállalkozói szer­ződés is, s tudomásom sze­rint a munkát már elkezd­ték. Tehát hamarosan meg­oldódik ez a kérdés ebben a térségben. J. Sz. I. Elfogadták otthonukként Közös erővel megújult a fogadalmi kápolna Lassan már tízesztendős múltra tekinthet vissza a Zsámbéki Műemlékbarát Egyesület. — Úgy kezdő­dött — emlékezett a meg­alakulásra Mátyás Irén, a művelődési ház vezetője —, hogy egypáran úgy véltük, méltatlan a műemlékvéde­lem helyzete. Tennünk kel­lene valamit, s ezért meg­hívókat küldtünk szét, hogy akiket érdekel a téma, azo­kat beszélgetésre, az elkép­zelések felvázolására vár­juk. Meglepően sokan jöt­tek el már az első találko­zóra. KEZDTEK ODAFIGYELNI S nemcsak ráérő nyug­díjasok, vagy pedagó­gusok érdeklődtek, hanem szinte minden réteg képvi-; seltette magát. Azt hiszem, ehhez az is kellett, hogy az itt élők magukénak érezzék ezt a falut. Zsámbék története fontos ebből a szempontból. A kö­zépkorban mezőváros volt, a török időkben elnéptele­nedett. Vagy kétszáz éve német telepesek állapodtak meg a faluban. A II. világ­háborút követően több mint háromezer embert telepítet­tek ki. Jöttek azután a Csallóközből, az Alföldről, s így egészen eltérő múlt­tal, kultúrával rendelkező embereknek kellett összerá­zódniuk faluközösséggé. Ez a folyamat nem ment köny- nyen. Talán a ’80-as évek elején alakult ki" az, hogy A régi lakóház, amely ma már a helytörténeti kiállítás otthona (Erdősi Agnes felvétele) elfogadták otthonukként Zsámbékot. S kezdtek oda­figyelni arra, hogy vannak épületek, melyeket meg kell óvni, mert szépek, mert egy darab a falu történelméből. A VÍZ ALÁMOSTA — Mit tett ez idáig az egyesület? — Megvettünk egy épü­letet. Egy idős iféni hívta fel a figyelmünket erre a XVIII. századi sváb lakó­házra. Abban az utcában lakott, ahol ez állt, nagyon szépnek találta, és elmond­ta, vigyázzunk rá, ne dől­jön össze. Kár lenne érte. — Ma már a helytörténeti Ezrekből milliók Oh, azok a vandálok! Sohasem tudtam meg­szokni az olyan látványt, mint amilyen mostanában fogadja Pilisvörösváron a 10-es főúton utazókat. Pe­dig lépten-nyomon látok szétvert buszvárókat, fel­gyújtott vagy összezúzott, oszlopról letépett hulladék- gyűjtő ládákat, feltépett deszkájú padokat, összefir­kált falakat. Csak a Volán­busznak évente 4-5 millió forintos kárt okoznak a vandál rongálok Pest me­gyében és a fővárosban. Ha mindehhez hozzáveszem az összes tömegközlekedési járműben, utaskiszolgáló helyiségben és berendezés­ben, a nyilvános telefonál­lomásokon okozott kárt, akkor az már a milliárd forintot is meghaladja(l). A pilisvörösvári busz­megálló szétverése ehhez képest jelentéktelennek tű­nik (az a néhány ezer fo­rint, amennyiért újból be- üvegeztetik majd). Feltéve, hogy van, lesz rá pénz! A be nem tervezett kiadásnál azt hiszem, sokkal nagyobb a kár. Nem „csupán” azért, mert itt van a tél, a hideg szelek, s hamarosan a hó­fúvások ideje. Nemcsak azért szúrja a szememet ez a durva garázdaság, mert előre tudom, hogy fázni fo­gunk, ha késik a busz, vagy idő előtt megyünk ki a megállóba, mert mondjuk, hamarább végeztünk a be­vásárlással. Engem inkább az bánt, hogy egyesek mennyire semmibe veszik mások munkáját! Kíváncsi lennék arra, hogy ha a rongálók­Ronda látvány a szétvert vörösvári buszmegálló (A szerző