Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-15 / 268. szám
NEHÉZ A PÉKSÉGET PRIVATIZÁLNI Hová tűnt a kezdeti lelkesedés? Az erőszak a gyöngék végső menedéke VÉDELMET KÍNÁLNAK MINDEN POLGÁRNAK ’ A privatizációs hullám elérte a sütőipari állami vállalatokat is. A megyében a dunaharaszii és a ceglédi cégek után a kere- pestarcsai Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat is belépett az átalakulást választók sorába. Dr. Oláh András igazgató elmondta, hogy november 8-án már elküldték privatizációs tervüket az Állami Vagyonügynökségnek, s remélik, hogy' január elsejétől mint Pest Vidéki Sütőipari R ész vén yt ár.sasa g működhetnek. Az előkészületek természetesen már hosszabb időre nyúlnak vissza. Több mint egy évvel ezelőtt ugyanis — látva az izmosodó magánszektort — alapvetően megreformálták a vállalat struktúráját. Négy termelőüzemük — Szabón, Aszódott, Vecsésen és Pilisen — már kft.-ként folytatta tevékenységét. Az úgynevezett szolgáltató ága- : zatokat. mint a karbantartás, a számlázás is korlátolt felelősségű társaságokba szervezték. Ezzel a hagyományosan vett vállalati központ már szinte minimálisra csökkent. Ügy tűnik, a megreformált' szervezettel eredményesebben állnak helyt a piaci versenyben. Manapság már a kereskedelem irányítja a termelést — és nem fordítva — s ezért jobban vigyáznak a minőségre is. A ^ szállítási rendszert ugyan- ' csak megváltoztatták, a 83 gépkocsijukat a vállalkozó sofőröknek adják lízingbe, j'gy hát mint magánfuvarozó ügynökök dolgoznak, * nemcsak elszállítják a kenyerét a területükön lévő boltokba, hanem igyekeznek üzletet is szerezni. Az átalakulás első szakaszában, készülve az rt. megalakítására, már az alkalmazottaknak úgynevezett előtakarékossági akciót vezettek be, amelynek keretében a dolgozók — ha akartaik — havi bruttó fizetésükből 500-5000 forintot befizethettek, a befolyt pénzből a tőzsdén részvényeket vásároltak, s: megforgatták a vagyont. Ez most ötmillió forintra rúg, s ezenkívül a dolgozói privatizáció segítésére 3 millió forint értékben alapítványt is létrehoztak. Az rt.-ben majd a dolgozók is tulajdonosok lehetnek. A tervek szerint kedvezményesen vásárolhatnák részvényeket, s az előtakaré- kosságban részt vevők ingyenes vagyonjegyet is kapnak. Äz igazgató elmondta, hogy a tulajdonszerzés iránt csökkent az érdeklődés. Amikor kezdődött az előtakarékossági akció, még mindenki lelkesebb volt, sokan úgy érezték, ezzel is hozzájárulhatnak munkahelyük megtartásához. Mára már a kezdeti nekibuzdulás lelohadt, nem sokan akarnak tulajdonosok lenni. Ügy tűnik, mintha nem bíznának a jövőben, s jobban örülnek eey esetleges ezer forintos jutalomnak — az a biztos, mert kézben van —, mint egy ingyenes vagyonjegynek. A Sütőipari Vállalat tervei között szerepel még két vegyes vállalat megalapítása is. A gödi és péceli üzemükben — melyet, nem alakítottak át kft.-vé — egy angol céggel linzert, illetve egv északnémet pékséggel karöltve rozske- nveret gyártanának H. E. Igények a termőföldre Tempótartás Tampótarlás. Tömören talán ez jellemző a termőföldkárpótlás adminisztrációs és szakmai feladatainak elvégzésével megbízott hivatalok munkájára. A közelmúltban a megyei földművelésügyi hivatalban vizsgálták, hogy miként oszlanak meg az igények és igénylők, s az összegyűlt problémák hogyan orvosolhatók. Az érvelő és vitázó szakemberek, akik a Fővárosi Kárrendezési Hivataltól, a megyei agrokémiai és talaj- védelmi állomástól, a nyársapáti Haladás, az ácsai Vörös Október, valamint a kér epe star csai Szilasmenti Tsz-től érkeztek, egyetértettek abban, hogy a kiadásra kerülő kárpótlási jegyek 25-30 százaléka a térségre és a fővárosra koncentrálódik. Ez egyúttal azt is jelzi, hogy a piaci realitásokat meghaladó igényekről van szó. A termőföld-kárpótlás feladatainak egyeztetésére alakult megyei konzultációs bizottság szükségesnek tartja már most felhívni a figyelmet néhány tényre. Az egyik legfontosabb az, hogy a kárpótlás második üteme Pest megye különleges etnikai helyzete miatt a térségben kiemelt jelentőségű lesz. Indokoltnak tartják a licitálás szabályainak részletes kidolgozását és modellezését. Szükséges néhány technikai kérdés rendezése.-Ugyanis vannak egyedi esetek, amelyekre vonatkozóan a rendeletek értelmezési zavarokat okoznak, s jogbizonytalanságot szülnek. Az említett bizottság tagjai Indokoltnak tartják felhívni. a megye lakosságának figyelmét arra, hogy a december 31. határidő után már nincs lehetőség a kárpótlási igények egyeztetésére. Gy. L. November 18-án, szombaton kerül sor Budapesten, (VIII. kér,, Baross utca 81.) a Keresztény Szakszervezet II. országos közgyűlésére, amely egyben az új szak- szervezet kongresszusát is jelenti. Ebből az alkalomból kerestük meg Lántzky Lászlót, aki a Keresztény Szakszervezet elnöksége nevében nyilatkozott lapunknak. • Ebben a nagy szak- szervezeti bőségben mi tette szükségessé az önök szakszervezetének a megalakítását? —■ Sok szakszervezet van, de tudni kell, hogy az egyre erősödő piaci verseny és a profit mértéktelen hajszolása közepette az ember már-már elveszíti reményét, hogy bárki is vállalja a munkások, az alkalmazottak, a különböző intézményeknél és vállalatoknál dolgozó kétkezi vagy szellemi munkások érdekeinek védelmét. Éppen ez tette szükségessé, hogy' múlt év májusában zászlót bontsunk. Megalakulásunk óta különböző akciófeladatokat oldottunk meg, és ennek során tapasztaltuk, a munkavállalók részéről létezik egy olyan igény, hogy valaki képviselje az ő érdekeiket is. • A keresztény szak- szervezet miben különbözik a többi érdekvédelmi szervezettől? — Mindazoknak, akik tudják és tapasztalják, hogy a mérhetetlen létbizonytalanság maholnap a rendszerváltás beteljesedésének is gátja lesz, olyan alternatívát kell kínáljunk, amelyet politikai, szakmai, világnézeti vagy etnikai hovatartozás nélkül, erkölcsi érzékük alapján elfogadnak. Ez a keresztény értékek mentén szerveződő, európai szintű, a társadalmi szükségszerűség alapján önállóan létrejövő érdekvédelem. Most már bi^ XVXVX>'Vvnnnvx^^ ^^>^^^SNV\V\XV\NN^Vc\XNXNXX\\\\VXV\VVVvV xWWWWWWWWWVVV \V\\V\\\\\\\\\\\\\\V. XXXXVVVVVVVNVXXXVÖJV’ XNXX\VvX>^XNNXX\VC'vV?> WWVWVvW Igényesebb magyarok legyünk! ^xxxxxxxxXXXX^V^^C^^>^^C^^^\\^N^VV'^^^^^^^NV^^XXXXV\^N^^VXX^^XVXVXXXXXyXX\\V• XXXXXXXXXXVXXXXXX\^VXXXVXXXXXXXXXXXXXSX\VVOO<V'>iNVO<^CC,iSV^^'\NNNSNN?ÄSXN\NS.VlCil4! Igazolhatnánk magunkat azzal, hogy békés rendszer- változásban élünk; hogy már történelem az évtizedek utáni első szabad választás, s maholnap a következő kampánya kezdődik; mondhatnánk, hogy jórészt kiépüllek a polgári demokrácia intézményei, már-már süttet- hetnénk a hasunkat a napon. Még sincs okunk az önelégültségre. Nem tettük meg még a dolgunkat, ha támadt is olyan illúziónk, hogy bennünket már semmi sem választ el a nyugati demokráciáktól. A bőrünkön érezzük a sokféle-fajta hiányt, a sürgető vágyat a biztonság, a bizonyosság iránt; a bénító, fásult közöny, a válságérzet, a kedvetlenség, a pesszimista közhangulat, az itt-ott mesterségesen is gerjesztett, rossz, félelmet, fenyegetettségérzetet kiváltó reakciók szorítását. Nem vesszük észre — hiszen utunk járatlan —, hogy még az első lépéseket tettük csak meg, „csupán” kereteket teremtettünk korszakos vállalkozásunknak. Bármilyen fájdalmasan is igazolódik be. de a sokat emlegetett piacgazdaság csak az egyik szükséges feltétele a polgárosodásnak. A polgárosodás ugyanis — egy nálunk sokszor és sokfelől lejáratásra ítélt — polgári értékrendet is igényel, és ilyen értékrend — pláne öntudatos, önérzetes, hagyományait átörökítő ,.citoyen”-ek tömege híján — nem születhet meg egyik napról a másikra. Idő kell hozzá. A szatócs (aluljáró)burzsoásodás nem felzárkózásra vezet, hanem újabb „elkanyarodás”, Zsáiktuca lehet. Csakúgy, mint az Európáért tett bátorságunk ellenében elvárt önzetlenségbe vetett hit. Ezen a területen értelmezhetetlen a békés átmenet. Az átalakulás eredménye lehet a polgárosodás. Felvilágosítás itt kevés, egyedül nem használ. Állnunk kell a „megrázó” hatásokat, melyek a hasznos teljesítményt kérik számon, és semmi mást, mert kizárólag ezen az alapon épülhet fel az egészséges társadalmi morál. Ezért „hevült” Széchenyitől Adyn és Móricz Zsigmondon, Bibó Istvánon át napjainkig az ország: küszködött a magyar társadalom helyzetbe hozásával az értelmiség legjava. Szent István és Koppány, Rákóczi és Károlyi, Kossuth és Görgey .. együtt a magyar sors. Érzéseink, ítéletünk nem azonos a racionalitással, a kettő, sajnos gyakorta elvált egymástól. A hősi múlt szép, meg erőforrás is; a racionalitás pedig a magyarság meg- és fennmaradásának volt mindig a garanciája. A mostani válság a ráció próbája. Károsak nemcsak a régi, hanem az újfajta paternalizmus jelenségei is. A „népet” hozzászoktatták a kiszolgáltatottsághoz. Helyette és nemegyszer ellenében döntöttek. Demokráciában azonban az ember maga is felelős a sorsáért, így lehet önbecsülése, így alakul ki a civil társadalom, így lehetnek egészséges kapcsolatok választók és választottak. irányítók és irányítottak között. Új értékrendet kell felépíteni, amely irányt mutat és irányban is tartja a társadalmat. A teljesítmény, az alkotómunka és a hasznosság válogasson; az objektív kényszerek nyomása alól hiba volna bárkit is „kimenteni". A valós érdemek, akár múltbeliekről, akár jelenlegiekről van szó. a maguk műfajában hasznosuljanak. Romboló. ha ezeket konvertálni, át- meg „beváltani” lehet. A tét a polgárosodás, a garancia a teljesítményelv. Ilyen kérdések tömege került szóba Pataki Ferenc akadémikus, szociálpszichológus előadásán a GATE szabad- egyetemén. Emberre szabva beszélt azokról a nagy kérdésekről. melyekről csak mint elvont történelmi vagy tömégjelenségekről volt szokás szólni. Túl azon, hogy ez a gondolkodás a korszerű, a modern, el szeretnénk hinni, segített egy jobb helyzetismeret, egy cselekvésre mozdító hélyzettudat formálásában is. Ami a Magyar sorskérdések sorozat előadásain elhangzik, az igazolni látszik, hogv az universitas a humán tudományosság kisugárzója, ily módon akár az urbs formálója, az urbánusság nevelője is lehet. Ezért érdemesnek tartjuk, hogy hírt adjunk róla. > R. Lantos—Balázs Gusztáv zonyossággal állíthatjuk, hogy Magyarországon legalább nyolcmillió ember nem a politikusoktól várja érdekeinek védelmét, mert azok a hatalom megragadására törekszenek. Liberalizációt hangoztatva, a munkások feje fölött alkudoznak, forró ősszel fenyegetőznek, és árnyékkormányról álmodoznak. Mi egyetlen pártnak sem lessünk kiszolgálói, és olyan átfogó érdek- védelmet szerelnénk megvalósítani. amely felölelné a teljes társadalmi spektrumot. és amely védelmet nyújtana minden magyar állampolgárnak, a születéstől a halál pillanatáig. • Milyen erők állnak az' önök szakszervezete mögött? — A múlt héten adtuk ki az ölszázadik sorszámú tagsági igazolványt. Ez azonban még nem mérvadó, mert csupán az eltelt másfél hónap alatt százával jelentkeztek érdeklődők, ami azt jelenti, hogy év végéig tizenötezer tagunk lesz. Fejér, Tolna, Zala, Koma- rom-Esztergom megyében már vannak szervezeteink; de sokan érdeklődnek Miskolc és Debrecen környékéről is. Ezt azzal is magyarázom, az életkörülmények általános romlása közepette az emberek felismerték, hogy mi ténylegesen az ő érdekeiket védjük. Mi olyan munkalégkört és társadalmi hangulatot szeretnénk teremteni minden magyar dolgozónak, amelyben kiteljesedhet a családok alkotó élete, és biztosíthatnánk a munkások nyugodt, öregségét. # Lántzky úr! A töblti szakszervezet is hasonló célokat tűzött maga elé. önök mégis mitől tartják másnak magukat? — A keresztény ember nem rombol, a keresztény ember nem áll ki senki ellen, mert ő az építésre tett fogadalmat. Célunk az együttműködés. Elsődlegesnek nem a bérharcot tartjuk, hanem a munkahelyek megtartását és a munkavállalói tulajdonlás megteremtését. # Akkor önök elutasítják a sztrájkot? — Egy szélsőséges szituációban esetleg a sztrájkot is vállaljuk. A tüntetést és a sztrájkot erőszaknak tartjuk ugyan, de nézetünk szerint ez válasz lehet egy már elkövetett erőszakra. A keresztény ember tudatában van annak, hogy az erőszak a gyöngék végső menedéke. # Külföldi kapcsolataikról mondana valamit? — Felvettük a kapcsolatot a Munka Világszövetséggel, és levelezésben vagyunk a svájci, az olasz ét a francia keresztény szak- szervezetekkel is. amelyek üdvözölték szakszervezetünk megalakulását. Papi) János HA NEM AKAR MEGFULLADNI, LÉPNIE KELL Igaz, hogy a textilipar jelenleg a mélyponton van, a termelése azonban 1992 második felére, ha alacsony szinten is, de stabilizálódhat — mondotta az MTI munkatársának Lukács Jánosáé, a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület ipargazdasági szakosztályának elnöke. Hangsúlyozta: ahhoz, hogy az iparág fennmaradjon, komoly erőfeszítésekre van szükség. Elengedhetetlen például a felesleges eszközök, gépek leépítése, s elkerülhetetlen az is, hogy korszerű, nagy hatékonysággal dolgozó gépeket is eladjanak. Az utóbbira valószínűleg külföldi partnereket kell keresni. Elképzelhető az is, hogy a közös piaci könnyítések után a nyugati exportlehetőségek valamelyest javulnak. Ám alapvetően erre építeni meglehetősen illuzórikus volna, a hazai textil- és textilruházati iparnak létérdeke, hogy visz- szahódítsa a korábban elvesztett KGST- — elsősorban szovjet — piacokat. Van remény arra — hangsúlyozta a szakosztály elnöke —, hogy a Szovjetunióval, illetve az egyes köztársaságokkal az együttműködés javuljon. Elsősorban akkor, ha ott is szóhoz juthatnak a vállalkozók, hiszen ismeretes, hogy ott lenne igény a könnyűipar, ezen belül a textilipar termékeire is. A textiliparnak elsősorban abban lehet szerepe, hogy a gyapotfeldolgozást — a magyar technológiát, esetleg gépeket — a Szovjetunióba, a termelés helyére telepítsék. Elképzelhető az is, hogy a szovjet tőke beszáll a magyar kapacitások kihasználásába, s az itt működő gyárakban dolgoznák fel a szovjet gyapotot. Komplett gyárak telepítésére is van remény, hiszen erre már eddig is volt példa az elmúlt évtizedben, például Grúziában. Ha a textil- és textilruházati ipar nem akar „megfulladni”, lépnie kell, ez a termelési adatokból, illetve a forgalomból, is nyilvánvaló. A pamutipar termelése például 30, a gyapjúiparé 40, a selyemipar több mint 50, a len- és kenderipar szintén körülbelül 50 százalékkal csökkent öt év alatt. Egynegyedére apadt a gyermek alsóruházati cikkek termelése, s 40 százalékkal csökkent a kötött felsőruházati termékek hazai előállítása. Mindössze egyetlen területen, a harisnya- és zoknigyártásban nőtt valamelyest a termelés. A hazai felhasználás is meglehetősen csekély. A hazai fogyasztók az elmúlt évben a kiadásoknak már csupán 2 százalékáért vásároltak méterárut. 5 és fél százalékáért konfekciót. Mivel a hazai piac felvevőképessége a következő években nem növekszik komoly mértékben, az ágazat növekedésének perspektívája legalább 2-3 év — mondotta Lukács Jánosné.
