Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-11 / 264. szám
Gauguin utazik Amerikába Amit a könyök jelez a harcban Gorbacsov kommandósa Az Alfa csoportot még Andropov kezdeményezésére hozták létre 1974-ben, a KGB hetedik ügyosztálya irányítása alá rendelték. Ez volt az egyik leginkább titkosított „vonala” a KGB- nek, főként úgynevezett „külső” megfigyeléssel foglalkozott. Az „A” csoport kezdetben mintegy harminc emberből állt, s végső sorón terroristaellenes különítménynek, kommandónak számított. Hogyan képezik ki tagjait? Naponta és óránként áll versenyben a sok közül kiválasztott „alfa s” saját magával, társával és lehetséges ellenfelével, hogy a harci teljesítmény minél magasabb szintjét legyen képes produkálni. S ez szakadatlan harcot jelent méterekkel, kilókkal, másodpercekkel ... Az Alfa csoport tagja •z egy kilométert három pere alatt futja le, ponto- •abbaai szólva hármasuk a három kilométert tíz perc alatt. Ha valaki néma hozza ézt a teljesítményt — de ugyanígy a jó lóeredményt Ls —, büntetést kap. A kemény kiképzés és állandó gyakorlatozás során a harci készség az automatizmus legmagasabb fokára fejlődik. Az izmok, az agy hihetetlenül pontosan teljesíti a gyorsan kiértékelt parancsot. De mindez nem elég. A harcosnak szüksége van még valamire, amit ügy hívnak, hogy „amit a könyök jelez a harcban”. Vagyis a kifinomult ösztönre, a veszélyfelismerésre. Erre csak a tökéletesen birtokolt idegzet képes. Lassan-lassan előáll egy szinte iszonyti eredmény: aki a parancsot kiadja, egészen biztos lehet, hogy. azt a legmegfelelőbb időn belül a legtökéletesebben teljesíteni is fogják. (Lehet, már nem is gondolkoznak, csak arra törekszenek, hogy mielőbb és —; sportteljesítményként — minél tökéletesebben.) Az „alfások” foglyaivá váltak szakmájuknak. Lassan már főnökeik is kezdtek rájuk úgy tekinteni, mint nem mindennapi emberekre. A csoportot elkezdték külön parancsra mozgatni az ország területén. Ekkor már idegeik legmélyéig ivódott a parancs, amit végre kell hajtani. S ők teljesítették, nem kímélve magukat, terroristák lövései alatt mcggörnyedve, gyermekeket szabadítva ki Szara púiban, a Tbilisziben lévő repülőtéren. A Szuhumiban sikeresen teljesített alfásakció után ismerhette meg a civil polgár Viktor Karpuhint, a csoport egyik vezetőjét, aki negyvennégy évesen a Szovjetunió hőse lett, Kitüntetését valami ok folytán a zsebében hordta. Istenítette Andropovot minden szavával. Nyílt arcú, erős alkatú, egyszerű és erőt sugárzó ember. ... Ő lelt volna parancsnoka az orosz parlament ellen tervezett augusztusi rohamnak. A Gorbacsov- ellenes puccs előtt egy nappal a «soportot harci készültségbe helyezték, 1991. augusztus 19-én 17.30- kor Kárpitom összehívta az EMLÉKEZÉS A GÖDÖLL Őf MŰVÉSZTELEPRE Tea után kiállítás A század elején, tizenhat művész részvételével, Körösföi-Kriesch Aladár és Nagy Sándor körül alakult ki a szecesszió legjelentősebb magyar műhelye, a Gödöllői Művésztelep. Létrejöttének 90. évfordulója alkalmából emléknapot tartottak Gödöllőn, a művelődési központban szombaton. Délelőtt tudományos előadások hangzottak el a századforduló művészetéről s a gödöllői műhelyről. Az előadásokat Németh G. Béla akadémikus, Sükösd Miklós szociológus, Gellée Katalin és Keserű Katalin művészettörténészek tartották. Délután kellemes, hangulatos teaházi keretek között irodalmi-zenei, képző- művészeti összeállítás kezdődött Czigány György vezetésével, helyi művészek, érdeklődők, s a város vezetőinek részvételével. Felidézték az egykori művésztelep szellemiségét, legendás közösségi életét, Összetartó erejének titkát. — Ma is sok művész él Gödöllőn, de vajon jellcm- zi-e őket is e legendás ösz- tartás, összetartozás? —. kérdeztük a résztvevők egyikétől, Anti Szabó János iparművésztől. — Az egykori „kolónia”, a híresen összetartó művészközösség lényegében már 1914-ben megszűnt. A világháború szétrobbantotta a művésztelepet, amely aztán már soha többé nem jött létre ugyanolyan formában. Akik Gödöllőn maradtak, még sokáig összejártak ugyan, de ’56 után végképp szétszéledt a társaság. 1979-ben vetődött fal újra, hogy jó lenne feléleszteni a hagyományt. Ennek érdekében akkoriban végzett művészeket — így engem és feleségemet, Remsey Flóra textilművészt is — meghívtak ide, s lakást adtak. Közösség azonban nem alakult ki, mindenki járta a maga útját. Egy ideig havonta egyszer találkoztunk, aztán ez is elhalt. — Mi lehet az oka? — Egyrészt az, hogy míg az egykori művésztelep tagjai közös felfogást képviseltek, mi, maiak, ahány an vagyunk, annyiféleképpen gondolkodunk. De praktikus okok is nehezítik az együttl éteket: távol lakunk egymástól, kicsi a lakás, kevés az idő. Persze azért figyelemmel kísérjük egymás tevékenységét, megnézzük egymás kiállítását. És valami megmozdult nemrégiben: körülbelül fél évvel ezelőtt megalakult a gödöllői Remsey Jenő Művészeti Egyesület. Elsősorban művészeti téren kívánja összefogni a városban élő alkotókat, de úgy gondolom, tevékenysége kihat majd a magánélet szférájára is. 17 órakor emlékkiállítás nyílt a művésztelep nagyjainak — Körösföi-Kriesch Aladár, Nagy Sándor, Remsey Jenő és Medgyaszay István — alkotásaiból, amelyet Kathy Imre ajánlott a közönség figyelmébe. A helyi múzeum, a művelődési központ s a Gödöllői Művésztelep Alapítvány által szervezett egész napos program nem titkolt célja volt — az emlékezés, élménynyújtás, kellemes együttlét mellett —, hogy támogatókat nyerjen meg a nyáron létrehozott Művésztelep Alapítvány számára. Hogy mi is ennek a lényege, arra Varga Kálmán múzeumigazgatótól, az alapítvány kuratóriuminak elnökétől kértünk tájékoztatást. Mint elmondta, már tavasszal eltervezték az alapítvány létrehozását azzal a céllal, hogy a Gödöllői Művésztelep hagyományainak ápolására vonatkozó országos indíttatás mellett pluszfórumot ás pénzügyi fedezetet biztosítsanak az alkotóműhely kutatására, a meglévő értékek begyűjtésére, műalkotások vásárlására és azok közzétételére. — A múzeumon kívül gödöllői cégek és magán- személyek tartoznak az alapító tagok közé, akik induláskor összesen 80 ezer forintot adtak össze, jelenleg pedig mintegy 130 ezernél tartunk. Év végére szeretnénk annyira megerősíteni az alapítványt, hogy a továbbiakban ne kelljen az alapösszeghez nyúlni, a kamatokból is tudjunk érdemi munkát végezni. Az öttagú kuratórium dönt majd arról, hogy konkrétan milyen elképzeléseket — kutatómunkát, kiadványok megjelentetését vagy esetleg a Nagy Sándor-ház renoválását — támogassunk a pénzből. — Milyen volt a mai érdeklődés? — Maximálisan sikeresnek tartom a rendezvényt, 130-150 ember jött el, eny- nyire is számítottuk. Kimondottan szakmai jellegű az emléknap, s mind a tudományos előadások, mind a bensőségesebb hangulatú teadélután iránt nagy az érdeklődés. A nap folyamán is kaptunk támogatásokat az alapítványhoz. Akik személyesen nem lehettek jelen, de áldoznának az alapítvány céljaira, bármikor befizethetik a támogatásra szánt összeget a gödöllői Budapest Bankban lévő 383-12 432 számla- számra. P. É. alegységparancsnokokat, és közölte, hogy parancsot kapott a kormánytól. A kérdésre, hogy mondja meg pontosabban, milyen kormánytól, megismételte, hogy birtokában van a kormány parancsa: a „fehér házat meg kell ostromolni húszadikán éjszaka három órakor.” Kiadta a parancsot. Húsz perccel ezután a parancsnokok közölték Kárpitomnál, hogy a csoport nem fogja megostromolni a fehér házat. Karpuhin a központba ment. . . . S ennyi! A puccs véget ért, alighogy elkezdődött. Ekkor hívta fel telefonon a csoportot Raszscsepov, a hetedik ügyosztály főnöke. Azt kérdezte, hogy hol vannak az emberek. „Mindenki a helyén!” — felelték, majd éjfél után fél kettő körűi lefeküdtek aludni. Augusztus 21-én aztán a csoport új vezetőit. Mihail Golovatovot és Szergej Goncsarovot magához hívatta Haltatyin, a KGB új vezetője, s azt mondta: „Ettől a másodperctől csakis a Szovjetunió elnökének vagytok alárendelve ...” Karpuhinnak nyoma veszett. Eddig nem került elq. Az „Alfa” történetében pedig új szakasz kezdődött... HT PRESS Rákos a polgárpukkasztó Frank Zappúnak prosztatarákja van — közölte a világhírű, nemrégiben Magyarországon is járt rockzenész leánya New York-i sajtóértekezletén. Zappa, aki kitűnő zenei produkciói mellett különcségeivel hívta fel magára a figyelmet, december 21-én lesz ötvenegy éves. Elsősorban polgárpukkasztó bulijait emlegették, ám amikor egyes kritikusok azzal vádolták, hogy még zenélni sem tud, cáfolatként a rocktörténelem legjobbjai közé sorolható gitáralbumokkal rukkolt elő. 52 millió frankért kelt el egy párizsi árverésen a nagy francia festő, Paul Gauguin egyik alkotása. A Tahitiban készült festményt egy ismeretlen amerikai gyűjtő vette meg párizsi megbízottja útján. A képet Gauguin 1892-ben festette, amikor először látogatott él a csendes- óceáni szigetre. A szakértők teljes bizonyossággal hitelesnek minősítették, de mivel a francia múzeumoknak a festő munkásságának e korszakából bővén vannak birtokukban alkotások, a kép eladható, sőt kivihető az országból. Fáradt, kormos reggelek Kopottan állunk az állomás várótermében, nem tekintünk egymásra, már köszönni is elfelejtettünk, merev szemekkel nézzük a. villanyóra mutatójának monoton ugrálását, de jól tudjuk, ma is késni fog a korai vonat, mint mindig az utóbbi három évben, és ezért azután nem is idegeskedünk. Ismerjük egymást hónapok óta, tudjuk, ki • hol és mikor száll le a Vonalról, és azt is, hogy az ingázókat senki sem irigyli a korai kelés, a füstszagú ruhák - ás az örökös fáradtság miatt. A korán ébredők mind dohányzunk, de érdekes, bármennyire is erőltetem az orromat, sehogyan sem ttidom már felidézni a jó Kent, Marlboro és Camel arisztokratikus dohányillatát, mert az Ingázók legelőkelőbb cigarettája a Sophianae. A hajnalok álmos lovagjait már a szép nők sem érdeklik. Tőlük akár Madonna is megjelenhetne, mert zsi- gereikböl rég kivesztek a pajzánság utolsó emlékei is. Mellettem idős férfi szorongatja nagy odaadással kopott bőr- táskáját, pedig nincs is mit féltenie, hiszen jól tudja, hogy az örökké morcos asszony nem prágai sonkás szendvicset tett bele tízóraira, hanem parizert, amitől már a macskának is undora van. A kopott kisemberek nem hangoskodnak, nincs mondanivalójuk az esti filmről, nem sietnek és nem törődnek egymással. Ök mindig fáradtak, és- két rövid megálló között i9 aludni tudnak, mint a szádás lova. mert a hajnalok fáradtsága rég átitatta minden porcikájukat. Nem akarják már megváltani a világot,-ők beletörődtek a megváltoztat hatatlanba, utálnak mindenféle szakszervezetet. nem akarnak sztrájkolni, nem akarnak kivonulni az utcára, ök már annak is örülnek, ha a nagyfőnök fogadja a köszönésüket, és nem nyomják a kezükbe hó végén a mun- kakönyvüket. A korán ébredők nem politizálnak, nem. acsar- kodnak, és a vonatok késéséért sem a rendszert szidják, Biator- bágy és Kelenföld között szundítanak egyet, lehet, hogy téliszalámiról meg a francia tengerpartról álmodnak, de a vonat lassú fékezéséből tudják, hogy vége az álmodozásnak. Menni kell, mert vár a munka. Abel SOSZTAKOVICS-LEVELEK ÁRVERÉSEN Az információ kincsesbányái A nagy szovjet zeneszerző, Dmitrij Sosztakovics eddig kiadatlan 150 levele, amelyeket a 20-as években mint diák egy szeretett nőhöz írt, kerül eladásra Londonban a jövő hónapban. A Sotheby.s árverési cég zeneikézirat-szakértője szerint a levelek bizonyos Tanja Glivenkóhoz íródtak és összes terjedelmük meghaladja az ötszáz oldalt. Simon Maguire szerint „többről van szó, mint pusztán szerelmes levelekről, mert az információ valóságos kincsesbányái az írások. Sosztakovics leírja bennük, miként dolgozott első és második szimfóniáján és egyéb korai szerzeményein, s kifejti véleményét korának politikai és társadalmi viszonyairól”. A Sotheby.s nem közölte, hogy mi módon jutott a levelek birtokába, csupán annyit volt hajlandó elárulni, hogy azokat egyik nyugat-európai irodájának kínálták fel. Az amerikai tulajdonban levő Sotheby.s december 6-án árverezi el a Sosztakovics-leveleket, egy tételben, 110 000 dolláros kikiáltási áron. Tania Glivenko egy moszkvai irodalomtörténész lánya volt. Az apa olaszból fordított irodalmi műveket, és könyvet is írt Dosztojevszkijről. Sosztakovics a 8-as számot viselő zongoratrióját ajánlotta 'fanjának, és a lányról említés történik több Sosztakovicsról írt könyv-ben. Az egyik könyv írója azt állítja, hogy a 70-es években interjút készített Tan iával. Sosztakovics 68 éves korában 1975-ben halt meg Moszkvában. A legtöbb levél 1923-ban íródott, amikor a zeneszerző a Krím félszigeten találkozott Tanjával. Az utolsó levél megírásának dátuma 1937. Közben 1926, 1927 és 1931 is szerepel a levelezésben. A levelekben Sosztakovics arra panaszkodik, hogy alig viseli el a lány hiányát, azt írja, hogy többször kísérelt meg ön- gyilkosságot, kifejezi szkepticizmusát Lenin NEP-po- litikájának sikerét illetően és Lenin halála fölött érzett fájdalmát. 1932-ben Sosztakovics feleségül vette Nyma Varzart, miután Tanja 1929-ben férjhez ment, Nyolc szerelmes levél az 1930—1931-es évekből származik, amikor feltehetően Tanjának férjéről írott nem éppen hízelgő soraira válaszolt. Maguire szerint a levelek fényt vetnek a zeneszerző politikai érzelmeire. Ezek szerint fiatalemberként híve volt a kommunizmusnak. Mindenesetre tény, hogy közel állott jelentős személyiségekhez, s a negyvenes és az ötvenes években, miután támadások érték művészi integritását, gondosan lepleznie kellett gondolatait.