felvétele) nak valamilyét tönkreten­ném, vajon mit szólnának hozzá? Nem fájna-e nekik, hogy amit a pénzükön vet­tek, vagy maguk építettek fel, raktak össze, én szét­rombolnám?! Mit szólna az a bizonyos polgár, ha szét­szednék a kerítését csak azért, mert a buszmegállót jelző táblák oszlopait ellop­ta, s arra rakta a drótfona­tot?! Nem sorolom a példákat, hiszen ezek a rongálások elsősorban anyagi veszte­séget okoznak. A KRESZ- táblák lefestése, mozgó jár­művek (autóbusz, vonat) ablakainak bezúzása, be- csúzlizása akár életveszé­lyes is lehet! Jó volna meg­tudni, hogy mi motiválja az ilyen cselekedeteket. Csak hát erre nem sok esélyem van. Igazából azt sem hi­szem, hogy ezt a kis hábor­gásomat akár egy is elol­vassa a vandálok közül! Jó, ha a betűt ismerik! — gon­dolom én. Lehet, hogy ép­pen itt van a baj? Már­mint, hogy: „nem írok, nem olvasok, én magyar vandál vagyok”? De miért? Kinek kellenek ezek a magyar vandálok? Talán éppen ez az ok? Úgy érzik ezek az emberek, emberkék, hogy senkinek sem kellenek, s így hívják fel magukra a figyelmet? Nos, ha ez volt a szándé­kuk, akkor sikerrel jártak. Ám engedjék meg nekem, hogy ezt a sikerüket ne tap­soljam meg... László Antal kiállítás látható benne. Sike­rült annyi pénzt összehoz­nunk, hogy ezt megvaló­síthassuk. Igyekéztünk ösz- szegyűjteni a régi helyi emlékeket, tárgyakat. Nem­régiben tettünk szert egy szekrényre, most folyik a restaurálása. Lassan, ha si­kerül más bútorokat is megszereznünk, olyan kiál­lítást rendezhetünk, amely a régi zsámbéki lakóházat, használati tárgyakat mutat­ja be a látogatóknak. Van egy régi kályha, melyet jó lenne felújítani. Ehhez azonban az anyagi lehető­ségünk nincs meg. A kitele­pített egykori zsámbékiák- kal jó a kapcsolata a falu­nak, s ők felajánlották se­gítségüket. Ha minden jól alakul, nyáron megnyitható lesz a kiállítás. Van egy barokk kápolna a falu végében, melyet 1739-ben a Zichy család emeltetett. Az azt megelő­ző évben pestisjárvány dúlt, s fogadalmi okból épült. Sajnos, erősen meg­rongálódott az épület, s mi­vel vízmosás partján áll, félő volt, hogy leomlik. Az egyesület visszavétette a műemléki jegyzékbe a ká­polnát, a megmentésére kaptunk segítséget az OMF- től s a Németországban élő zsámbékiaktól. Nem messze a kápolnától található a kálvária, most már ez is olyan állapotban van, hogy érdemes megte­kinteni. Némi segítséggel ez is megmenthető volt az enyészettől. Ebből a tenni akarásból , nőtt ki a Zsámbéki szom­batok rendezvénysorozat is. Adva volt a helyszín, a romtemplom, csak a többit kellett hozzá megszervezni. Hittünk abban, meg lehet találni az ide illő darabo­kat. Pénzünk ugyan alig volt, de nagyon sok segítsé­get kaptunk itteni vállala­toktól, magánemberektől, közéleti személyiségektől. SOKAT JELENTETT Nagyon sokat jelentett mindenkinek egyrészt a rendezvények sikere, más­részt az, hogy elkezdtek be­szélni Zsámbékról. Mert történt itt valami, voltak színdarabok, hangverse­nyek, amire sokan eljöttek, odafigyeltek. Azt hiszem, már csak azért is érdemes volt elkezdeni ezt a nyári kulturális rendezvénysoro­zatot, hogy kiderüljön, mennyire lehet számítani az itt élőkre. Persze, azért a siker is fontos volt. S re­mélem, még sokáig folytat­ható lesz mindez ... — jisz —■

Next

/
Oldalképek
Tartalom