Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-26 / 251. szám

I. ÉVFOLYAM, 325. SZÁM 1991. OKTÓBER 26., SZOMBAT U N AJAJ 5?EN TEN DREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI MIKLÓS • FŰT • GOD RÁCKEVE SZIGETSZENT* Stabil hivatal Korrekt kiszolgálást Szombat esti premier Sajátos hangulata van Ma este 7 órakor Fóton elkövetkezik a nagy és srép pillanat. Mint lapunk ko­rábbi számaiban arról már hírt adtunk, a faluszínpad szereplői bemutatják: Ta­mási Áron, Énekes madár című színművét. A közelmúltban rendhagyó tanácskozásra ült össze Taksony képviselő-testülete. Az önkormányzat egyéves munkáját tekintette át — őszinte és nyílt helyzetelem­zéssel. Ez alkalommal nem volt szigorú napirend, a képviselők kötetlenül, ámde cseppet sem felületesen vál­tottak szót közös dolgaikról. Megállapításaikról, a konk­lúziókat megfogalmazó minősítésükről Vargáné dr. Pető Terézia jegyzővel beszélgettünk. — Ilyen alkalmakkor — indokoltan — inkább a hiányosságokról, mint az eredményekről esik szó. Így volt ez Taksonyban is? — Igen, bár hozzáten­ném: a képviselők az ered­ményeket ugyancsak elis­merték. De érthető módon kritikusan elemezték az elvégzett munkát, s nem­csak a hivatali működéssel kapcsolatban észrevételez­ték a negatívumokat, de önkritikusan mérlegelték a testület tevékenységét is. Általában az a vélemény fogalmazódott meg, hogy az erőfeszítésekkel nem állnak arányban a látható, a polgárok által érzékelt és tapasztalt változások. Nagyobb határozottsággal kell a jövőben dolgoznunk, 8 ez mindenkitől követel­mény. Ami pedig a hivata­li szervezetet illeti, ezt oly módon kell majd kor­szerűsíteni, hogy a mainál is jobb hatásfokkal mű­ködjön. — Ma már bizonyára túl vannak a tanulóidőn. Mi­lyen periódusokat hagytak maguk mögött? — Viszonylag zökkenő- mentesen állt fel a hivata­lunk, ugyanazokkal a szak­emberekkel, akikkel a ta­nácsi apparátus tevékeny­kedett. Ezt azért hangsú­lyoznám, mert nem volt szükség betanításra, meg­volt a folyamatosság garan­ciája. Viszont egy sor új követelménnyel találtuk magunkat szembe, ame­lyek lényege a testületi munka korrekt kiszolgálá­sa. A tavasszal született képviselő-testületi határo­zat értelmében kizárólag a bizottságok által előkészí­tett, írásos anyagok kerül­hetnek az ülésekre, ebből következően jártasságot kellett szereznünk a té­mák alapos feldolgozásá­ban. Ez egy nagyon lénye­ges kitétel: a képviselő­testület azon szándékát jel­zi, hogy döntéseit megfe­lelő szakmai előkészítés alapján kívánja meghozni. Ebben próbáltunk jó part­nernak bizonyulni, — Voltak-e olyan körül­mények, amelyek gátolták a hivatali munkát? — A legtöbb problémát a hatásköri törvény késése okozta, ebből valóban adó­dott néhány bizonytalan­ság, de lényegi megtorpa­nást ez sem jelentett. Ar­ra mindig ügyeltünk, hogy a nyitott kérdéseket tisz­tázzuk, s ebben a kollek­tív munkára támaszkod­tunk. Tény, hogy az ügyek megszaporodtak, a lakosság is egyre több témában for­dul hozzánk — s mindig, mindenben felkészültnek kell lenni. Ez persze — kü­lönösen, ha bizonytalan a szabályozás — nem könnyű. — Általában vagy bizo­nyos tevékenységi körben sokasodtak a hivatali ügyek? — Érezhetően nőttek a szociálpolitika körébe tar­tozó problémák s a kár­pótlási témák. De az is látszik, hogy gyarapszik a szociális támogatásokra rászorulók köre; azok a fo­lyamatok tehát, amelyek az országban általánosak, nálunk is jellemzőek. Itt is van munkanélküliség, van­nak nehezebben élő csa ládok, viszont érzékelhetők pozitív tendenciák is. Igen erőteljes például a vállal­kozói réteg, s ami meg nyugtató, hogy képviselőik részt vesznek a közéletben, hallatják a hangjukat. Tel­jes rálátással rendelkeznek a község minden problémá­jára, s jó együttműködési készségről tanúskodnak. Most azzal a nagyon is konkrét céllal munkálko­dunk, hogy támogassuk a munkahelyteremtő beruhá­zásokat, amelyekkel a sú­lyosbodó munkanélküliség­nek vethetnénk gátat. Ráckevei körzet Labdarúgó-eredmények Október 19-én lezajlottak a serdülők mérkőzései. A hetedik forduló eredmé­nyei : Délegyháza—Taksony 9-0, Dömsöd—Szigetbecse 4-0, Majosháza—Kiskun­lacháza 1-9, Ráckeve—Szi­getújfalu 13-0, Dunaha­DUNATAJ hírlap Vezetü munkatárs: Kovács T. István. © Munkatárs: Vasvári Éva. 8 Fogadónap: minden hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk: Bp. VíU., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Telefon: 136-4761, 138- 4067. raszti—Szigetszentmiklós 1-5, Tököl—Halásztelek 1-4, Dunavarsány—Sziget­halom 1-4, Kiskunlacháza MEDOSZ—Szigetcsép 3-1. A felnőttek kilencedik fordulójára október 20-án került sor. Eredmények : Ráckeve—Délegyháza 1-4, Makád—Szigetbecse 4-4, Aporka—Apaj 2-2, Duna- haraszti—Kiskunlacháza 8-1, Majosháza—Szigetha­lom 1-5. Az ifjúsági csapatok kö­zül — ugyancsak 20-án — Dunaharaszti és Szigetha­lom csapata mérkőzött, melynek eredménye: 5-0. — Melyek azok a neural­gikus pontok, amelyeken változtatni szeretnének a jövőben, s amelyeket a la­kosság is vár? — Megoldatlan Taksony szennyvízelvezetése, most ebben próbálunk regioná­lis megoldásra jutni: Duna­haraszti val és Alsónémedi- vel — közösen megkérve a központi céltámogatást. De sok hiányosság van az infra­strukturális ellátottságban is — többet kellene például áldozni útjainkra —, vi­szont most a fejlesztési le­hetőségek nagy hányadát elveszi a tornaterem be­ruházása. Ugyanakkor az átlagosnál jobb állapotban vannak középületeink — a fogorvosi rendelő kivételé­vel —, ezekre nem kell ál­dozni. Ügy tűnik tehát, ha szolidan is, de arra futja költségvetésünkből, ami a legfontosabb. — Egy év mérlege után hogyan tekintenek a jövő év elé? — Ügy ítéljük meg, sta­bil a hivatal, s arra törek­szünk, hogy a szükséges korszerűsítésekkel — a számítógépes adatfeldolgo­zás bővítését tervezzük — még inkább az legyen. Sze­retnénk a polgárok minden igényének megfelelni, ugyanakkor az is szándé­kunk, hogy a továbbiakban is kellően részt vállaljunk a szakszerű döntések előké­szítésében. Va. É. Ezt követően, ugyaneb­ben az esti órában még va­sárnap és hétfőn is közön­ség elé kerül a helyi gár­dával színre vitt darab, melynek szervező rendezői: dr. Csáder Dezsőné és Fe­hér Sándor. Közreműkö­dik a Fóti Zeneiskola Hor­váth István karnagy veze­tésével. A darabot Agárdy Gábor Kossuth-díjas szín­művész rendezte. A bemu­tató előtt tőle kérdeztük meg: — Mi adta az ötletet, mik voltak az indítékai az amatőr előadás rendezésé­re? — Itt tulajdonképpen ha­gyományról van szó. Ta­valy a Fóti ősz alkalmával élesztettük fel azt a falu- színpadot, melynek moz­galmát itt indította el Mu- horay Elemér, ötven évvel ezelőtt, azaz, idén már öt- venegyedik esztendeje. Ezt akarjuk folytatni. Én tu­lajdonképpen idevalósi va­gyak azáltal, hogy itt van a hétvégi házam, sokan is­mernek. A szüretek idejé­re engem választottak meg örökös hegygazdának. Ta­mási színmüve, az Énekes madár tíindérien szép, s azt is tudjuk jól, hogy az író sohasem írt le akár 'egyetlen szót is, feleslege­sen. Boldogan vállaltam ezt a feladatot — jegyezte meg a művész — hiszen gyö­nyörű dolog ez, olyan em­berekkel szinte minden es­te próbát tartani, akik ezt egy fillér nélkül csinálják, . ahelyett, hogy számtalan mellékállást vállalnának ez­alatt. — Sajnos manapság nem sokan járnak színházba — folytatta. — Ide viszont el­jönnek. Ismerőseiket, ba­rátaikat látják, értük iz­gulnak. A kulturális élet pezsdül egy kicsit, ami saj­nos ez idő szerint nem na­gyon divat. Igen nagy az érdeklődés. Egész biztosan szép esténk lesz és nagy si­ker várható. — Gondolom, hogy ezt a szép hagyományt a kezde­ményezők utódai, jószeré­vel az unokák folytatják. Kortársakra már nem le­het számítani? — Egyetlen 81 éves néni­ké él még, s remélem, hogy ott lesz az előadáson. — Meglepő, hogy a dísz­letet is ön tervezte. Máskor is foglalkozott ezzel, vág csak most, alkalmilag? — Nézze, az igazság a; hogy más nem nagyon éri hét ott hozzá, hiszen dől goznak. Én meg színhá; ember vagyok, valamit se; tek belőle, tehát megcs náltam. Művészeti napok Dunakeszi tárlatok A Dunakeszi művészeti napok programja kereté­ben több kiállítást is láthat a város közönsége. A köz­ponti könyvtárban október 27-ig vár vendégekre Schu- rich Reimbold Strick Ön­tő- és korongmaszkák cí­mű kerámiabemutatója. G. Kamarás Katalin kerámiái december 18-ig tekinthetők meg a 5. sz. általános is­kolában. Október 25-én 18 órakor a Barátság úti lakótelep Iskolagalériájában Végseö Klára festőművész tárlatát nyitotta meg Losonczi Mik­lós művészettörténész. A november 15-ig látogatható kiállítás megnyitóján a Ki­csinyek kórusa vendégsze­repelt. Művészettel foglal­koznak a Széchenyi István Általános Iskola október 26-1 versenyén, melyen a középiskolások részvételére is számítanak. — Mi a véleménye a szt replők játékáról? Egyáltc Ián ma, amikor a televízic ban minden este hivatást produkciókat láthatunl milyen szerepet tölthetne be a színjátszó együttesek — Van, aki ráérez ern létezik ennek valami sajt tos hangulata. Most, am kor a színházak nem tájó nak, mert ez nagyon drág dolog, városi színházakb sem nagyon utaznak vidék ről, megvan a saját funk ciója annak, amit rége úgy hívtunk, műkedvel előadás. A televízió szerir terri sohasem pótolja az él színházat, amely az akkc és ott. pillanatnyi kapcsc lat műfaja. Azért hiszek műkedvelő színpadba) mert nem lehet minden el dugott kis faluba él színházat vinni. Ha csa nem teszik azt haknivá, d akkor az egész nem c semmit. Muharay Elemé ötezer faluszínpadot álmc dott meg a maga korábai — Igen, de mint tud jut a hatalom betiltottá a moi galmát. — Igaz, de reméljül hogy amit mi elkezdtünl az valóság lesz. Ezt nagyo fontosnak tartom nap jainkban — hangsúlyoz! ki végül Agárdy Gáboi aki jellegzetes humoré megcsillantva tette hozzá: — Most, amikor oly soka gondolják, magyarok va gyünk, tartsunk széjjel! Mi az ellenkezőjét akar juk elérni — folytatt komolyra fordítva ismét szót. — Abban is bízón hogy a tervezettnél töb előadást kell tartani. Lehe hogy a környező falvakb is meghívják a íaluszínpe dot. Kovács T. István Szakonyi új darabon dolgozik A mohóság komédiája lesz Szakonyi Károly ezer szállal kötődik a Szentendrei-szi­gethez, ismeri annak csaknem minden zúgát. A táj szépsége, az itteni emberek erzésvilága gyakorta meg­jelent írásaiban is. Korábban az év nagy részét a leány­falui házában töltötte, nyaranta sokszor megfordult Szentendre utcáin is. Mostanában viszont mintha keve­sebbet látnánk... Vajon miért? Erről is faggattuk az írót a hatvanadik születésnap megünneplésekor. — Szakonyi Károly a hatvanas években hirtelen lett ismert író. Korábban — a lexikonok feljegyzése szerint — volt kocsikísérő, képügynök, pénzbeszedö. Fontos az író ember szá­mára, hogy milyen élmény­világból táplálkozik? — Természetesen. Meg­határozó, hogy hová szüle­tünk. Ez későbbi írásaink­ban is tükröződik. Hogy csak egy példát említsek: az Adáshiba című dara­bomban minden benne van, amit én az emberek­ről, az erkölcsről, a hitről gondolok. — Akkoriban igen nagy hatása volt ennek a darab­nak, mert úgymond meg­kérdőjelezte a televízió fontosságát. — Természetesen én nem a televíziózás ellen írtam az Adáshibát, hanem azt a fajta visszásságot karikí- roztam ki, amit akkor az újdonság erejével ható technika kiváltott az embe­rekből. — Manapság hasonló megfricskázni való visszás­ságot nem talál az életünk­ben? — Sajnos találok.!: Nem szeretném, ha valaki is vállalkozásellenesnek tartana, de számomra elke­serítő az, ahogy az embe­rek mostanában a pénz­szerzés mikéntjéhez viszo­nyulnak. Dolgozom egy új darabon, amely tulajdon­képpen a pénz komédiája. Az emberi mohóságot pró­bálom benne nevetségessé tenni. — Néhány évvel ezelőtt tevékenyen részt vett Szentendre város polgárai­nak önszerveződő tanács­kozásain, egyesületek meg­alakulásánál is bábásko­dott. Mostanában mintha kevesebbet látnánk a vá­rosban. — Ennek igazán egysze­rű oka van. Felnőttek a fiaim, Gergely tizennyolc, Dávid tizenhét éves, és többnyire ők bitorolják a leányfalui házat. Nagyon szépen gondozzák a ker­tet, és én örülök is neki, hogy jó a kapcsolatuk a természettel. Sokszor nincs szivem zavarni az önálló létüket. — Sokan azt mondják, nehéz ma az író sorsa, hi­szen az emberek nem az irodalommal, hanem a po­litikával. törődnek. Mások viszont a kiemelkedő, vagy az akár jónak is mondható irodalmi műveket kérik számon. Mi a véleménye minderről? — Most egy kialakulat­lan helyzetben élünk. Me­gint egy példát mondanék: ha valaki egy angol író, akkor egy olyan társada­lomról tud írni, amely lassan évszázadok óta alig változott. Egy ilyen úgyne­vezett statikus állapotban az író nyugodtan el tud helyezkedni történettel, fi­gurákkal. Most, ha nálunk egy író meg akar írni egy családregényt, akkor a fő­hőst végig kell vezetnie az elmúlt évtizedeken. Szá­mon kell kérni tőle, hogy mit csinált 1940-ben, öt- venben, hatvannyolcban és így tovább ... Mindez rengeteg politikai zűrza­vart hoz magával... Ha viszont mindezt kikapcsol­juk, akkor hamis a törté net, nem a mi életünkre szól. A legutóbbi kötetem ben — ami két és fél é után került ki a nyomdá bői — vannak olyan tár cák, amiket az idő má meghaladt. Az egyik hősön azt mondja, hogy nálunl bezzeg nincsen munkanél küliség... Sajnos van Ezért is nehéz ma az iro dalommal szemben támasz tott elvárásoknak megfe lelni. Bízom benne, hog; hamarosan eljön az az ide amikor az esztétikai mér cének kell megfelelnie a: irodalomnak, és nem a po litikai pikantériát keresi] egy-egy írásban az olvasók Deák Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom