Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-18 / 245. szám

1. ÉVFOLYAM, 219. SZÁM 1991. OKTÓBER 18., PÉNTEK BUDA-VIDEKI xJfíHa Családóvó alapítvány Pátpn Nemcsak jó szóval segítenek BUDAÖRS 0 ÉRD • SZAZHALOMBAl'TA 0 PILIS VÖRÖS VAR • BUDAKESZI S DIÁTOK- BAGS • TÖRÖKBÁLINT • PILISCSABA • PATT • ZSAMBÉK O SOLYMÁR O TÁRNOK • NAGYKOVÁCSI • BUDAJENO 6 PERBAL • TOK • TINNYE 0 ÜRÖM Kilenc forrásból csak egy maradt Az a Riminyáki ..büdöske" Alapos oknyomozás kellene annak kiderítésére: miért tömték be a „lyukát” nyolc forrásnak a nyolcvanas években. Akkor, amikor a forrásvíz ritkaság, mi több, kincs. Oknyomozás helyett jobb a szakemberekre ha­gyatkozni, s tényként elfogadni: Érden a Riminyáki tó körül egykoron strand volt. Olyan, melynek területe 65X109 méteres, s a fürdésre alkalmas szabad víztükör 25X10 méteres volt. A partoldal — a hosszú emlékeze­titek szerint is — kövezett, lejárati lépcsők vezettek a vízhez. A tó körül sétálóutak, fák, dísznövények. Bizony eleink óvták-védték a természeti kincseket. Egy korom! Hogy mi maradt mára? Az emléken túl a szabad víztükörből a Bulcs utca Végén egy 10X20 négyzet­méteres felület. Azon túl bozót, nádas, eliszaposodott rész hulladék-„hegyekkel”, állati tetemekkel tarkítva. Melyek arra éppen jók, hogy egyetlen megmaradt forrás vizét szennyezzék. A dzsumbuj egyúttal kul- lancsmevelő, szúnyogtelep. A nyári rekkenő hőségben az errefelé járók, a közel­ben lakók kísérőtársául a bűz is szegődik. Miközben a Tárnokhoz közel eső, a tó környezetében levő négy utcában egy-két szintes rendezett, kertes családi otthonok... A hajdan volt kőpart fa­la is eltűnt a lépcsőele­mekkel együtt. No, nem porladt el. Elhordták az építkezésekhez. Aki bírta, vitte alapon — gazdátlan jószágról lévén szó. Mára már a tó léte a környezet- szennyezés egyik forrásává vált. Természetesen az em­ber jóvoltából. Pedig lehet­ne vele valamit kezdeni. Hogy valamit? Rossz kife­jezés! Érd eigyik színfoltja lehetne. Legalábbis egy vállalkozó szerint, ki hasz­nosítási javaslatával az ön- kormányzat vállalkozási bizottságát, s annak révén az önkormányzatot keres­te meg. A számítások szerint a terület rendbe tétele sem ígérkezik olcsó mulatság­nak. A szemét elszállítása, a víztükör „kiszabadítása” úgy első menetben három­milliót vinne el. Utána ter­vezné a vállalkozó egy Solymári polgárőrség Megalakulás előtt Győrfi Attila egyike azok­nak, akik részt vesznek a solymári faluvédő csoport megszervezésében. — Még mindig nem ala­kult meg hivatalosan — kezdi a lényeggel, mert az utóbbi hetekben már any- nyiszor kérdeztem. — De alapszabályunk van! Régóta húzódik a szer­vezés, április tizedikén, egy közbiztonsági fórumon ke­rült szóba először a polgári őrség — másutt faluvédő egyesület — megalakításá­nak igénye. — Körülnéztünk, hogy a szomszéd községekben ho­gyan dolgoznak ezek az egyesületek, mit tudunk felhasználni a tapasztala­taikból. Elhatároztott cé­lunk, hogy nem a bűnüldö­zésre, hanem a megelőzés­re és a helyi rendeletek betartásának ellenőrzésére helyezzük a hangsúlyt. — Milyen anyagi támo­gatást kapnak? — Az önkormányzat és a rendőrség felajánlotta a segítségét, és részesülünk a közbiztonsági alapítványból. Lesz rádiónk, a Máltai Sze­retetszolgálat pedig fel­ajánlott egypár telepített CB adó-vevőt. — Szó volt róla, amikor a polgári őrségek országos szövetsége megalakult, hogy a megszűnt munkásőrség két frekvenciáját megkap­ják. Ha ez sikerül, és való­ban megkapják a helyi csoportok, megoldódik a kapcsolattartásunk. — A saját gépkocsijuk­kal járőröző tagok benzin­költségét megtérítik? — Két lehetőség került szóba, vagy költségtérítést kapnak, vagy — a közbiz­tonsági alapítványnak ajánlva — maguk fizetik, ebben az esetben leírhatják az adóalapjukból. — Rádióból, CB adó-ve­vőből — és saját gépko­csiból — fog állni a felsze­relésük? — Szeretnénk egy dá­tumrögzítő fényképezőgé­pet is, hogy bizonyító ere­jű fényképeket tudjunk ké­szíteni, ha szükség van rá. Arról nem akar beszélni, hányán lesznek, úgy gon­dolja, munkájuk látná a kárát, ha nyilvánosságra hozná létszámukat. Egyébként sem szabtak határt a jelentkezésnek, továbbra is várnak minden, falujáért felelősséget érző polgárt, akinek ideje és egészsége engedi, hogy ha­vonta néhány éjszakáját feláldozza. (pacimer) sportcentrum kialakítását, melyhez például kétszin­tes épület csatlakozna ét­teremmel, presszóval, tgy kis panzió nyoCc-tíz szobá­val. A tó Bulcs utcai részén autóskemping, horgásztó. Télen korcsolyapálya. Az ember azt hinné, hogy az önkormányzati testület kapva kapott az alkalmon. Sértő szándék nélkül idézem azonban a szünetben elhangzottakat: „végre egy madár, ki re- kultiválná a területet, de azt elhessegetik ...” Mert­hogy a szokás nagy úr, a divat meg diktál a józan ész jegyében: egy jelent­kező lévén, most pályáza­tot hirdet majd a testület a terület rekultiválására. Annak meg az ideje hosz- szú. Így aztán előfordulhat, hogy egymás sarkát tapos­sák a vállalkozók, de meg­eshet az is, ez az egy je­lentkező eltűnik. Hogy ki­nek lesz igaza? Az még a jövő zenéje. Pedig a kör­nyék rendezése, a mester­ségesen lefojtott források vizének a lakóházak kör­nyékén való felbukkanása sürgetné a megoldást. Azok szempontjából persze, akik tűrni kénytelenek az álla­potokat, szagolni a Rimi­nyáki „büdöskét” nyaran­ta, a szemét bűzét. Ez a pályáztatás olyan, mint a totó vagy a lottó: vagy bejön, vagy sem, Mármint vállalkozókban, pályázókban. De a suttogó folyosói ellenvéleménnyel szemben abban bízom, a javaslattevőnek lesz igaza, s a város nyer rajta! Varga Edit A Pátyi Családóvó Ala­pítvány idén április óta mű­ködik Kiss Istvánná Fejes Rita irányításával. igen eredményesen. Sokan azt gondolhatják, hogy egy ilyen kis Buda vidéki tele­pülésen aligha lehet látvá­nyos tevékenységet felmu­tatni. Igaz, a pátyiak nem is erre törekednek. Az előzményekről annyit érdemes megemlíteni, hogy az elmúlt esztendőben a Máltai Szeretetszolgálat járt a községben, főleg ru­hát, csokoládét hozott és osztott szét. Bizony akkor döbbentek meg a pátyiak: valójában a községben mi­lyen sok ember szorul rá az adományokra. CSALÁDVÉDELEM Ezért is jelentkeztek ar­ra a pályázatra, amelynek eredményeként egymillió­hatszázezer forintot meg is kaptak. Ekkor láttak hozzá egy komplex családvédelmi modell kialakításához. Mint megtudtuk, a beér­kező információk alapján — a polgármesteri hivatal­lal együtműködve, termé­szetesen annak feladatait és munkáját ném átvállal­Válás után Idén, szeptember végén vált el a két település, Tel­ki és Budajenő. A két ön- kormányzat között hosszas vita alakult ki a vagyon megosztásával kapcsolato­san. A nézetkülönbségek azért idővel elcsitultak, si­került megegyezniük a leg­fontosabb kérdésekben. Vé­gül is, a két falu mindig is együvé tartozott, a csalá­dok egyik része itt, másik fele amott élt, s él ma is. Együttműködésre a jövőben is szüksége lesz mindkét településnek. Hiszen az infrastrukturális fejleszté­seket önállóan egyik ’ sem tudja megvalósítani. Az át­lagos jövedelmi viszonyok­kal rendelkező Telki és Budajenő nem képes külön utakat járni. Tehát marad az a megoldás, hogy éssze­rű egyezségekkel megta­lálják az együttműködés megfelelő formáit. Kertészkedctok A dlófermeszfés Megyénk északi része nagyjából a diótermesztés határa, mert északabbra már nagyon nehezen és kockázatosán termeszthető. A tőlünk északabbra fek­vő országokban télen rend­szeresen visszafagy. Nálunk csak a kemény teleken kell ezzel számolni. Ügy tartják, hogy ahol a szőlő és a kaj­szi termeszthető, ott érde­mes diótermesztéssel is fog­lalkozni. Ezen a vidéken most érkezett el a diószüret ideje. Azt hiszem, nem ha­szontalan néhány szót szól­ni a diószüretről. Régi rossz szokás, hogy a diót úgy verik le a fáról, hogy nagy karókkal nekies­nek a szerencsétlen fának, miközben a dióval együtt leverik a hajtásokról a jö­vő évi termést hordozó rü­gyek egy részét is. Egyesek ragaszkodnak ahhoz a tév­hithez, hogy a dió annál többet terem, minél jobban „megverik”. Csak azt nem tudják megmagyarázni ezek a „szakértők”, hogy az el­pusztított termőrügyekből hogyan lesz több termés, mintha azok épen maradtak volna? Érés után a dió burka felreped, és az érett dió a földre hullik minden ütle­gelés nélkül. Legfeljebb a pózna végére erősített drót­kampóval kell egy kicsit megrázni az ágat, hogy a lustább diók is leessenek. A hullás napokig — sőt he­tekig — is eltarthat, no, de a diószüret nem olyan munka, amelyet egyetlen napon kell befejezni. A le­hullott diót naponta kell összeszedni. A magától le­hullott dió a legízletesebb és a legértékesebb. Ha azt akarjuk, hogy a leszüretelt diónk csontos héja szép, gusztusos színű legyen, a diót fehérítenünk kell. így a piacon is hama­va — megkeresik a csalá­dokat, vagy egyedül élő idős embereket, hosszan tartó betegségben szenvedő magányosokat, vagy mun­kanélküliekeket — és a le­hetőségekhez képest pró­bálnak segíteni. Nemcsak jó szóval, gondoskodó sze­retettel, hanem élelemmel, ruhával, tüzelővel. TANULMÁNY KÉSZÜL Az alapítvány feladatá­nak tekinti a tehetséges gyerekek gondozását, to­vábbtanulásuk segítését. Tervezik, hogy felveszik a kapcsolatot a lelki sérült gyerekekért létrehozott alapítvánnyal. Azt tapasz­talják — sajnos ez a gond nem egyedüli, több Pest megyei településen is talál­kozni hasonlókkal —, hogy a gyermekpszichiátriai megbetegedéseket a szociá­lis problémák széles skálá­ja övezi. Szoros kapcsolat- tartás szükséges a gyermek- védelmi intézményekkel, a gyámhatóságokkal és az ön- kormányzat szociális iro­dáival, vagy akár a feleke­zetek munkatársaival. A pátyiak közben hozzá­fogtak egy szociográfiai ta­nulmány készítéséhez is; a többi között arról is tájé­kozódni szeretnének, hogy a kilencvenes évek elején milyen esaládmodellek él­nek Pátyon. Az eddigi vizs­gálódás eredményei azt mutatják, hogy korábban igen meghatározta a tele­pülésen élő családok anya­gi helyzetét, hogy a kenyér­keresők „bejárók” voltak. Sajnos számuk egyre in­kább fogyatkozik. j NÉV NÉLKÜL Az elmúlt hónapokban egy igen nemes cselekedet­re szánta rá magát a Pátyi Családóvó Alapítvány: egy súlyos vesebeteg kisgyerek — kérték, a nevét ne írjuk meg — támogatásában vesznek részt. Felvették a kapcsolatot a kislegény is­kolájával és megszervezték, hogy a fekvő beteghez rendszeresen járjon el pe­dagógus, hogy a kisfiú ne veszítsen évet. Remélik, hogy a veseátültetési mű­tétre mielőbb sor kerülhet, és a gyermek gyógyulásá­hoz, illetve felépüléséhez az ő gondoskodásuk is hoz­zájárul majd. D. A.- ........... M indenki rendőr akart lenni Nyílt óvodai nap Százhalombattán, több más településhez hasonlóan szeptember elsején rendőr­őrs alakult. A napjainkra mindinkább elharapódzó bűnesetek tették indokolt­tá azt, hogy városokban, falvakban legyenek hely­ben, elérhető közelségben az intézkedő, járőröző rend­őrök. Az önkormányzatok, szinte mindenütt igyekez­tek megteremteni a mun­kájukhoz szükséges körül­ményeket. A battai őrs élére egy fiatal százados, Császár Mihály került. Aki elmond­ta, némi időt igényel az, hogy egy jól működő rend­őri egység alakuljon ki. Olyan, amelyet az itt la­kók is elfogadnak. Minden rabb és jobb áron talál gazdára. Egy nagyobb edénybe tegyünk trisós vi­zet, öntsük bele a diót, és jól forgassuk át benne, majd öblítés után szárítsuk meg. A héj szép fehéres színű lesz. A fehérítés egy másik módszere az, hogy rostára vagy egyéb lyuka­csos edénybe rakjuk a diót, és elégetünk alatta néhány szál kénszalagot (amilyet a boroshordók kénezéséhez szoktak használni). Ügyelve arra, hogy a kén füstje a diók között menjen át. A diószüret után nemso­kára következik a faültetés — a diófaültetés — ideje is. A diót még sokan most is magról szaporítják, vagy a varjúk által elpottyan- tott diókból kikelt kis fákat ültetik át, mondván, hogy a varjú ültette dió azért jó, mert a varjak a közepesnél nagyobb és könnyen feltör­hető diót kedvelik, ezeket is potyogtatják el. Ebben van is igazság, de azért igazi jó. nemes diót csak oltott fától várhatunk. Ha diófát ültetünk, ne sajnál­juk az oltvány árát, mert az később sokszorosan megtérül. Széli László kezdet nehéz, de a hozzá­állás megvan, és ez is fon­tos. Eddig kilenc embert vettek fel, akik a beisko­lázás után szolgálatba is állnak. A rendőrőrs épüle­te formálódik, már kifes­tették, a képek, virágok hiányoznak csupán ahhoz, hogy kellemes hangula­túak legyenek a helyisé-, gek. Ami lényeges, a városban állandóan vannak rendőrök, csökkent a bűncselekmé­nyek száma. Ha értesítést kapnak, rövid időn belül kinn vannak a helyszínen, és intézkednek. Nyílt óvodai napot tar­tottak nemrégen, az apró­ságok kaptak sapkát, botot, segíthettek az igazoltatá­soknál. Az természetes, hogy nagyon élvezték, az­óta minden gyerek rendőr akar lenni. Ügy tervezik, mondta a százados, hogy ilyen napokat a jövőben is rendeznek majd. Ügy tű­nik, lesz rá igény. J. Sz. I. Kerékpár és gördeszka Kerékpár-, gördeszka-; görhoki- és- korcsolyaver­senyt tartanak Százhalom­battán, október 20-án, a városi szabadidőközpont­ban. A szervezők remélik, sokan keresik fel a rendez­vényt vasárnap, úgy is, mint részvevők, úgy is, mint közönség. Mindkét esetben valószínű, hogy kellemes kikapcsolódást je­lent e program mindazok­nak, akik elmennek a sza­badidőközpontba. BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Deák Attila. © Munkatársak: J. Szabó Irén és Pachner Edit. Q Fogadónap minden hét­főn 14—17 óráig a szerkesz­tőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi B. u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-4761, 138-4067.

Next

/
Oldalképek
Tartalom