Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-02 / 257. szám
Színházi levél A kolozsváriak Tekinthetnénk egyszerű napi hírnek is: a kolozsvári Állami Magyar Színház vasárnaptól egy héten át a budapesti Nemzeti Színházban vendégszerepei. Vasárnap délután cs este Székely János Caligula helytartója című drámáját, 4-én és 5-én Shakespeare Ahogy tetszik című komédiáját, a következő három estén Slawomir Mrozek Rendőrség című „zsandár- iigyi drámáját” játsszák. Katona József születésének 200. évfordulója alkalmából, november 9-én és 10- én, a Bánk bánt adják elő. Am az, hogy Erdély talán legriágvobb magyar ajkú társulata négy ilyen teljesen eltérő stílusú, más- más korban irt, más-más színészi, rendezői felkészülést igénylő darabbal valóságos fesztivált rendez, sokkal, de sokkal több, mint egy pár soros napihír. Először is azért, mert nagyon régen volt arra lehetősége erdélyi magyar színháznak, hogy ilyen reprezentatív bemutatkozást tegyen az anyaország fővárosában. Utoljára, a 70-es évek közepén, a sepsiszent- györgyiek jöttek több előadással, de aztán egy alkalommal már az állomásról terelték vissza őket a Nagy Conducator fogdmegjei. Azután hosszú időre befagytak a színházközi kapcsolatok (is). Csak 1990 tavaszán indult meg újra az egészséges csere — főleg úgy, hogy sorra jöttek az erdélyi magyar társulatok. többször, s több előadással is. Tanulságos vendégszereplések voltak ezek (e hasábokon is hírt adtunk róluk). Egyfelől bizonyították: a legvadabb Ceauses- eu-időkben is életben tudott maradni a magyar színjátszás Erdélyben. Másfelől megmutatták az eredményeket — a művészi fegyelmet, a szép magyar dik- ciót, a színjátszást valóban hivatásnak, küldetésnek tekintő erkölcsi erőt —, de a sajnálatos fogyatékosságokat is — a színész- és rendezőhiányt, a gyakran emiatt megmutatkozó alacsonyabb színvonalat. Kolozsvárnak azonban más, színháztörténeti főszerepe is van a magyar színházművészet történetében. Jövőre lesz kétszáz éve, hogy Kolozsvárott, 1792. december 17-én, az Erdélyi Nemes Jádzó Társaság az első előadását tartotta a Rhédei-házban. Ezzel megkezdődött a hivatásos magyar nyelvű színjátszás története Erdélyben is. És Kolozsvár büszkélkedhetett azzal is, hogy ott nyílt meg. 1821. március 21-én. az első, magyar szín- társulat számára emelt épület, a Farkas utcában. Csak emlékeztetőül: a Pesti Magyar Színház (a későbbi Nemzeti Színház) tizenhat évvel később épült fel... A Farkas utcai színház már nem áll; 190ö-ban bontották le, s utána — még abban az évben — megnyílt, az akkori Hunyadi téren, a Fellner—Helmer cég tervei szerint épült új színház. Ebbe 1919-ben beköltözött a román opera. Azóta a Séta téri Nyári Színkörből létesített színház a magyar társulat otthona. Jó otthon; hét évtizeden út szolgálta a magyar színpadi szó művészetét és művészeit. A templom ott van, ahol a hit — s az elhivatottság — ereje megteremti. Takács István Muzsikusnak dalból van a lelke... Akár Párizsban is készülhetett 'volna a felvétel. Hajdanán lehet, hogy elkápráztatta zenéjével és tehet.sé- gévei a nagyérdeműt, lehet, muzsikájába belejátszotta örömét és bánatát, mára azonban megkopott és elfáradt. Hiányzik a közönség, hiányzik a taps, és hiányKi legyen az iskolaigazgató? A Művelődési Minisztériumban kidolgozták az iskolaigazgatók megbízásáról szóló újabb rendelet tervezetét. A dokumentumot jelenleg a különböző tárcák veszik nagyító alá, és a közeljövőben sor kerül a tárcaközi egyeztetésre is. Az iskolaigazgatók megbízásáról szóló miniszteri rendelet még az év vége előtt hatályba lép. A rendelkezésre azért van szükség, mért az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta és megsemmisítette az óvodavezetők, egyes nevelési-oktatási , intézmények, valamint a nevelőotthonok igazgatóinak megbízásáról és az ezzel kapcsolatos pályázati eljárás szabályairól szóló 27'1986. (VIII. 31.) MM rendeletet. Az a rendelet ugyanis — az Alkotmánybíróság indoklása szerint — ellentétes volt a helyi önkormányzatokról szóló Törvénnyel, amely a közszolgáltatások céljából létesített önkormányzati intézmény vezetőjének kinevezését a képviselő-testületre bízta. Az MM rendelet megszüntetésével viszont — véli a művelődési tárca — a kinevezéssel kapcsolatos eljárás szabályozatlanná vált, ezért sürgető egy olyan jogszabály, amely nem korlátozza az önkormányzatok döntési jogait. A hétfői művelődési miniszteri értekezleten elfogadott rendelettervezet szerint az igazgatók kiválasztásában közreműködik a nevelőtestület, valamennyi intézményi szakszervezet, továbbá a szülök közössége. A rendelet élete a közoktatási törvény hatályba lépéséig tart — közölte a Művelődési Minisztérium. zik a kikövetelt ráadás, szívet melengető öröme. Nyáron még hagyján, jönnek n szerelmesek, adako- zábbak a: elegánsán öltözött hölgyek és urak, néha az is megtörténik, hogy a szerény tapsot megspékelik egy ötvenessel. De ilyenkor. amikor már dideregnek a nyári ölelkezések és az emberek elfelejtették a három napig tartó, életre szóló nagy szerelmeket, akkor bizony keserű élele van az utcai zenésznek. Máskülönben is az utcai zenészek nem tartoznak a világ legvidámabb emberei közé... A zenész áll az árkád alatt, teste ott van a Várban, de gondolatai messze kószálnak. Ha járt Párizsban, akkor biztos, hogy a kis Szajna-parti lányok kecses mozgása jutott eszébe, de az is lehet, csak egyszerűen keresi fiatalságát, amikor még nem úgy gondolta, hogy utcai zenészként fogja szórakoztatni közönségét. A harmonikára fagyott ujjal: régi emlékeket csalnak elő, olyanokat. amelyek megédesítik a közelgő nagy havazásokat, és az emlékeket, öreg bútordarab az utcai zenész. Látott ö már annyi fájdalmat és örömet, hogy becsukott szemmel el tudná mondani az utóbbi negyven esztendő egész történelmét. Látott nehéz csizmákban baktató orosz katonát, látott grófi esküvőt, magasrangú politikust, éhes egyetemistát, zsebtolvajt, és könnyűvérű hölgyeket. Látott mosolygó szemeket és nehéz könnyeket, látott elvtársakat és urakat. Kopott harmonikáján játszott indulót, polkát és sanzont, játszott mások örömére, de saját lelkének megnyugvására is. Most már csak megszokásból megy ki az utcára. Ülhetne otthon is a szoba melegében, de csavargó lelke nem hagyja nyugodni, űzi, kergeti, fel a Várba, mert jó az otthon melege, de legjobb mégis emberek között játszani. Még akkor is, ha sietnek, még akkor is, ha csak néhány másodpercre állnak meg. Papp János SZOMBATI KRIMI A Vörös Hagyma nem a fűszernövényről kapta a nevét, hanem az orosz ortodox és bizánci templomok hagyma alakú kupoláiról. A vörös fényben úszó dekoráció orosz volt: a boltozatos mennyezetet freskók díszítették, vastag szőnyegek nyelték el a zajt, az arany és a vörös különböző árnyalatai ragyogtak a tapétákon, az andalító háttérzajt lágy balalajkazene és ukrán népdalok szolgáltatták. Intim hely volt: a vendégek félkör alakú bokszokban ültek, mindegyikben gyertya és szamovár. Columbóra várva Rafe összekuporodott a harmadik vodka-martini fölött. Órák óta ült már itt, nem volt hajlandó tudomásul venni azt a tényt, hogy Golumbo esetleg nem kaphatta meg az üzenetét. Miközben várta a rendőr hadnagy elkerülhetetlen megérkezését, újra és újra elpróbálta, hogy mit fog mondani. Rafe tudta, hogy sohasem lesz újra bátorsága ahhoz, amit tenni akar, ezért iszogatott és várt, és immáron a negyedik martinijét kortyolgatta, amikor észrevette Columbót a bejárat árnyékában, amint azon erőlködött, hogy megtalálja őt a félhomályos helyiségben. Végre meglátta, hogy Columbo utat tör a bokszok közötti átjáróban. A hadnagy váratlanul belekeveredett egy bankett tumultusába, éppen Rafe-fel szemben. — Sohasem jártam még ilyen helyen, mint ez! Azt kellene csinálnom, amit a feleségem mond, több élvezetet az életből. Túl sokat dolgozom, ahogy ő mondja. Ez valóban pompás hely! — Ez egy egészen csendes kis fészek, hadnagy. Kér egy italt? — Köszönöm, de szolgálatban vagyok. Majd egyszer, amikor barátiam jövünk össze. A kutya mindenit, fogadni mernék, hogy itt kitűnő az étel is. — Eszik valamit? — Ha éhes lennék, ennék, de nem vagyok az. Miféléket szolgálnak itt fel? — Húsos palacsintát, vörös kaviárt, csirkét kijevi módra, sasükot... — Ejha! Rafe kortyolt az italából. Columbo várt. Figyelte ezt a szerencsétlen embert, akinek hosszú arcán kimondhatatlan szomorúság ült. Barna szeme alatt ráncok, sasorrának cimpái remegtek, kicsi, állandóan lebiggyésztett szája nyersnek és lágynak tűnik, mint egy hervadt rózsaszínű tátika. Poharát a vörös asztalterítőre helyezte, átfogta hosszú, nőies ujjaival. — Valamit el kell mondanom önnek. — Nos, mesélje el, mit forgat a fejében. — Shirley halálával kapcsolatban, hadnagy. Én öltem meg. — Rafe mélyet sóhajtott, erős alkohoíszag áramlott felőle. Az asztalra könyökölt, de alig tartotta magát. Minden ízében remegett. Columbo áthajolt az asztalon. — Jobb lesz, ha iszik még egy pohárral. Hát nagyon ritka az, hogy valaki csak úgy jelentkezik, és mindent bevall. Biztos, hogy vallomást akar tenni, mielőtt még beszélne az ügyvédjével? — Igen. — Na. akkor, hadd vegyem elő a jegyzetfüzetemet. Columbo keresgélt a zsebei körül, tapogatott itt, tapogatott ott, először fent, majd lent, benyúlt a mellényCOLUMBO NYOMOZ Gyilkosság karácsonyra írta: Alfred Lawrence / Fordította: Kira Jórsef TALÁLKOZÓ A VÖRÖS HAGYMÁBAN zsebébe, ballonkabátja zsebeibe, ingzsebébe. Semmi mást nem talált, csak egy összehajtott papírt, amelyet mint chicagói jelentést használt fel, amikor Mary Jane-nel beszélt. Columbo elismételte az előbbi mutatványt, miközben a ceruzáját kereste. Az egész turkálás, tapogatás nein izgatta Rafe-et, intett a pincérnek, és egy újabb italt rendelt. Columbo végül azzal fejezte be zsebei átvizsgálását, hogy kölcsönkérte a ceruzát a pincértől. — No, nézzük csak, mit is akar mesélni ? Meggyőződés néikül, a poharába mormolva, a vasalatlan, vörös asztalterítőt bámulva, Rafe elnyögte begyakorolt szövegét. Zavaros szavak követték egymást: — Ö egy ellenszenves, kis... Egy bajkeverő. Tehetséges volt, de . .. királynői komplexussal. A dekorációs osztály királynője, uralkodója akart lenni. Dühbe gurult, rohamot kapott, sírt, amikor nem az történt, amit ő akart. Közénk furakodott: Farley, Mary Jane és énközém. Mi szép csendben végeztük a dolgunkat, míg ő nem jött. Ütban volt. Bárcsak Mary Jane sohase alkalmazta volna. Maradt volna Chicagóban. Végül azon az éjszakán nem bírtam tovább. Es Farley is mondta, hogy ellenszenvesnek találta, érti? így, én . .. én ... nem tudtam többé visszatartani magam, és hármunkért, magamért... nem is tudom. Én . .. én megöltem őt. Columbo egyetlen szót sem írt le. — Hát... ez nagyon szomorú dolog. Elmondaná, hogyan csinálta? Rafe meglepetten pillantott a hadnagyra. — De hát ön tudja azt! — Na persze, de nehéz a bíróság elé állni úgy, hogy nem ismerjük a teljes történetet. Például hogyan közelítette meg, mi volt a gyilkos eszköz, azután mit csinált vele? Hát ilyenek! — Odalopakodtam hozzá — mondta Rafe bizonytalanul, hányingerrel küzködve. Columbo lassan, gondosan jegyzetelt. — Mi volt a gyilkos fegyver? Rettenetesen sok időt töltöttem el azzal, hogy a gyilkos fegyvert meghatározzuk. — Hm ... egy csavarkulcs a műhelyből. Columbo ismét elmélyülten jegyzetelt. — Mit csinált vele azután? — Én . . . bedobtam a szemeteskukába. Bele az egész napi szemétbe. Kikalkuláltam, hogy a szemetet összegyűjtik és elviszik. Ez alkalommal Columbo nem írt. — Hogyan jutott be az áruházba anélkül, hogy a nevét beírta volna a füzetbe? — Mire gondol? — Van ott egy füzet, amelyben a munkaidő utáni benntartózkodást vezetik. Az éjjeliőr, Duke, ott áll és figyeli, hogy mindenki beírja nevét, és hogy senki se menjen be, aki arra nem jogosult. — Évek óta ismerem Duke-ot. Csak úgy egyszerűen be- . engedett. — Ez érdekes, ön jobb viszonyban van vele, mint Miss Morton és Mr. Lanier? — Nem. — Mert az ő nevüket beíratta azon az éjszakán. Érdekes, ugye, az önét pedig nem. — Mind a kettőjükét? — Miss Beliét is. Bár nem ugyanabban az időben. Mr. Lanier később érkezett. Egy másik érdekes dolog: mindketten, Miss Morton és Miss Bell bejegyezte az eltávozásukat is, még mielőtt Mr. Lanier megérkezett volna. Mr. Lanier később ment iéi és jött le. Miss Bell visszajött az áruházhoz a gyilkossal. Duke azt mondja, hogy ő nem látta újra a lányt. Hiszek neki. Halott volt, amikor Mr. Lanier fent dolgozott. Ö is kiment, és nem látta újra Miss Bellt. Ha hátul jön ki, megmenthette volna az életét. Talán . .. Jócskán odalett mindazok után ... Rafe elsápadt. — Nos... én... Duke aludt. — Ez próbálkozás volt. Jó próbálkozás. Columbo nevetett. — Nem rossz. Duke beismerte, hogy az ön barátjával együtt berúgott. De Duke nem tudta volna megölni Shir- leyt, mert nem elég magas. És Mr. Lanier sem. Igaza van a csavarkulccsal kapcsolatban, Rafe. És maga elég magas is ahhoz, hogy megtehette volna. Figyeljen rám, az ütés szögéből, amit a laboratóriumi szakértők megállapítottak, kiderült, hogy olyan valaki ölte meg, aki jóval magasabb Miss Bélinél. — En vagyok az egyetlen, aki elég magas, Columbo. ön erre rájött. Columbo újra mosolygott. — Én tettem, Columbo. Vigyen be. Felejtse el az ügyet. Megvan a gyanúsítottja. — Oké! És most beszélgessünk. Nem ön gyilkolta meg a lányt. (Következik: A kép összeállt)
