Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-02 / 257. szám

ferner mms, de gék a kilátások Ukrajnában terem a vecsési káposzta Kolhozelnökök is tagjai voltak a közelmúltban hazánk­ban járt ukrán parlamenti küldöttségnek. Vezető ma­gyar politikusok jogadták őket, ellátogattak több mező- gazdasági nagyüzembe, hogy ismerkedjenek a hazánk gazdaságában zajló szerkezeti átalakulással, a magyar- országi privatizációval. A küldöttséget Szuhoj Vaszilij Vasziljevics, Ukrajna Legfelsőbb Tanácsának tagja, Ukrajna népi képviselője vezette, aki a tárgyalásokat követően a Parlamentben találkozott a sajtó képviselőivel. Elmondta, hogy élénken f-oglalkozlatja őket a ma­gyar privatizációs és szö­vetkezeti törvény, valamint a magángazdálkodást segí­tő' törvények gyakorlati al­kalmazása. Annyi bizo­nyos, jegyezte meg, hogy van mit tanulniuk ha­zánktól. Az ukrán, az orosz mezőgazdaság át­szervezése nem pénzkér­dés, hanem jóval inkább gazdasági szükségszerűség. Kérdésünkre, hogy elége­dettek-e az eddig megala­kult magyar—ukrán vegyes vállalatokkal — különös tekintettel a Kárpátalján működő kolhozok és a ma­gyarországi, köztük Pest megyei, mezőgazdasági nagyüzemek között kibon­takozó gazdasági kapcsola­tokkal — igennel válaszolt. Viszont elismerte, hogy mind ez ideig nem sikerült igazi, nemzetközi mércé­vel is mérhető piaci szín­vonalra emelni ezeket a kapcsolatokat; Éppen a kemény devizagondok, a fizetési nehézségek miatt. Ezért pillanatnyilag jósze­rivel csak barterügylet ék­ről van szó. Az ukrán politikus e kérdés kapcsán elmondta, hogy náluk változatlanul üresek az üzletek. Nem­csak a tokaji bor, hanem a legalapvetőbb élelmiszerek is a hiánycikkek listáját gyarapítják. Mivel orszá­guk devizatartalékai rend­kívül szegényesek, ezért az alakuló kft.-éknek, s egyéb gazdasági egységeknek a harterügyletek jelentik alapvetően a fizetési lehető­séget. Viszont szólt arról is, az ukrán parlament és a kormány mindent elkö­vet; hogy ezek a vegyes vállalatok pénzügyileg is megtalálják gazdasági szá­mításaikat. Elmondta, hogy készül egy olyan lista, amelyen azoknak a cégek­nek a neve szerepel, ame­lyek- a jövőben megkapják a működésükhöz nélkülöz­hetetlen pénzügyi támoga­tást. Náluk is van a magyar- országihoz hasonló külgaz­dasági kapcsolatok minisz­tériuma, amely Ukrajnában kizárólagos jogokkal ren­delkezik. Ez a tárca dönti el, kinek, azaz mely cégeknek adnak ki vegvesvállalat-ala- pitási engedélyeket. Ä sajtóbeszélgetésben el­hangzott az is, hogy terve­zik szabad kereskedelmi övezet létesítését Kárpát­alján, ungvári központtal. A közelmúltban rendezték meg Záhonyban azt a nem­zetközi kiállítást és vásárt, amelyen 180 cég, vegyes vállalat állította ki termé­keinek legjavát. Ezen a vásáron már bemutatkoz­tak a magyar—ukrán ve­gyes vállalatok is. Ukrajna felé orientálódik a vecsési Ferihegy Terme­lőszövetkezet is. Dobrovitz József, a közös gazdaság el­nöke elmondta, hogy a több mint egymillió lakosú Ivanofrankovkban lehető­ségük nyílik arra. hogy lízingügylet formájában komplett szárító, illetve káposztafeldolgozó gépsort telepítsenek. A szezon vé­gén már a helyszínre szál­líthatják a Vecsésen mű­ködő berendezéseket. Ezek helyébe rendkívül modern felszerelést kapnak nyuga­ti cégektől, szintén lízing formájában. jlvanoi'rankovkban ame­rikai—osztrák pénzintéze­tek fogtak hozzá nagy ka­pacitású élelmiszerfeldol­gozók beruházásaihoz. Az ő társaságukban lesznek a vecsésiek. A savanyú ká­poszta termelésére, vala­mint a káposztát és gyö- kérféleségeket feldolgozó üzem számára a már emlí­tett pénzintézetek jóvoltá­ból 40 ezer hektárnyi ter­mőterület is tartozik. Itt a vecsésiek káposztái fej­lődhetnek majd. Egyébként a Ferihegy Termelőszövetkezet idén ritka eredményes gazdasá­gi évet zárhat. Mivel Nyu- gat-Európában aszály pusztított, s az időjárás a káposztaféléket is megvi­selte. a kereskedők napon­ta kopogtatnak a szövet­kezetnél. — Jelentős a for­galmunk. rrlondta büszkén Dobrovitz úr. — Naponta átlagosan 14-15 vagonnyi termékünk kelhet útra, és hat-hét kamion is áruval rakoltan hagyja el a feldol­gozó üzem területét. Eddig hatmillió kilónvi káposztát dobozoltak, s még jócskán van lehetőség újabb szál­lítmányok indítására is. Ilyen gazdasági és piaci háttérrel érthetően optimis­tán tekinthetnek a jövőbe, a külpiacra, s természete­sen Ukrajnára. Gyócsi László ÁLLATVÉDŐK AKCIÓBAN Hát nem tollasodunk? A héten a fővárosban tanácskozást tartottak a magyar tolltermelők, fel­dolgozók és konfekcionálok képviselői, hogy döntsenek a tollterméktanács megala­kításáról. Szó esett ezen az összejövetelen a hazai toll­ágazat legfontosabb gond­jairól és teendőiről is. Adám Ildikó, a Magyar Toliszövetség igazgatója, és Baradács László, a Hunga- vis Külkeréskedelmi Közös Vállalat osztályvezetője adott betekintést a terme­lés.- feldolgozás és a keres­kedelem pillanatnyi helyze­tébe. Ebből kitűnt, hogy a világ élvonalába tartozó magyar tollágazat az utóbbi két évben az export meny- n.viségót és árbevételét te­kintve, számottevően visz- szaesett. Megbízható adatok szerint az elmúlt évben még 71 ezer tonna libát vá- sárőltak fel a hazai feldol­gozóüzemek, idén jelzések szerint, legalább 20 ezer tonnával kevesebbet vesz­nek át. Az említettekből az derül ki, hogy egyre inkább letol- lasodunk, pedig változatla­nul nagy üzlet a toliforgal­mazás. A világpiacon a ma­gyar tollat a kiváló minő­sége miatt kedvelik a vá­sárlók. Nagy rivális a len­gyel kivitel, amely minő­ségben közelít a miénk­hez. Ugyanakkor mennyi­ségben a kínaiak vannak élen a világpiacon. Ádám Ildikó szerint a konkurencia ellenére válto­zatlanul elfogadható még a külpiaci pozíciónk. Tavaly mintegy 4 ezer tonnányit exportáltak a vállalkozók. A nagyobb gond jelenleg Őszi lehalászás A Hortobágyi Halgazdaságban folyik az 5500 ha össztőfelület lehalászása. Az idei haltermés hetven százaléka étkezési ponty, busa. amur és ragadozó. Ilyenkor a te- nyésztavakbói az összes ivadék, tenyéssz.- és étkezési állomány telelöhelyekre kerül. A ma még állami tulajdonú gazdaságban elkészült a vagyonértékelés is, és 1992-ben kerül privatizálásra a nyereséges halászat a támogatás pénzügyi felté­teleinek a hiányában rejlik. Hat hónapig csak ráfizetés az állattartás, hiszen akkor kezdik tépni, majd levágni az állatokat. Ráadásul a legjelentősebb vásárlók közé tartozó Németország­ban és Svájcban az állat­védők jóvoltából olyan fil­meket mutatnak be, ame­lyeken drasztikusan megté­pett libák láthatók, s ezért bojkottra szólítják fel a vásárlókat. Ennek már most tapasztalható a hatá­sa. Könnyen előfordulhat tehát, hogy csak 2—3 ezer tonna közötti lesz a tollfor- galmazás. A Magyar Toliszövetség igazgatója, a témához kap­csolódva elmondta azt is, hogy szegényes a kutatók, a lúdtenyésztéssel foglalko­zó intézetek anyagi támo­gatása. Hazánkban, a GATE Babatpusztán működő lúd- tenyésztési kutatóállomásán is megnehezíti a tudomá­nyos munkát és a tenyész­tést, ha a tolipiacon a je­lenlegihez hasonló gondok tornyosulnak. Sajnos, a fe­keteleves még ezután kö­vetkezik. hiszen, ha akado­zik a toliértékesítés, akkor tárolási gondok jelentkez­nek. Ez pedig nem jó elő­jel a jövőre nézve. Gy. L. ÜFÄ HÉT HÍRE TÁVOLSÁG Lezajlott a Magyar Alapítványok Szövetségének közgyűlése. O Tárlat tekinthető meg Tatabányán 1956 röplapjaiból és plakátjaiból. 0 Konferenciát rendeztek Budapesten a magyar—-német kamarai együttműködésről. 0 Marcaliban felavatták Széche­nyi István szobrát. • Nemzetközi orvostechnikai szakkiállításnak adott helyet Győr. • Kiállítás nyílt Szentesen Európai képörökségünk legszebb alkotásai címmel. 0 A hét híre az is, hogy Siófok volt a hely­színe a közlekedésjogi konferenciának. Meglepően hat leírva, de az az igazság, hogy sok te­kintetben ma is azokon az utakon — azoknak az utak­nak az akkori nyomvonalán — közlekedünk a megyé­ben, amelyeket Mátyás ki­rály rendelete alapján épí­tettek ki, illetve állítottak helyre, ö volt ugyanis az első, aki nem csak mond­ta, hanem írásban is lefek­tette az utak szerepét a ke­reskedelemben éppúgy, mint a terményeknek a biz­tos helyre szállításában. Mai fogalmakban gondol­kodva, akár úgy is megfo­galmazható ez. hogy Mátyás volt az első, aki felis­merte az un. infrastruktú­ra. magyarul a háttérágaza­tok fontosságát. S ami még inkább figyelmet érdemel, nemcsak felismerte, hanem a kincstárból áldozni is hajlandó volt rá. A megyei utakat helyreállítani, illetve kiépíteni óhajtó rendelete ugyanis a költségeknek csupán egyharmadát hárí­totta a megyei helyi ható­ságokra, s a nagyobb részt, a kétharmadot a kincstár­ral fizettette ki. Szabályoz­ta ugyanakkor azt is, kik és mi módon jogosultak az úthasználatra, az ún. út­pénz szedésére, az utakat összekötő dunai hajóhida- kon a híd vám beszedésére. Közlekedni már akkor sem lehetett bizonyos jogi szabályozás nélkül, ahogyan költség nélkül sem volt ez megtehető. A jogtudomány ágas-bogas és régi-régi fá­jának egyik friss, mert né­hány évszázados hajtása a közlekedésjog. Képet kap­hatunk ennek a jogterület­nek a fontosságáról, ha csupán a megemlítés ere­jéig is, de leírom: a me­gyében egy átlagos munka­napon a közlekedőknek a száma meghaladja a négy- százezret, az országos köz- utakból a főútvonalak jár­műterhelése itt a legna­gyobb, amint á vasútvona­lak esetében is itt a leg­jelentősebb az ún. menesz­tett szerelvényeknek a szá­ma. A személy- és áruszál­lítás minden mozzanata egyben jogi mozzanat is, tehát a közlekedésjog az a keret, amely megszabja en­nek a tevékenységnek a törvényes mozgásterét, azaz a résztvevők jogo­sultságait és kötelezettsé­geit. Ismeretesek voltak már az ókorban is közlekedésjo­gi előírások, ám a tényle­ges és nagymértékű lépése­ket hazánk esetében az 1825—1827. évi országgyű­lési határozatok tették meg tizenhárom „országos út" (ebből nj-olc a megyén át vezetett) kijelölésével, jogi helyzetének, karbantartásá­nak és seregnyi más jel­lemzőjének törvénybe fog­lalásával. A vasút esetében ez a kezdet az 1836. évi XXV. törvénycikk. A tech­nika fejlődése egyben táp­lálója volt a közlekedésjog- nak is, mert hiszen alig több, mint egy évszázada a megye területén mind­össze 28.5 mérföldet tett ki az állami utaknak a hossza, ám az 1904. évi XIV. tör­vénycikk alapján már en­nek a tízszeresével kellett számolniuk a hatóságoknak. A távolsággal küzdő em­ber: közlekedő. A technika mérsékelte a távolságokat, mert csökkentette a megté­telükhöz szükséges időt. A gépkocsi, a repülőgép a szá­zad tömegterméke, azaz a közlekedésjognak (és ben­ne a fuvarozási jognak) egyre inkább egy tömeges tevékenység feltételeivel és felelősségével kellett és kell számolnia. Elég, ha megemlítem: a megyében átlagosan naponta hat olyan közlekedési baleset történik, amely személ.ysé- rüléssel jár, az érintettek­nek a száma pedig közepes község népe, hiszen évente háromezer felett van. El­dönteni, ki, mi volt a hibás, csakis a jog alapján lehet, amint a vasúti, a vízi, a csővezetékes stb. szállítá­soknál is a jogszabályok jelölik ki az érintett felek mozgásterét. Mesebe ülő történetek érzékeltetik — az Albertir- sa határában elefánttal!!) ütköző személygépkocsitól a vasúti hűtővagonban meg­fagyott potyautasig —, mi­lyen képtelen helyzeteket teremt a távolság legyűrése közben az ember. S éopen ez, az ember a lényeg. Ö te­remti meg a jogi kereteket, és ő az, aki átlép azokon . .. A közlekedés mindennap­jainknak ma már közönsé­gesen egyszerű, szokványos része, amint a közlekedés­jog nemkülönben. A jog- tisztelet azonban a közle­kedésben sem tartozik a szokványosán egyszerű ma­gatartások közé. Mészáros Ottó Katasztrófaelhárító csoportokat szerveznek Hivatásos szakemberek — mentőorvosok, altatóorvo­sok, tűzoltók, nyomkeresők, hegyi és barlangmentők, valamint könnyűbúvárok — bevonásával úgynevezett katasztrófaelhárító, gyors- beavatkozó munkacsopor­tokat szervez a Magyar Vö­röskereszt — tájékoztatta pénteken az MTI-t Légrády Eszter szóvivő. Magyarországon ez az el­ső alkalom ilyen csoportok szervezésére, de — han­goztatta a szóvivő — a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok Ligája is csak kevés ka­tasztrófaelhárító alakula­tot tart nyilván. A kataszt­rófaelhárítás, az áldoza­tok felkutatásának és a túl­élők kimentésének hazai és nemzetközi tapasztalatai ösztönözték arra a Magyar Vöröskeresztet, hogy ha­zánkban is létrejöjjenek ilyen munkacsoportok. Eze­ket a négy órán belül bár­hová elindítható, önkéntes alakulatokat elsősorban külföldön vetik majd be — mondotta Légrády Eszter —, de az esetlegesen ha­zánkban bekövetkező ele­mi vagy egyéb csapások el­hárításában is segédkeznek majd. A katasztrófaelhá­rító munkacsoportok csak szakmájukat professzioná­lis színvonalon művelő, összeszokott szakemberek­ből állhatnak. A mentő­szolgálat főorvosa, dr. An­dies László irányításával és a társszervezetek szakmai támogatásával hamarosan megkezdik a 11 tagú mun­kacsoportok speciális ki­képzését. így a magyar ka­tasztrófaelhárító alakula­tokat a Liga valószínűleg már tavasszal bejegyezhe­ti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom