Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-24 / 249. szám

Bag, GödeUő, Kerepeslarcsa, Isaszeg Emlékérem, emléktéblo JKLAD Falugyűlés Az ikladi képviselő-tes­tület október 26-án 18 óra­kor a művelődési házban tartandó falugyűlésre hív­ja az állampolgárokat. A közmeghallgatáson ismer­tetik az 1992-es esztendő költségvetésének terveze­tét. Várják a lakosság ötle­teit, javaslatait, hogy a rendelkezésre álló összeget a legésszerűbben használ­ják fel, a feladatokat pe­dig a tényleges igények szerint rangsorolják. A falugyűlésre meghív­ták Molnár Józsefet, az IMI vezérigazgatóját, aki­től azt várják, hogy a meg­jelenteket tájékoztassa az üzem helyzetéről, lehetősé­geiről. A község lakosságá­nak jelentős része a mű­szergyárban keresi a ke­nyerét, az üzemhez egész dinasztiák kötődnek, ezért érdekli különösen az ikla- diakat az IMI jövőjének alakulása. Cipő-, csizmavásár Cipő-, csizmavásárt tar­tanak nagykereskedelmi áron Gödöllőn a Családse­gítő Szolgálatnál (Szabad­ság út 23.) október 25-én, pénteken 11-től 18 óráig. Szüretelünk. Telnek a zsákok, a puttonyok, de elégedetlenek vagyunk. Drága a pernietezőszer, óriási a munkaráfordítás. Elfogyaszt egy ekkora te­rület egyhavi munkát, vagyis harminc napot, de lehet, hogy nem is mond­tam eleget. — Jövőre nem csináljuk. Itthagyjuk az egészet! — egyezkedünk a feleségem­mel. Két esztendeje adtaik egy kiló szőlőért húsz fo­rintot, most tizenötért alig akarja elvinni a vevő. Érezteti, hogy szívességet tesz. BOKGLVA A szőlő végében feltűnik egy német rendszámú Volkswagen mikrobusz. Fiatalságán alig túljutott férfi közelít hozzánk. Ma­gyarul köszön ránk, aztán kérdez: — Nem adnának el nekem egy mázsa szőlőt? — Van vevőnk — válaszol­ja feleségem, mert megal­kudott a péceli ismerőssel. A német (vagy csak an­nak álcázott magyar) nem adja fel könnyen. Alkudoz­ni kezd. Dicséri a fürtöket, a megkóstolt szem édessé­gét. Kicsit az asszonyoknak is bókol, s addig mondja a magáét, amíg három zsák szőlőt be nem rakhat az autójába. A férfiak — nyugalmazott igazgató meg az egykori katonatiszt, az egyetemet most végzett if­jú — még segítenek is. A német (magyar?) készséges. — Majd otthon lemérjük. Ott a házunk a templom­nál. Látszik a tornya — Változatos módon emlé­keztek 1956 forradalmára és szabadságharcára Gödöllőn és környékén. A bagi .Hely- történeti Baráti Társulat kedd esti ülésén például a 35 évvel ezelőtti október részese számolt be azokról a körülményekről, amelyek a felkelés mellé állították. A tegnapi zord délelőt- tön százan gyűltek össze a gödöllői első világháborús emlékműnél tartott ünnep­ségre. A zeneiskola nö­vendékeinek rézfúvós mu­zsikája után a részvevők elénekelték a Himnuszt, majd szavalatot hallgattak meg. Az ünnepi beszédet dr. Gémesi György polgár- mester mondta. Emlékezte­tett arra, hogy 56 hőseinek lelkét nem tudták megtör­ni, a megtorlást követő idő­szak hitelekre épülő hazug jóléte viszont úgy tűnik, hatásosabban rombolta a lelkeket. A megemlékezés a teme­tőben folytatódott, két 56- os áldozat sírjánál, majd a református templomban ökumenikus istentisztele­ten. Ezután a városházán mondja az anyósom. — Ja, ja, persze. Viszem, megyek. Esetleg szállíthatok mást is. Vödör, egy zsák körte, s néhány más szüretelési kel­lék is bekerül a hófehér mesekocsiba. Aztán még egy zsák szőlőt is beraknak, mert nem fér az utánfu­tónkba. A német (magyar?) beül a volánhoz. — Találkozunk a templomnál! — mondja, s mi mosolyogva intünk. Pár száz méter az ottho­nunk. Kezdődik a háznál a szőlő darálása. Feleségem egyre gyakrabban kémleli az utcát, a teret. Keresi az autót. A nyugdíjas katona­tiszt kinyittatja velem a nagykapu egyik szárnyát, hogy idetaláljon a német. Hogy felismerjen bennün­ket. ; TÉVEDTÜNK Eltelik egy fél óra. — Három torony van a falu­ban! Lehet, hogy valame­lyik másiknál keres ben­nünket — vigasztalom a feleségemet, aztán kerék­párra ülök, s körbejárom a templomokat. Volkswagen mikrobusz sehol. Megvi­szem a szomorú hírt. Már nem nevet senki. A férfiak káromkodnak. Az asszony­nép szeme könnyes. Végezzük a munkánkat, majd asztalhoz ülünk. Az ifjú töri meg a csendet: — tulajdonképpen nem tör­tént más, mint nyolc tisz­tességesen gondolkodó em­bert átdobott egy svihák. Egy szélhámos. Könnyű dolga volt. Mi mindany­fogadást adtak a gödöllői forradalmárok, nem egy esetben már csak hozzá­tartozóik részére. Dr. Gé­mesi György az MDF em­lékérmét és a helyi 56-os emlékbizottság oklevelét adta át az októberi helyt­állóknak, illetve rokonaik­nak. A város kötelességé­nek érzi kifejezni köszöne­tét mindazoknak, akikre ma büszkék lehetnek Gö­döllő lakói. Kerepestarcsán emlék­táblát avattak az egykori kistarcsai internálótábcr falán. Beszédet mondott többek között Rapavi Jó­zsef polgármester, s az ün­nepélyen részt vett Körös­fői László országgyűlési képviselő. Isaszegen, a művelődési házban dr, Kónya Imre, az MDF frakcióvezetője volt az ünnepi szónok. Kifejtet­te, hogy a Demokrata Fó­rumnak és a kormánynak elhatározott szándéka a tör­vényes és alkotmányos igazságtétel, az 56-os gyil­kosoknak a független ma­gyar bíróság elé kell áll­niuk, Balázs Gusztáv nyian azt hittük, hogy Európából érkezett egy úr, valahová Keletre, elhozta a maga civilizációját, kultú­ráját, európaiságát, gazdag­ságát. Tévedtünk. Nem ho­zott, hanem elvitte, ellopta a keserves, nehéz munká­val megtermelt értéket, s innen néhány kilométerre neveti naiv tisztességünket. FIGYELMEZTETÉSÜL Ne gondolja a kedves ol­vasó, hogy a történetet ki­találtam. Hévízgyörkön tör­tént mindez a szőlőhegyen, 1991. október 16-án 13.30 és 14 óra között. Megvannak a szenvedő alanyok és az eset tanúi. Nem miattuk írtam le a történteket, hanem minden tisztességes és jó­szándékú ember érdeké­ben, figyelmeztetésül, hogy aki Európából érkezik, még nem biztos, hogy európai. F. M. Kulcsárné Schnell Éva ikladi jegyzőnő arra a kér­désemre, hogy mi újság a faluban, azt válaszolta: — el sem hiszi, mekkora fel­adatot oldottunk meg! A válaszból arra következtet­tem — ismerve az ikladi gondokat! —, hogy esetleg megtörtént a faluban a csatornázás, netán felépült a házasságkötő terem —, ám a jegyzőnő energiáját, idejét most más jellegű fel­adat kötötte le. — Állampolgári bejelen­tés alapján tudomásunkra jutott, hogy gazdátlan ku­tya csavarog az iskola, a művelődési ház környékén, de fel-feltűnik a falu más részén is. (Nem értettem a jegyző­nőt, miért okoz ez számá­ra gondot, hiszen a falvak tele vannak kóbor ebekkel, ám ezzel kapcsolatos pa­naszt legfeljebb az óvodás gyerekek szüleitől hallot­tam.) — Ügy véltük, egy kutya kiirtása nem lehetetlen. Van pénzünk, tehát gyor­san eltávolítjuk a faluból. Tettük volna ezt azért is, mert a hírek szerint Do- monyban veszett rókát lát­tak. Szóltunk a vadásztár­saságnak, akiktől — sajnos — elutasító választ kap­tunk. Indokaik meggyőzőek voltak: lakott területen nem lőhet a vadász. Java­soltak is: — csalják ki a kutyát a mezőre, ott meg­húzhatjuk a ravaszt. Felhívtuk a gödöllői ál­latkórházat. Tudtuk, most alakult a kft., talán szűk­lemre. Csalódtunk, nem kaptunk mást, csak eliga­zítást: — a kóbor ebek be­gyűjtése hatósági feladat. Csengettük a telefont, s kértük az állatorvost. — Sajnos, nem segíthetek — válaszolta. — Mielőtt a ku­tya halála ügyében intéz­kedhetnék, nyolc napig (le­het, hogy két hétig) meg kell figyelnem — eddig tart a lappangási idő —, je­lentkeznek-e rajta a ve­szettség tünetei. Ezt követően a rendőr­ségtől kértünk segítséget — mondta a jegyzőnő —, re­mélve, hogy egy fegyveres alakulat elbánik egy kó­száló, kiéhezett, gyerekeket riogató, felnőtteket szag­lászó, éhségében már-már harapdáló kutyával. — For­duljunk a vadásztársaság­hoz! — szólt az elutasítás. — Itt zárult a kör, de még eszünkbe villant: — Petőfi: Hegylakó visszatér. Szí­nes, szinkronizált amerikai fantasztikus kalandfilm. 18 és 20 órakor. Férfi kézilabdacsapatunik idei utolsó idegenbeli meccsét játszotta az elmúlt hét végén. A vendéglátó együttes az Ajkai Hungalu NB I/B-s múltú gárda volt. A két csapat eddigi ered­ményeit tekintve három­esélyes volt a találkozó. Ez a várakozás másfél félidőn át igazolódni látszott, aztán elég volt négy perc ahhoz, hogy a hazaiak ötgólos előnyhöz jussanak, s ezzel el is dőlt a mérkőzés vég- kimenetele. Ismét igazolódott, hogy ebben az osztályban renge­teget számít a hazai pálya, amelynek összes előnyét most a Hungalu élvezte: a lelkes szurkolósereget, a já­tékvezetők ítéleteit. Min­dent összevetve újonccsa­patunk — bár önmagát is okolhatja a végeredmé­nyért — most sem játszott alárendelt szerepet, de vé­gül is vereséggel fejezte be a találkozót egy, a mieinkkel közel azonos já­tékerőt képviselő gárda otthonában. Most már a hátralévő három hazai ösz- szecsapásra érdemes kon­centrálni, leginkább a szom­bati, Dunai Kőolaj elleni találkozóra. talán Aszód, a szomszéd Város polgármesteri hivata­la segít! Hát igen. Segíte­nének, ha lenne gyepmes­terük, kóbor ebeket szállí­tó járművük. Sajnálták na­gyon mindezek hiányát, de fiatal még a város, nem volt idejük felkészülni kó­száló kutyák befogására. Az öregebb város, Gödöl­lő hivatalát tárcsáztuk. Bi­zony hihetetlen, de egy óra sem kellett és segítettek. Nekik van már gyepmeste­rük, kocsijuk, telephelyük, vagyis mindenük, ami egy ilyen feladat ellátásához szükségeltetik. Kulcsárné Schnell Éva nem szid senkit és semmit. Ismeri a jogot, tudja, hogy minden szervet, minden feladat elvégzését jogsza­bályok sokasága szabályoz. Csak arra kér, írjam meg az esetet, hogy az állam­polgárok lássák, nem köny- nyű a kóbor ebek kiirtása. De írjam meg azért is, hogy a körzet polgármeste­ri hivatalai tudják, ha su- nyítva lapuló eb kószál a házak között, forduljanak közvetlenül Gödöllőhöz. Frekvencia video: Az emlékmás, 10 órakor, A rendőr bosszúja, 16 óra­kor, Az utolsó háború, 18 és 20 órakor. Ajka—Gödöllő 26-22 (12-12) GSC: Vince — Surányi (2), Horváth I. (3), Bartos (9), Szlifka (3), Demeter (5), Kovács A. Csere: Imre — Bátorfi, Horváth L., Hajdú, Szabó. Bartos a mezőny legjobb­ja volt, Szlifka önmagát múlta felül, Demeter is a jók közé sorolható, és a ka­pusok is megfeleltek. A szombati találkozóra a törzsszurkolókon és a baráti kör-tagokon kívül is min­denkit nagyon várunk! Markó Gábor gödöllői hírlap Gödöllő, Szabadság tér 10. 5} A szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv. © Munkatárs: Pillér Éva. © Postacím: Gödöllő, Ff. 14. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-786. @ Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10-től 13 óráig. © Hirdetésfelvé­tel: munkanapókon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőség- ___ ben. A Sedölla és Vidéke Áffész pályázat útján, öt évre bérletes vá'lcEkozásba adja a Szilasüget, József Attila u. 7. szám alatt levő, 44. *2. ABC-órMhéz tevékenységét Tájékoztatást adnak a szövetkezet számviteli osztályán, cím: Gödöllő, Körösfői u. 34. A pályázatokat október 30-áig lehet írásban benyújtani. BfoVérelí! Nagy Sándor Nővérek című színes kabinet üvegablaka — Itóth Miksa kivitelezésében — a Gödöllői Városi Mú­zeum egyik műkincse, 1919 körül készült Legyünk óvatosak Meglopott szüreteink GÖDÖLLŐI xJcíHa XVIII. ÉVFOLYAM, 249. SZÁM 1991. OKTÓBER 24., CSÜTÖRTÖK Jogszabályok sokasága Meddig kóborolhat az eb? — az öregebb város segített Miközben a vizet, a gázt, a telefont, az egészségügyi el­látást, az állampolgárok jó közérzetet is számon kérik a településeken élők a saját kepviselő-testületükön, sen­kinek eszébe nem jut — miért is jutna? —, hogy meny­nyi az úgynevezett aprómunka, ami „pénzt, paripát, fegyvert”, időt s energiát követel a polgármesteri hiva­talok szakapparátusától. ségük van a külön jövede­1 M HH MoZIHHÉÍ Kézilabda Elég volt négy perc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom