Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-25 / 250. szám

Biztonság és prevenció Feltáratlan lehetőségek Művészet a Dunakanyarbn Kiállításokra hívja fel közönségének figyelmét a Szentendrei Múzeumok Igazgatósága. Október 27- én a Szentendrei Képtár­ban nyílik meg a 10 +1 éves a Szentendrei Grafi­kai Műhely című tárlat. Rendezői az 1900 óta mű­ködő műhelyről szeretné­nek ezzel képet adni. Mint a múzeumok veze­tői elmondtak: az utóbbi néhány évben semmilyen átfogó jellegű kiállításra sem került sor, amely ki­mutathatta volna a hát­térben meghúzódó, vagy éppen meglevő stílusten­denciákat. Ezért kerestek alkalmat az utóbbi tíz esz­tendő törekvéseinek meg­ismertetésére. A megnyi­tó napján délelőtt 11 órá­ra várják a közönséget. Az igazgatóság Szobon működő Börzsöny Múzeu­mában nemrég nyílt meg egyébként Remsey Flóra textilművész kiállítása. Lá­togatóit december 1-jéig fo­gadják hétfő kivételével naponta 9—17 óra között. A művésznő mind szár­mazása, mind választott műfaja, a gobelin szerint folytatója a szecessziós mű­hely, a Gödöllői Művész­telep hagyományainak. Egyre szebb, finomabb szí­nezésű, természeti motívu­mokat bemutató falikár- pitokkal lepi meg kö­zönségét. Szob ugyan a megye pe­remén, az ország határán fekszik, de kitűnően el­érhető a Duna mindkét ol­daláról jó közlekedése ré­vén, Múzeuma kultúr- missziót tölt be a környé­ken. Már ezért is ajánlhat­juk a tisztelt olvasó fi­gyelmébe. Többféle nevük van a te­lepüléseken megalakult polgárvédelmi, ha úgy tet­szik, önvédelmi egyesüle­teknek. Az élet hozta fel­színre az irántuk támasz­tott igényt. A mai valóság ösztönözte a tagok szer­vezkedését Ahány falu, város és cso­portosulás, annyiféle a fel­fogás, no meg a szabályzat is. Van már országos szö­vetségük, melynek még nem mindenki tagja, s az sem biztos, hogy csatlakozik minden szervezet. Csupán egy dolog nem vitatható. A bűnözési hullám sajnála­tosan terjed. Szorongva várjuk haza már szürkü­letkor a gyereket, óvato­san kikerüljük a felénk kö­zeledő, gyanúsan élénk cso­portokat. Bár meglehet, csak vidám társasággal ta­lálkozunk. Amikor e soro­kat kopogom, épp egy nap­ja annak, hogy a szemem láttára fújt gázfelhőt pisz­tolyából egy férfi a váci vásártér elárusítójára. Ke­vés vita kell ma, nagyok az indulatok ahhoz, hogy csattanjon a tenyér, sújt* son az ököil. És lám, ennél a váci esetnél sem fogta meg a rengeteg szemtanú közül valaki a támadó ke­zét. Hiába kiáltottunk vol­na rendőrért, mert nem láthattunk sehol egyenru­hásokat. Sok az ilyen eset, szünet nélkül szól a hívó­jel — mondták a Duna má­sik partján az egyik falu­ban. Nem győzi már a hi­vatásos állomány. Ezért is jön jól az önkéntes közre­működés. Az önkéntesség és szak- szerűség, az önvédelem és a tüneti kezelés. Sokféle, kibogozásra váró kérdése az életnek, amihez kevés a jó szándék. £zóba került nemrég a prevenció. Vagyis magya­rul a megelőzés. Ha a fia­talok kevésbé unatkozná­nak. Ha unalmukban nem az ötletadó krimiket néz­nék a tv-ben vagy a video­kazetták műsoráról. Szerte­ágazó tennivalók. Annak érdekében, hogy a serdü­lők ne pótcselekvést vá­lasszanak, hanem ember­nemesítő, nekik is tetsző élményekben lehessen ré­szük. Ha ezt végiggondol­juk, máris kidérül, mi­lyen szűkmarkú, rövid tá­von gondolkodó az, aki a sport- és kulturális kezde­ményezésekre sajnálja a pénzt. Közelebbről nézve: van még egy figyelmen kívül hagyott lehetőségük az ön­védelmi egyesületeknek. Nem csak markos, erős, járőröző, bűnözőket riasz­tó járőrök csatlakozhatná­nak hozzájuk. Segíthetne nekik a településen élő pszichológus, pedagógus. Minden olyan értelmiségi, aki a megelőzés közvetett módjait képes feltárni és alkalmazni. Ha úgy tetszik, tudományos módszerekkel. K. T. L PRO MEMORIA Mozart Lesz-e az idén ifjúsági hangverseny ? Sikerül-e megegyezni az Országos Filharmónia vezetőivel? Dunakeszin eldőlt a kérdé­sek kérdése, amely az őszi szezon kezdetén nyomasz­totta a József Attila Műve­lődési Központ vezetőit. Október 30-án délután három órakor a nagy zene­szerző halálának kétszáza- dik évfordulójára emlékez­nek a szereplők és a műsor fiatal résztvevői. Közremű­ködik a Danubius vonósné­gyes, Némethy Attila zon­gorán, Alföldi Boruss Esz­ter fuvolán. A műsorveze­tő: Némethy Attila. Élmények görög földön Szőnyegen az edző lenkó Károly, az Autó edzője sokoldalú sportvezető, Görögországban birkózott, itthon pedig versenybíróként adminisztrációs teendőket is ellát D U HATÁJ ^títian SZENTENDREI -SZIG El • CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI • RÁCKEVE • SZIGETSZENT* MIKLÓS • FŰT • GÖD Dunakeszi műrészeii napok Megnyitó és meditáció I. ÉVFOLYAM, 324. SZÁM 1991. OKTOBER 25., PÉNTEK Legyen vagy ne legyen? Tényleg kérdés ez? A du­nakeszi kulturális vezetők nem tudnak róla, hogy ez valakit foglalkoztatna. So­kadik alkalommal ismétlő­dő esemény így ősszel a dunakeszi művészeti napok rendezvénysorozata. Pedig voltak, akik meg­kérdőjelezték a létjogo­sultságát az elmúlt évek­ben. Hallottunk erről a , városban, hallhattunk új­ságírókörökben. Voltak, akik úgy vélték: Egész év­ben kiegyensúlyozott prog­rammal kell szolgálni a la­kosságot. Évente egyszer őszi hajrát tartani, nem ve­zet eredményre. Városi tükör Félkörben állunk a ki­állítóterem közepén, ahol S. Farkas Éva gobeíinmű- vész tárlata nyílt meg. Lő- rincz András, a polgármes­teri hivatal művelődési szakreferense. Bársonyné Pap Róza kulturális és sportvezető, Veres Gábor, a házigazda, a József Attila Művelődési Központ igaz­gatója. — Év közben is sok rendez­vény van a városban — mondja Lőrincz András. — Legfeljebb szerény a pro­pagandánk — folytatja. — A művészeti napok alkal­mával széles rétegek igé­nyeit igyekszünk kielégíte­ni. Több műfajban, na­gyobb választékkal. — Zene, képzőművészet, irodalom, ifjúsági rendez­vények — veszi át a szót Bársonyné. — A város szét­tagoltsága viszont eléggé megnehezíti a munkákat, A művelődési központ a gyártelepen áll. Ide az ala­piak nem nagyon jönnek el. Még a viszonylag közeli Barátság-lakótelepről is kevesen látogatnak el a házba. Ezéi't évek óta ar­ra törekszünk, hogy min­den jelentősebb lakókörzet­nek legyen egy központja, így alakultak ki például az iskolagalériák, időszaki ki­állításaikkal. — Ebben az időszakban igyekszünk a városban élő művészeket bemutatni — jegyzi meg ismét Lőrincz András. Eddigi tapasztala­tai szerint a város lakossá­ga nem igazán lokálpatrió­ta. Szellemi források Tűnődhetünk a tapaszta­latok alapján elhangzott kijelentésen. Bizonyára szerepet játszik a tények ilyenforma alakulásában a főváros közelsége, a város szerkezete, a történelmi okok miatt sajátosan ala­kult társadalmi rétegződés, az elmúlt évtizedek beván­dorlási hulláma. Vagyis a gyökerek még vékony szá­lon kapaszkodnak a talaj­ban, csak nemzedékeken át erősödhetnek. Ám éltető nedvük a sok-sok értelmi és érzelmi hatás, a saját ér­tékek megmutatása, megis­merése. Veres Gábor csak meg­erősíteni tudja, milyen gondot okoz a kulturális élet szervezőinek a szétta­goltság. Mégis, mintha va­lamire emlékezne az igaz­gató, amikor azt említi: egykor eléggé zárt világ volt a gyártelep, de ennek ellenére jöttek a művelő­dési házba a vasúton túliak közül. — Helyi kulturális cent­rumokat szeretnénk létre­hozni. így például az alagi oldal egy pontján és a la­kótelepen — erősíti meg a szándékot Lőrincz András, aki csak az anyagi felté­telek megteremtésével ma­gyarázhatja, hogy ez nem lesz gyors folyamat. Addig is a meglévő intézmények­re lehet alapozni. Iskolák­ra elsősorban, ahol nem* csak épületet, hajlékot ta­lálhatnak a kultúra számá­ra. Ott a szellemi forrás is, csak jól ki kell használni. — A legtávolabbra eső, kü* lön egységről, Szabadságli­getről, más néven Dunake­szi alsóról még nem is be­széltünk — vetem közbe, s erre bólintás a válasz. Több szó nem esik róla, pedig másfél ezer ember él állandó lakosként abban a kertvárosban. Igaz, rend­szeresen működő könyvtá­ra s azzal együtt égy sze­rény program mégtartásáía alkalmas klubszobája is van a telepnek. Szépet és jót Kezdeményező, irányító szakemberek kellenek ah­hoz, hogy ha szükséges, de­centralizáltan működjék a kulturális élet Dunakeszin. A rendezvénysorozat egy programjának jó a mi me­ditációnk is, amit erről folytatunk. Lőrincz András elismeri, hogy az effajta várakozás például a műve­lődési központ iránt jogos lenne, csak éppen a lehető­sége nincs meg. A kis lét­számú alkalmazotti gárda egyetlen szakembere az igazgató. Neki, ha a hely­zet úgy kívánja, akár a díszletmunkás szerepét is el kell vállalnia. A helyzet pedig szinte naponta kí­vánja ezt. A ház anyagi tá­mogatása bizonytalan. Sok vitával jár a város és a vasutas-szakszervezet állal szentesített közös fenntar­tás. Ezek már messze vezető, de megoldásra váró kérdé­sek. A művészeti napok gyakorlati célja mégis az, hogy ilyenkor sokan sze­rezzenek élményeket. Kap­janak igényt ébresztő im­pulzusokat. (Kovács T. István) RÁCKEVE Késik a váltás Nem lehet megszokni Szép megtiszteltetés érte a Csepel Autó birkózó- szakosztályát : a Magyar Birkózó Szövetség javasla­ta alapján görögországi meghívást kapott Az Ale­xandria ’91 elnevezésű fel­nőtt kötöttfogású viadalra invitálták a Pest megyeie­ket Thesszalonikibe. Tucat­nyi ország képviseltette magát az erőpróbán, soruk­ban szovjet bolgár, albán, svéd, jugoszláv és ciprusi sportolók. A küldöttséget Németh Gábor, a szakosz­tály titkára vezette, a szak­mai és technikai vezető Joszkin János edző volt. ö tájékoztatott arról, hogy a Pest megyei spor­tolók nagyon szépen helyt­álltak. Az 52 kg-os súlycso­portban Glotz József az ötödik lett, az 57 kg-os mezőnyben Farkas Lajos a 6. helyen végzett. 62 kg: Miklosovics Ferenc ezüst­érmet szerzett, Reisz Ger­gely 4. lett. Zsivnovszky György (63) kg nem ért el helyezést, akárcsak Szabó Attila (74 kg), de mind­ketten bátran és szépen birkóztak a nagy mezőny­ben, Lenkó Károly (90 kg) szintén ezüstérmes lett, ő egyébként edzői feladatot is ellát a szakosztályban, az utánpótlással foglalkozik. Dicséretet érdemel teljesít­ményéért. Bár ’Tomin Já­nos az 5. helyen végzett, de jobban is szerepelhetett volna az Autó veterán bir­kózója a 130 kg-osoknál. A görög szövetség kultu­rális programot biztosított, így sok élménnyel gazda­godva érkeztek haza az autógyári birkózók a kül­földi vendégszereplésről. Az NB Il-es csapatbaj­nokságban Szigetszentmik- lóson visszavágó volt a szé­kesfehérváriakkal. A Hon­véd Szondi 7-3 (27-10) arányban nyert a Csepel Autó ellen, és csoportelső lett. Mögötte a Csepel Autó következik, 2. helyezettként bejutott a döntőbe. A Pest megyeiek győzel­mét Zsivnovszky György, Rizmajer Antal és Robotka István szerezte. A folytatáson, november 20-án Miskolcon szerepel majd a Csepel Autó gár­dája. Mondtam én már a nyár vége felé, hogy intézked­jünk idejekorán. Csak hát, amíg jó az idő, nem dider­gőink, addig mindenki a másikra vár. Nem jelent­kezik például a gázveze­ték-szerelőnél azzal a ké­réssel, hogy legyen szíves elvégezni az őszi műszaki ellenőrzést. Míg végül eljön az október, annak is az el­ső hűvös, esős napja. Ak­kor aztán műszaki ellenőr­zés ide vagy oda, bekap­csoljuk a konvektorokat. Csakhogy éppen az utcai szobában kell nagyot csa­lódnunk. Nem ad szikrát az elektromos gyújtó, nem lobban a láng. Be kell öltöznünk vastag ruhákba, miközben egy­másra mutogatunk. Ki ha­nyagolta el a dolgot? No de most aztán irány a sze­relő, aki a másik utcasarkon lakik. Fel is csengetünk hozzá, de hű neje csak a kaputelefonon keresztül társalog velünk, bár bi­zonygatjuk, hogy mi régi kuncsaftok vagyunk. Hiába. A nej közli, hogy a mester nagyon elfoglalt, legfeljebb egy hét múlva jöhet. Másik mesterhez nem megyünk. Váltogatni nem ajánlatos. Fázunk, várunk. Okulva a történtekből, el­határozzuk, hogy akkor vi­szont a Trabant sebesség- váltóját javíttatjuk meg haladéktalanul. Nehogy idő előtt, és az is váratlanul mondja fel a szolgálatot. Csak egy telefon, s a drót végén máris közli a mes­ter, hogy reggel beállha­tunk az udvarába. Ez meg­történik. Még csak a segé­dei dolgoznak. Fel sem néznek a Suzuki motorjá­ból, bozontos sörényük fö­lött kell sorolnom a kíván­ságokat. Oké, jöjjek érte délután. Délután udvarias kézfo­gás, a mester közli, hogy b. nejem már elvitte a kocsit. Még szokatlan is volt neki az új sebváltó kezelése. Ö mutatta meg, hogy cserélje a fokozatokat. Otthon az asszonypajtás morcosán fo­gad. — Mi a fenének kel­lett azt a kocsit javíttatni — dohog velem. — Nem lehet váltani. Nem úgy vannak a fokozatok, mint azelőtt. — Nem a fenét — vitat­kozom, s megyek, hogy férfi létemre bemutassam, nincs itt semmi baj. No de nincs a fenét! Ha rükverc- be teszem, előre megy, az egyes helyén van a hár­mas, a négyesen a kettes vagy mi az ördög. — A mester diktátuma úgy hangzott: — Meg kell szokni. — Szoktat a pénze­mért! — dühöngök. Vállalkozás, esélyegyen­lőség, meg egyéb szlogenek jutnak az eszembe. No de, mik az én esélyeim? Azok még mindig nincsenek. Ezt évtizedek óta sem vagyok képes megszokni. (Kovács) Tesüileli ülés Nyolc téma szerepel ma reggel 8 óra 30-tól Rácke­ve város képviselő-testü­letének napirendjén. Az Ady Endre Gimnáziumban sorra kerülő tanácskozá­son Kulcsár István polgár­mester után Csömöri Lász­ló igazgató terjeszti elő a 6 osztályos gimnázium tervét. Jelentés hangzik el a költségvetési üzem fel­számolásáról, az idei pénz­ügyi terv módosításáról. Helyi adók tervezetéről vitatkoznak. Egyéb kér­dések között a polgármes­ter terjeszti elő a német- országi Calden városával tervezett testvérvárosi kap­csolat indítványát. dunataj hírlap Vezető munkatárs: Kovács T. István. O Munkatárs: Vasvári Éva. O Fogadónap: minden hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk: Bp. Vili., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Telefon: 136-4761, 138- 4067.

Next

/
Oldalképek
Tartalom