Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-09 / 237. szám

I. ÉVFOLYAM, 211. SZÁM 1991. OKTOBER 9., SZERDA BU^5VIDEKI *zrtíila BUDAÖRS « ÉRD • SZAZHALOMBA ,'TA 3 BAGY • TÖRÖKBÁLINT @ PILISCSABA • • NAGYKOVÁCSI © BUDAJENÖ @ PILIS VOKOS VAK • BUDAKESZI O BIATOR- PATY • ZSAMBGK O SOLYMÁR O TÁRNOK PERBAL • TOK • TINNYE • ÜRÖM Így látta a képviselő Sok a hasonlóság Szeptember végén Szűrös Mátyás vezetésével négyta­gú parlamenti delegáció járt Mongóliában és Kínában. A küldöttek között volt dr. Kovács László, Érd, Diósd, Százhalombatta és környékének országgyűlési képviselő­je, akivel tapasztalatairól, élményeiről beszélgettünk. — A két ország parla­menti meghívásának tet­tünk eleget — mondta a képviselő. — Jelentősége e találkozónak az volt, hogy az új magyar parlament felállása óta ez volt az első többpárti delegáció, amely a világháború befejezését követően tárgyalásokat folytatott ezen ázsiai ország politikusaival. Fontosnak érzem ezt az utat azért is, mert azt jelenti, hogy kül­politikánk a távoli orszá­gokkal meglevő kapcsola­tait a továbbiakban is ápol­ni kívánja. Annak ellenére, hogy hazai gondolkodásunk középpontjában az Európá­hoz való történeti kapcso­lódás, illetve felzárkózás áll. Most először nem úgy találkoztunk mint szocia­lista testvérek, hanem mint olyan politikusok, akik a népeik érdekeit figyelembe vevő, döntően gazdasági kapcsolataikról folytattak tárgyalásokat. Örülök, hogy nyitásként a parlamentek tagjai kezdték el a megbe­széléseket. MEGLEPETÉS — Hogyan fogadták a de­legációt? — Nagy figyelemmel, magas szinten fogadtak minket mindkét országban. S persze a keleten oly fon­tosnak tűnő protokoll sem maradt el... — Milyen benyomásai voltak Mongóliáról? — Ami számomra igazán nagy meglepetést okozott, az az volt, hogy ugyanazo­kat a politikai terminoló­giákat használják, amiket mi. Náluk is nagy változá­sok voltak, tavaly módosí­tották az alkotmányt, kiala­kult a többpártrendszer, Nyugati kilós ruhák vására Érden, a Városi Művelődési Központban, október 11—12-én (pénteken és szombaton). Nyugdíjasoknak, valamint 3 kg nál többet vásárlóknak árengedmény. Szeretettel várjuk kedves vásárlóinkat! Cim: Érd, Alsó u. 9. Nyitva tartás: pénteken 9-től 18 óráig, szombaton 9-től 16 óráig. visszaállították a folyama­tosan működő parlamentet, megtartották az első de­mokratikus választásokat. Példa volt előttük a Szov­jetunióban, Kelet-Európá- ban végbemenő változás. Ügy éreztem, Mongólia po­litikailag ugyanúgy az élen jár az átalakulások te­rén, akárcsak hazánk. A választások győztese, a Mongol Népi Párt a válság leküzdésére — a szóhaszná­lat gondolom, ismerős — a piacgazdaság megteremté­sét, a demokratikus átala­kítást tűzte célul. Üj alkot­mányt szeretnének bevezet­ni, a lakossággal már meg­vitatták elképzeléseiket. Ennek alappillére az, hogy a hatalom megoszlik az el­nök és a parlament között. Az idegen csapatok állomá- soztatását is megtiltja az új alkotmány, tervezik az Al­kotmánybíróság felállítását is. Ami érdekes volt még számomra, nagyon fiatalok a jelenlegi mongol politiku­sok. A folyamatosan műkö­dő parlament elnökével, al- elnökével, a Mongol Nép- köztársaság elnökével, alel- nökével, a nemzetközi par­lamentek közötti kapcsolat- tartó testület tagjaival ta­lálkoztunk többek között. Tárgyaltunk a külkapcsola- tok miniszterének első he­lyettesével is. A megbeszé­lések során elhangzott, új együttműködési formákat szeretnének kialakítani ha­zánkkal úgy, hogy a ma­gánvállalkozások szintjén is létrejöhessenek gazdasá­gi kapcsolatok. Az elég nagy gond, hogy világTerte megnövekedett a szállítási és útiköltség, a két ország közötti távolságok pedig óriásiak. ISMERŐSKÉNT — Mi volt az, ami mint magánembert megfogta? ‘— Az, hogy mennyire is­mernek minket. Ott még a gyerekek is tudják, hogy valamikor együtt jártuk a pusztát, s mi vagyunk az az ázsiai nép, ameiy megma­radt Európában. Érezhető volt az is, mennyire figyel­ték a hazánkban végbeme­nő változásokat. Vidéken is jártunk, meglepett, hogy a népesség jó része még min­dig jurtában élő nomád pásztor. Érzelmes emberek, erre az is példa, hogy va­csoráknál népdalokat éne­keltek. Nehezen élnek, bár az ország nagy, a népesség csekély. A külföldi tőke ér­deklődő velük kapcsolat­ban, úgy láttam, szeretné­nek a fejlett tőkés orszá­BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Deák Attila. © Munkatársak: J. Szabó Irén és Pachner Edit. O Fogadónap minden hét­főn 11—17 óráig a szerkesz­tőségben. Címünk :Bp. VIII., Somogyi B. u. 6. PL: 311. ír. sz.: 1116. Telefon: 138-4761, 138-1667. gokkal kapcsolatokat kiépí­teni. Úgy, hogy a volt szo­cialista államokkal is meg­tartják a gazdasági, politi­kai kötődést. ROKONSZENVVEL — Kínában milyen tár­gyalások folytak? — Lényegében tájékoz­tattuk egymást a jelenlegi helyzetről. A kínaiak is ro- konszenwel figyelték a ma­gyar reformtörekvéseket. Büszkén számoltak be a ’79-től kezdődő változásaik­ról, a nyitásról, ami náluk is gazdasági reformokkal járt együtt. Fejlett üzemeik, bankjaik vannak, a mező- gazdaságban áttértek a családi felelősségű gazdál­kodásra. A fejlett technoló­gia már náluk is megtalál­ható. A tárgyalások során elhangzott, egyik ország­nak sem érdeke a gazdasá-, gi kapcsolatok visszaesése. A devizás elszámolásról is beszéltünk, mi felajánlot­tunk más formákat, vegyes vállalatok kialakítását, bar- terüzleteket. — Érdekes volt Kína ab­ból a szempontból is, hogy a modern épületek, sugár­utak mellett még megtalál­ható néhány régi templom, ház is. Az üzletekben szin­te minden kapható, párizsi ing és japán műszaki ter­mék. Az árak magasak, a bérek nem. Mindent össze­vetve, láthatóan ott is elin­dult valami. Csak másként. J. Szabó Irén ÍJölcL re ózori/a Mintha egy csapat egér utazna a buszon, Dobogókő felé! Kik ropogtathatnak ilyen szorgalmasan? — néznek körül egy-egy megállóból továbbindul­va az új felszállók. A hang forrását hamar megtalálják. Három ka­masz — két fiú és egy lány — majszolja a nap­raforgómagot. Egyik ke­zükben a muníció, má­sikkal esznek, majd csi­bészes mosollyal az ar­cukon, a hátuk mögé rejtik, és a héjat lepoty- tyantják a földre. Nem szól rájuk senki. Én sem. Ki szeret rend­őrködni? Ha szólnék, abbahagynák? Nézem a lányt, aki ta­lán nemsokára férjhez megy, saját otthona lesz, és lesz nemulass, ha a gyereke végigmorzsázza a szőnyeget. Egyelőre azonban csak saját ma­gával törődik, a környe­zetével nem. Haja ren­dezett bodrokban, hosz- szúra növesztett körmei vörösre lakkozva. A fiúk szintén adnak a külcsín­re, nem vennének fel holmi vacak, divatja­múlt, rongyos trikót, ócska nadrágot. Egy emberismeretéről híres ismerősöm azt mondta, hogy a legin­kább lázadozó kama­szokból lesznek a leg­konzervatívabb polgá­rok. Néhány személyes tapasztalatom már alá­támasztotta állítását. Szinte látom, amint ők hárman, tízegynéhány évvel később és jó né­hány kilóval súlyosab­ban, az akkori ifjakat fogják szidalmazni. Aki­ket — anélkül, hogy tudnák — már most ők nevelnek! Mert a sors nagy rendező! — éppen fel­száll egy osztálynyi apró gyerek, köréjük is jut néhány, akik figyelik a „nagyokat”, tanulják tő­lük, hogyan kell majd kamaszként viselked­niük. er—ed fi íávhoszolgástatási díjró} Egy rendelet — némi késéssel A távhőszolgáltatásban részesülő lakások mintegy harmadánál október 1-jéíől emelkednek a fűtési és melegvíz-szolgáltatási dí­jak — adták tudtul a la­pok. Hozzátéve azt is, hogy a tarifaemelés településen­ként elférő, s a lakosság 6 százalékát érinti. Szöcs Ferenctöl, a száz­halombattai kommunális költségvetési üzem főköny­velőjétől azt kérdeztük, milyen mértékű ez az ár­emelkedés, hogyan érinti majd a lakókat? EGYELŐRE VÁRNAK — Adatokat még nem tu­dok mondani — válaszolt a főkönyvelő. — Áz a köz­löny, amely az új rendele­tet tartalmazza, hozzánk még nem jutott eh Még májusban született meg az a jogszabály, aminek egyik lényeges eleme az, hogy szeptember 30-tól az állam nem tudja tovább viselni a távhőszolgáltatásban ed­dig megnyilvánuló és az állami árkiegészítés formá­jában megmutatkozó ter­heket. Az valószínűnek lát­szott, hogy lesz egy újabb rendelkezés a távhőszol­gáltatási díjjal kapcsolato­san. Voltak ugyanis bizo­nyos előkészületek erre vo­natkozóan. Árkalkulációkat kértek különböző fűtőmű­vektől a minisztérium ille­tékesei, amiben azt kellett vázolnunk, mi történik ak­kor, ha megszűnik a dotá­ció? A véleményem az, hogy nagy valószínűséggel áremelkedésnek nézünk elébe. Az, hogy milyen mértékű lesz, nem tudom. Azt is rendelet határozza majd meg, hogy ki dönthet ebben a mértéket illetően. Az önkormányzat vagy a vállalatok? Ha azt veszem figyelembe, hogy a lakos­sági szemétszállítási díj esetében is a testület dönt, ez, mivel méginkább „zseb­be vágó” kérdés, feltétele­zem, ugyancsak az önkor­mányzat hatáskörébe ke­rül. Ha nem, akkor válla­latunknak kell kidolgoznia valamilyen stratégiát a ta- riafaemeléssel kapcsolato­san. Egyelőre várunk, és re­ménykedünk abban, miha­marabb kezünkbe kerül az új rendelet, amiből egyér­telműen kiolvasható lesz, mi a teendőnk. A fűtési szezon október közepétől indul, addig még van egy kis időnk. Egyébként, anél­kül, hogy bármit tettünk volna, az ár máris emelke­dik, ugyanis a tavaszi eme­lést még senki nem érezte meg. Jött a nyár, fűteni nem kellett, aki csak a számlá­kat figyelte, sem igen tud­hatja, mennyit kell fizetnie a fűtéssel együtt. MAGUK DÖNTSÉK EL — Még tavasszal, az ár­emelkedést megelőzően, sok szó esett arról, hogy az átalánydíj megszűnése miatt lehetővé kéne tenni azt, hogy a fogyasztók ma­guk dönthessék el, milyen mértékben kívánják fel­használni a távhőt. E cél elérésére ajánlották a szak­emberek a költségmegosz­tót, mint a fogyasztás mé­résének eszközét. Ezzel kapcsolatban a városban történt valami? — Annyi, hogy itt is ki­próbáljuk. A napokban sze­reltük be egyes lakásokba. Meglátjuk, jó-e. Majd elvá­lik, milyen lesz. S persze az, érdemes-e több helyütt alkalmazni. Akárcsak a tarifaemelésről, erről is csak a későbbiekben tudok valamit mondani. J. Sz. I. Természetvédelem Nehéz helyzetben Nehéz lenne megmonda­ni, milyen értékek estek ál­dozatul a jogi helyzet tisz­tázatlanságát kihasználó mohó önzésnek. Szinte na­ponta érkeznek hírek az ország különböző részéből a jóvátehetetlen természet- pusztításokról. Csupán két példa az elmúlt hónapok­ból: egy gyönyörű orchi- deás területet szántott fel egykori gazdája a Kiskun­sági Nemzeti Parkban ar­ra hivatkozva, hogy az a rét valamikor az övé volt, meg sem várva a kárpót­lási törvény rendelkezését, mely hála a józan megfon­tolásnak, védett természe­ti területeinket kivonja a kárpótlás hatálya alól. A Dráva mentén pedig ritka, keményfa ligeterdőket ér­tékesítettek még lábon egyes téeszek, így kívánva pénzhez jutni közelebbről meg nem határozott fej­lesztésekhez. Végre ki kell monda­nunk, hogy a magyar ter­mészetvédelem, mely két­ségtelenül szép eredménye­ket ért el a közelmúltban, rendkívül nehéz helyzetben van. Nemcsak azért, mert az anyagi lehetőségei szű­kösek — jelen pillanatban is hiányzik még a működő- képességének fenntartásá­hoz szükséges 150 millió forint —, hanem azért is, mert növekvő feladatait olyan körülmények között kell ellátni, amikor az egyébként szükséges és fon­tos fejlesztések értékes te­rületeket fenyegetnek. A történelem ritka és ki­vételes pillanataitól elte­kintve ez az ország min­dig elmaradt az európai fejlődéstől, s most ezt a le­maradást kívánja roham­léptekkel behozni, kihasz­nálva a história által el­vétve kínált lehetőségeket. Nincs ebben semmi rossz, semmi kivetnivaló, kivált, ha tudjuk, hogy hová és milyen módon akarunk fej­lődni. Ehhez azonban még valamit tudnunk kell, hogy van ennek az elmaradott­ságnak egy, nem csak a mi számunkra, hanem egész Európa, sőt a világ számá­ra is fontos tényezője: ná­lunk még léteznek olyan természeti értékek, a ter­mészeteshez közeli állapo­tú területek, amelyeket másutt a civilizációs fej­lődés régen elpusztított, tönkretett. Nemzeti kincsünknek eme részét kötelessségünk megóvni, mert megítélé­sünk nem kis részben ezen is múlik. Az állam ez alól a kötelesség alól nem von­hatja ki magát, legföljebb szűkös anyagi lehetőségeit és nem kevésbé szűkös sze­mélyi feltételeit felbecsül­ve, a társadalmi természet- védő szervezeteket is be­vonhatja ebbe a munká­ba. A korszerű természetvé­delemnek ez ugyanis az egyik, bár nem kizárólagos útja. Hogy mennyire szük­séges az ilyen irányú nyi­tás, mi sem bizonyítja job­ban, mint az, hogy az Or­szágos Természetvédelmi • Hivatalnak a létszáma mindössze harmincegy. Csupán összehasonlításként és azért, hogy ne mindig a fejlett országok példájá­ra hivatkozzunk: Lengyel- országban egy 30 ezer hek­táros nemzeti parkban há­romszázan dolgoznak, s eb­ből százhúszan látják el a területfelügyelői munkát. Magyarország védett te­rülete 630 ezer hektár, s például a 26 ezer hektáros Zempléni Tájvédelmi Kör­zetben mindössze egyetlen területfelügyelő van. Ezek után úgy hiszem, semmi túlzás, nincs abban, ha a szakemberek katasztrofá­lisnak tartják a helyzetet. Ilyen körülmények között nagy szükség van egy szakmai, társadalmi kon­szenzuson alapuló termé­szetvédelmi stratégiára és koncepcióra, ami rövidesen el is készül. Csakhogy a teendők pontos meghatáro­zásán kívül meg kell te­remteni a végrehajtás fel­tételeit is, és azok sorrend­jét a valóságos lehetősé­gekhez kell igazítani. Felmerül a kérdés, hogy más területekhez hason­lóan, számíthat-e valami­féle külső támogatásra a magyar természetvédelem? A válasz nem is olyan egy­szerű. Segítő szándékban ugyan nincs hiány, de ko­moly anyagi támogatással az állami természetvéde­lem ennek ellenére nem számolhat. A legnagyobb mecénás is, a Természet- védelmi Világalap — WWF — noha jó kapcsolatokat alakít ki velünk, elsősor­ban nem az állami törek­véseket kívánja segíteni. —k. —a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom