Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-13 / 266. szám

I. ÉVFOLYAM, 240. SZÁM 1991. NOVEMBER 13., SZERDA SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET • DGNAKESZl • RÁCKEVE • SZ1GETSZENT­»1IKI.OS • fOT • GÜD MINDEN GURUL Masnii eél, itt eszköz Győzzön a jobb, legyen verseny, s ne mi szaladjunk a szolgáltató kegyeiért, hanem fordítva történjen. Mielőtt élelmiszerboltok, ruhabutikok, netán trafikok versengé­sére asszociálnánk, mielőbb szögezzük le: Dunavarsány- ban a kulturális szolgáltatás szférájában mérhetik össze erejüket a szereplők, mégpedig a könnyűműfaj egy sa­játos ágában. November 15-én ugyanis — a meglevő mellett — új diszkó nyit, immár a Petőfi Művelődési Ház kebeleben. — Miből gondolja, hogy a falu második diszkója is képes megélni majd? — kérdeztük Czombosné Ven- czel Évát, a ház igazgató­ját. — Nem tudjuk, mit hoz a jövő, a sikerre nincs garan­cia, azt azonban meggyő­ződéssel hiszem, hogy e té­ren sem árt a verseny. Mi olcsóbban szeretnénk jobb szolgáltatást adni, igyek­szünk választékot nyújtani, a többit majd eldönti a piac. Egyelőre nem félünk a konkurenciától, sőt, meg­győződésünk, hogy ezzel esetleg lépésváltásra kész­tethetjük a másik felet. Ne­kem, mint a falu művelő­désügye gazdájának, azt kell segítenem, hogy egészséges feltételek bontakozzanak ki a helyi „szórakoztatóipar- ban” is. — Már az eddig működő egyetlen diszkó is szálka volt sokak szemében — mi lesz majd ezután? — Nagyon sokat vajúd­A labdarúgó NB III Al­földi csoportjában az alsó- házban, a 13. helyen tanyá­zik az újonc Szigetszent- miklós. Szeszélyesen szere­pel a gárda, túl tucatnyi akadályon — 8 pont van a tarsolyában — 3 győzelem és két döntetlen segítségé­vel. A csapat gólkülönbsége 18-26. Legutoljára a lista­vezető Kecskeméti TE együttesét fogadták, és 2-2- es döntetlent harcoltak ki. Ez a körülményeket figye­lembe véve, dicséretes telje­sítmény. Egyébként a megyei baj­nokságból felkerült gárda rosszul mutatkozott be ha­zai pályán: kétszer is alul­maradt. Az újabb két hazai meccsen három pontot gyűjtött, majd hét 2-1-es vereség következett. Hete­dik vendégként a már em­lített Kecskemétet fogad­ták. Dunakeszi. Rákóczi: No­vember 14-én este 6 és 8 órakor: Point Break (szín. aim. felír.), 15-én este 6 óra­kor: Julianus barát I—II. (szín. magy. tört.) 16-17-én tunk a kérdésen, végigele­meztük a támogató és az ellenző érveket, de csak ar­ra a végeredményre jutot­tunk, hogy éppen a ver­senyhelyzettel befolyásol­hatjuk a dolgokat: ez talán a színvonal javulásához, s az árak csökkenéséhez ve­zet. Ugyanakkor nagyon lé­nyeges momentum, hogy a most induló diszkó a műve­lődési ház részeként műkö­dik: nem az egyetlen, ha­nem csak egy a ház prog­ramjai között. — Ezzel a döntésükkel pénz áll a házhoz, vagyis bevételhez jutnak? — Tagadhatatlanul szem előtt kell tartsuk az. anyagi szempontokat is. Csakhogy nem szabad összekeverni a célokat az, eszközökkel: mi azért szeretnénk pénzt te­remteni, hogy ezzel az ér­tékes kultúrát támogathas­suk. Ha bevételhez jutunk, azzal épp a citerásokat tud­juk fenntartani, vagy ren­dezhetünk egy szavalóestet. öt utazása során kétszer nyert a Pest megyei együt­tes, és érdekesség, hogy Csongrádon és Mezőtúron 2-0 volt a javukra. Akár­csak a tavalyi bajnokság­ban, most is elsősorban Szintai jeleskedik a háló- zörgetésben. Együttese 18 góljából egymaga hetet szerzett. Gégény következik a sorban három találattal. A hátralevő három for­dulóban nem lesz könnyű feladata a Szigetszentmik- lósnak. November 17-én Fájsz a következő ellenfe­le, idegenben. Egy héttel később a Hódmezővásár­hely együttesét fogadja. Az őszi finálén Kiskundorozs- mán lép pályára a csapat. Két ellenfél a Szigetszent- miklósnál jobb helyen áll a táblázaton, a Fájsz mögötte következik. este 6 és 8 órakor: Isten nem ver Bobbal (szín. mb. am. vígj.). Szigetszentmiklós. Kos­suth: November 15-én es­te 6 és 8 órakor: Tűzmadár - akció (szín. mb. am. akc.), 16-17-én este 6 és 8 órakor: Csupasz pisztoly 2V2 (szín. mb. am. vígj.), 18-19-én es­te 6 és 8 órakor: Termtnó- tor 2. (szin. felír. am. sci-fi). Ne felejtsük el, az önkor­mányzatok sorra eladogat­ják kultúrházaikat, mert képtelenek fenntartani, s többségük kocsmaként mű­ködik. Mi ellenálltunk a kedvezőtlen hatásoknak, s amióta önállóan gazdálko­dunk, bebizonyítottuk: jól bánunk a pénzzel. Az idén lényegesen nagyobb a be­vételünk, mint azt tervez­tük, így színvonalas műve­lődési programokat is fi­nanszírozhattunk. Én azt tartom, nem szabad mere­ven megvonni a határokat, s bezárni a kapukat; az üz­leti szemléletet be kell en­gedni a házba. — Milyen technikával és külsőségekkel érkezik a diszkó? — Az érdi Excaliburtől kapjuk a szakmai segítsé­get és a tanácsokat, hiszen ezt is tanulni kell. Egyéb­ként nagyon vonzónak ígér­keznek az estek: modern fény- és hangtechnilca lesz, s minden gurulni fog: így néhány óra alatt visszaállít­ható a ház eredeti funkció­ja. Közben projektorra] kivetített videofilmeket nézhetnek a fiatalok — így válik teljessé az esti szó­rakozás. S remélhetőleg ezen alkalmakkor sikerül majd megőrizni a rendet és a közbiztonságot: a diszkó anyagi támogatást nyújt a Faluvédő Egyesületnek, ők ellenben a diszkó ideje alatt folyamatosan járőröz- nek. Va. É. II áromszor akarták agyonlőni nagyapá­mat, mégpedig három nem­zetből való, háromféle egyenruhát viselő emberek. A második világháború­ban egy nyilas „testvér" puskatussal marasztalta el, majd falhoz állítással nyo­matékosította rosszallását amiatt, hogy az öreg vizet vitt és jó szót adott a nyu­gat felé hajtott zsidóknak. A szovjet testvéri meg­szállás korai időszakában viszont szerencséje volt. Mikor ugyanis szóvá tette a nacsalnyiknál, hogy nem segíti a magyar tanügyi reformot, ha nagyra be­csült katonái leverik a fe­születet a járási székhely­község tantermeinek fa­láról ... nos, akkor — mi­nő szerencse — nem bán­talmazták, hanem egyene­sen csőre töltöttek. Azért maradt mégis életben, mert a tisztnek eszébe jutott egy kínzóbb halálnem: „ma- lenkij robot” a világ első proletárállamában. Döntésével a Vörös Had­sereg oficérje hozzájárult, hogy újabb hivatkozandó esettel gyarapodjék a „jó tett helyébe jót várj” nép­meséi motívum valóság­alapja. A Szovjetunióba in­duló transzportból ugyanis azoik a Németországból visszatért zsidók vették ki az öreget, akik nem felej­tették el, hogy annak ide­jén vizet adott nekik. Szeszélyes újonc Pont az éllovastól 11 1 IM—i Mozi — Ki itt belépsz... Dialógus a hivatásról Dunakeszin Nagy munka előtt állnak Dunakeszi város önkor­mányzati testületének tag­jai. Tizennegyedikén, ae- az csütörtökön 14 órai kezdettel tanácskozást tar­tanak a városházán. Egyet­len napon huszonegy napi­rendet kell megtárgyal­niuk. Lesz közöttük hosz- szabb-rövideb b időtarta­mot igénylő, egyszerű és bonyolult téma. Ezen a napon meghall­gat iák Kolozsi János fő­építészt, aki a város álta­lános rendezési tervének felülvizsgálatát terjeszti elő. Megtárgyalják a tes­tület jövő évi munkater­vét, döntenek az eladásra kijelölt állami lakások forgalmi értékbecsléséről, a városi telefonhálózat fej­lesztéséről, a Hotel Duna­keszi gazdasági társaság­gá alakulásáról, az alagi gázátadó állomás bővíté­séről. s még számtalan közérdekű kérdésről. A tanácskozás előrelát­hatólag azok számára sem lesz unalmas, akik élve a választói jogukkal, csupán megfigyelőként vesznek részt, a napirendek tárgya­lásán. Az ember néha kényte­len odafigyelni arra, amit mások beszélnek. Nem akar belehallgatni ugyan a társalgásba, de a fülét sem foghatja be. másho­vá sem ülhet át, mert a folyosó egymás mellett so­rakozó padjain minden helyet elfoglaltak a várako­zók. Társalog két értelmisé­gi arról, hogy ki milyen áldozatok árán fejezte be a tanulmányait. Mennyit nélkülöztek ennek érdeké­ben a szülei, milyen remé­nyekkel indult neki az útnak. Ha az ifjúkori el­határozásaikkal szembesí­tik magukat, akkor úgy járhatnak, mint Karinthy Frigyes híres novellájának hőse. Az egykori fiatal­ember, akitől időskori én­je kéri számon a régi ter­veket. — Bizony, bizony — mondja az egyikük, aki tör­ténetesen ■ hölgy, a pálya vége felé jár, és már nagymama. — Levonhat­tam a következtetéseket, hogy ebben az országban nem érdemes tanulni. Én ezt akkor nem tudtam. — Bizony, bizony — is­mételgeti szavait keser- édesen a férfi, aki valami­vel fiatalabb, de már so­kat tapasztalt. — Aki ná­lunk abban a reményben kezdett tanulni^ hogy jó­létben az átlag fölé emel­kedve élhessen, de leg­alábbis filléres gondok nélkül, az itt felhagyha­tott minden reménnyel. Én tehát akkor is tanultam volna, ha ezt előre meg­mondják. — Akkor is? — néz rá kérdő tekintettel a hölgy, s az okot tudakolja! — Pusztán a tudás öröméért? — Azért is, meg a szol­gálat miatt. — Miféle, szolgálatért? — Azokért, akik között én lettem emberré. — Áhá! Értem. A népért? A nemzetért? — kérdezi a hölgy ajkbiggyesztve, egy kis iróniával a hangjában. — Így is lehet mondani — válaszolja csendesen a férfi, aki nem szereti a fennkölt, nagy szavakat. K. T. I. Kétszázmillió az önkormányzatoknak A hajléktalanok érdekében Mint az közismert. Buda­örs elsőként adott otthont a hajléktalanoknak, s ezzel mintegy gondot és felelős­séget is vállalt. Sokan sok­féleképpen vélekednek er­ről az intézményről, de gyakran az vált ki vitát, hogy vajon mibe kerül a hajléktalanon honok fenn­tartása. Nos, még 1989 de­cemberében jött létre egy Mcnhcly Alapítvány, amely már tizenhatmillió forintos alapköltségvetéssel műkö­dik. Az alapítvány gondozási központja tavaly szeptem­berben nyitotta meg irodá­A onto lás WWWWWVWWW'.WWWWWWWWV A majdnem felkoncolta­ié« tűzkeresztségén Ko­lozsvárott esett át nagy­apám — még fiatalon, 1919- ben a New York étterem égjük félreeső helyiségé­ben. Megszeppenve ugyan­is a románok antant terelte özönlésétől, üdvösnek látta erdélyi vagyonikáját a Du- na-parti fővárosba menekí­teni. Miután a dolgot si­keresen nyélbe ütötte, be­tért a nevezett étterembe ki­csit kifújni, kicsit hódítani magát. Ott azonban rajta kívül jószerivel csak fran­cia hacukában páváskodó román tisztek ültek, és úgy tettek, mintha az ő vitézsé­gükön fordult volna meg a világháború. Csakhogy akadtak még, akik emlé­keztek rá, hogy három év­vel korábban eme rettent­hetetlen harcosok fejveszt­ve, rongyokba göngyölt lábú lovakon menekültek, nehogy a patacsattogás el­árulja őket a magyar hu­szároknak. Csoda-e, hogy néhány po­hár bor után odaintette az öreg a cigányt: „Egyik bú­ját a hajléktalanok foga­dására. Idáig csaknem 4 ezer személlyel kerültek kapcsolatba, ám tapasztala­taik szerint a fővárosban legalább tízezren vannak fedél nélkül. Döntő többsé­gük vidékről került a fővá­rosba, s szerencsétlen hely­zetüket elsősorban a mun­kahelyük elvesztése idézte elő. Gyors ütemben gyara­podik a táboruk, hetente ötven-hatvan új „ügyfél” jelentkezik az alapítvány irodáján. A hajléktalanoknak — helyzetükből adódóan — há­rom elemi szükségletük van : megfelelő éjjeli szálláshely, rod piros legyen, a másik fehér, a harmadik zöld, a negyedikkel díszíts! Húz­zad a Rákóczi-indulót!” És mindenki húzott valamit. A banda az indulót, a „ze­nét” rendelő a bankót, a katonák a pisztolyaikat. Csak a rövidet nem húzta senki. Felmenőm ugyanis, mi­előtt belefogott a fent em­lített ügyletbe, a debreceni román parancsnokságon — némi csúszópénz fejében — tábornoki aláírással ellá­tott papírt szerzett. Tekint­ve, hogy ő tiszántúli szüle­tésű volt, s ezt a területet a megszállók már maguké­nak hitték, tulajdonkép­pen román állampolgárnak számított. Sikerült elhitet­nie a valóságnak éppen az ellenkezőjét, vagyis hogy azért kér engedélyt a sza­bad mozgásra, mert immár Nagy-Romániába kívánja a magyarországi javait át­hozni, s azt megfelelően elő kell készíteni, lettől aztán — na meg a ■*-* baksistól — úgy meg­hatódtak. hogy olyan paoírt kapott, amelyben felszólít­ják a román hatóságokat, mindenben legyenek segít­ségére. Hogy mi az a min­den, azt nem részletezték. Hát ezt az okmányt mutat­ta fel az éttermi tisztek­nek, akikből a tábornoki szignó láttán elszállt a harci kedv. Adonyi Sztancs János legalább egyszeri étkezés, és napközben valamilyen fűtött helyiség. A hét fővá­rosi menhely jelenlegi be­fogadóképessége ugyanak­kor mindössze négyszáz­harmincöt fő! E menhelye- ken hetek óta telt ház van, a rászorulókat gyakorlatilag nem tudják elhelyezni. A négy ingyenkonyhán átlagosan naponta ezer adag ételt osztanak ki, ám ez jelentősen elmarad az igényektől. Nappali tartóz« kodásra szolgáló, úgyneve­zett melegedő pedig mind­össze egy van a városban, amely egy időben negyven­ötven ember számára tud csak helyet adni! Az elemi szükségletek kezelése tehát megoldatlan. Lakner Zoltán, a Népjó­léti Minisztérium államtit­kár-helyettese a közelmúlt­ban megtartott tájékoztatón elmondta, hogy hamarosan megszületik a jogi szabá­lyozás a hajléktalanokról, .1 így az őket ellátó intézmé­nyek működéséhez megte­remtődnek a költségvetési garanciák is. Jövő év elején parlament elé kerül a szociális tör­vény, amelyben leszögezik majd: állampolgári jog, hogy hozzáférhessen min­denki a minimális hajlék­hoz, éjszakai menedékhely­hez. átmeneti szállóhoz. Már eddig is történtek lépések ez ügyben: a hatás­köri törvény kimondta, hogy az önkormányzatok kötelesek ellátni a hajlékta­lanokat, ez az alapellátás körébe tartozik. Ennek for­rásait állami pénzalapból egészítik ki: idén összesen kétszázmillió forintot kap­tak az önkormányzatok ilyen célra. Ez az összeg énpen hatszorosa az előző évinek. D. A. dunatAj hírlap Vezető munkatárs: Kovács T, István. • Munkatárs: Vasvári Éva. • Fogadónap: minden hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6.'Pl.: 311. ír. ««.: 1146. Telefon: US-4761, 13«- 4«S7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom