Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-04 / 233. szám
I. ÉVFOLYAM, 207. SZÁM 1991. OKTOBER 1.. PÉNTEK D U NAJAJ SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET MIKLÓS I | DUNAKESZI FŐT • GÖD • HACK EVE • SZIGETSZENTMegszállottnak lenni Igazi karrier az iskolában Elkéstem az iskolából. A gyerekek már hazamentek. Csak Spuri, az Iskolakutya ugat meg, mellettem gyanakvóan oldalazva. Ám nyílik az udvar végén az ajtó, kinéz a fiatal tanító néni, Mészárné Irányi Annamária. Kedves, természetes modora láttán a kutyus is megváltozik. Odabent a hajópadlós, inkább tanteremnek látszó magas lakószobában, melyet szekrénysorral választottak ketté, hogy hálószoba is legyen. Spuri bohóckodik, kezet csókol. Látszik, hogy kényeztetik. A szolgálati hely kifejezéssel nem ért egyet vendéglátóm. A gyerekek is kaptak egy szobát, van konyha és fürdőszoba. Mégsem a lakás miatt jöttek Kisorosziba, ahonnét sok év titán először nem kell már a pici elsősöknek reggelenként Tahitót faluba buszozni. Itthon tanulhatnak. Aki PEDAGÓGUS Nem is a pénz miatt jött ide a család. A havi bér szokvány pedagógusfizetés, korhoz, beosztáshoz mérve. Picivel több a bruttó, mint a pomázi általános iskolában volt, de ott a pótlékokkal együtt kedvezőbben alakult a jövedelem. Nem is a kényelem miatt vállalta Anita, ahogy a polgármesteri hivatalban emlegetik már most kedves melegséggel. Mert tény, a lakás mellett, a folyosó végén nyílik ajtó a szép, új bútorokkal berendezett tanterembe is. — Ha nem ilyen előnyökért, akkor miért? Hiszen ezt a falut kétfelöl zárja be a Duna, ritkán jár ki az autóbusz, drága a kompközlekedés. A férje a BKV szentendrei állomásán dolgozik, jól megbecsült szakember. Ha nem lenne az, akkor kevésnek is bizonyulna az iskolai kereset két gyerek felneveléséhez. , Anita tehát kényelembe helyezi magát a dohányzó- asztal másik oldalán, és válaszol a kérdéseimre. — Aki erre a pályára lépett, szívből, igazán, az A pedagógus akar lenni — közli a nagybetűt kiemelve, aztán folytatja. — Mindenhol ez a célja, nem csak egy akar lenni a sok közül. Kevesebb persze az esélye, ha többen vannak egy testületben. Nekem egy hónap után már sikerélmény, hogy mint tanító nénit köszöntének a falu utcáin. Ott, a pomázi iskolában nem volt. semmi bajom. Csak a pályán eltöltött kilenc év után nem elégített már ki, hogy ugyanazt csináljam tovább, mint eddig. Alsótagozatos vagyok, és rajzszakot végeztem. Voltam napközis tanító néni is. Budapesten születtem, laktam Dunakeszin, a Dunakanyarért rajongok. Most tizenkét tanítványom van. Számomra furcsa volt eleinte az, hogy az itteni gyerekek ugyan jól tudták, amit egy városi nem ismer. Az, hogy tarlóégetés, vagy amit én nem voltam képes elképzelni, milyen a bürök? Ok viszont nem tudták, mi az, hogy budai vár? Tehát az a célom, hogy minden ismeretet megkapjanak. Ne hiányozzon életükből a könyvtár, a színház, ahová én elviszem őket — folytatja. — Délelőtt tanít, délután korrepetál. Mennyit dolgozik egy nap? Mikor készül az óráira? Mikor jut ideje olvasni? — A pedagógus munkaidejéről butaság beszélni, mert bár a tanítás napi négy óra. aki rászorul, annak egy óra a kötelező korrepetálás. de én ebéd után nem egy órát foglalkozom a három-négy gyerekkel. Ennél többet kell. Esténként angol nyelvórát tartok vagy kondiconálótornát. A szellemi töltekezés? — neveti el magát a kérdezett. -r- Éjszaka is van még, amikon időt szakítok rá. NEM HAGYJA KI DUNATAJ hírlap Vezető munkatárs: Kovács T. István. 0 Munkatárs: Vasvári Éva. 0 Fogadónap: minden hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. Vili., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Telefon: 136-4761, 133- 4067. — Milyen volt a családi döntés légköre, mit szólt a férje? — Elhatároztam, hogy jövök. Ügy éreztem, ez egy nagy lehetőség, kitüntetés, amivel élni kell. Mintha önnek azt mondanák, hogy a világ bármelyik országába elutazhat. — És akkor maga Kisorosziba jelentkezik. — A férjem ellenében nem. No, de végül ő volt a lelkesebb. Mert ugye nekem, az első láz után jöttek a gyakorlati kérdéseim. Hol lakunk, mivel fűtünk, a gyerekekkel mi lesz? Meg ilyesmik. — Akkor maga a világ legboldogabb asszonya. — Igen. A férjem elektro- lakatos, jelenleg csoportvezető, de úgy érzem, a látóköre bővebb az enyémnél. Minden érdekli, s önmagukért tanulja meg a dolgokat. — Azt hiszem, értem az indítékait. Pedig sokak szemében az ilyen valódi karrier visszalépés, maga a periféria. Ezt hogy lehet elviselni? — Kitűnő és velünk egyformán gondolkodó baráti körünk van. Velünk örülnek. Bár igaz, én gyorsan barátkozom, mindenkit bizalommal fogadok, s ezért sokszor csalódtam is. Ez mindig nagyon megvisel. A szivacs gyakran leesett a tábla mellől. Ezért a tanító néni a sarokba állította. Végül olyan jól viselkedett a megfegyelmezett taneszköz, hogy az óra végén kikísérte a tanító nénit. — Persze egy láthatatlan damil végén. — A nevetéstől gurult az osztály. NEHEZ AZ ELSŐ Kell a kedvcsináló derű, mert nehéz az első év. Jövőre már összevontan oktatja Anita néni az új elsősöket és a mostaniakból előre lépő másodikosokat. Kovács T. István SORSOK ES NEMZEDÉKEK Múzeum egy német városban Boldogok azok az országok és népeik, ahol több évszázada változatlan értékrend szerint élnek az emberek. Részkérdésekben alakulhatnak ellentétek, ám azok feloldásához mindig megvan a közös nyelvi alap. Ebben soha sincs különbség. Háborúk idején nem várják felszabadítóként az ellenséget. A hazát védik, ha tudják. Ha nem, abban egyetlen tisztességes ember sem téved, hogy az együttműködés, a polgártársak kiszolgáltatása erkölcstelenség és bűn. annyira volt meghatározó a házaknál, az utcán, piacon a német szó, még a háború befejezése után is. Aztán történt a tragédia. MERLEGELES Ilyesmiket gondolok egy beszélgetés alkalmával, fe- jezetnyi részt ismerve meg Pomáz történetéből. Ez a történet hazánk históriájának tipikus modellje. Mint ahogy annak tartják ezt a községet a Kárpát-meden - cében élő nemzetiségek sokféleségéről és sokszínűségéről beszélve is. A háború idején végrehajtott bűnös deportálásokat egy újabb deportálás követte. Ezúttal a másik nemzetiség rovására. Feltehető, de ezt csak objektív helytörténeti ismereteim birtokában állíthatnám, hogy a fasiszta hatalmasságok tetteiben helyi konjunktúralovag, és kollaboráns percemberkéK is segédkeztek. Számuk bizonyára, mégis töredéke volt annak a tisztességes többségnek, aki ezt elítélte. Ám miattuk, de az is lehet, hogy helyettük, kollektív büntetés következett. MEGHATÁROZÓ A község népességének számáról társalgunk. Arról, hogy a hajdani, nagy számú szerb lakosság ma már mintegy háromszázra gyérült, s ennél sokkal kevesebb már, alá szlováknak tekinti magát. Amennyire a szlávok laktak itt valaha nagy többségben a mai betelepült, s meghonosodott családokkal ellenkezőképpen, legalább Nem kell azt részletesen jegyeznem, amit a deportálások rettenetéiről hallok, mert más helyszínről ugyan, de ugyanezt megírták már többen is előttem. Ismét a túlbuzgó, most más színezetű, mundért váltó együttműködők voltak a bűnös politika kiszolgálói. Azok, a rövidlátók, akik még azt sem tudták ésszel felérni, hogy egyszer elérkezik a mérlegelés ideje. Ha más nem, a lelkiismeretűk kéri számon: — „Mit tettél, ostoba ember? Ezerötven német ajkú pomázinak, gyereknek és fel nőttnek kellett elhagyni azt a földet, ahová egyszí ősei települtek. Ahol közi szellemi és anyagi érti keink teremtéséhez hozze járultak. Azt hinnénk, Németoi szágban, többnyire Obei hausen környékén, ahol k tűnő anyagi körülménye között, ha úgy tetszik, rí pátriákként élnek, töbk nem gondolnak a pár szás éves múltra. Ám meglephetnek olya információkkal, ami szerű odakint megszerveztél pezsgő életet él egyesületü a Pomazer Heimatverein, van Oberhausenben pomc zi múzeum is. Küldtek hs za német nyelvet tanító t£ nárt, innét elszármazottal s küldtek haza delegáció ■tettek magánlátogatást régi öregek. Érzékeny szívvel járté a, régi utcákat, keresték fi ifjú érétük színhelyei ahonnét elszakadtak. MEGALLAPODAS A fizikai kényszert leh< alkalmazni, a lelkit sok Hamarosan létrejön a Pari nerschaft, vagyis az a bt rétsági szerződés, mely szí rint a németországi várc Oberhausen és Pomáz, h vatalosan is testvértelepi lés lesz. A közeli napokba írják alá a megállapodás K. T. I. Egy boldog ember Könnycsepp helyett Ugye, ön boldog ember? — kérdeztem többektől a minap, s furcsa kortüneti válaszokkal telt meg a tarisznyám. — Hogy gondolja? Éppen ebben a helyzetben kérdezi? Hagyjon, nem élek meg, ha magával beszélgetek — hangzott minduntalan. Kicsit nyeglén, beletörődötten repkedtek a szófoszlányok. Azután egyszer csak valaki azt mondta: — Igen, én boldog vagyok! Ekkor az én szemem kerekedett tágra! Egy negyven év körüli nő állt előttem fényképezőgéppel a vállán. — Adamaski Saroltának hívnak. Tudja, én más optikán keresztül nézem a boldogságot, mint a legtöbben. Ha nem hiszi, jöjjön el velem az első virágágyásig, ott mutatok valamit. Megérkezve elővette a fényképezőgépét, lassan összerakta az objektívet és a közgyűrűket, majd a kezembe adta. — Nézzen bele! Mit lát? Csodálatos színű viráglevelet, s éppen most repült a porzóra egy méhecske. Gyógynövény Kutatóban dolgozom. S amikor tehetem, mindig a természetet járom hű társammal, a fényképezőgépemmel. Miért, nincs családja, s ez a hobbija? — Férjemtől elváltam, a lányom és fiam már nagy. Ráérek gyönyörködni a természetben, miközben hasznos munkát is végzek. Mit? — Többször jelentek meg fotóim újságokban, könyvekben. Most éppen László Bcncsik Ábel botanikus Vadon termő gyógynövények című háromkötetes könyvéhez készítek felvételeket. Az első kötet előreláthatóan januárban jelenik meg, amihez kb. 150 gyógynövényképet választottak ki. Volt már kiállítása? — Budapesten és vidéken egyaránt. Mindenhol azt a világot próbálom bemutatni, amiből ön is kapott előbb ízelítőt, amikor a fényképezőgépembe nézett. Amikor elváltunk, egy agyoncsépelt mondás jutott az eszembe: Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. De vajon, aki a virágot közelről megismerteti mással, és belső nyugodtságával egy új világba vezeti, azt... U. G. íj polgármester Lovászi Lajos gödi po' gármester lemondása utá a képviselő-testület els ülésén egy új jelölt sei kapta meg a kívánt többse get. így október 2-án a teí tület tagjai ismét ö-sszegyű tek polgármester-választás ra. Hantos László ez alke lommal tizenegy szavazati kapott, Illés Gizella négye Négy szavazat érvénytele volt. A polgármesterré megvs lasztott Hantos László 4 éves, műszaki képesítéssé rendelkezik, nős, két gyei melt atyja. A képviselő-testület eze az ülésén úgy döntött, hog alpolgármestert nem vá laszt. (Balassa) Ilyen közelről még sohasem láttam, hogyan dolgozik. — Látja a vízcseppet is a szirmon? Igen! — És most mit érez? Leírhatatlan! Egy új világot fedeztem fel. — Ez a felfedezés csak magának új. A világ létezett, csupán eddig nem vette észre. Kicsit pironkodva lesütöttem a szemem, s néztem, ki tudja, meddig a többi növény parányi különlegességeit. Maga mindig ilyet szokott fényképezni? — Többnyire! Tudja, Budakalászon a Orchidea Leánykökörcsin (Adamaski Sarolta felvételei)
