Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-12 / 265. szám

ERKEL-ISKOLA Névadópróba Szilveszterkor kezdte „Munka” közben érték tetten Szilveszter volt, sokan házon kívül ünnepelték az új esztendőt. 1991-et. Üre­sen állt a Városmajor utca 9. szám alatti családi ház is. Ezt használta ki Kobzi András többszörösen bün­tetett előéletű férfiú, aki az esti órákban megjelent az említett gödöllői épület előtt. A kerítést kivágva, a bejárati ajtó felfeszítésével behatolt a lakásba, ahon­nan bőröndöt, táskát, bun­dát, italt és cigarettát vitt magával, összesen 13 ezer forint értékben. Két nappal később, a Bajcsy utcában újabb bűn- cselekményt követett el: a bakelitüzem portája elől egy lezáratlan kerékpárt emelt el. Január 5-én ismét lopási céllal indult éjsza­kai útjára. A Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ Arany János utcai ABC-üzletéhez ment. önkormányzati értékesí- tésű lakótelkek megvásár­lásáról, eladásáról, illetve azokkal kapcsolatos tulaj­donjog-átadásról és vevő­kijelölés-visszavonásról is döntött legutóbbi ülésén a gödöllői képviselő-testület. Ennek értelmében vevő­nek jelölte ki egy Köztár­saság úti 321 négyzetméte­res területre Tokár Éva, Túra, Gyóni Géza u. 6. szám alatti lakost, azzal a megjegyzéssel, hogy ameny- nyiben az adásvételi szer­ződést a kijelölt időpontig nem köti meg, akkor a ve­vőkijelölés érvénytelenné válik, s a lakótelek újra pályázható lesz. A testület hozzájárult ahhoz, hogy az önkormány­zattól Valentinyi Zoltán bé­késcsabai és Kulcsár Melin­da pécsi lakosok által közö­sen megvásárolt Köztársa­ság út melletti lakótelek teljes egészében Valentinvi Zoltán tulajdonába kerül­jön. A hozzájárulás csak akkor érvényes, ha a tulaj­donos a telekvásárlás során igénybe vett 100 ezer fo­ahol kivágta a kerítést, majd feszegetni kezdte a bolt ajtaját. Ügyködése közben érte tetten egy rendőrjárőr, így tervét nem tudta végrehajtani. Az első két „akció” so­rán eltulajdonított tárgyak egy része — így a kerékpár is — lefoglalás útján meg­került. Bűncselekményeiért Kob­zi András Gödöllő, Ádám u. 67. szám alatti lakost hal­mazati büntetésül mint többszörös visszaesőt 10 hó­napi börtönre ítélte a Gö­döllői Városi Bíróság, vala­mint 2 évre eltiltotta a köz­ügyek gyakorlásától. Ezen­kívül kötelezte — kártérí­tésül — 11 ezer forint 20 százalékos kamattal törté­nő megfizetésére K. János- né sértett számára. Az ítélet jogerős. rint tanácsi támogatást egy összegben befizeti a polgár- mesteri hivatal költségve­tési számlájára. A testület hozzájárult az ifj. Szonda István gödöllői * lakos tulajdonában levő Peres út melletti telek el­adásához, megértve, hogy az illetőt a szóban forgó te­rületen szomszédai, környe­zete részéről annyi és olyan mértékű kellemetlenség ér­te, ami miatt nem' szándé­kozik oda építeni, ott lete­lepedni. A képviselők három hely­beli lakostól — Kanalas László, Hunyadi utca 35., Lukács Judit, Felszabadulás tér 4., és Berki Sándor, Arany János utca 65. — visszavonták a lakótelekre vonatkozó vevőkijelölést, mivel a felsorolt állampol­gárok az előírt időpontig nem vásárolták meg a tel­ket. A visszavonás kimon­dásával az érintett Köztár­saság, illetve Röges úti tel­kek újra pályázhatókká váltak. Ez a hónap a gödöllői Erkel-iskolában a névadó­ra való emlékezés jegyében zajlik. Az évek során ha­gyománnyá vált, hogy a zeneszerző születésnapjának évfordulóján, 7-én az ötö­dik osztályosok versenyen mérik össze tudásukat, mi­lyen mélységben ismerik nemzeti énekünk megzené- sítőjének, a magyar opera megteremtőjének életét és munkásságát. A játékos, de komoly tudást feltételező feladatokat a nyolcadikosok állítják össze, ők a bírálók, s egyben a lebonyolítók is. E tanítás nélküli munka­nap most is megemlékezés­sel kezdődött az iskola be­járata előtti Erkel-szobor- nál, amelyen a hetedikesek adtak színvonalas műsort. Az osztályok egy-egy szál virágot helyeztek el a szo­bornál, majd megkoszorúz­ták az emléktáblát. A pró­ba ezután kezdődött, ame­lyen az első helyet a Fla­mingó, a másodikat a Gyu­lai csapat — mindkettő 5/A osztályos —, a harmadikat pedig az 5/B-s Fóka csa­pat szerezte meg. Míg az ötödikesek és a nyolcadikosok a vetélkedő­vel voltak elfoglalva, az al­sósok a Fut az Erkel sport- versenyen vettek részt, a többi felsős pedig zömmel az egyetemi mezőgazdasági gépmúzeumba 'látogatott el. Agráregyetem Magyar sorskérdések A Magyar sorskérdések — együttélés a Kárpát-me­dencében című szabadegye­temi előadás-sorozat kereté­ben november 13-án, szer­dán 16 órakor a Gödöllői Agrártudományi Egyetem földszinti rektori tanácster­mében dr. Pataki Ferenc akadémikus tart előadást Szociálpszichológiai folya­matok ma címmel. Lakótelek Rossz szomszédság Tudom, hogy a gondola­toknak, az érzelmeknek vannak zugai, amelyekbe gyűjtöm vagy sem a bele­valót, felgyűlik az idők so­rán. És a felgyülemlett emlékek nyomják a lelkiis­meretűnket, nem tudunk belenyugodni, hogy fel­használt értékeink haszon­talanul elkeveredjenek. Ezért kerestem fel ismét Piroska Andcrssont, Svéd­országba szakadt hazánk­fiát, hogy egy esztendővel ezelőtt megkezdett érték­halmozó beszélgetésünket folytassuk. Ott hagytuk abba leg­utóbb, hogy Piroska — hiába érte meg az ötven- nyolcadik életévét — hiába él 1956 tele óta Svédország­ban, a Hévízgyörkhöz kö­tő köldökzsinórját nem tudta soha, egyetlen pilla­natra sem elszakítani. — A szülői ház mindig, mindenhová elkísért. A ro­gyadozó falusi ház ganaj- padlója, az egyetlen asztal­nak esztergályozott lábai, a nagyanyám szőtte rongy­pokróc darabja legalább annyira kedves és máig élő számomra, mint azok a csillagok, amelyeket a ka­pálásból hazafelé ballagva láttam a magasba emelke­dő templom tornya felett. — Ügy érzem, hogy hű­séget ezektől az égen ra­gyogó csillagoktól tanultam Büszke az elfogódottságára A jóságba kapaszkodott — mondja csendesen, de határozottan Piroska. — Sok minden elsüllyedt kis­lány korom óta, az ifjúsá­gom óta, sok minden elpár­tolt mellőlem, csak ezek hűségesek ma is, ott a templom tornya felett. Hallgatva az emlékező, múltat idéző szavakat, ki­bontakozik a szegényszagú üres kamrák világa, de ki­tárulkozik az összetartó, a kenyérért naponta megküz­dő családok legfőbb értéke is: a csodálatos békesség, nyugalom, a szemérmes paraszti szeretet. — Nem akarok én senkit bántani, amiért a férjem­mel együtt menekülnünk kellett. Nem akarom én senkin számon kérni a ku­koricásban való bujdosást, a lábaimat véresre sértő köveken való bandukolást, az üldözőinktől való rette­gést. az éjszakai hidegben is verejtékeztető sötétséget vagy az ausztriai láger rideg­ségét. Miért tenném? Az a világ, amely menekülésre kényszerített, tulajdonkép­pen új hazához juttatott. Már Ausztriában éreztük a magyarok iránti rokonszen- ­vet, s amikor Svédországba érkeztünk, az első, minket befogadó család megpró­bálta számunkra 1956 ka­rácsonyán azt a szeretetet nyújtani, amit a szabadság adhat még a honát vesz­tettnek is. Vendéglátóink — Mama és Papa —, egy gaz­dag kereskedőcsalád min- dent-mindent megtettek, hogy boldoguljunk. Iskolá­ba segítettek, a vásárlá­sainkért kezességet vállal­tak, otthonhoz juttattak, munkahelyet szereztek, aztán