Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-04 / 233. szám

MTOK3MÉLKJMEK a MEZŐGflZDflSflGBftM Fékeién is csurran-csöppen ? Mind ijesztőbbek azok az adatok, amelyek szerint ha­zánkban az esztendő végéig meghaladhatja a 300 ezret is a munkanélküliek száma. Különösen nyomasztó mindez az agrárágazatra nézve, hiszen becsült adatok alapján ma Magyarországon több, mint 800 ezren köz­vetlenül a növénytermesztésből, illetve az állattartásból élnek, s jó részük a mezőgazdasági nagyüzemekben ke­resi a kenyerét. A téeszekben elkezdődött belső átszer- veződések, valamint az ipari melléküzemágak erőteljes leépülése már az elmúlt évben is ezreket tett munka- nélkülivé. Tavaly a megyében 15 ezerrel csökkent a szö­vetkezeti közös vállalatoknál dolgozók száma. Fejvadászok hoziák a Samukat Helga apja rendőrnek tanul Október 2-án a Helgák ünnepelték névnapjukat. Van Szegeden egy család, ahol nem tudták köszönteni az ün­nepeltet. Farkas Helga három hónapja eltűnt, azóta sen*- ki nem tud róla. Ä rendőrség a nyomozás érdekében hallgat, a család következetesen távol tartja magát a sajtótól. Farkas Imre tegnap felhívott: van valami, amit nem hagyhat szó nélkül. A Pest Megyei Munka­ügyi Központ vezetőjétől, Peráth Bélától szerzett in­formációk szerint szeptem­ber 15-ig az agrármunka­nélküliek száma megkö­zelítette a 18 ezret. Közü­lük, mintegy kétezren ki­mondottan a növényter­mesztésben és állattenyész­tésben dolgoztak. Pe- ráth Béla elmondta, hogy a közelmúltban Ráckevén, Tápióbicskén és Szentmár- tonkátán járt. A helyi tsz-vezetőktől tájékozó­dott arról, hogy a folya­matban levő belső gazda­sági átszerveződések so­rán miként prognosztizál­ható az említett területe­ken a várható munkanél­küliség. NEM JÓSOL A megszólaltatott ve­zetők arról beszéltek, hogy amíg nem születik A Pest Megyei Bírósá­gon idén már eddig 180 cég jelentette be, hogy felszá­molja tevékenységét. Egy részük saját megfontolása alapján, másokat a hitele­zők késztettek erre. Az ilyen bejelentés nyomán megje­lenik a cég neve a közlöny­ben és 30 napon keresztül jelentkezhetnek (ha van­nak) a hitelezők. Keresem a sok közül a Mikroindustria Vegyesipa­ri Kisszövetkezetet. A bí­rósági adatok szerint elha­tározták, hogy jogutód nél­kül feloszlatják a céget. Idén márciusban a közgyű­lés döntött így, a 19 tag többsége megszavazta. A profiljuk többféle volt: gé­pek, berendezések, műsze­rek, fémtömegcikkek gyár­tásától egészen a textil- és háziiparig. Vajon miért döntött így a közgyűlés? Elmentem a be­jegyzésben szereplő címre: Solymár, Vasút u. 52. Szé­pen karbantartott villa, homlokzatán Salve felirat­tal. Hétköznap délelőtt, munkaidőben senki sincs otthon. Ipari munkának a nyomát sem látni. A kert­ben hinta, a csöngetésre csak egy kis barna tacskó döcög elő. A polgármesteri hivatal­ban Dercsényi Péter pol­meg az új szövetkezeti és átalakulási törvény, a kö­zös gazdaságok várakozó álláspontra helyezkednek, s ez érvényes a munkaerő- gazdálkodásra is. Jósolni — jegyezte meg — a gazdál­kodási bizonytalanság kö­zepette érthetően köny- nyelműség lenne, de a jö­vő év tavaszán már jóval kikristályosodottabb lesz a kép. ÖRKÉNYI ÁTKÉPZŐ A megyei munkaügyi központ vezetője szólt ar­ról, hogy a munkanélkü­liek számára gazdaképző­átképző tanfolyamokat szerveznek. Az elképzelé­sek szerint Örkényben, a helyi szakmunkásképző- intézetben folyna az el­méleti, és a már jól műkö­dő kisgazdaságokban a gyakorlati képzés. gármester a fejét csóválja, mikor a Mikroindustriárói kérdezem. Nem hallott ilyen kisszövetkezetről, ami pe­dig az új ipari vállalkozá­sokat illeti, hát ilyenekben sajnos egyáltalán nem bő­velkednek a nagyközség­ben. Bejegyeznek ugyan kisszövetkezeteket, kft.-ket a Cégbíróságon, de ezek rö­videsen eltűnnek. S ha van­nak, sem játszanak megha­tározó szerepet a település életében. A polgármester pedig — nemrég még az iparban dolgozott mérnök — úgy vé­lekedik, hogy nagy szükség Peráth Béla, a beszélge­tés során kitért arra is, hogy több száz személy megszólaltatásával elké­szítenek egy rövid tá­vú munkaerő-prognózist, amely felmérést október 15-re kívánják befejezni. Lesz ugyanakkor egy olyan tanulmány is, amelyben arra adnak feleletet, hogy a munkanélküli-segélyben részesülő egykori mező- gazdasági tevékenységet folytatók vajon csak a ki­utalt összegből élnek-e, vagy úgymond feketén dolgoznak. HOVA TŰNTEK? Egyáltalán, mi van ve­lük, merre találhatók, hova tűntek!? Egyéb­ként munkanélküli-segély­re a mezőgazdaságban azok jogosultak, akiknek a leg­utóbbi munkahelye leg­alább négy évig tartósan valamelyik mezőgazdasá­gi nagyüzemben, vagy szövetkezeti közös válla­latnál volt. Pillanatnyilag Pest megyében nyolcvan- ezerre tehető a mezőgazda­ságból élők száma. A jö­vő év tavaszán majd ki­derül, hogy végül is há­nyán kényszerülnek arra, hogy a munkanélküliek tá­borát gyarapítsák. lenne ilyen cégekre, ame­lyek munkalehetőséget biz­tosítanának a helybeliek­nek. Nem fél az esetleges környezetszennyezéstől, mért tisztában van vele, hogy egy jól megszervezett üzem nem azonos a roncs­teleppel, vagy szemétdomb­bal. Lehetne körülötte par­kosítani, aszfaltozni, ahogy nyugati országokban szo­kás. Az önkormányzaton igazán nem múlik, hogy nem így van. Mi lett tehát a Mikro- industriával? Az egykori elnököt. Klá- ris Lászlót, aki a felszámo­lást is végzi, a főváros egyik gyárnegyedében, a Frange- pán utcában keresem fel, ahol jelenleg már a Nyir- industria Kft. cégvezetője. Mint már beszélgetésünk kezdetén kiderült, vegyész- mérnök a szakképzettsége. A pályafutása nagyon jó le­hetőségekkel Indult, fiata­lon lett egy nagyvállalat kutatólaboratóriumának a vezetője. Hét év után érez­te úgy, hogy váltania kell. — Tessék, ezt kaptam a múlt hét végén. Hosszú hó­napok óta először ezzel je­lentkeztek —, s az asztal­ra teszi a fénymásolt leve­let, borítékot. — Elmentem, illetve elmentünk a rend­őrökkel Vásárhelyre. Sze­rintem nem lesz semmi. Azt kellett csinálnom, amit a rendőrök mondtak. A kocsit leállíttatták velem egy szerintem teljesen in- differens helyen, én meg jó ötszáz méterrel odébb sé­tálgattam. • Miből gondolja, hogy újabb eredménytelenség elé néznek? — Abból, hogy három hónapja elrabolták a lányo­mat, és azóta is vakon ta­pogatóznak. Egyszerűen nem tudnak semmit, de semmit, mert hiányzik a szakértelmük. Nézze, jú­nius 27-én este fél 9-kor telefonált utoljára a kis­lány, hogy elindult haza. Ő eltűnt, megérkezett viszont Tonhauser úr, az ORFK akciócsoportja, onnan kezd­ve erőd lett a lakás egy hétre. Mindeddig vártam egy értelmes gondolatra, utasításra, ahogy ők mond­ták, sajnos hiába. Tonhau­ser úr azt mondta: Imre, innen kezdve úgy vegye a levegőt is, ahogy én mon­dom. Rendben, válaszoltam, mindent úgy csinálok, aho­gyan önök mondják. De a Nem azért, mintha a szak­mai lehetőségei beszűkül­tek volna, de el kellett tar­tania a családot. Két gye­reket nevelt, és ehhez pénz kellett. A kutatómunka te­hát befejeződött a számára, és jöttek a különböző kis­szövetkezetek. Azután há­rom esztendővel ezelőtt a Mikroindustria. Baráti, ismeretségi kör alakította meg a bedolgozói rendszeren alapuló kisszö­vetkezetet. A központjuk volt csak Solymáron, a Sal­ve feliratú villában, egyéb­ként családi házak műhe­lyeiben dolgoztak. Egy darabig minden jól ment, egészen addig, míg — mint Kláris László mond­ja — bedugult a kelet-eu­rópai piac. Hazai gyárak számára dolgoztak, s ezek exportálták termékeiket. Azután a szovjet partner nem fizetett, a mai napig sem, és ez tragédiát jelen­tett az egész vonalon. A Rádiótechnikai Gépgyár kecskeméti részlege (mely­nek fémmunkákat végez­tek) bejelentette a csődel­járást. A fémipar volt a fő profiljuk, a többivel nem tudták ellensúlyozni ezt a nagy veszteséget. Ekkor ha­tározták el, hogy felszámol­ják a kisszövetkezetet. Próbálom megtudakolni, hogy vajon jobb-e ez a szer­vezeti forma, a kft., mely­ben jelenleg Kláris László dolgozik, és rajta kívül még heten a kisszövetke­zetből. Az elnök nem látszik túl­zottan bizakodónak, véle­ménye szerint a korábbi problémák most is jelent­keznek. Mindenesetre -a ré­gi céget időben lezárták, adósságok nélkül. Az egykori kutató vegyész ma menedzser, szervező- munkát végez. Még meg­kérdezem, nem álmodik-e néha kémiai képletekről, de tagadóan rázza a fejét. Az csak hobbi volt. Ga. J. gyerekem meglegyen! Elég volt! Három hónap pénz­adósságból is sok, nemhogy egy gyerek Jogva tartásá­ból. • Nagyon megértem az elkeseredését, de nem ér­tem, miért vádaskodik. — Ezt már ép ésszel nem lehet kibírni. Hajnalonta három-négy óra alvás után fölébredek ... legszíveseb­ben lövöldöznék. Kibírha­tatlan ez a tehetetlenség. S hiába bírálom én ebben az ügyben a rendőrséget, a társadalmat, az emberek hozzáállását. Mindez már ilyen, ilyenné formálódott. Se jobb, se rosszabb nem lesz, ha én mocskolom őket. A feleségem kevésbé, én viszont bíztam a rend­őrökben mindvégig. Azt hittem, jó szakemberek. Ki­ábrándultam. • Ilát az lehet, hogy nincs köztük Simon Temp­lar, de azért bizonyosan megtesznek mindent. — Két dologban látok hiányosságot. Hibás a mód­szerük, a hozzáállásuk. Ele­ve rosszul indítottak, rossz a stratégiájuk. Legalább úgy kellett volna kezde­niük, mint gyilkosságokkor szoktak. Olyan tüzetesség- gel, erővel, szakembe­rekkel. Eleinte voltak is. Azt hitték, az ujjúkra csa­varják az ügyet. Vártak a cserére. Aztán megszűnt a kapcsolat, nem hívtak a zsarolók, nincs is semmi... Még azt sem tudják, hol rabolták el a lányomat, Orosházán? Vásárhelyen? Szegeden? Ennyi idő után joggal elvárhatnám, hogy valaki beszámoljon az eredményről. Annál is in­kább, mert leadok nekik 60-80 vonalat, hol, merre induljanak, kit hallgassa­nak ki. Egyetlenegyet sem tudok kontrollálni. Annyit sem mondanak, Farkas úr, elmentünk a falig ... • Két okot emlegetett. Mi a másik? — Többlábas az ügy. Van egy 30 cm magas dosz- szié a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságon, van egy 5 em-es Tonhau- seréknál, a harmadik meg (Folytatás az 1. oldalról.) elkészítésére csak akkor kerülhet sor, ha az árban is sikerült megegyeznie a Pemü-nek és a Suzukinek. Ez várhatóan még hosz- szabb időt vesz igénybe, mert a távol-keleti éknél az a szokás, hogy egy ármeg­állapodás előtt legalább kétszázszor ülnek tárgya­lóasztal mellé. Az előzetes tervek sze­rint a solymáriak lökhárí­tót és műszerfalat készíte­nek majd a japán autók­hoz, de elképzelhető, hogy a későbbiekben más egyéb az ORFK-n. Egyik sem tud a másikról. % Magánnyomozásba fo­gott, a Danubius rádióban bejátszották a zsarolók hangját. Itt a boríték, rajta a bélyegző, Budapesten ad­ták fel. — Na látja! Mi mást csi­nálhatnék ? A rendőrködés is egy szakma, mint az enyém. Hát meg fogom tanulni! Az összes kihall­gatott, személyi, feltárt adatot én adom nekik. Az orosházi társaságból kül­földre szivárogtak heten. Fejvadászokat küldtem utánuk, így tudta a rendőr­ség meghallgatni, akit visz- szahoztak. A rádióbeli föl­hívásra 240-en jelentkez­tek, 31 tűnt érdemlegesnek. Mindet lenyomozták, nem tudom, mire jutottak. Gya­korlatilag én végzem a fel­táró munkát. # Néni hallgat el sem­mit? — Ugyan kérem, ez szó­beszéd! Ha akarnám, se tudnám. Minden levelemet felbontják, lehallgatják a telefonjaimat, még az ösz- szes munkatársamét is. Aztán ellenőrzik, jelen- tem-e nekik. # Ügy érzi, bizalmatla­nok önnel szemben? — Méghogy bizalmatla­nok! Ez a legdurvább váj- hálás egy ember magánéle­tében, amit velem csinál­nak. S most már ideje len­ne tiszta vizet önteni a po­hárba. Szeretném tudni, a levél után miben nyomoz­nak: zsarolásban, eltűnés­ben, emberrablásban, netán gyilkosságban? Azt írják, a lányomat már nem ka­pom vissza... Annyi va­riáció volt már: benne van a kislányom, benne vagyok én, egyik se jött be. Ret­tenetes! # Mit tervez? — Fölhagytam a gazdál­kodással, lemondtam mind­két kft.-ben az ügyvezetői tisztségemről. Ez, amit csi­nálok, egész embert kíván. Most szórólapokat csinálta­tok. Kiszámoltam, 1 millió 200 ezer kell minden na­gyobb városba, iskolákba, rendelőkbe. Össze akarom roppantam a zsarolókat. Engem már sikerült kiké­szíteni ... Már nem hihe- tem, hogy Helga az ország­ban van, bár ez tűnt kézen­fekvőnek. Meglehet, kivit­ték, ezért építgetem a kül­földi kapcsolataimat. Mag Edit apró alkotóelemet is szál­lítanak a Suzukihoz. Mint megtudtuk, a ke­retszerződés aláírása után a Pemü megkezdi a mű­szaki felkészülést a Suzu­ki-alkatrészek gyártásáról. Az ehhez szükséges beru­házások az előzetes számí­tások szerint a 40 millió forintot is elérhetik. II. E. Itt volt a kisGzövetkczet központja (Vimola Károly felvétele) Gy. ti. Jogutód nélkül megszűnt Korunk hőse, a vállalkozó Az egyik legdivatosabb kifejezés manapság: a vállalkozó. Akit így nevezünk, attól elvárjuk, hogy sikeres legyen, gazdag, ellásson minket egyébként hiánycikknek számító holmikkal, lehetőleg ol­csón... Virágoztassa fel a települést, ahol él... Ezek lennének tehát az elvárásaink, amikkel szem­ben a hivatalos közlöny több oldalon keresztül so­rolja azoknak a nemrég alakult cégeknek a nevét, melyek megszűntek, csődöt mondtak, jogutód nél­kül felszámolják magukat.\ A Szegeden megjelenő nélmagyarország című napilap csü­törtöki számában a három hónapja elrabolt Farkas Helga édes. apja hosszú interjúban számolt be arról, hogy néhány napja levelet kapott a zsarolóktól. A levélben egyebek között az is- meri összegű váltságdíj, az 500 000 márka szerepel, azzal a fe­nyegetéssel, hogy amennyiben az apa a megjelölt időpontban — szeptember ^8-án — a pénzt a megjelölt helyen nem adja át. a lányát nem kapja vissza. Az apa — a rendőrség közreműködésével — a helyszínre ment, ára semmi nem történt. Elkeseredésében az említett in­terjúban a szakértelem hiányával, hibás módszerrel és rossz hozzáállással vádolta a rendőrséget. Az elmarasztaló véleményről, a vádakról a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság illetékese az MTI munkatársának el­mondta: emberileg megértik Farkas Imre elkeseredését, hiszen a rendőrség három hónap eltelte után sem tudja megmondani, hol a lánva. A bírálat egy részével nem értenek egyet, külö­nösen azért, mert a nyomozás ugyan eredménytelen, de jelen­leg is leköti a rendőrség erejének nagyobb részét, s a nyomo- zómunka intenzitása sem csökkent. Suzukival szerződik a Pemü Az alku fárasztó lesz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom