Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-03 / 232. szám

„Megenyhítem bánatod homályát’ Hazaviszünk, nagyapa IVf ár csak kevesen élünk azok közül, akik min­dent elkövettünk, hogy Pest megye újonnan épülő kórháza Gödöllőre kerül­jön. Hiába! Kistarcsán ké­szült el. Az épület napos tera­szaival inkább hasonlít egy alpesi üdülőre, mint kór­házra. Szép itt minden, de ez a nemzettől csak lelket­len ajándék, naggyá dolgo­zói szent akarata teszi. A betegfelvevőben már mosolygó arc, simogató kéz segíti a kórházba lépés ne­héz perceit. A betegszállí­tó fiatal férfi derűs be­szélgetésével teszi elvisel­hetőbbé a szokatlan helyze­tet. A takarítónők naponta többször is fertőtlenítőol­dattal törülik fel a hatal­mas területeket, közben minden beteghez van egy- egy kedves szavuk. A nő­vérek áldozatos munkáját jellemezni sem lehet. Kilo­métereket rohangásznak. Mosolygó kedvességgel végzik a leggusztustalanabb feladatokat. Nincs személy­válogatás. Az utcáról fel­szedett eszméletlen „csőla­kót” ugyanolyan szeretet­tel gondozzák, mint a töb­bit. Fiatal nők vetkőztetik, fürdetik azt, akiről — sa­ját bevallása szerint — három hónapja nem volt levetve a ruha. Számtalan­szor jutottak eszembe Arany János gyönyörű so­rai a Szent Erzsébet-legen- dából: „De ki az, ki lehajlik fö­léje szelíden, mint égnek angyala? / Könnyes arcát simogatja szépen, s vigasz­talón imigy zeng szava.! Jöjj velem, te szegény el­hagyott hát, hadd kötöm be égő sebedet. / Megeny­hítem bánatod homályát, / és ott leszek, míg megeny­hülsz, veled. Soha egy zokszót nem hallottam az emberfeletti munkát végző Szent Erzsé- bet-lelkű ápolónőktől. Az osztályos orvosnő olyan szeretettel néz min­den betegére, hogy azt mondják róla, nemcsak gyógyszerrel gyógyít, ha­nem a tekintetével is. A kórteremben volt, amikor az egyik beteg felsóhajtott, tele van a kacsa! A doktor­nő fogta, és kiürítette. Mi­kor mondtam neki, hogy ez nem orvosi feladat, mo­solyogva mutatta a kezeit: tetszik látni, hogy nem törtek le. És nem ő az egyetlen ilyen orvos a kór­házban. A főorvosi vizit nem sab­lonos tömegfelvonulás, ha­nem minden egyes beteg­re külön kiterjedő, komoly szakmai megbeszélés. Áldja meg az Isten önfeláldozó munkájukat. Adjon erőt az elkövetkezőkhöz. Ilyen körülmények között is, egy hatágyas szobában, három idős férfi sirdogálta át a nappalokat, sokszor az éjszakákat is. Nehéz volt szólásra bírni őket. ők szé­gyenkeznek mások helyett is. — Rengeteget dolgoztam, hogy fiamat kitaníttassam — vallotta az egyik. — Jó állása van Pesten. Közben felépítettem egy új házat. Disznókat hizlaltam. Az ud­var tele volt baromfival. A nagy kert megtermett min­dent. Addig néha jött a GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. 0 A szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv. © Munkatárs: Pillér Éva. ß Postacím: Gödöllő, Pf. u, 2100. Telefax és telefon: (28) 20-736. Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10-től 13 óráig. © Hirdetésfelvé­tel: munkanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőség­ben. fiam, főleg disznótor táján, hogy a csomagtartót meg­töltse. Most, hogy az ólak üresek, a kert csak gazt te­rem, mert én tehetetlen vagyok, a feleségem két bottal járó nyomorék, már régen nem láttuk. A másik két gyermeket taníttatott ki. Mind a kettő abban a városban él, ahol ő. Sokáig kórházban volt, aztán öt hétig otthon. A városi beteggondozók ápol­ták és küldték újra kórház­ba. Ő azért sír. A harmadik zokogva mesélte, hogy három évvel ezelőtt, hetvenéves korá­ban a harminchat éves fia felpofozta, és rácsapta az ajtót. Azóta nem látta. Az unokája vette pártfogásba. A fiatal pár mindennap látogatta, mosdatta, borot­válta, etette. Egyik nap nagy gondba merülten be­szélgettek a folyosón. Tud­tuk, hogy miről van szó, a nagyapát haza kell vinni. Tudták, mi vár rájuk. Ifjú éveik egy részét fel kell ál­dozni betegápolásra. Egy­más nyakába borulva sír­tak ... Még egy bátorító kézfogás, és bár könnyes szemmel, de mosolyogva jöttek be: hazaviszünk, nagyapa. Felnőtt egy generáció, mely nem tudja, mert nem tanulhatta, hogy „Atyádat és anyádat tiszteljed, hogy hosszú életed legyen a földön, melyet a te Urad, Istened ád tenéked.” Egyetlen parancsolat be­tartásához sem ígért az Isten jutalmat, csak ehhez az egyhez, és még ezt sem tartják meg. El lehet gon­dolkodni, miért olyan ki­ugróan magas a 30-50 éve­sek halálozási aránya. Az Isten nem a szülőket elha­gyóknak, az apát pofozók- nak ígért hosszú életet. A ki teheti, döbbentse rá ezt a szerencsétlen, „aranyborjút imádó” kor­osztályt embertelen csele­kedetére. Mi már nem te­hetünk mást, imádkozunk értük. „Istenem bocsásd meg azoknak a vétkét, Akik széthúzzák a szép családi békét.” „Atyám, bo­csáss meg nekik, / Mert nem tudják, mit cseleksze­nek.” Űjvári Ferenc, a kórház volt betege Gödöllő GÖDÖLLŐI Xvííí. ÉVFOLYAM, 233. SZÁM 1991. OKTÓBER 3., CSÜTÖRTÖK Ahal Bartók gyűjtött (!!.) Tegnapi számunkban a túrái zeneoktatás fokoza­tosan romló körülményei­ről számoltunk be. A mai helyzet sem rózsásabb. — Megkeresett az álta­lános iskola igazgatója — mondja Fekete Laci bácsi. — Arra kért, hogy a zene­iskola — ha már oktatás — tartozzon az iskolához. Az iskolában ott az ének-zene­terem, ott lehetne megtar­tani az órákat. Örömmel vettem ezt, és abban egyez­tünk meg, hogy mielőtt az oktatást megkezdenénk, még beszélünk erről. VALAKI MINDIG — Már másnap beszéltünk, de — meglepetésemre — ar­ról tájékoztatott az igazgató, hogy — az iskola is pénz­ből él — fizessünk a te­remhasználatért óránként 60 forintot! Addig-addig alkudoztam, amíg meg­egyeztünk abban, hogy 50 forint teremhasználati dí­jat fizetünk óránként, és a csoportos foglalkozáso­kat így az iskolában tart­hatjuk. A hangszeres fog­lalkozásokat azonban a la­kásunkon kell vezetnünk. — Mi lett a volt zeneis­kolai helyiségekkel? — Nem tudom. Már az elmúlt tanév közben, úgy félév táján elterjedt a hír, hogy az önkormányzat meg akarja szüntetni az Úttörő téren az épület ok­tatási célú felhasználását, hogy más módon az önkor­mányzatnak is pénz hoz­zon. A polgármester úr azt mondja: az épület fenntar­tása évenként 200 ezer fo­rintjába kerül az önkor­mányzatnak. Hiába aján­lottam fel, hogy mi ma­gunk kitakarítunk a gyer­mekekkel. Vállaltuk volna azt is, hogy a fűtőolajat is megvesszük — olcsób­ban —, hogy fűthessünk. Erről hallani sem akar­nak. — Ha jól tudom, a pol­gármester úr is magas színvonalon zenél. — Ez nem azon múlik. Én évek óta, talán amióta idejöttem, azóta azon fá­radozom, hogy egy ekkora községnek, egy ilyen zenei múlttal rendelkező falu­nak, mint Túra saját zene­iskolája legyen. Őszintén megmondom: ebbe mindig valaki beleszólt. Miért? Nem tudom. Egy biztos, arról már letettem, hogy tovább üssem a vasat. Pe­dig a környéken jó példa már Bag és Iklad, ahol ki­helyezett zeneiskola mű­ködik, sőt, fél füllel hal­latszik az is, hogy Hévíz- györkön és Galgahévízen is hasonlóan gondolkoznak. Fekete Laci bácsi aztán a jelenről és jövőről beszél. Ebben a helyzetben is er kölcsi kötelességüknek ér­zik mindketten, hogy ennyi szülőt és gyermeket nem csaphatnak be. Ezért vál lalták a jelenlegi mostoha körülmények között a to­vábbi tanítást. EGYÜTT PIHENTEK — Évről évre szép sike­reket értünk el zenészeink­kel, itthon, vidéken, sőt külföldön egyaránt. A nagyzenekart — sajnos — meg kellett szüntetnünk, pedig szívesen csinálták a gyerekek. Most egy kisebb, de ügyes gyerekekből álló zenekarral tevékenyke­Föld alatti viadal dünk. Karácsonykor is, májusban is szép zenei programmal léptünk fel a helyi közönség előtt. A nyáron a csoporttal Jász- szentandráson pihentünk együtt és Ott is felléptünk. Az idei tanévre szeretnék a gyerekeknek nyolcnapos szlovákiai vendégszereplés­sel egybekötött kirándulást szervezni, aztán újra közös kirándulást terveztek Jász- szentandrásra. EGY FÉL MONDAT Búcsúzásomkor rápillan­tok a tanterem falára ki­függesztett Kodály-jel­mondatra: Legyen a zene mindenkié! Vajon, akik eddig gátolták, és akik ez­után gátolják, nem tudják ezt a mondatot magukévá tenni? De az is lehet, hogy ők kiegészítik egy fél mon­dattal: — ha megfizetik az árát! (— ó —) (Vége) Egy váci Aszódon Okóber 3-án, 16 óra 30- kor nyitják meg Szabadi Kálmán váci feltaláló, ha­jókonstruktőr Hajók Szé­chenyinek című kiállítását az aszódi Vécsey Károly Helyőrségi Klubban. A tár­lat október 11-ig minden nap 8-tól 18 óráig látogat­ható. A reklámcsatornán műsor A gödöllői kábeltelevízió reklámcsatornáján csü­törtökön 17 óra 45 perctől sugározzák a Sörfesztivál II. című helyi közérdekű műsort, amit vasárnap dél­előtt háromnegyed nyolc­kor megismételnek. Petőfi: Földönkívüli zsaru. Szí­nes, feliratos amerikai sci- fi. 18 és 20 órakor. Frekvenciavideo: Szellemirtók II. 10 óra­kor. Marslakó a mostohám, 16 órakor. Szép kis kala­majka, 18 és 20 órakor. Ring autósmozi: Madonnával az ágyban. Színes amerikai zenés film. Este fél kilenckor. Futóvadlövőknek Incsői viadal Nemzetközi futóvadlövő versenyt rendeznek október 5-én, szombaton reggel 8 órai kezdettel az incsői lő- pályán. A rangos versenyen értékes díjakkal ismerik majd el a pontos lövéseket. Kotorékeb-bajnokságct rendeztek Karíalon. E nem túlságosan ismert sportág ver­senyét — melynek főszereplői a kutyák és a rókák, pályája pedig a föld alatt van —- sok érdeklődő kísérte figyelemmel. A bajvívókat sajnos nem tudtuk szóra bírni (Balázs Gusztáv felvétele) Körzeti labdarúgó-bajnokság Helycsere az élen A szövetségi nap csendes volt, nem úgy, mint az Er­dőkertes—Veresegyház ta­lálkozó. A játékvezetői hár­masnak és a rendezőségnek talpon kellett lennie, hogy botrányba ne fulladjon a mérkőzés. A 2-0-s hazai vezetést 4-3-as vereség kö­vette, ami önmagáért be­szél. Játékosok és nézők idegessé váltak, így aztán a fegyelmi bizottság ezzel kapcsolatos munkája még a jövő héten is folytató­dik. Említést érdemel, hogy a kartali serdülők az ötödik forduló után sem kaptak még gólt. A forduló krónikája: Pécel—Kerepesíarcsa 0-2 (0-2). Vezette: Nagy (Lesku, Turoczi). Jó iramú, sportszerű mér­kőzésen megérdemelt a ke- repesi győzelem. Szada—Domony 5-1 (3-0). Vezette: Németh (Répási). Nagyon szép és jó talajú pályán sportszerű küzde­lemben feliratkozott a győztesek közé a Szada, megérdemelten nyert. Kistarcsa—Zsámbok 1-0 (1-0). Vezette: Veréb (D eme, Szabó). Szerencsés góllal nyert a hazai csapat. Mogyoród—Valkó 2-2 (1-1). Vezette: Tóth J. (Répá­si, Dema)] A változatos mérkőzésen a Mogyoród büntetőt hibá­zott. Erdőkertes—Veresegyház 3-4 (2-0). Vezette: Vayner, (Bodó, Tóth J.). Szünet után feljött Veres, kiharcolta a győzelmet. Hány—Galgahávíz 0-2 (0-2). Vezette: Fodor (Uzsák). A közepes színvonalú, sportszerű mérkőzésen a vendég Hévíz jobban ki­használta helyzeteit, és megérdemelten nyert. Ifjúságiak: Pécel—Iklad 6- 3, Kistarcsa—Zsámbok 8-1, Mogyoród—Valkó 8-1, Erdőkertes—V eresegyház 0-6. Serdülők: Dány—Veres­egyház 1-4, GSC—Is aszeg 7- 0, Kartal—Vácszentlász- ló 2-0, Zsámbok—Túra 3-4, Hévízgyörk—Erdőkertes 4-1, Iklad—Hévízgyörk 1-0, Vácszentlászló—Aszód 2-5, Pécel—Zsámbok 9-0, Er­dőkertes—Túra 0-20, GSC— Dány 9-0, Veresegyház— Kartal 0-0. A bajnokság állása Felnőttek 1. Veresegyház 4 1 — 21-13 9 2. Erdőkertes 4 — 1 14- 8 8 3. Mogyoród 3 2 — 10- 7 8 4. Kistarcsa 3 1 1 6- 5 7 5 Galgahévíz 2 2 1 16- 3 6 6. K.-tarcsa 3 — 2 6- 3 6 7. Valkó 2 1 1 12- 9 5 8. Zsámbok 1 1 3 6- 8 3 9. Szada 1 1 3 8-11 3 10. Pécel 1 1 3 6-14 3 11. Domony — 2 3 6-16 2 12. Dány — — 5 2-11 — 1. Ifjúságiak Veresegyház 4 — 26- 3 8 2. Mogyoród 4 — — 25- 3 8 3. Dány 2 — 2 18-13 4 4. Pécel 2 — 2 8- 7 4 5. Kistarcsa 2 — 1 11-14 4 6. K.-tarcsa 1 — 3 11- 9 2 7. Erdőkertes 1 — 2 1-13 2 8. Valkó — 1 3 4-16 1 9. Zsámbok — 1 3 4-20 1 Csiba József KÖZLEMÉNY Közlemény! Kőművesmunkát vállalok. Szabó, Gödöllő, Diófa u. 1. (78 172/3K)

Next

/
Oldalképek
Tartalom