a többi már rajtunk állt. Belekapaszkodtam a so­kak által kihalásra ítélt szóba, a jóságba. És ez a jóság sűrítetten volt jelen Svédországba kerülésünk első éveiben. Hányszor eszembe jutnak a svéd em­berek, akik segítettek! — Két évig volt igazán nehéz — emlékezik tovább beszélgetőtársam. — Ennyi idő kellett a nyelv elsajá­tításához. És amikor már úgy éltem— mert a jöve­delmi viszonyaim ezt meg­engedték —, akár egy svéd állampolgár, akkor egyre elfogultabb lettem Hévízi GÖDÖLLŐI XVIII. ÉVFOLYAM, 285. SZÁM 1991. NOVEMBER 12., KEDO Ha lyukas a medence Föld alatti vizek Sok fejfájást okoz még a környezetért aggódóknak a szennyvizek keletkezése, kezelése. Nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy megállapítsuk: ez az évezred már túl rövid e gondok megoldásához. Mégsem várha­tunk ölbe tett kézzel a csodára. Ügy tűnik, ebben a szel­lemben készíti elő Gödöllő környezetvédelmi rendeletét a képviselő-testület környezetvédelmi bizottsága. A leg­utóbbi ülésen a szennyvízkezeléssel kapcsolatos szabá­lyozandó kérdéseket vitatták meg. Dr. Mészáros György az általa megfogalmazott ren­delettervezetet ismertette, melyet először azok eseté­ben alkalmaznának, akik­nek szigetelt, zárt szenny­víztárolókkal kell rendel­kezniük. Az elképzelés lé­nyege az, hogy az érintett családi házak szennyvizét rendszeresen elszállítanák a csatornázott területeken alkalmazott szennyvízdíj fejében. A vita során elhangzott, hogy egy egyetemi dokto­ri disszertáció szerint Gö­döllő nem csatornázott te­rületén évente százhúszezer köbméter lakossági szenny­víz keletkezik. Épből a marikatelepi tárolóba 30 ezer köbméter jut, a többi döntő része a talajba ke­rül. A régebben épített há zakhoz természetesen olyan szennyvíztárolókat készí­tettek, amelyek alkalma­sak voltak a szikkasztásra. Ezek esetében is számolni kell azzal, hogy előbb-utóbb eltömődnek, azonban az is elképzelhető, hogy a szennyvíz szétválasztható- vá válik, illetve különböző eljárásokkal házilag is tisz­títható lesz. A városi üzle­tekben már kapható bio­kémiai aktivátor a szenny­vízgyűjtő aknák, szikkasz­tók működésének elősegí­tésére, sőt az értékesítés­ben árverseny alakult ki. Az utóbbi években kö­rülbelül négyszáz esetben zárt szennyvíztároló építá­györk iránt, a hazám iránt. Érted te ezt? — kérdezi testvére fiatalasszony lá­nyát a messziről érkezett. — Bármilyen híreket hallottam is, én elfogult voltam a magyarság és a magyarságom iránt. Sokan bűnnek nevezik ezt az ér­zést. De hát bűn az, aho­gyan a jó és gondos szülők ragaszkodnak gyerekeik­hez? Bűn az a tömény el­fogultság, amit szerelmes­párok, boldog házaspárok éreznek egymás iránt? Ugye, nem? Hát akkor miért lenne elítélendő el­fogultság, ahogyan az ember a szülőházát látja más há­zakhoz képest, a szülőfalu­ját, a szülőföldjét más ha­zákhoz képest? Mert van nekem házam a tenger­parton, vannak odakint ba­rátaim, de engem ideköt Hévízgyörkhöz két testvé­rem, rokonaim sokasága. 1965 májusa óta hazajárok. Volt esztendő, amikor há­romszor is hazafutottam az otthonomból. És ebben az elfogult ragaszkodásomban a betegségem sem akadá­lyozhatott meg. Piroska Andersson a be­szélgetésünk után roko­naival együtt rokoni eskü­vőre indult. A családi kö­zösség élményeiből fakadó érzelmek bokrát a távolság nem irthatja ki. F. M. sére adtak engedélyt, s a szakemberek nincsenek meggyőződve arról, hogy az előírást valamennyi eset­ben be is tartanák. Egy ap­ró mozduláttai ki lehet lyu­kasztani a medencéket, és akkor máris utat talál a víz a talajba. A rendszeres szállítást előíró rendelettel mindennek' elejét