Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-19 / 246. szám

A TÖRTÉNELEMOKTATÁS RÉSZE VOLT

A filozófia tetszhalála

A történelem iskolai tanítása igazságosságra, objektivitásra törekvést, de mindenekelőtt a tények tiszteletét követeli meg azoktól, a tanároktól, akik ezt a tantárgyat oktatják. A tények elhallgatása voltaképpen történelemhamisításnak minősül, a történetírásban mércének tekintett tacitusi történelemszemlélet durva arculcsapásaként fogható fel. A középiskolai történelemtanár hogyan tanítsa a tények tiszteletére azokat a negyedikes diákjait, akiket egy idei rendelkezés megfosztott a tavaly még létező filozófia tantárgytól és -tankönyvtől?

Néhány hónapja ugyanis a Művelődési Minisztérium intézkedése alapján a középiskolák negyedik osztályában a filozófia oktatását fölfüggesztették, a filozófia-tankönyvet pedig azzal vonták ki a forgalomból, hogy az idei tanév kezdetére újat — nyilván nem marxista alapút — imák helyette. Ám a könyv nem készült el, ezért a filozófia oktatása most gyakorlatilag szünetel. A Magyar Filozófiai Társaság ez utóbbi miatt tiltakozott a művelődésügyi miniszternél, kérve őt, hogy vizsgálja fölül a középiskolai filozófia- oktatás megszüntetését eredményező intézkedését.

A Pedagóguskamara Pest megyei szervezetének elnökét, Kopcsik Istvánt — aki a budaörsi gimnázium történelemtanára — kérdeztük, mi a véleménye a történtekről.

— Helytelenítem, hogy minisztériumi intézkedéssel fölfüggesztették a filozófia középiskolai oktatását. Ezenkívül azt is helytelenítem, hogy a minisztérium már meglevő oktatási folyamatokba bármilyen módon beavatkozik. Ezt az intézkedést is ilyennek tartom.’A leglényegesebb kifogásom az, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötték. Ugyanis a filozófiát mint társadalomelméletet és mint filozófia- történetet lehet tanítani. Ha a mostani intézkedés csupán a nyilvánvalóan marxista filozófiai alapon álló társadalomelmélet tanítását szüntette volna meg, ezzel minden további nélkül egyet lehet érteni, mert ez csupán politikai intézJMindent az olvasóért

„Intelligens újságok”

Mindjárt az elején szeretnénk leszögezni, hogy az új intelligens újságok az olvasnivaló tekintetében semmivel sem jobbak, mint a hagyományosak. Az Amerikában kifejlesztett „intelligens újságok” a vásárlásban segítenek a rendszeres olvasóknak.

Nézzük, hogyan is működik az új rendszer. Az előfizetőknek és a lap rendszeres olvasóinak a vásárlói szokásait, adatait (például hány gyereke, kutyája, macskája, autója van), egy nagy adatbázisba rendezik. Az olvasó ezután kap egy azonosítási számot. Ezek után, ha a nyilvántartásba vett potenciális vásárló megpillant az újságban egy őt érdeklő hirdetést, feltárcsázza a hirdetésben megadott számot, bemondja a saját azonosító kódját, és máris kérheti a további információkat a számítógéptől. Igen, nem tévedés, a továbbiakban egy számítógéppel fog csevegni (már ameny- nyire a számítógép szókincse a csevegést lehetővé teszi). Ha végképp nem boldogulnak egymással, akkor a számítógép helyett egy eladóhoz kapcsolják a vonalat.

Kinek mi a haszna ebből? Az olvasó gyorsan és kényelmesen hozzájuthat az őt érdeklő információkhoz a kiválasztott árukkal kapcsolatban. Az eladó cégek sok egyéb járulékos - reklámköltséget takaríthatnak meg például azon. hogy a gyermektelen, családok postaládáját nem tömik meg pelenkareklámokkal. És mi az újság haszna? A hirdetési árait nagyon testre szabottan állapíthatja meg, hiszen pontos információkkal rendelkezik az olvasóiról. Például „nekünk 12 400 olvasónk van, aki kutyát tart, ezért a kutyaeledel hirdetési díját megemeljük”.

Mindez várhatóan hamarosan működni fog az Egyesült Államokban. Európában gondok vannak vele. Azok a bizonyos fránya személyiségi jogok! Hiába, valahogy itt, Európában nem szívesen adjuk ki magunkat, nem úgy, mint az amerikaiak, ahol az első az üzlet. Persze amikor Európát írunk, akkor azért nem feltétlenül kell saját magunkra gondolni. Szerencsére a mi telefonhálózatunk még hosszú ideig úgy fogja őrizni személyiségi jogainkat, mint a sír. Meg sem szólal! (MTI-Press)

B. K.

kedés. De azzal már mesz- szemenöen nem értek egyet — s ézt mint a tényeket feltétlenül tisztelő történelemtanár mondom —, hogy a filozófiát mint filozófiatörténeti ismereteket vonták meg a diákoktól. Ez hiba. A marxizmust mint a filozófia történetének egyik fejezetét nem lenne szabad letagadni, agyonhallgatni a diákok előtt. Meg nem történt tényként nem lehet kitörölni sem a mindennapi életből, sem az emberek tudatából, sem a filozófia történetéből és az iskolai oktatásból sem.

9 Ezzel a véleményével egyedül áll, vagy pedagóguskamarai követői is vannak?

— A történelemtanárok két héttel ezelőtti országos konferenciáján számos tanártársam hozzászólása meggyőzött, hogy nem kizárólag én vélekedem így. Ezen a konferencián legalább ötszázan vettek részt,' s ez ügyben szinte teljes volt az egyetértés.

9 A kamara akar-e és mit tud tenni a filozófia- történet középiskolai tanításának visszaállításáért?

— A Pest Megyei Peda- góguskamára az ország legnagyobb létszámú kamarája. Ez a kivívott rangunk is kötelez minket, hogy ne hagyjuk annyiban ezt a dolgot. Történelemtanár kollégáimmal még csak baráti beszélgetéseken tárgyaltuk meg a kérdést, de néhány héten belül mindenképpen kamarai ülés elé visszük az ügyet. Előre nem szeretek inni a medve bőrére, de biztos vagyok, hogy ezen az ülésen a minisztériumi döntést elmarasztaló határozat születik majd, amelyet természetesen továbbítunk az országos kamarának és a minisztériumnak.

9 Ám amíg önök, pedagógusok és kamaratagok tiltakozgatnak, vitatkozgat- nak, addig sincs filozófia- oktatás a középiskolákban. Kinek jó ez?

— Az abszolút kárvallottak a diákok, akik 1992- ben feltehetően úgy kapnak érettségi bizonyítványt, hogy az iskola nem tanította meg nekik, mi volt a marxizmus, a leninizmus és a sztálinizmus. Arra sem kapnak útmutatót, mi az életük értelme, hiszen a filozófia erre is keresi a választ.

Kocsis Klára

A kulcs az építész kezében van

liiHiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiKiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiil

Arctalan utcák helyett

Ne csak szép legyen, de praktikus is. S ne csak a funkciót szolgálja, de a gazdaságos kivitelezésre ugyancsak módot adjon. Első hallásra kézenfekvő követelmény ez a lakóházak tervezésében, azt azonban csak a szakemberek tudják, milyen nehéz hiánytalanul eleget tenni a feltételeknek. S bár sok körülmény megköti a tervező kezét — mégis vannak példák a maguk nemében remeknek nevezhető eredményekre.

Ezt igazolják az Év lakóháza megyei pályázatán első helyezést s dicséretet elért munkák, amelyek sugallják: igenis lehet tájba illő, a környezettel harmonizáló, a család szokásainak és az otthon funkcióinak egyaránt megfelelő házakat tervezni. A nagykovácsi Hársfa utcai — tervező, kivitelező, építtető Horváth Sándor — s a dunakeszi Vajk közi — tervező Rada István, kivitelező Alagút Kisszövetkezet, építtető Götz János és felesége — első díjasok, s a váci Haty- tyú utcai, valamint a szentendrei Gyík utcai, dicséretben részesült lakóházak az igényesség és a minőség legmagasabb mércéjét is elérik. S mindez korántsem azt jelenti, hogy bármely másik, kevésbé sikerült családi háznál sokkal többe kerültek volna, sőt: ezeknél az olcsó is lehet jó vezérlő elv.

De valójában mi is a titka a jó és a szép háznak? A megyeházán 14-én megrendezett díj átadási ünnepség, amelyen dr. Erdélyi íjászló főjegyző és dr. Haj- nóczi Péter megyei főépítész vállalták a házigazda szerepét — jó alkalmat adott az eszmecserére, az építészet mai helyzetének és neuralgikus pontjainak áttekintésére. Mert hiszen ki ne tudná, milyen nehézségekbe kerül, s a „műfaj” sajátosságainál fogva mennyi időbe telik egy emberarcú város- vagy falukép kialakítása. Vagy milyen nehéz helyrehozni egy, akár évtizedekre is irányt adó koncepcionális — például a panelépítkezést, vagy a mindenáron való, sajátosságoktól mentes tipizálást eredményező — hibát. S amikor bebizonyosodik, hogy rossz volt az elgondolás, már késő, mert városok és falvak váltak egyhangúvá, arctalanná.

Szerencsére mozdul valami, s ez tapasztalható a megyében is. Éledezik az igény a szebbre, a másra, az egyéni kifejezésére, amely korántsem nélkülözheti a tipikust: az adott környezet egyediségéből

következő azonos vonások megformálását. S e folyamatban hallatlan nagy az építészmérnök szerepe, hiszen a kulcs az ő kezében van. A szakember mesterségbeli látásmódján át képes megállapítani, hogy az adott környezetbe milyen építmény illik, s ezt összhangba hozza az építtető igényeivel. Minden a megrendelő és a tervező együttműködésén múlik: jó ház akkor épül, ha folyamatos köztük az egyeztetés, ha tervszerű a munka. S ennek a végeredményt illetően is jelentős a kimenetele — ily módon ugyancsak csökkenthetők a költségek.

A fejlődés ellenére sajnos sok az elmaradás a megyében, a lakóházaknak csupán húsz-huszonöt százalékát tervezték építészmérnökök. A mai napig az építtetők többsége mindössze saját elgondolásainak rajzát szeretné a tervezőtől viszontlátni, nem tartva igényt szakszerű tanácsaira.

Ebből adódóan, a falu és a városkép sok helyütt mesz- sze elmarad a kívánttól, s egységes és szép utca helyett jellegtelen épületek halmaza tárul elénk. Holott napjainkban különösen szükség van a szakavatott útmutatásra: egyre bonyolultabbá válnak a lakóházak funkciói, nőnek a méretek, s nem könnyű összhangba hozni a különböző igényeket. Ugyanakkor az építőanyagok és -elemek választéka is bővül, s nem könnyű kiválasztani a célra legmegfelelőbbet, de még az árban elviselhetőt sem. Mindennek menedzselésére az építészmérnök képes

— s tulajdonképpen az ő feladata is lenne. Ma még persze ez nem általános, sőt, a legvadabb megrendelői — olykor szabálytalan

— ötletekkel kell szembeszállni.

S hogy lehet-e valamilyen központi direktívákkal befolyásolni a jelenlegi gyakorlatot és folyamatokat? A beszélgető felek egyértelmű véleménye szerint nem az utasításokkal, hanem az igazi érték térhódításának ösztönzésével lehet változtatni a mai helyzeten. S ezt szolgálja a pályázat is, amely szeretné hírül vinni a szépet — követendő példát teremtve.

Angol mecénás ajándéka

A Montgomery- gyűjtemény

Vannak még csodák! Mert ugyan minek nevezhető, ha nem csodának az a tény, hogy egy angol műgyűjtő egymillió font értékű műtárgyat adományoz egy magyar múzeumnak. Az illető úrnak semmilyen kapcsolata nem volt hazánkkal. Sem rokona, sem ősei, sem barátai között nincsenek magyarok.

Akkor vajon minek köszönhető a nagyvonalú gesztus? Merthogy felettébb értékes adományról van szó, arról meggyőződhet bárki a Szépművészeti Múzeum Űj művészet — Bryan Montgomery adománya című kiállításán.

4

iimiiiuiiiiiiiiiiiimitiiimiMiimiiuiiiiiiiiiimiiiimiitiiimiiiiii

ff

hogy a hat osztály az hat osztály. Nem több. Nyelvtanulás? Az osztatlan osztályban? Télen hatvanötén, hetvenen voltak abban a hodályban. Szegény Petrák Misi bácsi, mennyit kínlódott azzal a sok rossz kölökkel! Meg a felesége, a Terka tanító néni. Azt nagyon szerették. Milyen szép kék szeme volt.

Megint a Tibi! Hiába mondja neki, egyszer még a nyakad szeged, röhög rajta. Hogy lehet ilyen puha kerekekkel járni?! Te, istenverése, most is nyolc tized hiányzott... Ez meg vigyorog, mintha nem neki beszélne. Nem hallod?! „Hallom, hallom, hadjon, má’!” Két csöpp gyereke van. Hát mennyi az esze az ilyennek?! Ha náluk a családban lenne kocsi, akkor ..., az biztos, hogy mindig rendben lenne. Levegő, olaj, fékolaj, akku... Gondolkodott ö sokat, hogyan lehetne, hiszen kínáltak neki ezt is, azt is, „Józsi bácsinak kedvezményesen”, de hát... hamar rájött ő arra, nem lehet, nem szabad. Akkor semmire sem jutna, csak a kocsira. így meg... mondta is valamelyik nap Ilusnak, lelkem, jövő héten mehetsz a gyerekekkel az üzletbe, meglesz a pénz, amit a felöltöztetésre ígértem... Ilus nem szólt semmit, csak megsimította a vállát. S abban a pillanatban mintha nem látta volna azt a solc-sok ráncot az arcán.

Mészáros Ottó

Nos, a 167 kortárs művészeti alkotás azért került Magyarországra, mert

Montgomery úrnak nagyon megtetszett a Szépművészeti Múzeum épülete, gyűjteménye. Amikor az idén tavasszal hazánkban járt, megismerkedett a múzeum munkatársaival, és felajánlotta, hogy harminc éve gyűjtött — és eddig érintetlen — kollekciójából ajándékoz. Méghozzá a múzeum gyűjteményéből hiányzó 20. századi művészek alkotásait. Elsősorban nagy-britanniai alkotóktól, (Derek Boshier, Rita Do- nagh, Paul Huxley, lan McKeever), és a nemzetközi művészvilág olyan jeleseitől, mint a Karel Appel, Kennet Noland, Frank Stella, Joseph Beuys. Átfogó életművel került a gyűjteménybe Michael Ginsborg, Keith Milow és Kestutis Zapkus. Üj, a Szépművészeti Múzeum gyűjteményeiben eddig nem képviselt műfajjal kosztüm- és színpadtervvel jelenik meg Derek Jarman.

Százhatvanhét szobor, festmény, grafika, rajz, fotó és vegyes technikájú mű alatt áll a felirat: Bryan Montgomery ajándéka. Az absztrakt expresszionizmus, a geometrikus absztrakció, a hard-edge, a minimal art, a fotórealizmus, és más századu nkbeli irányzat képviseletében.

Novemberben, amikor a felújítás miatt bezár a Szépművészeti Múzeum, körútra indul ez a kiállítás. Előbb néhány hazai nagyvárosban, maid kelet- eu rónai fővárosokban mutatják be.

Montgomery urat nagylelkű adományáért Pro Cultura Hungarica emlékplakettel tüntette ki And- rásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter.

(Kádár)

mindenki tudta. Ahogy azt is, megszakadásig dolgoztak. Pirók mindenből pénzt tud csinálni. Most már nem hajtanak annyira. Amit összehoztak, azt fejik. Pirókné, mint mindig, most is egy tízest adott. Húsz éve erre állt be. Akkor szép pénz volt. Most? Hát... na de aki egy fillért sem ad?! Igaz, nem jár. Amikor kioktatták őket a vállalatnál, megmondták: „ingyenes a levegőmérés, ehhez tartsák magukat.” Hát ő ezt betartotta. Nem nyújtogatja a markát. Ha adnak, adnak, ha nem, nem. Néha átszaladnak itt idegenek olyan kocsikkal...! Megtanulta, tudja öt nyelven is, mennyi legyen a légnyomás? Azok az idegenek meg rácsodálkoznak, azt hiszik, beszéli a nyelvüket. Jó lenne. CsakMegmondta az orvos, hagyja abba.

„Józsi bácsi kérem, tessék otthagyni a benzinkutat!” Az asztmájával együtt ő Luftos Józsi bá’ a kútnál. Nem szabadna, persze, hogy nem szabadna ott lennie. Csakhogy! Tavaly két unokát öltöztettek fel a tél közeledtével, akkor most a másik kettővel sem tehetnek mást. Kell ez a pénz, nagyon kell! A nyugdíj... Nahát, az ... Köszönt, megcsodálta a Jónás gyerek új, bordó Samaráját, eresztette a feszmérőt felfelé, kérdezte közben: anyád hogyan van? „Mint maga, fullad ö is.” Milyen szép lány volt az a Bódi Boris! Most meg! Azt mondják, a konzervgyárban, a gőzben szedte össze az asztmát. Lehet. Nevettek, amikor az orvosi váróban összetalálkoztak. Hát te? Te meg? Így csodálkoztak rá egymásra. Együtt járták az iskolát. Istenem, hatvan esztendejénél is több ideje van innak. A Boris, öregasszony. Ö meg öregember. Vénség: rémség. Kicsi korában nagymamától hallotta ezt. Azóta sem felejtette. Csak éppen nem hitte, neki is elérkezik. Most meg már mindegy, hiszi, nem hiszi, itt van, így van.

Pirókné! Ha csak a kereket nézi, ikkor is tudja. Amit ez az asszony zsinálhat a kocsival, az nem minden- tapi. Horpadás itt, ott, amott, min- lenütt. Egy ilyen drága szerkezeten! "óv éké volt itt az első Mercedes.

Hajjaj, hányadik már ez azóta! De ezt is úgy püföli az asszony, mint az elsőt. A férje meg, ugyan! Vezetni sem tanult meg. „Majd a Mari!” Ezt felelte. Azt nem mondta, hogy neki az ital fontosabb, mint a kocsi. De hát