Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-14 / 267. szám
MEGINT ÉS ÚJRA Kié lesz a senki földié ? Ez a történet, ha mese lenne, így kezdődne. Volt egyszer a Dunán, annak is a szigetszentmiklósi szakaszán egy kicsike sziget. Szépen megalkotta a természet, s háborítatlan volt a békéje mindaddig, amíg tulajdonba nem vette az ember. Csakhogy ez a különös lény mindent megtalál, mindenhová elér. s birtokol — kíméletlenül. A mese innen valóság: érdekek összeütközésével, fenyegetődzéssel és levelezéssel, ahogyan ez hétköznapi csatáinkban megszokott. Történt ugyanis, hogy amióta a kis szigeten illetéktelen önkényes területfoglalók jelentek meg — 1982-ben kezdtek itt építeni —, nincs béke. öt család telepedett le ezen az állami területen, amely az ingatlan-nyilvántartásban nem szerepel, s amelynek a Kövizig a kezelője. Az új telepesek jelenléte azonban nemcsak a partmenti üdülőtulajdonosokat ingerelte, de a szigetszentmiklósi lakókat is, akik lassan teljesen kiszorultak a vízpartról. Az igazi ellentét — a nagy csaták — azonban a közvetlen szomszédságban élők között éleződtek ki, hiszen nap nap után el kellett viselniük egymás jelenlétét. A lehetetlen helyzetet az önkormányzat is érzékelte, de érthetően az egész város érdekét képviselnie kellett. Így tehát nemcsak a zömmel fővárosi üdülőtutéktelenül lakják, de innen a folyót is szennyezik. És különben is: a senki földje miért legyen valakié? Az önkormányzat májusban tűzte napirendre az ügyet, s az érvek és ellenérvek alapos elemzését követően bontást rendelt el a szigeten. Azt feltételezhetnénk, végre megnyugodtak a kedélyek, de nem — az ügy újabb és újabb indulatokat kavar. A parti üdülők egyike, Gérhát Istvánná vaskos dossziét mutat: az 1982 óta ez ügyben írt és kapott levelei gyűjteményét. Az idegenéit megjelenése pillanatában jelezte, hogy itt illetéktelen személyek építkeznek, mégsem történt semmi. Ügy tűnik, összejátszások, suba alatti egyezkedések révén építhettek itt házat a szigetlakok — nem kétséges, hogy tisztességtelen úton jutottak a területhez. S bár az új önkormányzatnak semmi köze a régi manőverekhez, akkor jár el helyesen, ha végére jár az ügynek. Gerhátné felháborodva kérdezi: még a rendszerváltás után is létezhetnek ilyen ellentmondások? ö személy szerint sérelmesnek tartja, hogy az önkormányzat nem kutatja, ki milyen alapon tartózkodik a szigeten. Az önkormányzatnál szintén vaskos a dosszié, ámbátor lehetetlen tiszta képet alkotni. Egy bizonyos: a bontást már 1987- ben elrendelte a volt tanács — a Kövizig állás- foglalása lapján —, majd 1988 ban mindent visszacsinált, s hozzájárult az üdülők ideiglenes fennmaradásához. A szigetlakok a területért bérletet fizetnek, tulajdonjoguk nincsen, ellenben határozatlan időre szóló, tartós használatbavétel címén lakják a szigetet. Az új önkormányzat az idei év május 29-én adta ki a bontás elrendelését — s eddig hárman fellebbeztek. Végleges döntés még nem született. Nem lehet tudni, miként alakul az ügy kimenetele, hiszen a szigetlakók régen szerzett, jóhiszemű jogokat élveznek. Eddig a történet. Ami van — senkinek sem jó. S bár a képviselő-testület döntése a város igazságérzetét nem sérti, sőt azzal összhangban áll, mégis nehéz a dolgot megemészteni. Mert megint és újra kísért a múlt, annak minden fonáksága: amelyből nem könnyű kikeveredni. SZEME ÉS FONÁKJA Szavazólapvagdosok A közöny szürke, mozdíthatatlannak tűnő takarója borítja be mindazt, ami körülöttünk történik. Ha azt nézem — s visszaigazolást kapok! —, hányán mozdulnak, mennek el voksolni, ha egy ország- gyűlési képviselőhely megüresedvén, mondjuk, kupálódásra ítéltetett. Vagy ha egy önkormányzatiban űr támad. Még csak nem is tüntetnek távolmaradásukkal a helybeliek — egyszerűen közönybe burkolóznak. Miért? Mostanában, azt gyanítom, valami szerepe ebben annak is lehet: akadnak, akik téveszméktől vezérelve, vagy a hatalom udvartartásától megszédítve már- már azt hiszik, a választók voltak, vannak, lesznek ÉRTÜK! Pedig a választók akaratának „felerősítésében” egy jó kampányfőnök s Isten kegyelme is közrejátszott. S ma? Nem dalolva, de önként akkor mozdulnak a választók, ha a környezetet, az életteret kell védeni. Amikor például a fenyveserdő kiirtásával, az önkormányzat „lobogója alatt” milliomosok negyedét szándékoznak felépíteni, megfosztva a lakótelepet oxigénzónájától. Vagy ha éppen ■az orruk alá képzelnek el igyekvő vállalkozók a pénzmagra váró önkormányzattal együtt egy autóparkolót. Ilyenkor önként mozgásba lendülnek, különben a szürke közöny paplaná- ba burkolózva szaladnak a sűrű fillér, ritka forint után. Mert élni kell! Elcözben meg sem hallják az irodalmi folyóiratok utolsó segélykiáltását, vergődését a fennmaradásért. Hogy végveszélybe kerültek a színházak is, amelyek keresik azt az utolsó szalmaszálat, amelyben megkapaszkodva még a felszínen maradnak? S hogy a tegnapi, a még mára megmaradt, s a holnapi néző eközben semmit sem tesz értük? Az is valami, hogy vagdossa a szavazólapokat. Mégpedig az Er- zsébet-díj ürügyén. Kibújva a szürke közöny takarója alól, 45 ezer szavazólapot továbbítva, voksolva arra, művészeink közül kit illessen az a díj. Amit a Pegazus magas nyergébe felkapaszkodottak — a kísérő jelenségek miatt — pellengérre állítottak. Varga Edit Év vége felé tagadhatatlanul a jövő esztendő kilátásai a legaktuálisabb kérdések, ezek számbavétele a megbízható koncepciók alappillére. A megyei önkormányzat legutóbbi, november S-i ülésén ugyancsak sok szó esett 1992-ről s annak pénzügyi-gazdasági vonatkozásairól. Az a bizonyos takaró ugyanis, amely alatt majd nyújtózkodhatunk, meglehetősen szűkre szabott. HOSSZÚ TÁVON ZSÁKUTCA Reménytelen íillérezéssel lajdonosok szempontjait tartották szem előtt, hanem a szigetszentmiklósi polgárokét is, akiket elsősorban az háborít fel. hogy lassan nincs egy talpalatnyi hely, ahonnan megközelíthetnék a folyót. A valamikor kicsiny parcellák a feltöltés miatt száz négyszögölessé nőttek, az egész partszakasz beépített, se napozni, se horgászni nem lehet, s még egy parti sétány kialakítása sem lehetséges. A sziget pedig végképp szálka a lakók szemében, hiszen nemcsak hogy illeÚj tagot választ attak Pest Megye Közgyűlésének népjóléti bizottsága új taggal bővült dr. Püspöky Gabriella személyében, aki a Csecsemőotthonok Pikier Emmi Országos Módszertani Intézete igazgatói funkcióját látja el. Miután az önkormányzati törvény lehetőséget biztosít arra, hogy külső tagok is részt vegyenek a bizottságok munkájában, így a november 8-i közgyűlés új taggá választotta az igazgatónőt, lévén, hogy a gyermekvédelemben szerzett tapasztalataira. szakértelmére és tanácsaira igényt tart a bizottság. Az oldalt írta: Vasvári Éva Fotó: Ilancsovszki János Mint ismeretes, a megyei önkormányzat költség- vetése négyszázmillió forinttal lesz jövőre kevesebb, így érthetők az aggodalmak — és a kérdések. Ez utóbbiak tisztázására — a napirendek előtt — dr. Sivák József, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője vállalkozott, eleget téve a közgyűlés meghívásának és felkérésének. Előadását nagy érdeklődés kísérte, a meghívott vendégek — Paál Huba, Fejér megye közgyűlésének elnöke, dr. Merényi Zoltán, Fejér megye főjegyzője, dr. Berecz Bo- tond, Fejér megye közgyűlésének alelnöke, valamint Komárom-Esztergom megye közgyűlésének elnöke, dr. Kovács György Zoltán, s főjegyzője, dr. Radio/ Tibor — körében is. KISZÁMÍTHATÓAN A főosztályvezető azzal kezdte tájékoztatóját, hogy a pénzügyi kormányzat előtt nem ismeretlenek az ön- kormányzat gondjai, azt azonban tudomásul kell venni, hogy az adott köz- gazdasági környezet bizonyos korlátokat jelent. A jövőben is számolni kell a termelés visszaesésével, a költségvetés hiányával, s valószínűsíthető a volt KGST-kapcsolatok további leépülése is. E makrogazdasági pozíciók az önkormányzatokat is érintik, jóllehet kedvező tendenciák is várhatók: így az átrendeződés folyamatainak minőségi fejlődése. Az ország 3100 önkormányzata nyilvánvalóan különbözőképpen érzékeli majd a makropozíciók közvetlen és közvetett hatásait, az azonban bizonyos: az összköltségvetésben — más szférákhoz képest, relatíve — az önkormányzatok jó helyzetben vannak. Alapvetően adottak a működő- képesség feltételei, s ennek két eleme, az állami garanciák és az önállóság egymást jól kiegészítve funkcionál. Lényeges változás nem várható az önkormányzatok gazdálkodási rendszerében, alappillére a forrás- szabályozás lesz; a saját bevétel 18-20 százalékot, míg a központi támogatás nyolcvan százalékot jelent. A pénzügyi kormányzat tisztán látja, hogy e rendszernek sok kritikusa van — a legfőbb érv ellene, hogy ily módon a költségvetés erőteljesen rátelepszik az önkormányzati szférára —, mégis: manapság, amikor a gazdaság visszaesik és stagnál, ez a biztonság és kiszámíthatóság jelenti a működőképesség garanciáját. ELŐNYTELENÜL Az 1992. évi költségvetés irányelveit a parlament elfogadta, s a kormány hamarosan a költségvetés törvénytervezetét is benyújtja. Az ideális az lenne, ha év végéig elfogadhatná a parlament, ez azonban ma még kiszámíthatatlan. A tény azonban nem befolyásolja maid az önkormányzatok működőképességét, év végén előleget kapnak, amely gazdálkodásuk folyamatosságát biztosítja. A tájékoztató után feltett kérdések — amelyek egyrészt az önkormányzati gazdálkodás konkrét elemeire, másrészt a központi elvekre vonatkoztak — egyértelműen azt jelezték: a képviselők megértéssel, ámde türelmetlenül, s mesz- szemenően településük érdekeit szem előtt tartva kértek szót. Mert nekik nem általában, hanem a saját falujukban-városukban, s nem valamikor, hanem 1992-ben kell — kellene — jobb létet teremteni polgáraiknak. Kissé keserű kifa- kadással mondták a képviselők: hogyan feleljenek meg a bizalomnak, amikor üres a kassza, s tehetetlenek, amikor építés és fejlesztés helyett reménytelen filléreskedésre vannak kényszerítve. S nincs különb helyzetben a megyei önkormányzat sem. Rendkívül előnytelenül érintik a jövő évi változások — így az illetékbevétel egy részének köz- pontosítása —, képtelenül rossz pozícióba kerül, egyre több körülmény bénítja hatékonyabb működését. Mindez a demokratikus kibontakozással s az önállóság szélesítésével ellenkező irányba mutat — hosszú távon zsákutcába vezet. Egyértelmű persze, hogy e pillanatban az a közös cél — s ezt a minisztériumi előadó s a közgyűlés felszólalói is megerősítették —, hogy e rendszer működjön. Azt kell keresni, ami előreviszi az önkormányzatok dolgait, s meg kell próbálni a pillanatnyi mélypontokat túlélni. Ez mindenkitől nagy erőfeszítéseket követel, de — mint hangsúlyozta a főosztályvezető a felvetésekre adott válaszaiban — éppen a 3100 önkormányzat kiég yensúlyozott léte miatt szükséges bizonyos bevételeket központosítani, majd újraosztani: legalább a minimumot megteremtve a legelőnytelenebb helyzetben lévőnek is. Természetesen a végcél az önállóság erősítése. ehhez viszont a mai gazdaság által nem produkálható anyagi alap kell. A türelmetlenség érthető — mondta az előadó —, de meg kell tanulni e gondokkal élni, mert ma nem tehetünk másként. FELELŐSSÉGGEL A közgyűlés — e mintegy négyórás eszmecsere után — a napirendek megvitatásával folytatta munkáját. Elsőként intézmény- vezetői megbízásokról határozott. majd az Átmeneti Válságkezelő Alapból pót- előirányzatokról és támogatásokról alkotott rendeletet, illetve az aszódi gimnáziumi tanuszoda megyei ön- kormányzati intézményként történő működtetéséről tárgyalt. A jelenlévők ezt követően a lakossági folyékony kommunális hulladék- gyűjtés központi támogatásának felhasználásáról határoztak, megvitatták a piliscsabai szociális otthon Kálmán utcai részlege jövőjéről szóló előterjesztést, az SZMSZ tervezetét, majd a Főváros Környéki Agglomerációs önkormányzatok Társulásához való csatlakozás kérdése került napirendre. Végül a Pest Megyei Kegyeleti Szolgáltató Vállalat cégelnevezésének módosításáról hozott határozatot a közgyűlés — ezután Kegyeleti Szolgálat Temetkezési Vállalat lesz az új elnevezés —, végül a — folyamatban lévő — hulladéklerakó helyek létesítéséhez és a meglévők bővítéséhez biztosított támogatásokat vizsgálta felül. Valamennyi téma megvitatása során az alaposság s a felelősség jellemezte a közgyűlést: megpróbálták még e nehéz anyagi helyzetben is az érdekeket — az egyes települések olykor más céljait — összeegyeztetni. Azzal a mindvégig érezhető megfontoltsággal, hogy a keveset jól, igazságosan s méltányosan osszák el egymás között.