lehetne venni. Aki becsületesen jár el, ma hátrányba kerül azok­kal szemben, akik eltünte­tik a szennyvizet. Az utób­biak nem fizetnek, pedig ők a szennyezők. A környe­zetvédelmi bizottság több tagja persze a szippantott szennyvíz marikatelepi tá­rolását sem tartja jó meg­oldásnak, bár olyan véle­mény is elhangzott, hogy nem szabad elidegened­nünk a természettől, a napfény például a legjobb fertőtlenítő. Többek szerint a városi csatornahálózat végpont­jainál kellene leengedni a szippantott szennyvizet, és nem tudják, miért nem en­gedi ezt a vízművek. Dr. Fülöp István ki is számol­ta, hogy a négyszáz zárt akna naponta körülbelül 200 köbméter szennyvizet fogad be. Javasolta, hogy létesítsenek egy leendő ál­lomást a Humán közelében levő csatorna végpontjá­nál, melyet megfelelő mé­rőberendezések alkalmazá­sával lehetne üzemeltetni. Persze csak akkor, ha hoz­zájárul a vízmű vállalat. Á környezetvédelmi bizottság a további előkészítő mun­ka során várhatóan az ille­tékes cég álláspontjával is megismerkedik. B. G. Aprópénz benzinre A domonyi képviselő-tes­tület legutóbbi ülésén a kisközség életét érintő té­mák megtárgyalása közül kiemelkedett a helyi önvé­delmi csoport munkájáról szóló tájékoztatás. Mint Wildmann József csoport- vezető, képviselő-testületi tag beszámolójából megtud­tuk, a szervezés már 1990 nyarán elkezdődött. Segít­séget is kaptak az akkori elöljárótól, Huszár János­tól. A harmincfős csapat célja őrizni a falu lakói­nak biztonságát, s védeni vagyonát. A hatékony önvédelmi munka elképzelhetetlen a rendőrség .szakavatott se­gítsége nélkül, A közös munka eredményeképp si­került a betörések egy ré­szét megakadályozni. A folyamatos szervezés révén a csoport létszáma ötven főre kerekedett. Így minden éjjel három vagy négy domonyi polgár jár- őrözik a faluban. Termé­szetesen az eredeti meg­egyezés szerint, önzetlenül, társadalmi munkában töltik éjszakáikat ébren. Az önkormányzat 1991 első félévében — erejéhez mérten — harmincezer fo­rintot utalt át a csoportnak a benzinköltségek fedezésé­re. A tizenöt váltás között egységesen 2-2 ezer forin­tot osztottak fel. Ez az ösz- szeg messze nem fedezte a járőrözésre felhasznált ben­zin árát, de a segítséget megköszönték! Wildmann József hozzá­tette azonban, hogy mind­annyian tisztában vannak azzal, ugyan társadalmi munkában vállalták a jár­őrözés terheit, de egyik ta­gúk sem áll olyan jól, hogy még anyagi áldozatot is vállalhasson. Ennek ellené­re továbbra is folytatni kí­vánják tevékenységüket. Munkájuk eredménye­sebbé tétele érdekében ja­nuártól átszervezéseket haj­tanak majd végre. Addig is, akiknek féltenivalójuk van, megfogadhatnák hasznos tanácsaikat. Gyakran ta­pasztalják ugyanis, hogy a riasztóval felszerelt üzlete­ket s vendéglátóipari egy­ségeket elkerülik a betörni szándékozók. Célszerű te­hát ilyen helyekre felsze­relni e szerkezeteket. K. I. Cs. GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. S A szerkesztőség vezető­je: Ualázs Gusztáv. 8 Munkatárs: Pillér Éva. • Postacím: Gödöllő, PL 14. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-796. 0 Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10-töl 13 óráig. • Hirdetésfelvé­tel: munkanapodon B.30-tól IJ óráig a szerkesztőség­ben. Nyugati kilósruhák vására Gödöllőn, a Petőfi Sándor Művelődési Központban, november 13-án és 14-én (szerda, csütörtök), 9-től 18 óráig. Nyugdíjas vásárlóinknak, valamint a 3 kg feletti mennyiséget vásárlóknak árengedményt adunk. Szeretettel várjuk kedves vásárlóinkat! Y/áfridD 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom