Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-01 / 230. szám

IDŐSEK VILÁGNAPJA A BÍRÓSÁGOK ÁTALAKÍTÁSÁRÓL ViTÁZTAK A PARLAMENTBEN Kupa Mihály képviselői mandátumának igazolásá­val kezdődött meg az Or­szággyűlés héttői munka­napja. A napirend előtti felszó­lalásokat követően a kép­viselőház törvényjavaslatok sürgősségi tárgyalásáról döntött. Szabad György házelnök, az Országgyűlés hétfői ple­náris ülésén bejelentette, hogy a kormány benyújtot­ta a világkiállítás 1996. évi megrendezéséről szóló tör­vényjavaslatot, s kérte an­nak sürgős megtárgyalását. E kérdésben a képviselők ma fognak szavazni. Az ülésnap tárgysoroza­tának elfogadása után — első napirendi pontként — a képviselők megkezdték a bíróságokról szóló 1972. évi törvény módosítására vo­natkozó törvényjavaslat tárgyalását. Az előterjesz­tő, Balsai István igazság­ügy-miniszter volt. Ä késő délutáni órákban hat, egymással részben összefüggő, a bírósági, az ügyészségi és a katonai bí­rósági szervezet átalakítá­sát célzó törvénymódosító előterjesztés felett nyitot­tak vitát a törvényhozók. A több mint kétórásra nyúlt vitát az elnöklő Dörnbach Alajos elnapolta. A folytatás valamennyi törvénymódosítás esetében a jövő héten válható. Ne csak üzengessenek egymásnak Hétfőn az Országgyűlés plenáris ülése előtt a Ma­gyar Demokrata Fórum kezdeményezésére a koalí­ciós pártok frakciói együt­tes ülést tartottak a képvi­selői irodaházban a világ- kiállításról. Mint Körösi Imre, az MDF elnökségi tagja az MTI munkatársának el­mondta : természetesen a képviselők nemcsak tájéko­zódtak, hanem — mint egyik szerint fegyverkez­zünk fel egyre „kemé­nyebben”, ha kell, a rendőr hordjon golyóálló mellényt, legyen nála állandóan tűz- kész forgópisztoly is. A másik nézet egy angol min- tájú fejlődést vetít előre: ismeretes, hogy a közterü­leten szolgálatot teljesítő bobbyk nem viselnek ol­dalfegyvert. Én úgy gon­dolom, hogyha a társada­lom továbbra is nagyon szigorú feltételekhez fogja kötni a fegyverviselést és -tartást, akkor a rendőr­ség is erre az útra léphet. De a személyes véleménye­met mindenkor az adott helyzethez kell igazítanom, mert felelős vagyok (ha nem is egyedüli felelős) az ország valamennyi rendőré­nek és valamennyi lakosá­nak épségéért, biztonsá­gáért. És biztonságosabb egy olyan társadalom, amelyben kevesebb a fegy­ver. Az állig felfegyverzett ember is védtelen, ha nem számít a támadásra ... R Terjed hazánkban a kábítószerezés. Mit lehet­ne tenni ellene? — Szerencsére még min­dig csak tranzitútként sze­repel hazánk a narkótér- képen. B I»c le is csöpög út­közben nem kevés, ugye? — Igen, természetesen. És ahogy a forint egyre ke­lendőbb lesz, ahogyan nő a vásárlóértéke, egyre több lesz a kábítószer. Erre fel kell készülni. A jelenlegi készültségünk nem elegen­dő. Nincsenek meg azok az eszközök, módszerek, ame­lyekkel egyik pillanatról a másikra meg tudjuk álla­pítani, hogy kábítószerrel állunk szemben, nincs még a rendőröknek, nyomozók­mindig — vitatkoztak is a politikai stratégiáról. A kormány-előterjesztés par­lamenti vitája előtt a há­rom frakció valószínűleg újra találkozik, de egyezte­tések várhatók az ellenzéki pártoklzal is. Az MDF-es politikus kifejtette: a há­rom koalíciós partner szándéka, hogy ezentúl ne csak „üzengessenek egy­másnak". „Belefojtották a szót” az alelnökbe Gerbovits Jenőt, a Füg­getlen Kisgazdapárt alel- nökét a párt parlamenti frakciója akadályozta meg abban, hogy az Országgyű­lés hétfői ülésnapjának kezdetén, napirend előtt felszólaljon. Gerbovits Jenő a frakció döntését annak tudta be, hogy képviselőtársai isme­rik kemény hangvételét, s talán tudomást is szereztek mondanivalójának lényegé­ről, holott ■ azt előzetesen nem kívánta nyilvánosság­ra hozni. Azt sem rejtette véka alá, hogy van némi véleménykülönbség közte és a frakcióelnökség között. Valószínűleg a „kvá- zikoalícióról” kifejtett gondolatait utasította el a frakció, mert azzal esetleg rontaná a párt esélyeit a tervezett koalíciós tárgya­lásokon. Gerbovits Jenő ezzel szemben azt vallja, hogy felvetései a megegye­zést, a konszenzust segíte­nék elő. Idézve „belefojtott’ mondandójából az MTI munkatársának kijelentet­te: a választóknak elegük van az egypártrendszerből, a vidéken élőknek elegük van abból, hogy az „egy- párt” mondja meg nekik, mi a jó, mi az üdvözítő. Gerbovits Jenő ugyanakkor hangoztatta: ebben a hely­zetben nincs más út, mint a koalíciót valóssá, műkö­dőképessé tenni. nak megfelelő gyakorlatuk abban, hogy miként kell felderíteni a kábítószeres bűncselekményeket. ■ A nyugati kollégák­tól kocsikat kapnak, ta­pasztalatokat nem? — Mindenkinek magá­nak kell megszerveznie a tapasztalatot. De könnyebb, ha rávezetik. És ebben se­gítenek is, több nyugati or­szágban képeznek magyar rendőröket arra, miként ve­gyék fel a harcot a kábító- szeres bűnözéssel. B Más kor a miénk, mint volt a nagy gengsz- terhandák kialakulása idején. Ezek a szeszcsem­pészetre szerveződtek... — Valóban, a mai szer­vezett bűnözés egyik ága a kábítószeres bűnözés. De kapcsolódhat a prostitúció­hoz, a vagyon elleni bűn­cselekményekhez, például műkincslopásokhoz is. És ez utóbbi „ágazatokban” már kialakultak a magyar- országi bűnözőszervezetek. Küzdünk ellenük hagyomá­nyos és új módszerekkel is. B Égy tűnik, a bűnözés az erőszakosság irányába tolódik el. Erőszakosabb lesz a rendőrség is? — Durvul a bűnözés, de a rendőr nem fog durvulni. Udvariasabb lesz azokkal, akik nem sértették meg a törvényt, szolgálatkészebb lesz azokkal, akik segít­ségért fordulnak hozzá. Ám a törvény teljes szigorát és összes lehetőségét alkalmaz­ni fogja azokkal szemben, akik nem tartják be a Ma­gyar Köztársaság törvényeit. R Ez vonatkozna pél­dául a kötelező gépjár­mű-biztosítások szigorú ellenőrzésére is? Úgy tű­nik, lennének sürgetőbb teendőik... A hivatalos látogatáson az Egyesült Államokban tartózkodó Antali József miniszterelnök az alábbi üzenetet intézte az idősek világnapja alkalmából az ország idős polgáraihoz: Tisztelt Honfitársaim! Fogadják főhajtó köszön­tésem az idősek világnap­ján, az ENSZ közgyűlése által meghirdeteti gondolat jegyében: október 1-jén minden nemzet fejezze ki megbecsülését idős polgárai iránt. Őszinte örömömre szol­gál, hogy éppen ezen a na­pon képviselhetem hazán­kat az ENSZ-közgyülésen New Yorkban, s így az óceánon túlról küldhetem üzenetem haza, Magyaror­szágra. A címzett: két és félmillió honfitársunk. Egy sorsverte generáció tagjait szeretném megszólítani a szerencsésebb, az ifjabb korosztályok nevében. A háborús nemzedékeket a békében nevelkedettek ne­vében üdvözölni, s arról biztosítani, hogy tudjuk mivel tartozunk. Súlyos a számla, hiszen elődeink adósságát is nekünk kel­lett magunkra vállalnunk, s bármilyen nehéz az or­szág gazdasági helyzete, a hajlott korúak biztonságá­ról gondoskodni kívánunk. Nemcsak a gyerekeket, nemcsak a családokat jel­lemzi, a nemzetet is minősí­ti, hogyan is bánik az öreg­jeivel. Milyen méltóságot, milyen életkörülményeket, milyen jövőt kínál nyugdí­jas polgárainak. Képes-e felfedezni és használni az idős ember tapasztalatait, bölcsességét és tenniakará- sát, vagy csak eltűri az öreg ember jelenlétét. Vele él, vagy csak mellette?! Oszto­zik-e sorsában, vagy csak „feladatnak” tekinti, olyan rétegnek vagy tömegnek, amelyet el kell tartani — fe­— Nézze, mi rendőrök jog­szabályokat hajtunk végre. És ezt n jogszabályt sem mi hoztuk. A kérdést nem kí­vánom kommentálni... B Mi az országos rend­őrfőkapitány álma? — Szeretném, ha a tár­sadalom elismerné, megbe­csülné a rendőrt, ha a rend­őrnek nagyon kevés dol­ga lenne, mert az állam­polgárok önként követnék a jogot. B Mi a rémálma, mi­től tart, mitől fél? — Aki fél, az nem rend­őr... De attól tartok, hogy elegendő információ híján rosszul ítéli meg a sajtó vagy az állampolgár egyes intézkedéseinket, akcióin­kat, mert nem ismeri a részleteket. A rémálom az, hogy elveszítjük az állam­polgárok bizalmát. B Mit tehet a biza­lomért a főkapitány? — Megértetheti minden­kivel: rendőrnek lenni nem hatalmi pozíció, hanem szolgálat, szolgáltatás a be­csületes emberek érdekében. A rendőrség pedig olyan szervezet, amely átvállalja az állampolgárokat ért sé­relmekkel, a bűncselekmé­nyek kinyomozásával kap­csolatos veszélyeket. B Nem ront e képen a rendőr bűnözés? — Dehogynem. Ám rólam mindenki tudja: alti bűn- cselekményt anyagi jellegű szabálysértést követ el, az másnap nálam már nem lehet rendőr. Akkor tehát bízzunk a rendőrségben? — Igen. És segítsék a rendőrök munkáját, mert önökért. állampolgárokért dolgoznák. • Vasvári G. Pál A miniszterelnök üdvözlete ledre, hogy az életét és kori ifjúnak köszönheti, mindent, amit megtanult és Számtalan példáját látjuk a magáénak mondhat, ép- nemcsak a történelmünk- pen a ma öregének, az egy- ben, hanem hétköznapi éle­Ncmcsak a (öld népessége, hanem Magyarországé, és ezen belül Pest megyéé is fokozatosan Öregszik. Ezek ellenére a mi megyénk mégsem tartozik az ország el­öregedett vidékeinek sorába. Az itt élők átlagosan nyolc hónappal fiatalabbak, mint a magyarországi középérték. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a mi időseink gondjaira nem kell figyelmet fordítanunk. Az idősek aránya szembetűnően a megye gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradottabbnak ítélhető térségeiben a legnagyobb. A Börzsöny-vidéki falvak úgyszólván mindegyikében legalább minden ötödik em­ber elérte a 60. életévét. Bernecebarátiban és Ipolyda- másdon például a .30, Perőesényben és Tésán a 40 szá­zalékot is meghaladja az idősek aránya. Ha nem is ennyire elöregedett, de az átlagosnál még mindig jóval idősebb a megye keleti határvidékeinek népessége. Egy legutóbbi adat szerint 58 olyan telepü­lése van a megyének, ahol a lakosság több mint egy­ötöde sorolható az idősek kategóriájába. Ezeken a tele­püléseken az infrastrukturális ellátottág igen alacsony mértékű, és ez jócskán megnehezíti az ott élő öregek helyzetét. Némi reményre adhat okot, hogy ez év közepétől a Börzsöny-vidék kilenc települése céltámogatási lehetősé­gért pályázhatott. Addig is, míg ezt elnyerik, az anya­giakat nem igénylő gondoskodással könnyíthetnek az életük harmadik korszakában lévők helyzetén. tünkben is, hogy az idős ember a társadalom erős motorja lehet. Olyan ér­tékhordozó, amely idősen is támasza lehet a családnak, biztos alapzata az ország­nak. Az idős ember fontos örökséget hagy ránk: csak el kell tőle fogadni. Fogadják el ma köszönő — köszöntő — szavainkat, amikor idős honfitársaink­nak jó egészséget, a hálát is kifejezni tudó unokát, ma­gányt oldó barátokat és a tartalmas tevékenységhez sok erőt kívánunk. A ma­gyar kormány nevében sze­retnék hitet tenni amellett, hogy hazánk időskorú la­kosságáért, az őket joggal megillető emberibb körül­mények megteremtéséért továbbra is a gyermekek kötelességét mélyen átérez­ve fáradozunk. Az állami teendők alól nem szabad kibújni Bölcsességről, nyugdíjplafonról Éppen két éve nyílt meg a budapesti Belvárosban, a Magyar utca 12—14. szám alatt az idősek klubja, melyben hatvan ember napközi gondozását oldják meg. A könyvtári, színház- és múzeumlátogatási prog­ramokon, zenés és játékos délutánokon, estéken kívül természetesen társaságot, háromszori étkezést kap­nak a klub tagjai, rend­szeresen jár ide orvos, fod­rász, pedikűrös is. A kísérletező klub — mert Budapesten elsőként itt vezettél?, be az esti és a vasárnapi nyitva tartást, s azt, hogy hétvégén is me­leg ebéddel várják az idő­seket —, vendége volt teg­nap dr. Surján László nép­jóléti miniszter. Az idősek világnapja al­kalmából szervezett talál­kozón Surján doktor első­sorban arról beszélt: nem elég kinyilvánítani, hogy az idős kor előnye a bölcses­ség, nem elég az sem, ha tanácsadói állást szerez­nek a nagy tapasztalatú nyugdíjasnak, mert így ugyan nyugdíj-kiegészítés­hez juthat, de ennél fon­tosabb a tudat: nehezen nélkülözhető. Ehhez pedig csak annyi kellene, hogy kikérjék a tanácsát. Se sze­ri, se száma a lehetőségek­nek, melyekkel a család­ban elmélyíthető a gene­rációk kapcsolata, s az ön- kormányzatok is adhatnak feladatot az időseknek, pél­dául azt, dolgozzák fel a helység, a kerület, a sző­kébb pátria történetét. S vannak állami teendők is, amelyek alól nem szabad kibújni, s amelyeket nem szabad úgy kezelni, hogy annak az idősek lássák ká­rát; mint a családsegítő központok néhol tapasztal­ható felszámolásának. A beszélgetésben a házi­gazdák s miniszter vendé­gük között természetesen szóba kerültek a leglénye­gesebb, e korosztályt fog­lalkoztató kérdések is. Pél­dául az, emelkedik-e a nyugdíjkorhatár. Mint dr. Surján László elmondotta, meggyőződése szerint ru­galmas korhatárra lenne szükség, afféle ötéves nyug­díjba vonulási interval­lumra, mert a panaszkodó#» egy része azt kifogásolja, hogy túl korán „küldik” nyugdíjba, mások azt: miért nem engedik már őket. Egy másik kérdésre vá­laszolva, a népjólét fő ille­tékese hangot adott néze­tének, mely szerint indo­kolt o nyugdíjplafon beve­zetése, de egyidejűleg ér­téküket őrzővé kell tenni a nyugdíjakat, s gondoskod­ni arról, hogy akik a pla­fonnál nagyobb nyugdíjra lennének jogosultak a be­fizetéseik alapján, azok más biztosítási formában gondoskodhassanak e több­letpénzből öreg napjaik­ról. V. G. P. Tizenkettek Európája A Magyar Közigazgatási Intézet, Pest megye önkor­mányzata, valamint a Gre- noble-i Egyetem Politikai Kutató Intézete és a francia Drome megye közgyűlésé­nek szervezésében négyna­pos szeminárium kezdődik Budatétényben október 1- jén, a Pest megyei polgár- mestereknek. A tanácskozás résztve­vői megismerkednek a he­lyi közigazgatás francia- országi gyakorlatával, sa­játosságaival, így a de­centralizációval, az állam, önkormányzatok melletti tanácsadó és ellenőrzési te­vékenységével, az önkor­mányzatok gazdasági-pénz­ügyi munkájával és a köz­funkciót ellátó személyek működésével, jogállásával. A 10 francia előadó ismer­teti majd az európai ré­giók együttműködésére, il­letve a Tizenkettek Euró­pájára vonatkozó elképze­léseket is. AZ ÁR ELLEN ÚSZVA ÚZENCETÖS Sok évszázados játéka a népi kultúrának «* üzengetős. A játszók szavak leplébe csomagolják szándékaikat, mit kívánnak, várnak el a másiktól. A mai üzengetős sem tér el ettől, csakhogy nem játék, hanem ... Mi is? Helyi politizálás? Presz­tízsvetélkedő? Ki mit tud? Hatalmi harc? A me­gye jelentős nagyságú településén például két párt tagjai azzal üzengetnek egymásnak, hogy kölcsö­nösen letépkedik a másik hirdetőtáblájára kihe­lyezett papírokat. Ismerek olyan helyet, ahol a kép­viselő-testület különböző frakciói csakis írásban hajlandók érintkezni egymással: üzengetnek a pa­pírokkal. Az üléseken csend honol. Csend honol ott is, ahol pillanatok alatt sikerült szétugrasztani a pártállaminak titulált, ám egyéb­ként a gyerekek kedve szerint tevékenykedő he­lyi szervezeteket, az úttörőcsapatot, a KISZ-t. Most se cserkészek, se úttörők, se Fidesz, se más ifjúsági szervezet..., közben a gyerekek cscllenge- nek, arat a játékterem tulajdonosa, virul a diszkó. A felnőttek meg üzengetnek egymásnak, kinek mit kellene a tarthatatlan helyzet felszámolása ér­dekében csinálni. Még az sem mozdított ezen az állapoton, hogy az egyik vasárnapi nagymisén pré­dikáció erről szólt... Sőt! A plébános úr üzenetet kapott háromfelé! is, ne ártsa magát az ilyesmibe. Meglepő, mennyire kívülről szemléli egy-egy te­lepülésnek a lakossága az egymásnak üzengetők ilyen-olyan, ám létszámban kicsiny csoportjait. Ugyanakkor korántsem meglepő, hogy a lakossági fórumokon, így a közmeghallgatások alkalmával a megjelenteknek eszébe sem jut üzengetni: nyer­sen mondják a magúkét, szépítés, köntörfalazás nélkül tudatják a véleményüket. Lehet tehát ta­nulni. Csak tudni kell. kiknek kiktől. <M)

Next

/
Oldalképek
Tartalom